Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-10 / 231. szám

SZATMÁRI HÍR LA P 2 Szatmár, szombat 1903. október 10. 281 szám rült a sor Ferenczy Imre indítványá­ra. Az indítvány szerint utasitandók az adópénztárak, hogy az állami adót azoktól sem szabad elfogadniok, a kik önként űzetnek. Ez indítvány tárgyalása közben Nagy László alispán azt a kijelentést, hogy ha a közgyűlés el is fogadja ezt az indítványt, a hozandó határozatot nem fogja végrehajtani. Az alispán nyilatkozata álta­lános megütközést keltett és ret­tentő kavarodást idézett elő. Az köz­gyűlés azonban megmutatta, hogy el tud bánni egy olyan tisztviselővel, a ki az ő akarata és bizalma alapján ül az alispáni székben és a pökhendi nyilatkozatra csattanó választ adott. Mert hát a Ferenczy Imre indít­ványát a közgyűlés elfogadta s nehogy az alispáni lázadó anarchia azt a ha­tározatát irolt malaszttá degradálja, Mártha József pótinditványt terjesztett be, hogy küldessék ki egy háromtagú bizottság, mely a rendelet azonnali végrehajtására a szükséges intézkedé­séket megtegye. A közgyűlés ezt a pótinditványt is megszavazta és már ma utasították az összes adópénztára­kat és valamennyi községi elöljárósá­got, hogy állami adót az önként jelent­kezőktől sem szabad elfogadniok. A nagy harczban rohamosan telt az idő. Este 8 óra lelt, a mikor a poli­tikai tartalmú ügyek elintézést nyertek. Az elnöklő főispán az idő előrehala­dottsága miatt a közgyűlést este 8 óra­kor felfüggeszetette és annak folytatá­sát ma, péntek d. e. 10 órára halasz tóttá. Az Ecsedi-láp égése. Öt ember tűzhalála. Szatmár, okt. 9. (Saját tudósitónktól.) A „Szat­mári Hírlap“ tegnapi számában rész­letesen hirt adtunk arról a borzalmas tüzkatasztrófáről, a mely az Ecsedi lá­pon pusziit napok óta. A vészes elein pusztításáról tudósítónk ma a követ­kező újabb részleteket közli lápunkká: : A nagy kiterjedésű Ecsedi láp lángokban áll. Az ismeretlen okból eredt tűz az utóbbi hetek tartós szá­razsága miatt kétségbeejtő gyorsaság­gal borította el a vészes elem az óriási területet Ecsed, Mérk, Válfaj, Csa- nálos Fény, Fábiánháza stb. közsé­gekre óriási füstlepel nehezedik, mely fojtó, bűzös szaga miatt nehézzé teszi a lélegzetet. A községbeli lakosok megdöb­benve rohannak a vészes elem szín­helyére, Börvely határába, de tehe­tetlenül állanak a romboló elemmel szemben és tétlenül nézik, hogy a gyilkos tűz mint terjed tovább és to­vább. Már eddig is több mint ezer holdat kerített hatalmába a pusztító tűz s a tegnapi rettentő szélvihar va­lósággal szárnyra kapta és gondolat- szerű gyorsasággal terjesztette a bor­zalmas tüzet. A hatóság teljességgel tehetetlen a hatalmas arányú tüzvész- szel szemben és most azon fáradoz­nak, hogy a zsombékok széles átmet­szésével akadályozzák a tűzvész ter­jedését. Az egyes községek lakossága rét tentő izgalomban van, a rémes vesze­delemmel szemben egyebet nem tehet, mint perczről-perezre szivszorongva lesi, hogy a tűzeső elborit-e újabb te­rületet vagy nem. És növeli a rémüle­tet, hogy állítólag már is őt ember élet esett áldozatul a tüzviharnak és pedig három börvelyi és két mérki gazda. Villámgyorsan terjedt el ma a borzalmas hir, hogy három börvelyi ember kirrient az ecsedi láp felett el­terülő kukoriczásba, hogy a takarmá­nyul szolgáló tengeri szárat hazavi­gyék Mire kocsijukat megrakták, a tűz hirtelen körül fogta őket és a midőn a borzalmas veszély elől menekülni akar­tak, a zsombék leszakadt alattuk és lovastul együtt odavesztek, el­nyelte őket a föld. Ugyanezt beszé­lik két mérki emberről, a kik állítólag szintén a zsombék leszakadása miatt pusztultak el. Ezek az izgató hírek azonban a hatóság részéről eddigelé megerősítést nem nyertek és igy nincs kizárva, hogy e rémes esetek csupán a felizgatott nép fantáziájának következ­ményei. A legközelebbi napok azonban már világosságot fognak deríteni a tűz keletkezésének okára és a tűz ka­tasztrófának minden egyes részletére. Mig a hivatalos vizsgálat ered­ménye előttünk nem fekszik, óvako­dunk a kritika gyakorlásától. De ha látni fogjuk, hogy bűnös könnyelműség volt az előidézője a rettenetes tűzvész­nek és emberáldozatoknak, úgy irgal­matlanul rámutatunk az okok kapcsán azokra, a kik parczelláztak és vétkes haszonlesésből használatra bocsájtottak oly földet (*?), melynek alapja valósá­gos ingovány. Nagy László alispán tegnap tá­viratilag jelentető be a földmivelés' miniszternek az Ecsedi láp tüzkatasz- trófáját és a mentési munkák vezeté­sére szakértőt kért a földmivelésügyi minisztériumtól. Darányi Ignácz — mint tudó­sítónk jelenti — azonnal intézkedett, hogy Némethy János műszaki taná­csos és Sporzon Pál gazdasági tanin­tézeti tanár a helyszínére menjenek. A két miniszteri kiküldött tegnap már meg is érkezett Nagykárolyba, a hon­nan azonnal a veszedelem helyére mentek. Mit tárgyal a város? A közgyűlés tárgysorozata. Szatmár, október 9. (Saját tudósítónktól.) Ritkán ta­pasztalt érdeklődés nyilvánul már na­pok óta Szatmár város október havi rendes közgyűlése iránt, a mely e hó 1‘2-ón hétfőn délután három órakor lesz megtartva a városháza nagyter­mében. Az érdeklődés persze a válasz­tások iránt nyilvánul, mert két aljegy­zői és egy tanácsi állás vár betöltésre a hétfői közgziilésen. Az aljegyzői állásokra négyen ad­ták be pályázatukat, mig az egy ta­nácsosi állásra ugyanennyien pályáz­nak. A gazdasági tanácsosi állásra — mint ma értesülünk — a legújabb pá­lyázó : Árokháthy Vilmos községi biró. A választásokon kívül alig van az e havi közgyűlésnek olyan tárgya, a mely különösebb érdeklődést keltene a városatyák körében. A tárgysorozat egész terjedelmé­ben a következő. A hitelesítő küldöttség kirendelé­se, a hitelesítés helyének és idejének meghatározása. Polgármester havi jelentése intéz­kedéseiről és a törvényhatóság állapo­táról. Választások: Az I. és Il-od aljegyzői állás vá­lasztás utján való betöltése. A gazdasági tanácsosi állás vá­lasztás utján való betöltése. Tanácsi előterjesztések: Az iparos tanoncziskola részére ál­lamsegély kieszközlése tárgyában. A kereskedő tanoncziskola részére államsegély eszközlésére vonatkozólag. Az augusztushavi adó elő- és le­írások tárgyában. Az ipartanács jegyzőjének meg­választása ügyében. A kántorok és segédlelkészek se­gélyezése tárgyában hozott 79—903. kgy. sz. határozat jogerőre emelkedésre vonatkozólag. A vasúti internátusra vonatkozó szerződés jóváhagyása tárgyában. Neuschloss ezég kérelme tár­gyában. Az 1904. éri költségvetésre vonat­kozólag. A kös- és gyámpénztár évnegye- gyedes megvizsgálásáról. Gazdasági szakbizottsági javaslatok. Kiss Ernő honvédtábornok szob­rának költségeihez való hozzájárulása tár­gyában. A Rákóczi emlék költségeinek ki- egészitésére vonatkozólag. Nyugdíj választmányi határozat : Krüzselyi Barna nyugdíj járuléká­nak kiutalása tárgyában. Magán kérelem: Dr. Vajay Károly tiszti főügyész kérelme 4 heti szabadság engedélyezése iránt. A dobrai gyújtogató. Aki tűzfalaira ítélte az egész falut. Szatmár, okt. 9. (Saját tudósítónktól.) A „Szat­mári Hírlap“ csütörtöki számában meg­emlékeztünk arról a nagy tűzről, a mely a napokban pusztított Dobra község­ben és a melynek tiz lakóház az ösz- szes melléképületeikkel és egy ember­élet esett áldozatul. Megírtuk azt is, hogy a nyomozó esendőrség elfogott egy Papp Miklós nevű gulyást, a ki ellen alapos gyanú merült fel, hogy a tűz az ő gyújtogatása folytán, keletkezett. Az elfogott ember hosszas valla­tás után beismerte a gyujogatást s igy a dobrai gyújtogató Papp Miklós személyében már az erdődi járásbíró­ság börtönében várja további sorsát. A dobrai nagy tűzről és a gyúj­togató elfogatásáról erdődi levelezőnk a következő újabb részleteket közli velünk : E hó 3-án délután egynegyed 4 órakor Szabó Károly dobrai lakos csűrje a mezőre nyúló végén tüzet fogott. A tűz a községen keresztül vonuló nagy szélviharban villámsebesen átcsapott a többi gazdasági épületekre, melyeket egy pillanat alatt földig hamvasztott. Oltásról a nagy szél miatt szó sem lehetett s igy csakhamar 10 lakóház és ezeknek összes melléképületei lángban állottak. Tíz családnak összes terménye és gazdasági fel szerelése pusztult el. Szabó Károly- nak három hízott sertését sem sikerült kimenteni. Az összes kár a esendőrség által a községi elöljáróság közbenjötté vei történt becslés szerint 33S79 koro nát tesz ki, az épületek csak részben voltak biztosítva. Legsajnosabb azonban, hogy a tűzvész emberéletet is köve­telt áldozatul. Hatvani Károly 25 éves parasztgazda, ki csak ezelőtt 2 hónap­pal nősült meg, házát akarván meg­menteni, a tetőzetre mászott fel, hogy arra vizes ponyvákat terítsen, de mire felért, a tetőzet. már meggyuladt és egy pillanat alatt az egész tető láng­ban állott. Mikor Hatvani, hogy életét megmentse, a házról leugrott egy égő gerenda a nyakára esett. Az égő ge­renda a szerencsétlen embert a földre nyomta a honnan már többé nem birt felkapaszkodni. A rettentő hőségben pedig senki sem tudott még csak felé­je sem közeledni, hogy veszedelmes helyzetéből kimentsék. A kraszna-bélteki csendőrőrs jelentésére Domahidy András erdődi járásparancsnok nyomban kiszállott a helyszínére és Kilinczán János csendőr őrsvezető, Mudri Mihály és Dörnbach Pál csendőrök közreműködésével meg­kezdte a nyomozást. A nyomozásnak napokig semmi eredménye nem volt s az alatt mig a esendőrség a járáspa­rancsnokkal együtt a községben tartóz­kodott, e hó 6-án éjfél után 1 órakor Verincze Mari czigány asszony kuny­hója gyuladt ki. Az oltásra elősietö esendőrség itt vette észre, hogy a kuny­hó ajtaja spárgával van kívülről le­kötve, hogy a benne lakók ki ne jöhessenek, a mely körülményből a gyújtogatást meg lehetett állapítani. Gyanú azonban senki ellen sem merült fel, de Domahidy járásparancsnok sza­kadatlan megfigyelései végre mégis eredményre vezettek. Egy pár elejtett szóból megtudta, hogy Papp Miklós községi csordás többször fenyegetőzött, hogy az egész községet fel fogja perzselni. Domahidy járásparancsnok kiment Papphoz a mezőre, de ott csak 13 éves leányát találta, kivel ügyese» beszédbe ereszkedett s vele hosszabb ideig elbeszélgetett. Egyszerre csak ezen szavakkal fordult a leányhoz : — No most már ne tagadj semmit, mert úgyis tudom a dol­got, mondd meg ki gyújtotta fel * Szabó Károly csürjét és a Verince Mari kunyhóját ? Erre a nem várt. kérdésre a le­ány zavarba jött, ötölt hatolt, mig Do­mahidy további ügyes kérdései által még jobban zavarba hozatva végre, megvallotta, hogy e hó 3-án őt atyja azzal hagyta a csordánál, hogy bemegy a faluba és azt felperzseli. Vitt ma­gával gyújtót és taplót. A leány kevés idő múlva látta, hogy a faluban tűz van s atyja jött is nemsokára vissza, azt mondván neki:-- Most már mégis sikerült a dolgom. Papp Miklósnak ezen kijelentése abban leli magyarázatát, hogy a Sza­bó Károly csűrje már harmadizbe* gyuladt ki,, de kétszer sikerült meg­menteni, mig most menthetetlen volt. Domahidy járá-^parancsnok a le­ánynak ezen vallomása után csakha­mar kézrekeritette Pap Miklós csordást és vallatni kezdte, de az állhatatosan tagadott. Domahidy járásparancsnok mindazonáltal letartóztatta és a krasz- nabélteki őrsre kísértette- Itt újból val- latóra fogván, rövid gondolkozás után beismerte, hogy ugv Szabó Károly csürjét, mint a Verincze Mária kuny­hóját ő gyújtotta fel bosszúból, mert a községi lakosság vele, mint községi csordással rosszul bánt és azzal akart magának elégtételt szerezni, hogy az egész községet felégeti. Azért gyúj­totta fel épen a Szabó Károly csürjét és Verincse Mari kunyhóját, mert ezek a falu végén vannak és a szél a falu felé fújt igy tehát reménye lehe­tett, hogy az egész község le fog égni. Bevallotta azt is, hogy mind a háromszor ö gyújtotta fel a Szabó Ká­roly csürjét. Domahidy járásparancsnok a val­lomásról jegyzőkönyvet vett fel és az­zal a letartóztatott Papp Miklóst át­adta az erdődi kir. járásbíróságnak. Köszönettel tartozik a lakosság Domahidy András járásparancsoknak, hogy ügyes, mindenre kiterjedő figye­lemmel folytatott nyomozásával sike­rült a bűntény elkövetőjét kézre ke­ríteni, mert ha nem sikerül a tettes ki­nyomozása. Isten tudja más alkalom­mal hányán maradtak volna hajlék nél­kül és mindenükből kifosztatva. ÚJDONSÁGOK Szatmármegye helytartója. Az alispán ur pasáskodik. Nagy László alispán ur dü­hös, rettenetesen dühös. És tajtékzó dühének nem tud határt szabni. Kebléből kitör a keserűség, s vad indulattal kiált oda a rebellis vár­megyének :-— Csináljatok, a mit akartok, de azé;t mégis csak az fog történni a mit én akarok! Nini! hisz ez plagium! A chlopyi hadparancsban a legfőbb hadúr ugyanezt mondta a magyar nemzetnek. Az alispán ur tehát lo­pott. Igaz, hogy fenségesen magas és faggasztóan hideg forrásból. Mert hát ott nincs is élet abban a szé- ditő magasságban, hanem van egy sziklává jegeczedett akarat, melyről még a leforróbb napsugár is hatás­talanul siklik le. Az alispán ur a gondolat létráján hamarosan félsz ö-

Next

/
Thumbnails
Contents