Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-20 / 239. szám

2 Szatmár. kedd SZATMÁRI HÍR LA P 1903. október 20. 239 szám térit, s a mint azt a „Szatmári Hírlap“ megírta. A „Szatmári Hírlap“ pedig csak küzdjön tovább is annak a szent czélnak érdekében, mely oly szépen ragyog zászlóján. Teljes tisztelettel Veréczy Ernő. Á hóUrhimnustóla — nyilttérig. Ratkovszki ur haragszik. Szatmár, okt. 19. Sarkalatos igazság: a ki harag­szik, annak nincs igaza. Ratkovszki ur haragszik s bősz dühében — mi- nekutánna a „ Gotterhalte“-bői kiindul­va, a hóhérhimnusz tengelye körül for­dult nehányat, e sikamlós útnak egyik lejtőjén megcsúszva, a nagyonis kétes értékű „nyilttér“-be zuhant. Ismeretes azoknak harczmodora, akik — ha már semmi eszközük sincs az igazságnak agyonütésére, a mindig hálás „nyílt íér“-hez folyamodnak, a melyben — soronként potom 15—20 krajczár díja­zás mellett — kényük-kedvük szerint garázdálkodhatnak a más becsületében. A „nyilttér“- ben néhány forintért mód­jában áll minden közönséges fráternek, nem a saját igazát védeni és beiga­zolni, (hisz erre rendelkezésre bocsátja hasábjait minden tisztességes lap) ha­nem ellenkezőleg : a közönség figyel­mét az igazságtól azzal elterelni, hogy szörnyen nekivadulva, pocsolyába már­tott tollal próbálja beszennyezni annak becsületét, akinek elég erkölcsi bá­torsága van az igazságot akkor is ki­mondani, ha az másnak kellemetlen A „nyilttér“-nek alapjában véve ez a lélektana, de egyszersmint ilyen az erkölcsi súlya is. Ratkovszki igazgató ur is — úgy látszik, nem vetve számot ezen erkölcsi alapokkal —- a nyilttér'1 -ben keres menedékei, amidőn az igazságot azzal akarja elütni, hogy engem becsü­letemben a leggyalázatosabban meg- hurczol. Nem ismerem közlebbröl Rat­kovszki urat, de akik ismerik, azt mondják, hogyezaz épületes eljárás reá vall. Én nem tudom és nem is állítom, hogy reávall-e ez az eljárás ; csak a tényekből kons­tatálhatom, hogy Ratkovszki igazgató urnák szellemi nívója és lelki világa csakugyan méltó összhangban áll a „nyilttér“-nek erkölcsi színvonalával, mert arany igazság Buffonak az a hires mondása, hogy: „Lestyl c'est l'hom- Die,“ a stilus maga az ember. Az a nyílttéri stilus, igazgató ur, az csaku­gyan testestől-lelkestől ön lehet. De hagyjuk a stílust és lássuk a tényeket. Ratkovszki ur, a midőn nagy apa- ratussal a nyilttér dísztelen, sivár harczmezejére menekült, és azért mert megírtam azt a szomorú „Gotter­haltei‘ esetet, a mit letagadni nem lehetett, becsületem ellen fordította rozsdás fegyverét; de ugyanakkor nem vette észre, hogy biz ö kelme vaktól téssel lövöldözik, a mely nagyot dur­ran ugyan, de kárt nem tehet. Olyan ügygvel hozakodott a nyilvánosság elé, a melylyel egy lovagias eljárás folya­mán jóval megelőzték és a mely becsü­letügyi eljárást képezvén, egy öt tag- ból álló becsületbiróság egyhangúlag ítélkezett benne, oly formán, hogy az a debreczeni affér az én egyéni tisztes­ségem és becsületemen foltot nem ej­tett, a mint ezt Ratkovszki ur is bizonyára tudja. Az az öt előkelő társadalmi állású úriember, aki az ügynek alapos meg­vizsgálása után ezt az egyhangú íté­letet meghozta, külön-külön van olyan becsületes ember, mint Ratkovszki ur és az egyéni becsületnek mérlegelésé­nél, bizonyos, hogy figyelmük kiterjedt mindama követelményekre, a melyeket a tisztességes társadalom megköve­tel, úgy tőlem, mint bárki mástól, aki e társadalomnak egyik, a közpályán szereplő tagja. Az az ítélet a tisztes­séges úri társadalom törvényei szerint, szent és sérthetetlen, s nem tisztessé­ges úriember az, aki meg nem hajlik előtte. Minő gyönyörű világot vet tehát a Ratkovszki ur erkölcsi tartalmára, hogy — a papi reverenda védelme alatt — elég bátorsága van nem res­pektálni a társadalomnak erkölcsi tör­vényeit és nem respektálni öt kifogás­talan úriembernek sérthetetlen Ítéletét, nyilván azért, mert tudatában van, hogy a papi reverenda megvédelmezi őt attól, hogy az illető öt úriembernek bármelyike — az általuk e becsület­beli ügyben hozott ítéletnek teljes fity- málása folytán elkövetett sértést — rajta társadalmi utón meg fogja torolni. A mi a Debreczen czimü lap 1902 évi julius 12-iki számában elle­nem megjelent közleményeket illeti, ezeket is szóról-szóra elolvasta az a becsületbiróság és ezenkívül a debre­czeni kir. törvényszéknél 11707—902. b. számú aktákból bárkinek módjában áll meggyőződni, hogy azoknak meg­torlása iránt a törvényes lépéseket megtettem és ama nyiltterezö vitéze­ket a bíróság éppen mostanában vonj-a büntető felelősségre, a mennyiben a vizsgálat befejeztetvén, ügyvédem alig két napja adta be az ügyben vádiratokat. Egyébiránt azok a közlemények is a „nyilttér“-ben láttak napvilágot és tartalmukra nézve éppen olyanok, mint a Ratkovszki ur nyilttere: szó­ról-szóra szemenszedett hazugság. A mi pedig a Ratkovszki ur nyílttéri nyilatkozatában azokat a személyemre vonatkozó kitételeket (ki- pofozás stb.) illetik, a melyek a Btk. 258, 259 és 261. §§-ba ütköző rágal­mazást és becsületsértést tartalmaz­nak, ezekért a debreczeni kir. törvény­szék, mint sajtóbiróság előtt fogunk találkozni, Ratkovszki igazgató ur. Egyéb mondanivalóm nincs. Még csak a közönség Ítéletére sem apellá­lok kenetteljesen, mert aki figyelemmel kiséri és ismeri az én tisztességes és becsületes újságírói működésemet, jól tudja, hogy a becsületem ellen irányí­tott, ilyen közönséges nyílttéri kiro­hanások az én egyéni tisztességem és becsületemben kárt nem tehetnek. Még csak annyit, hogy minden­kor vagyok oly tisztességes és hasznos tagja a társadalomnak, mint Ratkovszki ur — a legújabb nyilttér \itéz ; sőt hírlapírói működésemmel szakadatlanul oda törekedem, hogy még nálánál is tiszteségesebb és hasznosabb tagja le­gyek a társadalomnak. Harsányi Sándor. SZÍNHÁZ — (Krémerék Eperjesen.) Kré- mer Sándor szintársulata a közönség nagy érdeklődése mellett működik Eper­jesen. A társulat most már teljes s a tagok közül különösen Komái Margit, Sziklai Blanka és Reviczky Rózsi, Szentes János és Papír Sáudor ked- venczei a közönségnek. Eddig több új­donságot mutatlak be,. A legnagyobb sikere azonban az „Éjjeli menedék­hely“-nek volt, a melyhez az igazgató uj díszleteket készíttetett. Krémer Sán­dor a fővárosi színházak nagyszerű da­rabjai közül már eddig többet vásárolt meg, a melyeket azonban Szatmáron fog először bemutatni a társulat. Kré­mer a napokban szatmárra érkezik, hogy a páholyok bérlete iránt meg­tegye az előleges intézkedéseket. Ugyan­csak a napokban fogja kibocsájtani az előleges színi jelentést is, a mely az újonnan szervezett társulat tagjainak névsorát, az uj darabok ez mét tartal­mazza. A színházban már most meg­kezdték a javításra szoruló színpadi kellékeknek kijavítás munkáját, úgy, hogy a deczember elsején bevonuló színtársulat mindent készen találjon. Az eperjesi színi szezon november hó 26-án ér véget s a színészek 29-én ér­keznek Szatmárra. SZATMÁRI ÉLET. Aktuális tarkaságok, (A nyilttér.) A kir. kath. főgyrn- názium igazgatója : Ratkovszki Pál (van-e, aki e nevet most nem ismeri ?) azzal, hogy a nyiltterezők disztelen gár­dájába sorakozott, 24, vagy 48 órára aktuális férfiú lett, akiről itt is, ott is beszélnek. És van is abban valami, hogy a nyiltterezők ama finom gárdája, amely soronkénti dijazás mellett utazik az ember becsületére, olyan fér­fiúval szaporodik, aki pap is, tanár is, igazgató is egyszemélyben. Igazán kitű­nő aquizitió s remélhető, hogy ez az irodalmi műfaj ezután még pompásabban fog virágozni, — noha Ratkovszki igaz­gató csöppet sem emelte a nívóját. Vannak bizonyos emberek, a kik­ben hosszú esztendőkig szunnyad a zseni. Mintha nem akarna eljönni amiak az ideje, hogy a mire különösképen pre­desztinálva vannak, kifejthessék abbeli zsenialitásukat. De mert a zseni tudva­levőleg egyszer mégis csak kitör és’eget ostromol, a szunnyadó egerecskéből egyszerre csak bősz tigris lesz és a ki­tört zseni rendszerint csodálatba ejti az embereket. Körül-belől igy van Ratkovszki igazgató is a nyiltterezéssel. Az első kí­sérlete alkalmával kitört belőle ebbeli zsenialitása és általános a vélemény, hogy ezen a téren még — sokra viheti. (Uj irány a tanításban.) Beszélik, hogy a kir. kath. főgymnáziumban az irodalom történet tanítása bizonyos újí­táson fog keresztül menni. Arany, Köl­csey, Kisfaludy, Kazinczi, Vörösmarthy, Jókai, Mikszáth, — a próza, a vers, bal­lada, lyra, dráma és az irodalom többi válfajainak ismertetése egy időre 6utba kerül és helyükbe lép az egyedül üdve- zitő — nyilttér. És hogy didactikai szem­pontból minél nagyobb eredménynyel kultiválják ezt az irodalmi műfajt, Rat­kovszki igazgató gyakorlati pél­dákban mutatja be a nebulóknak, hogy a romlatlan lelkű ifjak — mire az életbe kikerülnek — biztosan tudják a módját annak, hogyan kell „hatásosan" soronkénti dijazás mellett — másnak a becsületébe gázolni. Difficile est satíram non seribere. (Egy hir.) A „Szatmár" czimü laptársunk legutóbbi számában olvasom az itt következő hirt: Kitüntetés. Mész lányi Gyula r. kath. püspök Öméltósága, Dr. Reizer György róm. kath. gymn. vallástanárt az ifjúság vallásos és hazafias neve­lésében eltöltött 20 év alatt szerzett érdemeiért szentszéki ülnökké nevezte ki, s a vörös öv viselésére feljogosí­totta. Nincs kétség benne, hogy a tu­dós pap rászolgált eme kitüntetésre, de hogy az éppen a „Gotterhalte“-nak véletlenül történt éneklése után következett, sok szóra ad alkalmat. A hírhez fűzött négy soros kom­mentár, a mely gyöngéd ezélzás arra a bizonyos felújított „Gotterhalte“-ra, csakugyan gondolkodóba ejtheti a skep- ticusokat. Vájjon Ratkovszki igazgatónak minő kitüntetés izgatta a fantáziáját, mi­dőn e lap felelős szerkesztőjének becsü­letére utazó nyiltterezők számát szapo­rította ? Csaknem a „ny i 111 é r-r e n d érdem keresztjének" gomblyuk fájdalmai fogták el ? Honny sóit qui mai y pense . . . * (Széli te dicsekszel.) Abban a bizonyítványban, a melyet a VIII.-ad osztályosok állítottak ki a tanár urak hazafiaságáról, a nagyreményű ifjak (egyelőre nem nyilttérben) azzal is kér­kedtek, hogy — nem tudom már hányán — részt vettek a tiszaujlaki labancz-ün- nepen. Ez eszembe juttatja azt az ismert adomát, a melynek refrénje: Száli te dicsekszel. . . Mert az ifjúságnak a haza­fias lelkesedésen kívül, más, praktikusabb rendeltetése is volt ám a tiszaujlaki ünnepen. Mikor a diákok visszajötek, a va­súti állomásnál halottam, a mint az egyik kérkedve mondta: — Én harminczat osztottam el. Letorkolja a másik: — Én ötvenöt. — Az semmi — dicsekszik a har­madik — én hetvenkilenczet. S igy tovább. Olyan is akadt, aki kétszázat osztott el . . . Vájjon, ha nem viszik el a diáko­kat „hazafiasán 1 e 1 k e s e d n i", ki osztotta volna szét a tízezernyi közön­ség közt, annyi sok ezer példányban — aFechtel János beszédét ? Száli te dicsekszel. (—xi.) ÚJDONSÁGOK * Az ecsedi láp égése. Az a lappangva terjedő, óriási arányú tűz, mely hetekkel ezelőtt ütött ki az ecsedi lápnak Börvelyt érintő határában, még mindig komoly ve­szedelemmel fenyeget. Már eddig it kiszámíthatatlan anyagi károkat oko­zott, sőt több emberéletet is köve­telt áldozatául, ügy látszik, hogy a tüzelem rettentő erejével szembcH az ember tehetetlen és kinos eről­ködése, hogy a tűz tovaterjedésé­nek és pusztításainak gátat vessen, nem vezetett czélhoz. A tény az, a tűz áttört az elszigetelő árkokon és egy egészen ut irányt véve, rom­bolva, pusztítva ölel át szemmel be nem látható óriási földterületet. A tűz, most, mint tegnap megírtuk, Tyúkod, Csenger-Ujfalu és Bagos határában pusztít. A hatóság lázas igyekezettel teszi meg a szükséges védő intézkedéseket a tűz elfojtá­sára, a miben most nagy segítsé­gére van a napok óta tartó esőzés. Az egyik hatalmas elemmel, a tűz­URAM. pfr Szatmár, Deáktép, Fehér-ház mellett. Az őszi és téli idényre érkezett angol gyapjllSZÖVGteknek újdonságaira, felhívja a m. t. úri közönség b. figyelmét WEISZ GYULA posztó és gyapjúszövet kereskedő. Ugyanatt an egész kontinensen elismert nagynevi Martin Sons & C- Ltd aagol gyapjaazöret gyárosnak egyedüli raktára.

Next

/
Thumbnails
Contents