Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-10-17 / 237. szám
lytiinuntn , uo' magát elhatározni erre a sikamlós lépésre. Annyi bizonyos, hogy most ismét Andrássy van előtérben. Tisza István semmi esetre sem jön, ha Andrássy Gyula gróf vállalkozni akar. Kormány-párti képviselők, a kik Tisza intimusai közé tartoznak, hangoztatják, hogy Tisza is Andrássyt tartja alkalmasnak és a mai kihallgatáson is ebben az értelemben informálta a királyt. * Tisza és társai azért ajánlják most Andrássyt, mert a kigondoló bizottság elkészült a programmal és Andrássy, kivel a király még Chlopv előtt tárgyalt, hajlandó volt a kormányt azon az alapon átvenni, mely most a kormánypárt végre megszületett programjához kifejezésre jutott. Ha tehát a korona ebbe a programúiba belenyugszik, akkor nincsen semmi akadály hogy gróf Andrássy álljon az ügyek élére. Az a tény, hogy a programra elkészült, nagyon jó hangulatot kelltett a kormánypártban, elannyira, hogy Lukács vizszavonulása nem nagyon bántotta őket; rögtön másfelé irányították tekintetüket és Andsássy Gyulában akadtak meg, mondván: „Meg van a programm, jöhet Andrássy P A programm még nem ismeretes, de nagy önérzettel hirdetik, hogy erősen domborodik ki benne a nemzeti akarat és a párt egységes akarata előtt a korona is meg fog hajlani és valahára engedni fog. A mai nap még nem döntötte el, hogy csakugyan igazuk van-e ? Egyelőre tehát a válság képe az, hogy állítólag van erős nemzeti programm, melyet — úgy remélik — a király is el fog fogadni és ezen az alapon Andrássy lesz a miniszterelnök. Ez volna a helyzet képe ma. Hogy mi lesz holnap s egyáltalán hogyan alakulnak a viszonyok hétfőig, azt talán még a jó Isten maga sem tudja. Azért mondjuk hétfőig, mert a hétfői napon a döntés okvetlen meg lösz. Akármilyen irányban, de továbbra 0 felsége sem odázza el a válság megoldását. A döntés voltaképen csak azért maradt hétfőre, mert a belga királynak közbenjött látogatása folytán Ő felsége más irányban van ma és holnap elfoglalva. A mai napon kihallgatott államférfiak délután visszautaztak Budapestre, de hétfőre mindannyian ismét Bécsbe mennek, a midőn Andrássy, Tisza, Lukács és Hédervárv közül valamelyik, mine miniszterelnök fog a király kabinetirodájából kijönni. A megoldás elodázása a budapesti politikai körökben nagy lehan- goltságol kellett, de általában remélik, hogy hétfőre csakugyan meg lesz a döntés. Beregmegyeaz alkoholizmus ellen. Átirat Szatmár város tanácsához. Szatmár, okt. 16. (Saját tud.) Beregvármegye törvényhatósága figyelemre méltó, lehet mondani országos érdekű átiratban kereste meg az ország összes törvényhatóságait, köztük Szatmár város tanácsát, — indítványozva a vasárnapi munkaszünet kiterjesztését az összes korcsmákra és pálinkamérőkre. Amint előre látható, nálunk ezen a nemzet jövő alakulására hathatósan befolyást gyakorló üdvös eszme egyáltalán nem fog visszhangra találni, az illetékes körök édes-keveset fognak he- vülni a felvett eszméért, ellenkezőleg nagyon ridegen fogadják ezt az ajánlatot, mert csupán a pénz, az anyagi tekintet szempontjából mérlegelik majd Beregvármegye kezdeményezését. Mily rengeteg jövedelemtől, mennyi adótól fosztaná meg az államot ez az újítás, mily horribilis vesztesség sújtaná az állam kasszát, ha az egész ország területén be kellene csukni a korcsmákat és italmérőket. Ha ideális szempontból, a nemzet egészséges kialakulása szempontjából mérlegelnék az illetékes faktorok ezt a nagyjelentőségű és nagyértékü átiratot, egész máskép gondolkodnának. Tisztában volnának azzal, a mi egyáltalán nem újság, hogy a vasárnapi nagymennyiségű szeszfogyasztás minő irányban fejleszti a nép szellemét, testét. A munkaszünetet nagy ivásokra forditják, virtuskodnak, fogadnak, hogy melyikök tud többet szürcsölni a szeszből s tompul az agy, senyved a test, megmételyeződik a lélek, rossz indulatok és gondolatok születnek meg s a fejletlen gyermek látja maga előtt a példát, a rosszra, mely feltartózhatat- lanul a lejtőhöz vezet. És hasztalan prédikál a pap, hiába inti szelídségre, józanságra, bölcseségre a lelkipásztor az ő nyáját, a tudatlan nép alig hagyta el az Isten házát vasárnap, az esetleg szembe levő korcsmába, pálinkámé rőbe bandukol át és a templomban szerzett malasztot, a lélek áhítatát, a szív magasztos érzelmeit elfojtja, elöli, leteperi a szeszitallal. Az imént még hallgatta Isten szent igéit, még fölmagasztosult lelke, hogy azután a pokol házában az ivás előrehaladottabb stádiumában az Istent káromolja. A legbrillánsabb példát Anglia nyújtja e nemben, hol az illetékes tényezők nem reális, hanem a legideálisabb szempontból fogták föl nemzetük előrehaladásának kérdését s vasárnapra valamennyi szeszes italt árusító üzletet csukva tartják, hogy a nép e napot áhitatban, testet, lelket, szellemet nemesitő, hasznos, önérzetet fejlesztő dologgal töltse. Nálunk, hol az alkohol oly nagy pusztításokat végez, hol oly rettenetes nyavalya, elrémitő kórság megteremtője, kétszeresen oda kellene hatni, hogy eltekintve az azzal járó veszteségektől, — a nép, a jövő nemzedék érdekében kötelezőleg kimondanák a vasárnapi munkaszünetet az összes ilal- mérőkee. E nélkül hasztalan állítunk föl népkönyvtárakat, hiába osztogatunk szót népszerű könyveket, kalendáriumokai. Mig nyitva lesz egy-egy korcs ma vasárnapra, a falu, a város népe, összegyűl ott és megindul végnélküli kvaterkázás, mely csaknem mindannyiszor tragikusan végződik. Politizálások közben nézeteltérések merülnek föl s végeredményképen néhány fej be van verve. Sok más egyéb dolog, a mit itt hossu volna felsorolni, mind a mellett tanúskodik, hogy egyáltalán hátrányos, káros és erkölcstelen vasárnapon árulni az italmérőknek. Az a nézetünk, hogy még nagyon hosszú idő fog leperegni, mig nálunk ez irányban valamelyes komoly törekvést látnak majd dédunokáink dédunokái, azonban érjük be a reménység édes semmijével, hogy a mit mi el nem érhetünk, azt a jövő nemzedék fogja majdan élvezni. ÚJDONSÁGOK Deák és Kossuth. Szatmár, október 16. Ma, október 17-én száz esztendeje, hogy Deák Ferencz született, s az ország a mai napon ismét ünnepel. Deák Ferencz születésének századik évfordulóját üli meg ma a magyar társadalom. Ebben nincs semmi hiba, hiszen Deák Ferencz korának egyik legnagyobb embere volt, s a magyar nemzet méltán büszke is lehet reá. Magyar volt, s hazája, nemzete sorsának javításán önzetlenül munkált, 8 ha alkotása nem is mondható minden tekintetben olyannak, mely nemzeti igényeinknek, s állami önállóságunknak megfelelne, el kell ismerni, hogy az akkori viszonyokhoz mérten jót akart, s legalább király és nemzet között a kibékülést létrehozta. Szó fér azonban ahhoz, hogy a kormány Deák Ferencz ünnepléséből teljesen hivatalos ünnepet csinál, mennyiben Wlas- sics Gyula közoktatásügyi miniszter az összes iskoláknak hivatalból elrendelte az úgynevezett iskolai ünnepek tartását, hasonlóan Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter is igy rendelkezett az áll. felsőbb és az ipari szakiskoláknál. A hivatalos apparatus, mely most ily nagy buzgalmat fejt ki, bezzeg akkor, mikor Kossuth Lajos születésének századik évfordulóját ünnepelte a nemzet, a füle botját sem mozdította meg. Akkor nem jutott eszébe az iskolákat figyelmeztetni a nagyjelentőségű évfordulóra, s nem sietett szünnapot engedélyezni a nemzet virágainak, holott Kossuth Lajos sokkal nagyobb fia volt nemzetének, mint Deák Ferencz, s a mit ma alkotmányunknak mondhatunk, azt mind az ő teremtő erejének köszönhetjük. Ha a magyarnak nem lett volna Kossuth Lajosa, talán már magyar sem volna ebben a hazában. Az ő élete, hazaszeretete az ifjúságnak legalább is oly nemes például szolgálhat, mint a Deák Ferenczé, aki életét nem tette koczkára a hazáért, mint Kossuth Lajos, akit az egész müveit világ nagynak tisztelt. Miért háta két nagy ember emlékének elbánásában ez az indokolatlan különbség? Hát röviden azért, mert mi magyarok szabadok vagyunk, függetlenek, a hivatalos Magyarország lelkében nincs osztrák szellem, nincs hiperlojáli- tás ... De ne tovább ! Ez mind hazug ámítása. Osztrák szellem ‘dominál telettünk. A hivatalos ország nem mer hódolni a nemzet ideáljainak, avagy a közoktatásügyi miniszter adott-e ki olyan rendeletet, melyben a tanintézeteknél meghagyja a Rákóczi emlékének szentelendő ünnepélyek rendezését ? Elrendelte-e valamikor márczius 15-ikének, vagy október Q-ának ünneplését? Soha. De igenis elrendeli minden évben április 11 ikének megünneplését. Szerencsére a hazafias irányban vezetett iskolák ifjúsága nem várja a kormány ilyen rendeletéit, hanem magától is szívből, lélekből ünnepel s kegyelettel adózik a nemzet vértanúinak, s nagyjai emlékének, s bizonynyal sokkal jobban lelkesedik ezen ünnepélyeken, mint a hivatalos zászlóbontásokon. Mi már csak ilyenek vagyunk. * Szatmár város koszorúja. Csodálatos ereje van a Rákóczi névnek: felveri a szunnyadó érzést és tettrevá- gyó lobogó lelkesedést ébreszt a honfi keblekben. Kétszáz esztendő morzsolódott le az idő kerekén a hős nemzeti fejedelem dicső kora óta, de azért nevének fényé még ma is vakító sugárban ragyog a magyar nemzetre és varázshatalmával a komoly küzdelmekkel teli jelenből visszaviszi a kétszáz év előtti diadalmas csatamezőre a magyar nemzetet, hogy példát mutasson, hogyan kell szeretni a hazát. A korhadt sírokból Rákóczi szelleme beszél hozzánk reménytkeltö biztatással, erőt önt elkeseredett lelkűnkbe és megmutatja az utat, melyen haladnunk kell, hogy Magyarország állami függetlenségét, önállóságát és teljes cselekvési szabadságát kivívhassuk. És a magyar nemzet hallgat a jó szellem bölcs tanításaira. Hiszen azért zarándokolt oda Magyar- ország képviseletében az a néhány száz magyar ember, hogy a háládatos megemlékezés koszorúját letéve a dicső nagy fejedelem hamvait takaró sirha- lomra, onnan rnegaczélozódott vaserőt, akadályt romboló törhetlen hazaszeretetei hozzon haza a magyar földre, a hol éppen most ugyancsak szükség van a magyarság érdekei elé meredő fekete reakezió legyözősénél a haza minden igaz fiainak elszánt küzdelmére. A zarándoklatban Magyarország legtöbb vármegyéje képviseletileg vett részt. Szatmár várost pedig a zarándoklatban Kelemen Samu dr. képviselte, aki a többi törvényhatóság között az előre megállapított sorrend szerint, a szent hamvakat takaró sirhalomra szép beszéd kíséretében tette le a város koszorúját. * A közegészségügy érdekében. A ragályos megbetegedések megszűntével elvonultak a város felett a fenyegető veszedelmek, s ma már közegészségügyi viszonyaink általában jóknak mondhatók. A fellépett fertőző betegségeknek egy üdvös eredménye azonban mégis volt és pedig az, hogy a hatóság a köztisztaság körül régebben tapasztalt felületességnek és nemtörődömségnek egyszersmindenkorra véget vetett azáltal, hogy az egyes háztulajdonosokat és mindazokat, akik a hatóságnak ide vonatkozó rendelkezése e'len vétettek, szigorúan megrendsza- bályozta és birság terhe mellett kény- szeritette, hogy a köztisztaság érdekében előirt rendelkezéseknek szigora pontossággal tegyenek eleget. Tankóczi Gyula rendőrfőkapitány most terjesztette be a tanácshoz e tárgyban részletes jelentését, melyben kiemeli, hogy az egyes udvarokat, utczákat, tereket, a közkutak környékét megvizsgálta, s a hol mulasztást talált, intézkedett, hogy a hatóság rendelkezései végrehajtassanak. * Intéző bizottsági ülés a városházán Az Északkeleti vármegyei szövetkezetek szövetsége tegnap előtt a városháza tanácstermében Csáky László gróf elnöklete alatt intéző bizottsági ülést tartott. Az ülésen a város képviseletében Pethő György gazdasági tanácsos vett részt. Az ülésen csakis a szövetséget erdeklö ügyek nyertek elintézést s Pethö György az ülés lefolyásáról a tanácshoz terjesztett jelentésében meg is jegyzi, hogy az elintézés alá vett ügyek „városunkat közelebbről nem érdeklik.*
