Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-09-24 / 217. szám

2 Szatmár, csütörtök

SZATMÁRI HÍRLAP

'190$. szeptember ti Í17 •zán#

(Herr von Hieronymi gratulirt )

Chlopyban kisütöttek egy hadiparancsot. Chlopyból leköpték az egész magyarságot. Carl von Hieronymi nincs a magyarságban.

Ö letörölte az arezát, hoch okba tört ki és gratulált Herr v. Koer- bernek, von Goluchowszkynak, von Windischgr'átznek és a többi von-oknak. Ez különben csak valószínű. Ámde az bizonyos, hogy Becsben megcsinálták a második chlopy-i hadiparancsot.

És széles Magyarországban nem akadt más, csak a horvát, a ki vállalta a Chlopykat. Mind a kettőt! A Cholpy No. 1-et és a Chlopy No. 2-őt! Seine Exe- lenc Carl von Hieronymi pedig gratulált Exelenc Khuen Héder várynak ehhez a dicső elhatározásához és szintén üdvözölte őt a szabadelvüpárt értekezletén . . .

Exelenc Hieronyminek, úgy látszik, siíli az ő választókerülete és annak párhatározata. Neki sifli, hogy az ő törvényhatósága nem üdvözölte a granicsárt, sifli az egész magyarság, (das Be- tyarnthum !) csak egy nem sifli 9 miniszteri tárcza, a mely ajándékul jut a kis gratulálónak.

Szatmár, gratulálj magadnak te is a derék kuruezhoz!

Herr von Hieronymi wir gra- tuliren!

Hoch ! Hoch ! Hoch !

Egyszóval: Apponyi után Hieronymi is tökéletesen megelégedett a manifesztummal és ő is gratulált a granicsár önfeláldozásához.

(A további gratulácziók.)

Az értekezleten a granicsárt csaknem fölvetették a gratulácziók. Hie ronymi után Saághy Gyula és Ho- dossy Imre kurucz-mamelukok emelkedtek szólásra s miután ők is kijelentették, hogy meg vannak hatva a királyi manifesztumtól, szintén üdvözlejüket fejezték ki az „önfeláldozó“ Hédervárynak.

Ézzel a délelőtti értekezletet befejezték és nagy lelkesedéssel elhatározták, hogy a komédiát este hat órakor folytatják.

(A függetlenségi párt hangulata.)

A királyi kézirat a függetlenségi pártban nem idézettelő valami nagy konsternácziót és nem is találta készületlenül a pártot. Ez a párt régtől ismeri az osztrák szellemnek ama csökönyösségét, a melylyel az elkövetett hibákkal szemben viseltetik, s tudja, hogy a hibákat, nem- hogy jóvá tenni igyekeznék, hanem ostoba, vak elbizakodottságában újabb arczulütéssel szokott felelni a megsértett nemzetnek.

Valamennyi tagja a pártnak rendkívül hidegvériien fogadta a manifesztumot és ami a hevesebb vérmérsékletű párttagokat egy pillanatra felizgatta, inkább az a határtalan vakmerőség volt, hogy a granicsár újból elvállalni merte a kabinetalakitásra való megbízást.

Kossuth Ferencz kijelentette, hogy a manifesztum mit sem változtat a helyzeten s a párt tovább is ragaszkodik a nemzeti követeléseknek teljesítéséhez A királyi manifesztum — úgymond — nem egyéb, mint megerősítése annak a hadparancsnak, a melyet a legfőbb hadúr intézett Chlopyban a hadsereghez.

A függetlenségi párt egyébként este hét órakor értekezletre

gyűlt össze, a melyen a pártnak csaknem valamennyi tagja jelen volt. Az értekezlet előreláthatólag a késő éjszakai órákba fog belenyúlni.

Az bizonyos, hogy ezen az értekezleten a párt Héderváryval szemben a legradikálisabb eljárásra fogja magát elhatározni.

(A szabadelvűek esti értekezlete )

A szabadelvüpárt este hat órakor folytatta délben félbeszakított értekezletét.

A délutáni értekezleten, rövid tanácskozás után, a párt egyhangúlag elfogadta Andrássy Gyula gróf javaslatát, hogy a párt teljesen megnyugszik azokban a nyilatkozatokban a melyeket Héderváry miniszterelnök a chlopy-i hadparancs kimagyarázására nézve tett. A királyi manifesztu not helyesli és azt egész terjedelmében magáévá teszi.

Érdekes, hogy a szabadelvüpárt- nak esti értekezletét a Nemzeti Kaszinó ban bizalmas tanácskozás előzte meg, a melyen a szabadelvüpárt vezérférfiai vettek részt s ott készítették el Andrássy Gyu a gróf javaslatát, a melyet este az értekezlettel elfogad • tattak.

(Az uj kabinet tagjai.)

Alighogy nyilvánvalóvá lett Hédervárynak ujabbi megbizása a kabinetaiakitásra, megindultak a kombinácziók az uj kormány tagjaira nézve. Délutánig sejtelme sem volt senkinek arról, hogy kik lesznek azok a példás hazafiak, akik vállalkozni fognak arra, hogy a granicsárral egy kabinetben helyet foglaljanak. Este felé aztán*er- re nézve is megtudtak egyet-mást. Héderváry ugyanis, a délután folyamán hosszasan tárgyalt Tisza István gróffal, Hieronymi Károlyijai és Láng Lajossal. E tárgyalásokból mintegy bizonyosnak látszik, hogy Tisza István lesz a belügyminiszter, Hieronymi Károly kereskedelmi és Láng La jós pénzügyminiszter. Az uj kabinetnek többi tagjai, részint a volt nemzeti, részint az ó-szabadelvüek közül fognak kikerülni. Azt is bizonyosra veszik, hogy Darányi megmarad a földmiveléBügyi tárcza mellett.

(A ház feloszlatása.)

A függetlenségi pártban biztosra veszik, hogy Héderváry egy-két héten belől föloszlatja a képviselőhazat és októberre kiiratja az uj választásokat.

Ezek után pedig azt hisszük, hogy nem lesz érdektelen e helyütt röviden összefoglalni az utolsó napok történetét, a mely — hol nyíltan, hol titkon folyt le, és a mely szen- zácziós fordulatokban és izgalmas részletekben valóban bővelkedik.

Az utolsó napok története.

Az utolsó napok története ott indul, mikor gróf Ooluchovszky a király budapesti tartózkodása alatt utoljára járt Budapesten. Akkor mindössze annyit írtak a lapok, hogy Go- luchovszky nemcsak a macedón kérdések miatt, hanem a magyar válság tárgyában is szándékozik a királynak előterjesztést tenni. Nem tudjuk, hogy az utóbbi hir indiszkréció folytán került e nyilvánosságra, avagy akülügymíniszter ur maga lancirozta-e ; valószínűbb az utóbbi feltevés, mert Goluchovszky ur nagyon radikális

módon akart belenyúlni a magyar válságba és ebből nyilvánosan is akart volna elismerést meríteni.

(Goluchovszky fondorlatai.)

Goluchovszky gróf külügyminiszternek, ennek a feketelelkü osztráknak fondorlatai a válság kezdete óta Magyarország ellen irányulnak ; belőle kiveszett az a tudat, hogy ő közös miniszter és hogy a törvény eltiltja bármelyik állam belügyeibe való beavatkozástól; ő teljesen Lueger és Körber vizeiben evez és az ő malmukra hajtja a vizet. Legutóbb egy manifesztum-tervezetet hozott Budapestre, melyet kibocsátásra aján lőtt, mely azonban nem a magyar nemzet megnyugtatására, hanem megijesztésére szolgált volna és a melyhez képest a chlopii hadparancs valóságos dicshimnusz a magyar ságnak. A manifesztum egyenesen a nemzetnek szólt volna, tartalma nemzeti követelmények határozott és teljes visszautasítása, a parlamentáriz- mus elitélése lett volna. Záródott ez a jeles okirat hivatkozással a hadseregre, amolyan erős kardesörtetés- sel, mely körül-belűl annyit jelentett volna, hogy a magyar alkotmány végső elemeiben az osztrák kard.

Erről a borzalmas manifesztum- ról, mely ketté vágott volna minden köteléket korona és nemzet között, bécsi gyártóin, Goluchovszky és a királyon kívül Magyarországon a király itt tartózkodása alatt csak két ember értesült: gróf Khuen Hóder- váry és gróf Andrássy Gyula. Mindkettő felszóllalt a pokoli terv ellen és maga a király is túlzottnak és lehetetlennek tartotta az olyan manifesztum kibocsátását, mely a nemzetet meg nem nyugtatja és egyenesen szakítást jelent a monarchia két állama illetőleg a korona és a nemzet között. Úgy látszik, hogy a magyar környezet és a magyar levegő hangolták a királyt, hogy Goluchovszky tervét félredobta és elállóit közvetlenül a nemzethez intézett kard- csörtetóstől.

(Andrássy Gyula titkos szerepe.)

Mikor a király innen elutazott, az volt a terve, hogy a bécsi tartózkodása alatt folytatni fogja a kibontakozási munkát, még pedig úgy, hogy egy magyar politikust megbíz a kabinetalakitással, de előzetesen az illetővel tisztába hozza a függő politikai kérdéseket és időt enged a szabadelvüpártnak, hogy programmot készítsen, mely összhangban van a megbízandó miniszterelnök felfogásával. Gróf Andrássy Gyula három ízben volt Sőnbrunnban a királynál kihallgatáson, anélkül, hogy erről hirt adtak volna és anélkül, hogy valami kiszivárgott volna. Közte és a király között formális tárgyalások folytak, melyekről idehaza csak Khuen-Hóderváry tudott. Ezekre czól- zott Khuen, mikor azt mondta a kormánypártiaknak, hogy nehány napig legyenek türelemmel.

(Párhuzamos akció Budapesten.)

Mialatt gróf Andrássy Gyula titkon Bécsben tartózkodott, Hieronymi és társai Budapesten egy program- mon dolgoztak, mely Andrássy miniszterelnökségének alapjául szol gált volna. A kormánypártnak nyolez tekintélyes tagja dolgozott napokon át a programmon, mely szeptember 17-én délelőtt 11 órakor végleg elkészült és a melyről a nyolez közreműködött képviselő azt mondja, hogy nemzeti szempontból különb volt a nemzeti pártiak által felállított programmnál. Ugyancsak csütörtökön délutánra újabb meghívása volt Andrássy Gyulának Schönbrunnba. Már tudomása is volt a programm elkészültéről, valamint arról, hogy az ó-szabadelvüek ezen az alapon belemennek a kabinetbe és elvállalják a garancziát a koronával szemben, hogy a helyzetet kitisztázzák.

(A közbejött bomba.)

Ebbe a helyzetbe pattant bele a chlopii bomba. A kibontakozás megakadt és a miniszterelnöki megbízás is abba maradt. A változást Goluchovszki, Körber és Beck okozták, a kik egy részét annak, a minek aláírását a király Budapesten megtagadott, Chlopyban egészen incidentaliter kikérték a királytól azzal a határozott szándékkal, hogy a folyamatban levő kibontakozási akciót megakaszszák. És a mint a tények mutatják, ez a számítás helyes is volt; teljesen bevált.

(A csütörtöki kihallgatás.)

A király Chlopyból hazajövet Schönbrunnban még csütörtökön a hadparancsnak nyilvánosságra jutása után újból fogadta gróf Andrássy Gyulát és folytatni akarta vele a tárgyalásokat a válság megoldása tárgyában. Andrássy eleinte kínos zavarban volt, de végül bevallotta, hogy meddő dolog a tárgyalások folytatása és hogy most nem lehet a kibontakozásra gondolni, mig a chlopii hadparancs ügye nem jön tisztába. A királyt ez a kijelentés valósággal meglepte; az ő nézete az volt, hogy ő egyszerűen badparancsot irt alá, melyben elismeri a hadsereg erdemeit és elejét veszi a hadsereg esetleges nyugtalankodásainak; nézete szerint a fogalmazvány félremagyarázása okozhat csak nyugtalanságot Magyarországon. Gróf Andrássy Gyula azonban nem merte ezt a magyarázatot magáévá tenni és a megváltozott helyzettel szemben nem mert további tárgyalásokat sem folytatni. így szakadt meg Andrássy és társainak kibontakozási akcziója és Andrássynak tervbe vett miniszterelnöksége.

tudósítónktól.) Kada István pénzes levélhordót ma délután a József-körut 14. szánni házban egy ismeretlen em- her baltával orozva leütütte és kirabolta. A gyilkos elmenekült. Áldozata haldoklik.

Egy örült rémtette.

Budapest, szeptember 23. (Saját tudósítónktól.) Wlassics Gyula ouda- pesti gépész ma délután hirtelen támadt elmezavarában forgópisztolyból rálótt a feleségére és mostoha fiára, aztán önmagára fordította a revolvert és a halántékába lőtt. Mindhárman haldokolnak.

A nagybányai Rantzauk.

Esküdtszéki tárgyalás.

Szatmár, szept. 23.

(Saját tudósítónktól.) Az az el- szász-lotharingiai dráma, a mely évtizedek óta annyi sokszor siratta már meg az európai színházak lágy szivü közönségét, tegnap ismét elvonult a szemeink előtt. Nem Thália csarnokában adták elő, hanem az rIgazságu- nak emelt palotában. A szereplők nem festett arczu parókás színészek voltak, hanem sápadt képű emberek, a kik a vádlottak padján ültek. A szatmári kir. törvényszék tegnapi esküdt- birósági tárgyalása valóban hasonlított az Erkman-Chatrián-íé\e drámához, csak abban különbözött a színjátéktól, hogy abban a rokonok megbékülnek, itt pedig embervér árán elégült ki a rokonoknak örökség iránt való kapzsisága.

A vádlottak padján egy özvegyasszony ült. Az volt a bűne, hogy

TÁVIRATOK.

Meggyilkolt pénzeslevélhordó.

Budapest, szeptember 23. (Saját