Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-10-20 / 239. szám
2 Szatmár. kedd SZATMÁRI HÍR LA P 1903. október 20. 239 szám térit, s a mint azt a „Szatmári Hírlap“ megírta. A „Szatmári Hírlap“ pedig csak küzdjön tovább is annak a szent czélnak érdekében, mely oly szépen ragyog zászlóján. Teljes tisztelettel Veréczy Ernő. Á hóUrhimnustóla — nyilttérig. Ratkovszki ur haragszik. Szatmár, okt. 19. Sarkalatos igazság: a ki haragszik, annak nincs igaza. Ratkovszki ur haragszik s bősz dühében — mi- nekutánna a „ Gotterhalte“-bői kiindulva, a hóhérhimnusz tengelye körül fordult nehányat, e sikamlós útnak egyik lejtőjén megcsúszva, a nagyonis kétes értékű „nyilttér“-be zuhant. Ismeretes azoknak harczmodora, akik — ha már semmi eszközük sincs az igazságnak agyonütésére, a mindig hálás „nyílt íér“-hez folyamodnak, a melyben — soronként potom 15—20 krajczár díjazás mellett — kényük-kedvük szerint garázdálkodhatnak a más becsületében. A „nyilttér“- ben néhány forintért módjában áll minden közönséges fráternek, nem a saját igazát védeni és beigazolni, (hisz erre rendelkezésre bocsátja hasábjait minden tisztességes lap) hanem ellenkezőleg : a közönség figyelmét az igazságtól azzal elterelni, hogy szörnyen nekivadulva, pocsolyába mártott tollal próbálja beszennyezni annak becsületét, akinek elég erkölcsi bátorsága van az igazságot akkor is kimondani, ha az másnak kellemetlen A „nyilttér“-nek alapjában véve ez a lélektana, de egyszersmint ilyen az erkölcsi súlya is. Ratkovszki igazgató ur is — úgy látszik, nem vetve számot ezen erkölcsi alapokkal —- a nyilttér'1 -ben keres menedékei, amidőn az igazságot azzal akarja elütni, hogy engem becsületemben a leggyalázatosabban meg- hurczol. Nem ismerem közlebbröl Ratkovszki urat, de akik ismerik, azt mondják, hogyezaz épületes eljárás reá vall. Én nem tudom és nem is állítom, hogy reávall-e ez az eljárás ; csak a tényekből konstatálhatom, hogy Ratkovszki igazgató urnák szellemi nívója és lelki világa csakugyan méltó összhangban áll a „nyilttér“-nek erkölcsi színvonalával, mert arany igazság Buffonak az a hires mondása, hogy: „Lestyl c'est l'hom- Die,“ a stilus maga az ember. Az a nyílttéri stilus, igazgató ur, az csakugyan testestől-lelkestől ön lehet. De hagyjuk a stílust és lássuk a tényeket. Ratkovszki ur, a midőn nagy apa- ratussal a nyilttér dísztelen, sivár harczmezejére menekült, és azért mert megírtam azt a szomorú „Gotterhaltei‘ esetet, a mit letagadni nem lehetett, becsületem ellen fordította rozsdás fegyverét; de ugyanakkor nem vette észre, hogy biz ö kelme vaktól téssel lövöldözik, a mely nagyot durran ugyan, de kárt nem tehet. Olyan ügygvel hozakodott a nyilvánosság elé, a melylyel egy lovagias eljárás folyamán jóval megelőzték és a mely becsületügyi eljárást képezvén, egy öt tag- ból álló becsületbiróság egyhangúlag ítélkezett benne, oly formán, hogy az a debreczeni affér az én egyéni tisztességem és becsületemen foltot nem ejtett, a mint ezt Ratkovszki ur is bizonyára tudja. Az az öt előkelő társadalmi állású úriember, aki az ügynek alapos megvizsgálása után ezt az egyhangú ítéletet meghozta, külön-külön van olyan becsületes ember, mint Ratkovszki ur és az egyéni becsületnek mérlegelésénél, bizonyos, hogy figyelmük kiterjedt mindama követelményekre, a melyeket a tisztességes társadalom megkövetel, úgy tőlem, mint bárki mástól, aki e társadalomnak egyik, a közpályán szereplő tagja. Az az ítélet a tisztességes úri társadalom törvényei szerint, szent és sérthetetlen, s nem tisztességes úriember az, aki meg nem hajlik előtte. Minő gyönyörű világot vet tehát a Ratkovszki ur erkölcsi tartalmára, hogy — a papi reverenda védelme alatt — elég bátorsága van nem respektálni a társadalomnak erkölcsi törvényeit és nem respektálni öt kifogástalan úriembernek sérthetetlen Ítéletét, nyilván azért, mert tudatában van, hogy a papi reverenda megvédelmezi őt attól, hogy az illető öt úriembernek bármelyike — az általuk e becsületbeli ügyben hozott ítéletnek teljes fity- málása folytán elkövetett sértést — rajta társadalmi utón meg fogja torolni. A mi a Debreczen czimü lap 1902 évi julius 12-iki számában ellenem megjelent közleményeket illeti, ezeket is szóról-szóra elolvasta az a becsületbiróság és ezenkívül a debreczeni kir. törvényszéknél 11707—902. b. számú aktákból bárkinek módjában áll meggyőződni, hogy azoknak megtorlása iránt a törvényes lépéseket megtettem és ama nyiltterezö vitézeket a bíróság éppen mostanában vonj-a büntető felelősségre, a mennyiben a vizsgálat befejeztetvén, ügyvédem alig két napja adta be az ügyben vádiratokat. Egyébiránt azok a közlemények is a „nyilttér“-ben láttak napvilágot és tartalmukra nézve éppen olyanok, mint a Ratkovszki ur nyilttere: szóról-szóra szemenszedett hazugság. A mi pedig a Ratkovszki ur nyílttéri nyilatkozatában azokat a személyemre vonatkozó kitételeket (ki- pofozás stb.) illetik, a melyek a Btk. 258, 259 és 261. §§-ba ütköző rágalmazást és becsületsértést tartalmaznak, ezekért a debreczeni kir. törvényszék, mint sajtóbiróság előtt fogunk találkozni, Ratkovszki igazgató ur. Egyéb mondanivalóm nincs. Még csak a közönség Ítéletére sem apellálok kenetteljesen, mert aki figyelemmel kiséri és ismeri az én tisztességes és becsületes újságírói működésemet, jól tudja, hogy a becsületem ellen irányított, ilyen közönséges nyílttéri kirohanások az én egyéni tisztességem és becsületemben kárt nem tehetnek. Még csak annyit, hogy mindenkor vagyok oly tisztességes és hasznos tagja a társadalomnak, mint Ratkovszki ur — a legújabb nyilttér \itéz ; sőt hírlapírói működésemmel szakadatlanul oda törekedem, hogy még nálánál is tiszteségesebb és hasznosabb tagja legyek a társadalomnak. Harsányi Sándor. SZÍNHÁZ — (Krémerék Eperjesen.) Kré- mer Sándor szintársulata a közönség nagy érdeklődése mellett működik Eperjesen. A társulat most már teljes s a tagok közül különösen Komái Margit, Sziklai Blanka és Reviczky Rózsi, Szentes János és Papír Sáudor ked- venczei a közönségnek. Eddig több újdonságot mutatlak be,. A legnagyobb sikere azonban az „Éjjeli menedékhely“-nek volt, a melyhez az igazgató uj díszleteket készíttetett. Krémer Sándor a fővárosi színházak nagyszerű darabjai közül már eddig többet vásárolt meg, a melyeket azonban Szatmáron fog először bemutatni a társulat. Krémer a napokban szatmárra érkezik, hogy a páholyok bérlete iránt megtegye az előleges intézkedéseket. Ugyancsak a napokban fogja kibocsájtani az előleges színi jelentést is, a mely az újonnan szervezett társulat tagjainak névsorát, az uj darabok ez mét tartalmazza. A színházban már most megkezdték a javításra szoruló színpadi kellékeknek kijavítás munkáját, úgy, hogy a deczember elsején bevonuló színtársulat mindent készen találjon. Az eperjesi színi szezon november hó 26-án ér véget s a színészek 29-én érkeznek Szatmárra. SZATMÁRI ÉLET. Aktuális tarkaságok, (A nyilttér.) A kir. kath. főgyrn- názium igazgatója : Ratkovszki Pál (van-e, aki e nevet most nem ismeri ?) azzal, hogy a nyiltterezők disztelen gárdájába sorakozott, 24, vagy 48 órára aktuális férfiú lett, akiről itt is, ott is beszélnek. És van is abban valami, hogy a nyiltterezők ama finom gárdája, amely soronkénti dijazás mellett utazik az ember becsületére, olyan férfiúval szaporodik, aki pap is, tanár is, igazgató is egyszemélyben. Igazán kitűnő aquizitió s remélhető, hogy ez az irodalmi műfaj ezután még pompásabban fog virágozni, — noha Ratkovszki igazgató csöppet sem emelte a nívóját. Vannak bizonyos emberek, a kikben hosszú esztendőkig szunnyad a zseni. Mintha nem akarna eljönni amiak az ideje, hogy a mire különösképen predesztinálva vannak, kifejthessék abbeli zsenialitásukat. De mert a zseni tudvalevőleg egyszer mégis csak kitör és’eget ostromol, a szunnyadó egerecskéből egyszerre csak bősz tigris lesz és a kitört zseni rendszerint csodálatba ejti az embereket. Körül-belől igy van Ratkovszki igazgató is a nyiltterezéssel. Az első kísérlete alkalmával kitört belőle ebbeli zsenialitása és általános a vélemény, hogy ezen a téren még — sokra viheti. (Uj irány a tanításban.) Beszélik, hogy a kir. kath. főgymnáziumban az irodalom történet tanítása bizonyos újításon fog keresztül menni. Arany, Kölcsey, Kisfaludy, Kazinczi, Vörösmarthy, Jókai, Mikszáth, — a próza, a vers, ballada, lyra, dráma és az irodalom többi válfajainak ismertetése egy időre 6utba kerül és helyükbe lép az egyedül üdve- zitő — nyilttér. És hogy didactikai szempontból minél nagyobb eredménynyel kultiválják ezt az irodalmi műfajt, Ratkovszki igazgató gyakorlati példákban mutatja be a nebulóknak, hogy a romlatlan lelkű ifjak — mire az életbe kikerülnek — biztosan tudják a módját annak, hogyan kell „hatásosan" soronkénti dijazás mellett — másnak a becsületébe gázolni. Difficile est satíram non seribere. (Egy hir.) A „Szatmár" czimü laptársunk legutóbbi számában olvasom az itt következő hirt: Kitüntetés. Mész lányi Gyula r. kath. püspök Öméltósága, Dr. Reizer György róm. kath. gymn. vallástanárt az ifjúság vallásos és hazafias nevelésében eltöltött 20 év alatt szerzett érdemeiért szentszéki ülnökké nevezte ki, s a vörös öv viselésére feljogosította. Nincs kétség benne, hogy a tudós pap rászolgált eme kitüntetésre, de hogy az éppen a „Gotterhalte“-nak véletlenül történt éneklése után következett, sok szóra ad alkalmat. A hírhez fűzött négy soros kommentár, a mely gyöngéd ezélzás arra a bizonyos felújított „Gotterhalte“-ra, csakugyan gondolkodóba ejtheti a skep- ticusokat. Vájjon Ratkovszki igazgatónak minő kitüntetés izgatta a fantáziáját, midőn e lap felelős szerkesztőjének becsületére utazó nyiltterezők számát szaporította ? Csaknem a „ny i 111 é r-r e n d érdem keresztjének" gomblyuk fájdalmai fogták el ? Honny sóit qui mai y pense . . . * (Széli te dicsekszel.) Abban a bizonyítványban, a melyet a VIII.-ad osztályosok állítottak ki a tanár urak hazafiaságáról, a nagyreményű ifjak (egyelőre nem nyilttérben) azzal is kérkedtek, hogy — nem tudom már hányán — részt vettek a tiszaujlaki labancz-ün- nepen. Ez eszembe juttatja azt az ismert adomát, a melynek refrénje: Száli te dicsekszel. . . Mert az ifjúságnak a hazafias lelkesedésen kívül, más, praktikusabb rendeltetése is volt ám a tiszaujlaki ünnepen. Mikor a diákok visszajötek, a vasúti állomásnál halottam, a mint az egyik kérkedve mondta: — Én harminczat osztottam el. Letorkolja a másik: — Én ötvenöt. — Az semmi — dicsekszik a harmadik — én hetvenkilenczet. S igy tovább. Olyan is akadt, aki kétszázat osztott el . . . Vájjon, ha nem viszik el a diákokat „hazafiasán 1 e 1 k e s e d n i", ki osztotta volna szét a tízezernyi közönség közt, annyi sok ezer példányban — aFechtel János beszédét ? Száli te dicsekszel. (—xi.) ÚJDONSÁGOK * Az ecsedi láp égése. Az a lappangva terjedő, óriási arányú tűz, mely hetekkel ezelőtt ütött ki az ecsedi lápnak Börvelyt érintő határában, még mindig komoly veszedelemmel fenyeget. Már eddig it kiszámíthatatlan anyagi károkat okozott, sőt több emberéletet is követelt áldozatául, ügy látszik, hogy a tüzelem rettentő erejével szembcH az ember tehetetlen és kinos erőlködése, hogy a tűz tovaterjedésének és pusztításainak gátat vessen, nem vezetett czélhoz. A tény az, a tűz áttört az elszigetelő árkokon és egy egészen ut irányt véve, rombolva, pusztítva ölel át szemmel be nem látható óriási földterületet. A tűz, most, mint tegnap megírtuk, Tyúkod, Csenger-Ujfalu és Bagos határában pusztít. A hatóság lázas igyekezettel teszi meg a szükséges védő intézkedéseket a tűz elfojtására, a miben most nagy segítségére van a napok óta tartó esőzés. Az egyik hatalmas elemmel, a tűzURAM. pfr Szatmár, Deáktép, Fehér-ház mellett. Az őszi és téli idényre érkezett angol gyapjllSZÖVGteknek újdonságaira, felhívja a m. t. úri közönség b. figyelmét WEISZ GYULA posztó és gyapjúszövet kereskedő. Ugyanatt an egész kontinensen elismert nagynevi Martin Sons & C- Ltd aagol gyapjaazöret gyárosnak egyedüli raktára.
