Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-06 / 227. szám

Szatmár, kedd SZATMÁRI HÍRLAP máron akad egy magyar tanár, a ki e dalt akarja* a magyar diák­ság ajkára erőszakolni. És a diákság — dicséretére jegyezzük fel — szembeszállt a ta­nárral és belefojtotta a tanár urba a hóhérhymnust. Ott igen jó helyen van. A botrányos esetről részletes tudósításunk a következő: Az általános szokásnak tesz­nek az egyes iskolák eleget, a mi­dőn 0 felsége születéc és névnapja alkalmából ünnepségeket rendeznek melyeknek kimagasló, lélekemelő mozzanata mindenkor az istentisz­telet. És ez a szokás nagyon he­lyes, mert a gyermekben már zsen­ge korától kezdve fejleszteni kell a legelső magyar ember, a koronás magyar király iránti szeretetet és rajongást. Ennek a szokásnak akart ele­get tenni a helybeli róm. kath. fő- gymnasium is, a midőn e hó 4-én O felsége névnapja alkalmából 0 felségéért istentisztelet megtartását rendelte el. Az ünnepség a főgymnázium kápolnájában folyt volna le, a hol a diákságnak előre betanulandó egyházi éneket és hymnust kellett volna énekelni. Az énekek betanítását Reizer György dr. tanár eszközölte. A diákok mind együtt voltak, hogy az egyházi éneket betanulják. Rei­zer György dr. előmondta a szö­veget : Tarsd meg Isten . , . A diákok nem ismerték a szö­veget és nyugodtan viselkedtek. Mikor azonban a tanár a Götter halte dallamára kezdte énekelni: Ta-arsd me-eg . . . A VII. és VIII. osztályú ta­nulók rögtön észrevették, hogy a tanár mit akar velük énekeltetni s elkezdtek pisszegni, zajongni, dö- römbözni, mig végre olyan pokoli lárma lett, hogy Ratkovszky Pál igazgató nagy sietséggel igyekezett a terembe, megtudni, hogy mi az oka a nagy kavarodásnak. Reizer György dr. jelentést tett az igazgatónak a diákok visel­kedéséről, Minthogv azonban utóbb a kisebb diákok is a sarkukra ál­lottak és hazafiui érzésből ök is megtagadták a gyűlölt dal éneklé­sét, az igazgató kénytelen volt a további kisérletezésnek véget vetni. íme a botrányos eset, dióhéj­ban, melyben egyetlen megnyug­tató és vigasztaló momentum van és ez az : hogy hazafiui érzés doL gában a diákok meg tudják lecz- kéztetni és ki tudják oktatni azo­kat a tanárokat, a kiknek a haza­fiui érzés ápolása és terjesztése feltétlen kötelességük lenne ! A kertészeti kiállítás berekesztése. Szatmár, okt. 5. (Saját tudósítónktól.) A szat- mármegyei gazdasági egylet által ren­dezett gyümölcs és kertészeti kiállítás egy heti fennállás után véget ért. A kiállítást tegnap, vasárnap este minden különösebb ünnepély mellőzésével re­kesztették be. A mikor a kiállításról eltávozott a közönség, becsukták az aj tókat és a kiállításnak vége volt. Az utolsó napon mozgalmas élet uralkodott a Kossuth-kertben. Különö­sen este felé csak úgy nyüzsögtek az egyes pavillonok és a fősétány az em- beráradattól, a mely hozzátehetjük, ki­sebb nagyobb csomagokkal tért be a városba. A kiállításon ugyanis az esti órákban már vásárolni lehetett egyet- másat a kiállított tárgyakból s a gon­dos házi asszonyok nem késtek úgy az eladásra szánt kertészeti, mint a gyü­mölcstermékekből az apróbb házi szük­ségleteket fedezni. A kiállítás általán véve sikerült­nek mondható, mert úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben szép eredményt mutat fel. Kiváló szakemberek és a nagyközönség számos tagja elismerőleg nyilatkoztak a kiállításról, a mely fő­ként a gyümölcstermelés terén az or­szágban eddig rendezett hasonló kiállí­tásokat felülmúlta. A kiállítás juryje a megállapított program szerint Szeőke Barna elnök­lete alatt összeült s nagy körültekin­téssel dolgozva több napon át végezte nehéz munkáját. A bíráló bizottságban a gyümölcs­csoport bírálását Farkas Sebestyén keszthelyi főkertész, a földmivelési mi­niszter kiküldötte elnöklése mellett Bertha Károly, Metter György és Szeő­ke Barna végezték. A szőlőszeti cso­portot Domahidy Sándor elnöklésével Jablonszky György és Mattes György bírálták. A borászati csoport felett Szeőke Barna elnöklete mellett Fábián Béla, Jablonszky György borászati fel­ügyelő, Jakó Sándor és Mattes György mondottak bírálatot. * ítéletet hozott ezenkívül a jury a gyümölcs konzervek csoportjánál, a konyhakertészeti osztálynál és a mé­hészetnél. A jury a következőket tüntette ki arany ezüst és bronz érem kiváltá­sára jogosító oklevéllel: A nyers gyümölcs kiállítók közül: A nagybányai Gazdasági Egyesü­letet a gyümölcs termelés körül kifej­tett érdemeiért aranyéremmel. Kende Zsigmondot a legnagyobb gyümölcs kollekcziójáért aranyérem­mel. Vécsey László bárót gyümölcse­iért aranyéremmel. Molcsányi Gábort gyümölcseiért aranyérem m el. Szőke Sándort gyümölcseiért aranyéremmel. Ezüst érmet kaptak : Domahidy Viktor, Beregszászy Sámuel, Stoll Béla, Jakó Sándor, Bernhardt Lajos, Miskolczy Sándor dr, Gerber Ödön és Gorove János. Bronz érmet hét, oklevelet pedig hatvanegy kiállító nyert. A szőlő termelés terén. Aranyérmet nyertek: Miskolczy r-ándor dr. Ezüst éremmel: Kricsfalusy János, Balázsy József lettek kitüntet­ve. Bronzérmet nyolczan kaptak. A bortermelés. Ezüst érem. Balázsi József, Fe­kete Sámuel dr és Miskolczy Sándor dr. Bronzérmet kaptak négyen. Gyümölcs kivonat. Aranyérmet és díszoklevelet La­kos Imréné nyert. Ezüst érmet Ger­ber Emma. Bronzérmet tizenkettőn kaptak. Konyhakertészet. A konyhakertészet terén Boka István 10 korona dijat nyert, a többi kiállító, számszerint nyolczan oklevelet kaptak. Virágkertészet. Aranyérmet Bertha Károly nyert Ezüst érmet nyertek : a szatmári kath. püspökség, Schaurek Jaroszláv, Unger Ullnian Sándor, Uray Károly, Lorencz Pál kertész Szatmár város 100 koro­nás diját nyerte el. A méhészet terén öt elismerő oklevelet Ítéltek meg. Ipari termékek után díszokle­velet hat kiállító kapott, arany érmet Fábián Béla, Rényi Árpád és Szabó Kálmán. Ezüst érmet nyertek: A nagybányai nőegylet, a mezőgazdák szövetkezete, Dluntus Alajos és Kun István. Bronzérmmel négy kiállítót tün­tettek ki. Pénzdíjakkal huszonhárom ki­állítót jutalmaztak meg. A pénzdíj egyenkint 10 korona. Tegnap hétfőn a kiállításon vá­sár volt, amely alkalommal a kiállítók által haza nem szállított termékek ke­rültek eladásra. ÚJDONSÁGOK A dicső 13. . . Október 6. Te örökké gyászos emlékezetű napja a magyarnak, mily kisértetként állsz előttünk. Tizenhá­rom hős magyar vitéz szelleme har­sog felénk, tizenhárom tábornoké, a kiknek ártatlanul ontotta vérét e napon az osztrák zsarnokság. Ötvennégy esztendővel eze­lőtt ! A dicsőséges magyar fegyve­rek porbahullottak a kozák lándzsák előtt, a szentséges trikolor a föld porába hevert. Megadta magát az a rettenhetetlen sereg, amely csak győzelmet ismert vagy halált. Töb­bé nem győzhetett. Elszedték tőle fagyvereit és fogságra, sötét vár fe­nekére vetették. Legjobbjait pedig, a tizenhármat, vesztőhelyre hurczol- ták. - Tompa dobpergés, a hóhér­nóta dicstelen hangja és az egész magyar nemzet átokba szállt zoko­gása között végezte a hóhér örök­ké szégyenletes embertelen mun­káját. De nem haltak meg azok a hősök. Itt élnek ők közöttünk, szel­lemüktől dobog mindnyájunknak szive. A vesztőhelyen ártatlanul ki­ontott vérük csak még termékenyeb­bekké tették a tengervéráztatta édes magyar haza földjét. Erőt kölcsön­zött a talajnak, erőt a rajta élő nem­zedéknek. Az a hely pedig, hol az oszt­rák zsarnokság elkövette a hóhérok hóhérjának munkáját, az aradi vesz­tőhely, az a mi kálváriánk. Oda zarándokolnak el éven- kint a gyászos évfordulón. Zokog­va hajtjuk le fejünket a megszentelt hantokra. Imádkozunk. De az imád­ság áhitatos hangja helyett átok tör ki az ajkunkon. Oh mert hiába is mondjuk, vessünk fátyolt a múltak­ra ! Nincs az a fátyol, melyen októ­ber 6-ának gyásza át ne sötétlenék. Mint minden évben, úgy az idén is hazafias ünnepség keretében koszorút helyeznek az aradi vérta­nuk szobrára. A vidék városaiban pedig a szabadságharcz emlékek kö­rül és a templomokban rójja le a polgárság a kegyelet adóját. Az aradi dicső tizenhárom gyászos halálának ötvennegyedik év­fordulóját Szatmár város közönsége is a szokásos kegyelettel fogja ma megülni. * Mennyit adott Szatmár a Rá­kóczi emlékoszlop költségeihez? A város közgyűlése tudvalevőleg akként határozott, hogy a közadakozásból be­folyt összeget ezer koronára fogja kie­gészíteni. A gazdasági szakbizottság tegnap délután megállapította, hogy közadakozásból összesen 508 kor. 50 fillér folyt be és igy a város a maga részéről a költségekhez 491 korona 50 fillérrel járul. * Kiss Ernő tábornok emlék­szobra. Éppen ma van a gyászos évfor­dulója annak a megrendítő tragédiának, mely 1849 október 6-án tizenhárom hőslelkü tábornokot a tündöklő haza- szeretet örökké élő vértanújává avatott. A magyar nemzet méltó kegyelettel rótta le az elismerés adóját a tizen­három félistennel szemben, a kik szi­vükben szent lelkesedéssel, hősies el­szántsággal, halálfélelmet nem ismerve haltak meg, hogy ragyogó eszménynyé géniuszszá váljanak ! Szobrot emelt ne­kik a magyar nemzet, a vértanuk szob­ra kálváriája a magyar nemzetnek, a hova ihletett hittel, magasztos érzéssel zarándokol minden magyar, hogy erőt merítsen hitének, reményének, bizal­mának megaezélozására. A vértanuk szobra s hazaszeretet symboluma, egy fogalom, mely buzdít, ösztönöz, lelke­sít. A * tizenhármak•* egyike volt Kiss Ernő tábornok is, a kinek életét szin­tén hóhérkéz metszette ketté. Nagy- Becskerek most külön is kifejezést akar adni hazánk nagy fia iránti kegyeletes hódolatának és elhatározta, hogy a vértanúvá lett 48 as tábornoknak em­lékszobrot állít. Minthogy azonban erre saját erejéből nem képes, megkereste az egyes törvényhatóságokat, hogy ha­zafias szándéka kivitelében támogassák. Az átirattal tegnap foglalkozott a gaz­dasági szakbizottság és elhatározták, hogy a város a hazafias czélra 100 koronát ad. * A tanfelügyelöségi helyiségek világítása. A tanfelügyelőség azzal a kérelemmel fordult a városhoz, hogy Rákóczi-utcza 1. szám alatt levő he­lyiségeit a város lássa el villamvilági- tási berendezéssel és hogy ingyen áram­szolgáltatást engedélyezzen részére. A villám világi tási bizottság a kérelemnek azzal a megszorítással tett eleget, hogy csakis a hivatal ez óljaira szolgáló helyiségeket rendezi be és látja el ingyen árammal. * Meghiúsult egyezség. Az „Egye­sült villamossági r I.“ Szatmár város ellen régebben teljesített munkálatok alapján 7500 korona követelést támasz­tott, melyet azonban nem ismert el. Kerülni akarva azonban a perlekedést, a követelés teljes kiegyenlítésére 4400 koronát ajánlott fel. Á ezég levélben értesítette a várost, hogy az egyezsé- gileg felajánlott összget nem fogadja el, hanem kénytelen lesz jogosnak vélt követelése érvényesítését bírói útra te­relni. A villamvilágitási bizottság teg­napiülésében újból átvizgálta az „Egye­sült villamvilágitási r. tu számlaköve­telését és a város által már előzőleg elfoglalt álláspontra helyezkedett, va­gyis nem ad többet a 4400 koronánál egy fillérrel sem. így hát nincs egyéb hátra, mint a vitás ügyben bírói döu tést provokálni. * Mi lesz a motorkocsikkal? A szatmár-erdödi h. é. vasút villamos üze- méhez tudvelevőleg a város szolgál­1903. október 6. 2S7 szám URAK. a Az őszi és téli idényre érkezett angol gyapjúszöveteknek újdonságaira, felhívja a m. t. úri közönség b. figyelmét -----­Sz almái, Deákfcér, Fehér-ház mellett. WEISZ GYULA posztó és gyapjúszövet kereskedő. Ugyanott az egész kontinensen elismert nagynevű Martin Sons & C- Ltd angol gyapjúszövet gyáréinak egyedüli raktára

Next

/
Thumbnails
Contents