Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-09-23 / 216. szám

bzatmar, 1903. szeptember 23. bzerűa. Második evrolysm 215- szám. Err hóra Vidékre postán .Egész évre Fél érre . . Wegyedévr* aÍT hóra . . 3 kor. 1 kor. küldve: 16 kor. 8 kor. 4 kor. 2 kor. fenik naponta kÍTéttlérel^ Hirdetéseket méltányol, »zabott árban é* egyezség szerint felresz a kiadóhivatal, Kazinczy-u6 Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, mind« további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) POLITIKAI NAPILAP K.toz,-Üt=z» . L A SZATMÁRI FUGGETLENSEGI és 48-as PART KÖZLÖNYE. toLc 106 Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BARTH A KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR A nemzet válasza. Szatmár, szept. 22. A legújabb bécsi hírek szerint a király nem enged. Alkotmány, jog, törvény, igazság — mind meg­vetni való, haszontalan, rongy dol­gok : a legutóbbi bécsi hírek azt jelentik, a király nem enged! Világos nappal van-e, — vagy pedig sötét éjjel, amikor az őrült­ség boszorkány-tánezot jár ? A józan ész uralkodik-e, vagy pedig az eszeveszettség bujt be a politikai élet, sütőkemenezéjébe ? Hát bizony sötét van és az őrültség uralkodik. Mert eszeveszett őrült agy adhatta mostanában az osztrák császárnak a tanácsot, hogy kössön belé a magyar királyba és a magyar nemzetbe. Őrült agy ta­nácsolhatta csak azt, hogy fel kell korbácsolni ebben az országban még jobban a kedélyek zajongó tenge­rét. Hogy élére kell állítani a leg­égetőbb létkérdéseket ebben az or­szágban. Hogy a forradalom küszö­béig kell vinni e sértegetéseket és az országot olyan helyzetbe kell hozni, a melyből egy könnyen leg­alább is nagy, véres áldozatok nél­kül szabadulni talán nem lejhet. A magyar nemzet becsületes jó érzésének van megüzenve a há­ború. Az osztrák császár ténye mi­atti sérelem orvoslása végett a ma­gyar nemzet a magyar királyhoz fordulna elégtételért. De mit tegyen a nemzet most a dualisztikus állam­alkotás mellett ? Hiszen az osztrák császár és a magyar király egy sze­mély ! Kitől kérjen tehát orvoslást és hogyan ? Melyik közjogtól kér­jünk tanácsot, nehogy a császár mi­att megharagudjék reánk a király? Ki elég okos ahhoz, hogy a páratlanul álló jogeseteket jól old­juk meg? Mert páratlanul áll az alkot­mányos élet történetében az eset. A dualisztikus államalkotás termé- szetellenessége csak most domboro­dik ki a maga valóságában. Ab­szurd és lehetetlen. Lehetetlen nem­zeti magyar királynak lenni és egy­úttal úgy cselekedni, hogy a lajtán túliak is megelégedve legyenek. A lajtántuliak a nemzetből törzset akarnak alkotni a saját haderejük nagyobbitása végett. A nagy kong­lomerátumba beolvasztani akarják a magyar nemzetet. Ha ebben az osztrák császár kedvükre nem cse­lekszik, akkor az összbirodalom ama része szétbomlással fenyeget. Pedig egység kell, egység mindenben, mert egység nélkül veszélyeztetve van- minden, a hadsereg, a nagyhatalmi állás, a trón. Mi tehát csak ennek az egységnek a megerősítéséhez kellünk. Ezért küzdöttünk ezer évig ? Ezért estek el hőseink a kelettel való évszázados harezokban ! — ezért állottuk ki a tatárjárást, a mohácsi vészt, mindent azért, hogy Ausztriá­nak zsámolyéhoz rakjuk le nemzeti önérzetünket, a magyar vitézséget, a magyar becsületet! mindent csak azért, hogy Ausztria felszívjon bennünket, mint a szivacs a vizet! Ausztria tehát a mi alkotmá­nyosságunk árán leesillapittatott. Békén vannak a jó osztrákok, mert hiszen fejedelmi elégtételt kaptak a magyarok ellen. A magyar nemzet meg egye­lőre csendes. Reszket, de Petőfi sze­rint nem a félelemtől, hanem, mert „fájdalom és düh van szivében.1-1 A nemzet, a sértett nemzet pedig készül arra, hogy megadja az öröm ittas lajtántuliaknak a becsületes választ. I TÁVIRATOK. A helyzet. Budapest, szeptember 22. (Sa­ját tudósítónktól.) A mai délelőtt fo­lyamán a politikai helyzet súlypontja a képviselőházban volt, a hol a külöm- böző politikai pártokból számos kép­viselő jelent meg és élénk eszmecse­rét folytattak egymással a Bécsből ér­kezett újabb és újabb hírek nyomán, a melyek a mai napon sem hozták semmi pozitiv hírét a békés megol­dásnak. A képviselőház csütörtöki ülésén Apponyi gróf fog elnökölni. Hire jár, hogy a szocziálisták csütörtökön tün­tetni fognak a függetlenségi képviselők ellen. Bécsből jelenti tudósitónk : A király ma délelőtt rövid ideig tartó kihallgatáson fogadta Héderváyt, aki délután újból megjelenik a király előtt. A délutáni kihallgatás után Hé- derváry Budapestre utazik, hogy hol­nap részt vegyen a szabadelvüpárt ér­tekezletén. Héderváry ezen az érte­kezleten fog beszámolni többrendbeli kihallgatásának eredményéről, Az esti órákban vesszük Becsből a következő értesítést: A délután folyamán Héderváry háromnegyed óráig tartó kihallgatáson volt a királynál. E kihallgatás eredmé­nyéről Héderváry senkinek nem nyi­latkozott, mert föntartotta magának, hogy bécsi utjának eredményéről csak­is a szabadelvüpárt holnapi értekez­letén fog nyilatkozni. Az értekezlet megtartása előtt semmit sem árul el. Az esti lapok ebből azt kombinálják, hogy Héderváry valami meglepetést tartogat, a melylyel a felkorbácsolt szenvedélyeket lecsilapitani véli, egy némely bécsi lapok pedig éppen az el­lenkezőjét kombinálják. TARCZA. Piros kendő a habokon. Irta: Kaczovszky Gyula. I. Esteledett. A kerti lugasban be­szélgető pár egy pillanatra elhallgatott. A fiú is, a leány is kinézett a kert alatt hömpölygő Dunára, a melynek tükrére rózsás fényt hintett az alko­nyodó nyári nap. — Egy hét múlva, törte meg a csendet a leány. —• Egy hét múlva, ismételte a csinos szőke fiú. És gondosan ápolt fehér kezével megsimogatta a leány hamvas, szőke hajfonatait. — A fővárosba költöztünk be —• folytatta a fiú. Esküvőnk után ott aka­rok letelepedni. Ügyvédi irodámat oda helyezem. Hiába, csak a fővárosban van élet. Majd meglátod édesem, hogy ha bekerülsz annak a nagy világváros­nak forgatagába. Más ott a levegő, más az élet, mások az emberek. Itt az unalmas kisvárosban az emberek szinte belepenészednek a nagy egyfor­maságba. A leány áhítattal hallgatta a fiút. Gyönyörű fejét odatámasztotta annak széles vállához és úgy figyelte a szót. Lelke ott szált valahol a tündér me­sék birodalmában — a mellette ülő fiú volt a király ő meg a királynő. A tün­dérvilág birodalmának minden alattva­lója csak nekik ólt, nekik hódolt. Ki­mondhatatlan boldogok voltak. Közben besötétedett. A lugast szárnyai közé vette a langyos esii szól és susogott, — susogott a szerelmesek fülébe olvadékony, lágy szerelmi dalt. A fiú átfogta a leány derekát. A leány reáborult és engedte csókolni az arcát, a szemét, a haját, odaadta neki magát egészen a részegitöen illatos nyári este csendjében. II. ügy volt elhatározva, hogy Bár- czay Loránd és Szőke Magda egy-két hét múlva egymásé lesznek. Már tud­niillik a két szerelmes határozta igy, mert Magda édes apja emberfeletti harezot vívott a házasság ellen. — Ez az ember nem neked va­ló, dörögte az öreg. Ingyenélő, szélhá­mos, a vagyonodra les. A leánynak nem volt egyéb fegy­vere, min csodálatosan nagy szerelme s könnyeinek árja. Ez aztán ideig-órá- ig lefegyverezte az öreget. Nem mond­ta, de úgy látszott, hogy mégis bele nyugszik a házasságba. Öt nappal az esküvő előtt szi- nésztrupp jött a kisvárosba. Délelőtt már elárasztották a művészek a főutca korzóját s a fantasztikus toalettbe öltözött hölgyek általános feltűnést kel­tettek, Bárczay Loránd irodájából jött épen a mikor a művész csapat megin­dult a korzón. Kedvtelenül ballagott s ki akart térni a sokadalom elől, s mikor egy ismerős hang üdvözölte. — Szervusz Loránd. Loránd feltekintett és egy csinos hölgyet látott maga előtt. — Kamilla — hebegte zavaro­dottan. . . . Igen Kamilla, felelte a nő — a te Kamillád, a kit szépen cser­ben hagytál tavaly Budapesten. Biz el is földelhettek volna tőled. így el­hagyni ! Loránd mentegetni igyekezett ma­gát, de a lány nem hagyta szóhoz jutni. — Ejh! — minek az a sok be­széd. Jösz velem, most nem fogsz el­szabadulni. III. Sokszor van úgy a gyarló ember életében, hogy egy elfelejtett, de fel­újított viszony a kárhozat minden ör­dögével megragadja a lelket s nem tud szabadulni semmi körülmények között sem. így járt Bárczay Loránd is. Belekerült ismét a sárvári színtár­sulat primadonnájának hálójába és nem tudott szabadulni; vagy nem is akart. A dőzsölések következtek egy má3 után. Az esküvő elmaradt. Mag­da hiába sirta ki két kék szemét, hiá­ba áztatta könynyel párnáit, Loránd feltartózhatatlanul rohant az árral. Egy hónap után a rábízott hiva­talos pénzekkel és Kamillával megszö­kött a városból. Volt, nincs egy szegény léleknek sok ábránddal felépített boldogsága. — Azt a gazembert pedig fe­lejtsd el, — dörgött az öreg Szőke leányának. — Jobb most, mint az es­küvő után. — Az esküvő után . . . zokogta csendesen a leány. És szégyentől égő arczát beletemette kezeibe. Az esküvő után . . . ! Mikor az én lelkem tiszta­ságát eltiporták már az esküvő előtt. Mint az árnyóic járt a házban. Nem volt szava senkihez, csak olykor, mi­kor magára maradt borult le a földre, hangos, keserves zokogással. Az öreg Szőke egy reggel nagy elhatározásra ébredt. Oda állitot a leá­nya elé s röviden ennyit mondott: — Holnap beviszlek a fővárosba a nagynénédhez. Ott maradsz a mig el nem felejted azt a gazembert. — Igen — suttogta a leány, — holnap. És talán el is ment volna, ha lelkét nem marczangolja újra szégye­nének kínos tüze. Csak magában mon­dogatta : — Holnap, hol leszek én hol­nap ? És másnap a dunai halászok egy piros selyemkendőt fogtak ki a Duná­ból. Az illatos selymet ott ringatták a hatalmas folyó habjai. A Szőke Magda piros selyemkendőjét. Figyelmeztetni! Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőnlrtára Az előrehaladott nyári idény miatt a ipég raktáron levő nyári színes czipők eredeti gyári árakon kaphatók. $

Next

/
Thumbnails
Contents