Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-09-22 / 215. szám

azonban, az időre nem emlékszik, el­távozott hazairól s a mikor visszatért látta, hogy az öcscse rendetlen állapot­ban jön ki a szobából, a felesége pe­dig a tükörnél igazgatta a haját. Ez aztán szöget ütött a fejébe, de azért még mindig kétkedett önmagában. Egy más alkalomkor olt hevert az ágyán, a mikor Géza átjött hozzá. Alig lépett be a szobába a feleségével összebúj­tak s abban a hiszemben, hogy ő al­szik, szerelmeskedtek. Majd Géza azt Indítványozta, hogy jó lenne, ha őt Amerikába küldenék. Ekkor már tisztá­ban volt a dologgal, de nem szólt ne kik. Elmondta továbbá, hogy a felesé­ge reá is féltékenykedett sakár milyen nővel beszélt, mindjárt szidta. Elnök : No lássa, ha a felesége is féltette, akkor szerette magát. Vádlott: Én is szerettem. —- Soha se gondolt arra, hogy megöli? — Nem. — Gézának se mondta, hogy ne forgolódjék az asszony körül?-- Nem mondtam, csak azt, hogy menjen a dolgára. — A gyilkosság után mit tett? — Bejöttem Szatmárra jelent­kezni. — Mikor vette a revorvert ? — Négy év előtt. — Hát azt mikor tudta meg, hogy a felesége meghalt? — Itt tudtam meg Szatmáron, azok az emberek mondták, a kik fel- kisértek. Ezzel a vádlott kihallgatása ré­get ért. (A tanuk.) Az első tanú Berecz Gézáné, a meggyilkolt felesége. A gyilkosságról nem tud semmit, mert a férjével csak hét hétig élt, miután kijelentette neki, hogy megunta. Jelenleg odahaza él a szüleivel. Elnök: Mit kiván kártérítésül? Tanú: Haszonélvezetet és 1000 koronát. Elnök: Mit tapasztalt, a mikor együtt élt a férjével? — Azt, hogy az uram mindig ott volt Ambruséknál. A második tanú Gyulai Károly, az egész dologról nem tud semmit. Csak hallotta, hogy megölték Berecz- nét. A községi biró felszólítására be­jött Szatmárra orvosért. — Hiszen maga fenn volt a pad­láson. — Igen kérem, — Mit látott? Látlam az asszonyt hörögni és Gézát holtan. — Milyen ember volt az a Be- recz Ambrus? — Jámbor ember volt. Senkinek se vétett. Kávássy József a következő tanú. A kérdéses időben az utczán tartózko­dott. A lövés irányába futott s meg­tudta, hogy mi történt, ő is oda ment Berecz Pál házába, a honnét Berecz Ambrus jött ki. Megkérdezte tőle, hogy mit tett, mire Berecz ezt válaszolta : — Semmi, megöltem őket, úgy kellett nekik. Elnök: Értelmesen beszélt? — Igen, nem volt ittas. Lázár Mór csak azt igazolja, hogy Berecz húst vett nála és pálinkát ivott. Meleg György községi biró csak a csendőrök megérkezésekor ment fel a padlásra a holtakat megnézni. Elnök: Bereczék családi állapo­táról, mit tud? Tanú : Nem tudok semmit. Az asszony a Magyar figarót olvasta min­den héten, a mit a tanító adott neki s ez nem tetszett Ambrusnak. Király Lajos tanú fenn volt a padláson, a hol az áldozatok feküdtek. Mikor megnézte őkét, az asszonyban még volt élet. Elmondja, hogy Berecz Ambrus szeüd ember volt, soha nem ivott. A féltékenykedésről nem tud. Kontrás András, Székely Róza, Oláh Sándor, Jánki György lényegte len vallomást tettek, a melyekről nekik csak hallomás után volt tudomásuk. Erdélyi József rokonságban van Bereczczel. Hallotta a lövéseket. Mikor az utczán találkozott vádlottal, meg­kérdezte tőle, hogy mit tett? — Semmit — válaszolt — igy kellett annak lenni, komám. A vad fába hiába oltunk szelíd rózsát, csak vadat terem — mondotta végül Berecz. A többi tanuk között Mészáros Lázár tanitó vallomása érdekes. Mé­száros ugyanis kiváncsi volt a Magyar figaró czimü lapra s megrendelte. Be- reczné, a ki sokszor átjárt hozzájuk, meglátta az újságot s haza vitt,#. Azon naptól kezdve folyton csak arról alap ról beszélt s mindig kérdezte tanútól, hogy mikor jön friss Magyar figaró Bereczné folyton olvasgatta a lapot s nem egyszer jelentette ki neki, hogy nagy élvezettel olvassa azt, ami abban az újságban áll. ö — végezte vallo­mását a tanú — szívesen odaadta az újságot, mert hát nem akarta Berecz- nét megfosztani ettől a szórakozástól. A tanitó vallomása óriási derült­séget keltett úgy a biróság mint a hall­gatóság kürében. A többi tanú vallomása teljesen lényegtelen volt. A törvényszék ezután Vajay Ká­roly dr. és Gobi Alajos dr. törvényszéki orvosszakértöket hallgatta ki, — a kik egybehangzóan azt vallották, hogy a lövések föltétlenül halálos se­bet ejtettek. Papolczy Gyula dr. elnök a bizo­nyítási eljárást befejezettnek nyilvánít­va felkérte Némethy József dr. alü- gyészt az esküdteknek feladandó kér­dések beterjesztésére. A kérdéseket, melyekben az es­küdteknek arra kellet megfelelniük, vájjon bünös-e Berecz Ambrus abban, hogy feleségét és öccsét ölésre irány­zott, de előre meg nem fontolt szán­dékkal lelőtte, Keresztszeghy Lajos dr. védő azzal kérte kiegészíteni, hogy vádlott tettét erős felindulásában követte el és hogy elmebeli állapota annyira megzavarodott, hogy szabad akarattal nem rendelkezett. A törvényszék rövid tanácskozás ulán a kérdéseket ily értelemben álla­pította meg. (A perbeszédek.) Ezután Némethy József kir. al- ügyész tartotta meg hangulatos vádbe­szédét. Azt fejtegette, hogy Berecz Am- rus merőben indokolatlan gyanú alap­ján ölte meg feleségét és öccsét. Öntu­datlan állapotban Berecz nem volt, mert hisz a tett után a cselekményt környe­zetének részletesen elmondotta, hozzá tette, hogy ennek így kellett történi. Erős felindulásban elkövetett cselek­ményről sem lehet szó, mert az erős felindulás csak akkor enyhitő, ha jogos. Berecz Ambrusnak pedig sem oka, sem joga nem volt ahhoz a mit tett. Dr, Keresztszeghy Lajos a védő bevezető beszédében arra figyelmeztette az esküdteket, hogy nekik nem kell paragrafusok szerint itélniök. A törvény azért tette le az ítélkezést az esküdtek kezébe, mert az a tapasztalat, hogy a kitanult gazember képes kikerülni a pa­ragrafusokat, a melyek igy a kevésbbé kitanult, a bűnbe tévedt embert ártat­lanul sújtják. Berecz Ambrust az egész falu jóravaló embernek mondja és csak azért ölt, mert erőt vett rajta a szörnyű gyanú, hogy felesége őt öccsével meg­csalja. Ö birája volt férfi becsületének, az ilyen embert pedig az esküdtek fel szokták menteni. Nem lényeges az, hogy a vádlott gyanújának alapossága be van-e teljesen bizonyítva, mert mikor a vádlott cselekménye fölött ítélkezünk az ő gondolatvilágába kell belehelyez­kednünk. Kéri beszámithatatlanság czi- mén védencze fölmentését esetleg az erős felindulás megállapítását. (A verdikt.) Papolczy Gyula elnök ezután feladta a kérdéseket az esküdteknek, a kik nevében hosszas tanácskozás után Asztalos Sándor korelnök kihir­dette a verdiktet, a mely szerint az esküdtek a kérdésekre 7-nél többen igennel feleltek. (Az Ítélet.) A kir. törvényszék az esküdtek verdiktje alapján Ítélethozatalra vonult vissza. Az idő már esti 8 órát muta­tott, a mikor Papolczy Gyula elnök kihirdette az Ítéletet, a mely szerint Berecz Ambrus két rendkívüli ember­ölésben bűnös és ezért 6 évi fegy- házzal sújtják. Vádlott és ügyész megnyugootak az Ítéletben. ÚJDONSÁGOK * Hármán Mihály arczképe. Szat- már város volt polgármesterének Her­mán Mihálynak arczképét a város tud­valevőleg Gót Mór bécsi festőnél ren­delte meg. A kép Becsből meg is ér­kezett, de szerencsésen vissza is ván­dorolt Bécsbe azon oknál fogva, mert a kép annyira rossz volt, hogy annak a tanácsteremben való kifüggesztését sem a tanács, sem a volt polgármester hozzátartozói nem óhajtották. Gót Mór, a kinek művészi hírnevére az arczkép teljes sikertelensége kellemetlenül ha­tott, reparálni kívánta a csorbát, mely czélból — igen helyesen — lejött Szat- márra és az arczképét itt a helyszínen újból megfestette. Ez az uj arczkép ha nem is bir absolut becscsel, de az mégis kiválik a közönséges portrait- festések keretéből, mert legalább meg­közelítőleg visszatükrözi a volt pol­gármester egyéniségét. A szemek és arcz kifejezése bizonyos harmóniába olvadnak az őszes szakállal és haj­zattal, melyek már sejtetik, de még mindig nem domborítják ki a volt pol­gármester egyéniségét. Az arczkép mindazonáltal általánosságban jónak, sikerültnek mondható. Az arczkép a kis tanácsteremben már kifüggesztve van. * Megfelebbezett közgyűlési ha­tározat. A város e havi közgyűlésén sza­vazattöbbséggel hozott határozattal Bár- déli Ferdinándnak az építkezési szabály- rendelet világos rendelkezése ellenére — engedélyt adtak arra, hogy most épülő házát a Hám János utczai rész­ben földszintesre építhesse. Ez a ha­tározat semmivel sem volt indokolható és a középitkezési bizottság csupán magánérdeket vett figyelembe, midőn a közönség álta'ános érdekével szem­ben egy érdemes polgártársnak akart kivételt tenni. A város közgyűlésén a mindnyájunkra egyaránt kötelező épít­kezési szabályrendelet szigorú betar­tása mellett különssen Iíeresztszeghy Lajos dr és Veréczy Antal szállottak síkra, a kik rámutattak arra, hogy az építkezési szabályrendeletbe ütköző en­gedély kiadása egy évszázadra is visz- szavetheti a Hám János utcza fejlő­dését, ami sérti a közérdekét, de ká­rára szolgálna az magánérdekeknek is, mert a Hám János utczában eddig csak azért építtetett mindenki emele les házat, mert másat nem engedélyez­tek és mert tudták, hogy azon utczá­ban végig emeletes házak fognak épül­ni. mi által házuk értéke feltétlenül emelkedni fog. ügy látszik az idevo­natkozó közgyűlési határozat nem fog jogerőre emelkedni, mivel az ellen Iíeresztszeghy Lajos dr, Veréczy Antal, Balogh József és több bizott­sági tag felebbezett. A hozott sérel­mes határozatot a miniszter minden valószínűség szerint meg fogja sem­misíteni. * A tiszabecsi Rákóczi ünnep kellemetlen befejezése. Zavartalan összhangban, a hazafiui igaz érzés lobogó megnyilatkozásával zajlott le a nevezetes tiszabecsi ünnepély. A pol­gárság ezrei erőt, lelkesedést, hitet és reményt merítettek a nagyjelentőségű ünnepélyből. Az öröm tüze ott lángolt minden hazafi szemében s a kurucz idők hadverő leventéiről emlékezvén meg, a hős elődök honszerelméből lel­kűk megtelt magasztos érzéssel, mely úrrá lett az ünneplők ezrei felett. És ez az érzés betöltötte a honfikebleket, megaczélozta a hazaszeretet erejét, melyre most és örökkön örökké bátran rá lehet fektetni a nagy magyar állam ledönlhetetlen épületét. A magasztos ünnepély méltósággal folyt le. Nem is zavarta azt meg semmi. Este azonban, midőn a szép ünnepélyt ősi szokás sze­rint tánczczal akarták befejezni, a táncz czéljaira átalakított nagy szin a felaggatott lampionok egyikétől kigyu- ladt. A náddal fedett szin egy pillanat alatt lángra lobbant, úgy, hogy a tán- czolók tömegének sürgősen menekülnie kellett. Szerencsére emberéletben nem esett kár, jóllehet azt rebesgették, hogy a nagy tűzben 30—40 ember vesztette életét. Mindössze a ruhatárban elhelye­zett női felöltők égtek bele, ami azon­ban figyelembe sem vehető. A. tüzet sikerült hamarosan lokalizálni. * Riasztó hir Fehérgyarmatról. Tegnap délelőtt villámgyorsan ter­jedt el a hir városszerte, hogy Fe­hérgyarmat lángokban áll. A hir valószínűségét látszott igazolni az az express távirat, melyet a szat­mári önkéntes tüzoltóegylet kapott, melyben sürgős segítséget kértek. A tűzoltóság gyorsan csomagolt s már készen is volt, hogy külön vo­naton Fehérgyarmatra utazzék, a mikor egy második távirat érkezett, hogy veszély nincs, s a kiutazás szükgégtelen. A szatmári nagykeres­kedők, akik a fehérgyarmati piaczon érdekelve vannak, a vészhirek ha­tása alatt ugyancsak express távira­tokban kértek sürgős felvilágosítást, A kapott válaszok mind megnyug­tatók voltak. A valóság pedig az egész riasztó hírben csak annyi volt, hogy Fehérgyarmaton, a vasút felé tényleg tűz volt, melyet azon­ban sikerült eloltani, mielőtt na­gyobb veszedelem keletkezhetett volna. * Letört bimbó. Súlyos csapás érte Reiter Jakab tekintélyes szatmári kereskedőt. Legkisebb gyermeke, az öt éves kis Ilonka, a család kedvencze, hosssas betegség után tegnap elhalt. A bánatos szülök szeretetteljes odaadás­sal, önfeláldozó aggodalommal ápolták az aranyhaju bájos gyermeket, az or­vosok is éjt-napot egybevetve fáradoz­tak a szeretett gyermek életének meg­mentésén, de hiábavaló volt minden, a halál legyőzte a szülők szeretettnek erejét és az orvostudomány hatalmát. A gyászba borult család iránt város­szerte nagy és őszinte a részvét. * Börtönvizsgálat. A törvényszé­ki börtönök és fogházak feletti vizsgá­latot ma tartja az e czélra kiküldött bizottság. A bizottságban a város ré­széről Pap Géza polgármester, Jéger Kálmán dr. városi tiszti főorvos, Tan- kóczi Gyula rendőrfőkapitány és há­rom törvényhatósági bizottsági tag, a töryényszék részéről pedig Dénes La­jos kir. ügyész vesznek részt. * Vizbefult gyermek. Fodor Gyuri téglavető czigány keserves jajgatás és sirás között futott tegnap délután a rendőrségre, ahol jajveszékelve jelen­tette, hogy két éves kis Guszti fia a vizbe fűlt. A rendőrtiszt kérdésére elő­adta, hogy dinnyét vitt haza, a miből egy szeletet Gusztikának is adott. A gyermek a darab dinnyével kiment a putikból a szabadba játszani, miközben a Fehér József téglaszinje mellett egy kiásott gödörbe esett, melyben alig két arasznyi magasságú viz volt. A csöpp kis gyermek még sem tudott menekül­ni s jól lehet hozzátartozói is hama­rosan észrevették a fenyegető vesze­delmet és ijjedten futottak segítségére, nem használt semmit, mert mire ki­húzták a vízből, már halott volt. * Rós hasonoh. Zsidó polgártár­saink ma és holnap ünnepük a zsina­gógái év első ünnepét, melyet ez ok­ból újévnek neveznek. Ezen kivül még négyféle elnevezése vau ez ünnepnek, u. m. a megemlékezés napja, a kürt­harsogás napja, az Ítélet napja a me­lyen a hagyományszerint minden zsidó halandó sorsa az égben megpecsételtetik és végül a világteremtés napja. Érdekes momentuma ez ünnepnek a kürthar­sogás a végből, hogy a bűnösök er­kölcsi lethargiájukból felébredjenek és

Next

/
Thumbnails
Contents