Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-10-03 / 225. szám

2 Szatmár, szombat SZATMÁRI HÍRLAP 1903. október 3. 225 szám ipulzust a tanácsnak az eszme fel­vetésére és a további lépések megté­telére. Az alapszabály nem szentirás. A közgyűlés állapította meg, a közgyűlés­nek jogában is áll azt megváltoztatni. Az érdekeltségben levő szatmári birto­kosok bizonyára lelkesedéssel fognak a város mellé sorakozni, hogy a megin­dítandó akcziót siker koronázza. A város pedig minden bizonnyal szívesen ragadja meg az alkalmat, hogy a lecsapoló társulat székhely kér­dését ha teheti, a közönség javára döntse el. A krassói gyilkosság. Esküdtszéki tárgyalás. Szatmár, október 2. (Saját tudósítónktól.) Ez év jú­lius hó 23. napján Krassó község la­kosságát véres esemény hozta forron­gásba. A falu fiatalsága arató ünnepet ült, a melyet ősi szokás szerint a sza­badban tartottak meg. Vidám muzsika­szó mellett tánczoltak a párok a késő reggeli órákig, mialatt az öregek itták a hegylevét a végtelenségig. A vig mulatság zajába egyszerre éles sikoltás vegyült s a mire a meg­rémült vigadók a zaj irányába siettek, a földön egy deli legény feküdt vérébe fagyva. Az eset megzavarta a mulat­ság további folyását s mindenki kutatta, kereste a gyilkosság okát. Az áldozat Bírta János volt, a gyilkos pedig Kaj- tár Imre. A két legény mindig jó ba­rátságban élt egymással. Egy meggon­dolatlan perczben, a pálinka bóditó hatása alatt felhevült a vére, botot ra­gadott sa másik pillanatban a jó czim- bora nem volt az élők sorában. Kajtár Imre ezért a véres tettéért került a vádlottak padjára. Az esküdtek tegnap kimondták bűnösségét, melyért 2 évi fegyházat fog szenvedni. A tárgyalás lefolyásáról tudósítá­sunk a következő : A tárgyaláson Papolczy Gyula dr. Elnökölt. Szavazó bírák Szabó Jó­zsef és Hunyor Ödön voltak. A vádat Némethy Jófcsef dr. alügyesz képvi­selte. Kajtár Imrét Daróczy Endre ügyvéd védte. Az esküdtszék megalakítása inán elnök kihallgatta vádlottat. Kajtár Imre beismeri bűnösségét, de előre bocsátja, hogy nem akarta megölni legjobb barátját. Részletesen elmondta, hogy julius hó 23-án este arató ünne­pet tartottak. A_ legények a korcsmá­ban idogáltak. Ö egy asztalnál ült az elhalt Bírta Jánossal és testvérével An­tallal. Ivásközben sok mindenről esett szó. Birta több kijelentése nem min­denben nyerte meg vádlott tetszését s ezért többször hallgatásra intette. Bir­ta azonban csak tovább beszélt. Vala­mi fölött, a beszéd tárgyára mát nem emlékszik, összeveszlek. A szóharczból verekedés lett s akkor egy karót raga­dott, a melylyel fejbe vágta Birtát. Vé­res tettében az áldozat testvére, Antal meg akarta gátolni, de ő erre is oly súlyos csapást mért, hogy három hétig nyomta az ágyat. A tett elkövetése után maga jelentkezett a csendőröknél, a kik elfogták és beszállították az ügyészséghez. Az ügyben huszonkét tanút Idé­zett be a törvényszék. A tanuk között egy-kettő tett csak lényeges vallomást, a többi nem volt közvetlen szemlélője a véres esetnek. Izrael Jakab koresmáros, a kinél a gyilkoaság történt, azt állítja, hogy vádlott nagyon részeg volt a teR el­követésekor. A tanúkihallgatások után az or­vosszakértőkre kérült a sor. Vajay Imre és Oőbel Alajos dr. törvényszéki orvosok az áldozat sérüléseit feltétlen halálosnak tartották. A vádlottat meg­vizsgálva, kijelentik, hogy teljesen ép elméjű, semmiféle olyan körülményeket, a melyekből a tett elkövetésénél a vád- lottt elmebeli fogyatkozására következ­tetnének, nem észleltek. Papolczy Gyula elnök a bizonyí­tási eljárást befejezettnek nyilvánította. Némethy József alügyész az esküdtek­nek feladandó kérdéseket olvasta fel, melyek szerint bünös-e Kajtár Imre abban, hogy tettét szándékosan, de ölési szándék nélkül követte el. Ezután Némethy József kir. al­ügyész terjesztette elő vádinditványát. Bebizonyitottnak látja a vádat és kérte az esküdteket, hogy mondják ki bűnös­nek vádlottat. Daróczy Endre védő hatásos vé­dő beszéddel igyekezett meggyőzni az esküdteket, hogy védencze beszámítha­tatlan állapotban követte el tettét fel­mentését kérte. Az esküdtek ezután tanácskozásra vonultak vissza. Mintegy félóra múlva Asztalos Sándor, az esküdtek főnöke kihirdette a verdiktet, a mely szerint Kajtár Imre bűnös a reá rótt bűncse­lekmény elkövetésében. Az esküdtek verdiktje alapján a törvényszék 2 esztendei fegyházra ítélte Kajtár Imrét, ki az ítéletben megnyugodott. SZÍNHÁZ — (llj díszletek.) Az ez évi színi saison, legalább külső hatás tekinteté­ben felül fogja múlni a múlt évit, a mihez nagyban hozzájárul a város áldozatkészsége, amennyiben egy egész csomó uj diszletet készíttet, a régiek egy részét pedig átfesteti. A tanács Linhardt Vilmos előnyösen ismert bu­dapesti diszletfestő ajánlatát fogadta el és megbízta Körösmezey Antal fő­jegyzőt, mint a szinügyi bizottság el­nökét, hogy Linhardt Vilmossal a szer­ződést kösse meg. Az uj díszletek és a régiek átfestése 2017 koronába ke­rülnek. ÚJDONSÁGOK * Kóbor ebek. Kovács Leó bá­tyánk „Furcsa dolgok városunkbanu czimmel czikksorozatot közöl lapunk­ban. melyben ugyancsak megszívle­lendő dolgokra hívja fel a hatóság fi­gyelmét. Bizonyára Leó bátyánknak, a mi népszerű generálisunknak sem ke­rülte ki figyelmét a gazdátlan ebek garázdálkodása, melyekről a szatmári furcsa dolgok“ között minden bi­zonynyal megemlékezett volna. Bocsá­natot kell tehát tőle kérnünk, hogy ez zel megelőzzük, de mert a kóbor ebek garázdálkodása miatt komolyan veszé- yeztetve látjuk a közbiztonságot, kény­telenek vagyunk a rendőrség figyelmét az e tekintetben uralkodó tarthatatlan, közveszélyes állapotra már most fel­hívni. Mert hát még sem járja, hogy Szatmár egyetlen dísztere, a Deák-tér, valóságos koncerttanyája a nyihogó, üvöltő, ugató kutyaseregnek, ebben a dicsőségben részesülnek az egyés ut- czák is azzal a különbséggel, hogy a mellékutczákban testi épségének ve- szelyeztetése nélkül éjidőben senki em- lerfia nem közlekedhetik. Itt is, ott is éktelen kutyaorditás veri fel az éj csend­jét és jaj annak, akinek éjjel van dol­ga, mert azt úgy rrjegugratják, hogy élete fogytáig megemlegeti a kutyatán- czot. Nos, hát ez a kutyaállapot im­már tarthatatlan és sürgős intézkedés­re van szükség, hogy ennek vége vet­tessék. Elvégre is Szatmár szab. kir. város volna és nem szemétdomb, a hol döghuson rendezhetnek a gazdát­lan kóbor ebek borzasztó hangverse­nyeket. * Rákóczi Ferenc hamvai. Most, amikor az egész ország megmozdult, logy II. Rákóczi Ferencz hamvai hazai földben pihenjenek, újra lesi a felbuz­dult közönség a választ arra a kérdésre, átengedik-e a lazarista barátok az ál­taluk őrzött szent hamvakat. Egy kő­nyomatosnak az az ügyes ötlete támadt, rogy egyenesen a szerzetnek konstan­tinápolyi rendházához fordult erre néz­ve felvilágosításért. A prior erre kije­lentette, hogy szerzetét kötelezi a II. Iákóczi Ferencz végrendelete. Ebben a végrendeletben azt a kívánságát fe­jezi ki a kurucz fejedelem, hogy holt­tetemét a lazaristák templomában he­lyezzék örök nyugalomra. A török szul­tántól ugyan hiába várják a magyarok a hamvak kiadását, mert egy vallásos kötelességen fordul a dolog, a mi alól csakis a pápa, a katholikus egyház feje adhat feloldozást. Hogy tehát a ham­vak hazakerüljenek, mindenekelőtt a pápa engedélyére van szükség. Ha ez meglesz, nem szívesen bár, de megvál­nak Rákóczinak és hőslelkü anyjának. Zrínyi Ilonának drága hamvaitól. * Az agyonvert koresmáros. Az orozva megtámadott és egy baltacsa­pással halálra sebesitett Vigdorovits Sámuel 48-as koresmáros holttestét Vajay Imre dr. törvényszéki orvos és Heller Gyula dr. tegnap bonczolták fel és a bonczolásról hivatalos jegyző­könyvet állítottak ki. A bonczolási jegyzőkönyv szerint a beállott halált a fejen, egy fejszecsapással ejtett 4 cm. hosszú, 2 cm. széles és körülbe­lül 3—4 cm. mély sebesülés folytán előállott koponyatörés, agyroncsolás, agytályog, (elgennyesedés) okozta. E helyen jegyezzük meg, hogy a rendőr­ség az orvtámadás utáni napon már követelte az orvosi látlelet kiállítását, de Vigdorovits Sámuelné karhegorice kijelentette, hogy nem akarja és arra nincs is szükség, mert a férje már jobban van 1 A rendőrség most a tragikusan végződött bűneset elillant hősét kutatja és már eddig is húsz embert tartóztatott le, de a gyanúsí­tottak igazolták alibijüket és igy sza­badon kellett őket bocsátani. A nyo­mozás folyik. "* Eló're! . . Most ebben a poli­tikai zür-zavarban alig múlik el nap, hogy a könyvpiaczon egy-egy aktuális röpirat ne jelenne meg. Tegnap egy kis fekete sárga fedelű füzetet hozott szerkesztőségünsbe a posta. A rophat­nak „Előre“ a czime. Szerzője Bod­nár Mátyás dr. budapesti ügyvéd, aki a hét politikai eseményeit szívesen, megkapó stílusban egész kis társada­lomtudományi értekezés alakjában irta meg. A kis füzet foglalkozik a Chlopi-i hadiparancs taglalásával is, azonkívül a magyar társadalom álláspontjával és a nemzeti öntudat megnyilatkozásával. A röpirat ára 30 fillér. * Lámparobbanás, Nagybányáról írja levelezőnk. A napokban végzetes szerencsétlenség történi Farkas Lipót szilvaiz főző telepén. Alkonyaikor töl­tés k 'zben egy pertoleum lámpa rob­bant fel s Kádár György hidegkúti la­kos ruháját meggyujtotta. Néhány pil­lanat múlva az egész ember lángok­ban állott s mire a segélyére elősietö munkások égő ruháját eloltották oly súlyos sebeket szenvedett, hogy esz­méletlen állapotban szállították be a kórházba, a hol meg is halt. A ren­dőrség vizsgálatot indított. * Megszűnt az állatjárvány. Ez a hir ép úgy hat a vidék gazdaközönsó- gére, mint a pusztai vándorra az üdítő forrás. Ide-stova 3 hónap óta uralkod­tak a vármegye területén a legkülön­félébb állatbetegségek, a melyek miatt az állatvásárok forgalmát. korlátozták. Ez az intézkedés bénitólag hatott a közgazdasági viszonyokra. A szatmári járás térületén, mint értesülünk, az állatkórok megszűntek s igy most már nem csak a járás te.rületén, nevezete­sen Sárköz, Aranyos-Medgyes, Krassó és Nagy-Paládon tartandó országos vá­sárokra hajthatók fel a szarvasmarhák, juhok és sertések is, hanem minthogy Szatmár várossal határos szatmári já­rás vészmentes, alapos a remény, hogy a szatmári vásárok a legrövidebb idő alatt felszabadittatnak a korlátozás alól. * Az osztrák váltók. Érdekes esz­mét vetett fel — mint egy nagyváradi lapban olvassuk — egy nagyváradi ke­reskedő. Arról van szó, hogyan lehet­ne a magyar kincstár jövedelmét a pol­gárok újabb terhelése nélkül fokozni. Ausztriával való üzleti összeköttetésünk évi forgalma sok száz milló koronát tesz ki, túlnyomó része hitelbe történő vásárlás s váltóval lesz kiegyenlítve. A váltót a magyar kereskedőnek Bécsből, vagy Ausztria egyéb részéből postán küldik be aláirás végett, természetesen osztrák bélyeggel. Ha a magyar keres­kedő nem Írja alá az osztrák bélyegü váltót, hanem helyette ugyanilyen ér­tékű magyar váltót, s ezt kül­di vissza, ezzel megnyeri a magyar kincstár a váltóürlap értékét. A ma­gyar kereskedőnek ez anyagi áldozatá­ba nem kerül, mert az osztrák váltó nála marad, azt pénzértékre bármikor átválthatja itthon, vagy Ausztriában, mert osztrák gyárosok azt szívesen visszaveszik, az osztrák gyárosnak pe­dig nincs semmi kára a dologból, mert hiszen a magyar váltót ép úgy értéke­sítheti, mint az osztrákot. * Dinamit a bányában. Súlyos baleset érte a napokban Tőkés Már­ton bányamunkást. Tőkés ugyanis a bánya üregében robbantás czéljából dinamítot ásott el s a két töltény ka- nóczait felgyújtva, kiment a bányából. Később hallotta a robbanás dörejét s azon hiszernben, hogy mindkét töltény elsült, lement a bányába. Alig csapott azonban néhányszor csákányával a robbanástól meglazult sziklára, óriási dörej rázkódtatta meg a levegőt s Tő­kés eszméletlenül összerogyott. A szá- nalomraméltó embert súlyos égési se­beivel a kórházba szállították. Mint a megejtett vizsgalat kiderítette, a bánya­munkás balesetét az okozta, hogy a második dinamit töltény kanócza el­aludt s a robbanás csak akkor állt be, a midőn Tőkés csákányával a gyutacs­ra ütött. * Érmihályfalva gyermeke. Bi­harvármegyének Szatmármegye hatá­rán népes, erős községe, Érmihályfalva, úgy járt, mint a tüzes vérii és vigyá­zatlan leányzók. Gyermekhez jutott, hirtelen, a nélkül, hogy tulajdonképen tudta volna, mi történt vele. A különb­ség csak az, hogy ez az eset nem hoz szégyent a községre, ellenkezőleg, az elöljárók lágy szivét, emberies gon­dolkodását dicséri. A gyermek, akinek apja, anyja lett Érmihályfalva, öt hó­napos lehet. Természetes tehát, hogy igazi szüleiről semmiféle felvilágosítást nem tudott adDi, a mikor Lovassy János vadászat közben megtalálta. Fel­vitte hát a siró apróságot az elöljáró­sághoz. Ilt azután elkezdtek kutatni ama bűnös személy után, a ki kitette, rábízta a sorsra az apró jószágot, de a kutatá-nak semmi eredménye nem lett. Az érdemes elöljáróság magáénak fogadta a gyermeket, a kinek „Mihály- falvai“ lesz a neve. A kicsi egészen jól érzi magát uj családi állapotában és remélhetőleg később sem lesz pa­nasza derék nevelő szülei ellen. * A tréfa vége. Szomorú vége lett a napokban egy fiatal leány incsel­kedő tréfájának. Akként történt a do­log, hogy Kóczán János látogatóba ment Kovács Jánosékhoz, hol az ud­varon beszélgetésbe elegyedett Ková­csék 13 éves Róza nevű leányával. Tréfálkozás közben a leány Kóczánra uszította a házőrző kutyáját, mely a legényre ugrott s lábszárát veszedelme­sen megmarta. A tréfa áldozatává lett Kóczánt most kórházban ápolják. * A tüdővész széruma. A kasz- szeli orvosok és természettudósok gyű­lésén Behring marburgi tanár a diftéria- szérum főltalálója, mint megírtuk, óriás feltűnést keltett a tüdővész ellen való harczról tartott fölolvasásával. A tudós tanár, a ki Németország legnagyobb orvosi tekintélyének egyike, kifejtette, hogy meggyőződése szerint a tüdővész nem öröklődik át a szülőről a gyer­mekre, hanem a legtöbb embert cse­csemő korában a tehéntej fertőzi meg tuberkulotikus baczilussal. Behring azt is kijelentette, hogy az állatokat beol­tás utján immunizálni tudja a tüdővész ellen. Hesszen nagyherczegségben az állatok beoltása már kötelező s Beering

Next

/
Thumbnails
Contents