Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-09-26 / 219. szám
2 Szatmár, szombat 1903. szeptember 26. 219 szám SZATMÁRI HÍRLAP nélkül utódai javára sem rendelkezhetik, valamint Felséged sem őseitől örökölte, hanem a koronázás alkotmányjogi ténye, a koronázási hitlevél kiadása, a koronázási eskü letétele és törvénybe iktatásával a nemzettől nyerte minden jogát. Épen azért nem ösmerhetjük el azon felfogás helyességét sem, mintha a magyar szent korona egyedül Felséged koronája volna, mert a szent korona a nemzeté, melylyel saját jogán avatja királyát az önálló magyar állam fejévé. Alkotmányunk eme legfőbb igazságának kiemelésére annál inkább kénytelenek vagyunk, mert a legfelsőbb kézirat közzétételével csaknem egyidejűleg, a mikor az újból kinevezett miniszterelnök Felséged nevében, felhatalmazására való hivatkozással, habár nem a törvényhozó testület színe előtt, azt a kijelentést tette, hogy Felséged fájdalommal és mély sajnálattal vett arról tudomást, hogy a Felséged által kiadott hadparancs oly felfogásokkal találkozott, a melyek szerint a Felséges urunk, mint a hadsereg törvény szerinti legfőbb hadurának megnyilatkozása a magyar nemzetnek, Magyarország törvényes jogainak, a magyar államiságnak sérelmét czólozná, ez ki van zárva, ez Felségedtől távol állott — ugyanakkor ugyancsak Felséged nevében és felhatalmazására való hivatkozással a velünk szövetségben levő Ausztriának miniszterelnöke azt a kijelentést tette, hogy „a hadsereg minden kérdésében — tehát még az 1867. XII. t.-cz. 13. §-ában kizárólag a magyar országgyűlésnek fentar- tott ügyekben is — Ausztriának szerinte törvényes befolyása valóságban és teljes mértékben biztosítva marad.“ Ez a kijelentés nemcsak ellentétes az ugyancsak Felséged nevében tett előbbi nyilatkozattal, hanem egyben állami önállóságunkat érintő elsőrendű kérdésben, törvényes jogaink ellen intéz Felséged nevében támadást. Nem fojthatjuk el azért fájdalmas érzésünket, hogy nemzetünknek Felséged részéről is sokszor elismert hűsége és a királyi család iránt annyi század balsorsában is mindenkoron tanúsított tántorithatlan odaadása és önfeláldozása után olyan kijelentéssel is kell találkoznia, mintha alkotmányos jogainknak — azok között magyar nyelv jogainak érvényesülése a szent korona országainak integritását veszélyeztetné. Nem tudjuk, mire alapítja Felséged ezen aggodalmát, de köteles nyíltsággal ki kell moadanunk, hogy ennek puszta hangoztatása is alkalmas lehet arra, hogy megrendüljön a nemzetnek hite, reménye és bizodalma abban, hogy legszentebb jogait Felséged uralkodása alatt megvalósíthassa. Minekünk, mint a nemzet törvényhozóinak kötelességünk alkotmányunkat minden fenyegető veszedelemmel szemben megoltalmazni. Jelen tiszteletteljes feliratunknak is ez a czélja, s azt hazánk és Felséged iránti hűséggel követni a mi életünknek igazi feladata. Mi is mély aggodalmakkal eltelve óhajtjuk, hogy a törvényhozás munkálkodásának fonalát újból felvehesse és hogy a függőben levő számos nagyfontosságu kérdés megoldást találjon; de ha ez csak azon az áron volna elérhető, hogy a nemzeti nyelvhez való jogunk érvényesítése lehetetlenné váljék, erre a velünk szemben támasztott követelésre, felséges Császár és Király, a mi feleletünk sem lehetne más, mint az, hogy soha, soha! De mi bízunk abban, hogy a királyi esküvel megerősített alkotmányunkból meritett érveinkkel sikerült Felségedet álláspontunk igazságáról meggyőzni. Ezen bizodalomból folyó reménységgel kérjük Felségedet, kegyeskedjék az elsorolt sérelmek orvoslásáról alkotmányos utón gondoskodni és a nemzetet az iránt megnyugtatni, hogy törvényben gyökerező kívánságainak törvényhozási tárgyalása és megvalósítása Felségednél akadályokba nem ütközhetik. Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk Császári és Királyi Felségednek hódoló hívei (Aláírások.) TÁVIRATOK. A helyzet. Budapest, szeptember 25. (Saját tudósítónktól.) A függetlenségi párt megbízásából ma Tóth János, Barta Ödön, Kállay Lipót, Krasznay Ferencz, Bakonyi Samu és Endvev Gyula országgyűlési képviselők, a képviselőház újabb összehívására vonatkozó kérvényt át akarták nyújtani Apponyi A1 bért gróf házelnöknek. Apponyi még a múlt éjszaka Eberhaidra utazott, s igy a képviselők Andor Gyula elnöki tanácsosnak adták át a kérvényt. Andor azonnal hivatalos táviratot küldött Apponyinak, melyben bejelentette, hogy a függetlenségi párt szeptember hó 29-re a képviselőház összehívását kéri. A Ház mentelmi bizottsága ma délután ülést tartott, a melyen Perczel Dezső elnökölt Az ülésen Lengyel Zoltán és Rigó Ferencz képviselők ügyét tárgyalták. Legelőször Khuen-Héderváry miniszterelnököt hallgattak ki, aki kijelentette, hogy Rigó a Ház tegnapi ülésén azt mondta neki: — Ne provokálja a parlamentet ! Lengyel Zoltán kihallgatása következett ezután. Lengyel azzal védekezett, hogy nem hallotta az elnök rendreutasítását. A bizottság egyhangúlag határozott, Lengyel Zoltánt a Ház ünnepélyes megkövetésére ítélte. Rigó Ferencz ügyében még nem hoztak ítéletet. A Struchly—Bónis affér. MiskolCZi szeptember 25 (Sa- ját tudósitónktól.) Az a párviadal, a melyet az egész ország óriási érdeklődése kisért, ma folyt le Miskolczon Struchly, a magyarokat gyalázó pozsonyi vadászszázados és Bónis Sándor között. A párbajban Bónis egy 15 centiméter hosszú és mély sebet ejtett Struchly kapitány mellén. A felek a viaskodás után kibékültek. A miskolezi ifjúság Bó nis tiszteletére este fáklyás menetet rendezett. Feszty képviselő állapota. Budapest, szeptember 25. (Saját tudósitónktól.) Feszty Béla országos képviselő, aki tegnap öngyilkossági szándékból négy revolvergolyót röpített magába, a Ró- kuskórházban fekszik. A négy golyó életveszélyesen megsebesítette. Állapota azonban nem reménytelen. Öngyilkos főhadnagy. Eszék, szeptember 25. (Saját tudósítónktól.) Richy János közöshadseregbeli főhadnagy ma Eszék közelében agyonlőtte magát. Tettének oka ismeretlen. Vihar a Reiehsrathban Becs, szeptember 25. (Saját tudósitónktól.) A Reichsrath mai ülésének végén házszabályvitából kifolyólag óriási botrány keletkezett. A cseh és nagynémet képviselők nagy lármát csaptak, miköz- ken a házelnököt leszavazták. Vérfürdő a városházán. Összekaszabolt városi tisztviselő. Szatmár, szeptember 25. (Saját tudósitónktól.) Egy hosz- szu esztendők óta húzódó és rendkívül elmérgesedett családi perpatvarnak utolsó fölvonása játszódott le ma, pénteken délelőtt Szatmár város adóügyi osztályának egyik hivatalos helyiségében. Az áldozat e pillanatban életveszélyes sebektől borítva a közkórházban fekszik, s az orvosok véleménye szerint aligha kibírja reggelig. Azok, akik élesre fent kardokkal a halálos sebeket ejtették rajta, a tulajdon apósa és sógora, két katonatiszt, a kik nem tartoznak a czivil büntető bíróság hatáskörébe, egyelőre letörülték kardjukról a vérnyomokat és nyugodtan csörtetik tovább azokat a kardokat az aszfalton, mert a katonai büntető-bíróság szempontjából — bagatell az egész ! Nem történt se több, se kevesebb, minthogy két katonatiszt — egy honvéd százados és egy közös főhadnagy — élesre fent kardjaikkal halálra kaszaboltak egy czivilt. Sajnos, gyakori az eset, csak a motívumai, az indító okai mások és mások. S ha ennél az esetnél a motívumokat mérlegeljük, s tegyük hozzá, hogy •— elfogulatlanul mérlegeljük — nem a védtelen czivileket kaszaboló véres tisztikard az, a mi a sajnálatos eset elbírálásának kiinduló pontjaiul szolgálhat, hanem a családjának, tulajdon leányának méltatlan meghurczolása s úgy apai, mint tiszti becsületének mély megsértése. Ezek a körülmények izgatták annyira fel Lépess Ödön honvódszázadost, hogy fia: Lépess Győző 39-ik gyalogezredbeli közös főhadnagy segítségével, vejét: Báthy Sándor városi számtisztet, aki maga is tartalékos hadnagy, kardjaikkal halálrakasza- bolták. A midőn nem törünk kíméletlenül pálezát a becsületükben meg- hurczolt apa és sógor véres tette fölött, egy szóval sem mentjük az elégtétel vevésnek azt a brutális módját, a melyhez a két katonatiszt — bizonyára első felhevülósükben —- folyamodtak. Egy szóval sem menthető az, első sorban azért, mert az a védtelen ember, a kinek testén élesre fent kardjukkal hét tátongó, halálos sebet ejtettek, maga is tartalékos hadnagy, az intelligens, úri társaságból való ember, aki, ha könnyelműen el is követte a hibát, bizonyára talált volna módot arra, hogy azt az úri társadalom szokásainak, törvényeinek megfelelő módon reparálja; hogy a megsértett becsületnek elégtétellel szolgáljon. Sőt érezte elkövetett cselekményének súlyát; tudatában volt annak, hogy a felesége becsületén elkövetett sértésért elégtétellel tartozik a megsértett nő családjának és várta a kihívást. Tisztviselő társainak már tegnap említette, hogy a napokban valószínűleg nagyon súlyos, talán nagyon véres párbaja lesz valakivel, de azt nem mondotta, hogy kivel. Ilyen „párbajra“ azonban nem gondolt. A legtávolabbról sem sejtette, hogy apósa és sógora, a két katonatiszt, egyszerűen megrohanják és minden további nélkül lekaszabolják. A véres esetnek előzményei és lefolyásának részletei a következők: (A családi perpatvar.) Báthy Sándor városi számtiszt mintegy nyolez év előtt vette feleségül Lépes Ödön honvédszázados leányát. A fiatalok rajongón szerették egymást s a leány apja szívesen egyezett bele a frigybe, noha Báthy akkor még csak dijnoki minőségben volt alkalmazva a városnál s előrelátható volt, hogy csekély dijnoki fizetéséből nem lesz képes családot fönntartani. A házasság után azonban Lépes százados úgy segített a fiatalok anyagi helyzetén, hogy lakást és ellátást adott nekik, Ez csaknem két esztendeig tartott, amig Báthy — előléptetés folytán — a városnál számtiszt lett s oly helyzetbe jutott, hogy fizetéséből szerényen megélhettek. A fiatalok ekkor elköltöztek, külön lakást vettek s saját háztartást vezettek. Egy ideig a saját otthonukban is boldogan éltek, de a boldog családi életet csakhamar fölváltotta a gyakori perpatvar. Báthy ugyanis azt akarta volna, hogy az apósa tovább is támogassa anyagilag, rnig Lépes százados aki nagy családdal bir és csakis századosi fizetéséből él, nem tehette, hogy vejét tovább is támogassa anyagilag. Ebből keletkezett a fiatalok között a surlódás, ami az évek folyamán oda fajult, hogy Báthy neje már nem bírta tovább elviselni férje rósz bánásmódját s két kis gyermekével együtt a szüleihez menekült. Pár hónappal ezelőtt pedig megindotta férje ellen a válópört. (A hitves becsülete.) Tegnap csütörtökön délután a szatmári kir. járásbíróságnál találkozott a házaspár. Báthyné ugyanis gyerektartás iránt keresetet indított férje ellen, s a tárgyalás csütörtök délutánra volt kitűzve. Férj és feleség megjelentek a tárgyaláson, a hol Báthy azzal tagadta meg felesége keresetének jogosságát, hogy — nem ismerte el • gyerekeket a magáénak. Egyben jegyzőkönyvbe mondta, hogy felesége nem becsületes nő, s többször követett már el házasságtörést. Az intelligens és fölötte tisztességes, fiatal asszonyra e méltatlan és becstelen vád irtózatos hatással volt. Szinte elhalt ajkán a szó, hangos zokogásban tört ki és megeredtek a könnyei. Ott, a biró előtt nem is volt ereje védekezni, hanem szédülve támolygott ki a szobából és futott egyesen a vasúti állomáshoz, hogy haza jusson mielőbb Nagykárolyba édes atyjához. Ebben az irtózatos lelkiállapotban ért Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár ás vidéke legnagyobb czipőraktára riminlmoTÍiDfiócíl I előrehaladott nyári idépy miatt a ipég raktárop levő nyári szikes czipők ritjyblllloLlKLop!! mmmmmmmmmmmmmmm eredeti gyári árakon kaphatók,
