Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-09-19 / 213. szám

Szatmár, 1903. szeptember 19. bzomoat. niaouum onuijani *.iw o<.um Előfizetési árak: Melyben házhoz hordva: Egész évrt . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. negyedévre . . 3 kor. E“hóra . . 1 kor. ttdékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban é« egyezség szerint felvesz á kiadóhivatal, Kazinczy-u 6 Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : B A T H A KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Mit mond a törvény. Szatmár, szepf. 18. .Nagy emlékű boldogult Deák Ferenez amidőn az 1807. évi XII. t.-czikket a nemzetnek elfogadásra ajánlotta, s a nemzet az ő bölcses­ségébe vetett hittel azt elfogadta, s királyunk azt szentesítette, aligha volt az a föltevése, hogy ennek a törvénynek a 11. §-a ilyen forra­dalmat idézzen elő, minő a mostani s ilyen félreértés támadjon a ko­rona, 8 nemzet közt. Idestova már 9 hónapja, hogy szakadatlanul folyik a vita nemcsak a parlamentben, de az országban, hogy jogos és törvényes-e az ellen­zék követelménye, hogy az egész hadseregnek, s igy a magyar had­seregnek is, mint az összes hadse­reg kiegészítő részének egységes vezérlete, vezénylete és belszerve- zete körébe tartozik-e az egész had­sereg egységes nyelvkérdése, vagy sem. A nemzetnek hazafias vágya és óhaja szerint az ellenzék úgy értelmezi a törvényt, hogy az ösz- Bzes hadseregnek kiegészitő részét képezi a magyar hadsereg és ez­zel a magyar hadseregnek nyelve más nem lehet, mint a magyar, mint a nemzet összes intézményei­ben törvényesen biztosított nyelv. S igy a hadsereg vezérlete, ve­zénylete és belszervezetének egysé­gét a magyar nyelv használata nem akadályozza és az semmi tekintet­ben az egész hadseregre vonatkozó fejedelmi jogokat nem érinti és nem korlátozza. Sőt ellenkezőleg, a magyar királynak, mint a magyar hadsereg hadurának a magyar nyel­vet, mint a magyar nemzet önálló­ságának és függetlenségének kifeje­zőjét meg kell védeni. Őíelsége a király azonban ar­ra az álláspontra helyezkedett, hogy az együttes hadsereg egységes ve­zérlete, vezénylete és belszervezete csakis egységes nyelvvel tartható fenn és ő az országgyűlés beavat­kozását ebben nem engedheti meg mindaddig, amig az 7867. XII. t.- czikk érvényben van. Alkotmányunk egyik főfaktora az országgyűlés, mint népképvise­leti alapon szervezett tényező a törvény magyarázatánál meghason- lott és a kisebbség összetűzött a többséggel, hogy a magyar hadse­regben a magyar nyelv törvényes követelménye a nemzetnek. S eb­ben a vitás kérdésben a pái'tok kö­zötti kiegyezés immár lehetetlenné vált. A másik faktor: a korona az országgyűlés határozati jogát e kér­désben el nem ismeri és a törvé­nyesen biztosított kizárólagos feje- delm jogát fenntartja. így egymással szemben áll a nemzet kívánalma : nyelvének a had­seregben való érvényesítése a ko­rona azon szigorú magatartásával, hogy a részére biztosított felségjo­gaiból engedni nem akar. Ha higgadtan és elfogulatlanul megfontoljuk a mostani nagy zavart és válságot és álláspontokat, úgy feltétlenül el kell ismerni nemze­tünknek ama természeti ősjogát, hogy hadseregének vezérlő, vezény­lő és szolgálati nyelve a magyar le­gyen. Mert önállását, függetlensé­gét a hadsereg csak igy biztosít­hatja. Ez minden önálló és függet­len nemzetnél mindenkor és minden időben érvényesült és talán példát sem lehetne felhozni, hogy alkot­mányos nemzet saját hadseregében más nyelvet, mint a sajátját meg­tűrt volna. Ezért, ha a magyar nemzet ehhez ragaszkodik és ennek éx’vé- nyesitését követeli, a,na alkotmányos nemzeti biztosítékot akarja meg­nyerni és megőrizni, amely nélkül léte és fennállása, szabadsága és függetlensége veszélyeztetve van. Nagy és fontos nemzetijog ez, a mely elől kitérni egyetlenegy igazi hazafinak sem lehet. TÁVIRATOK. A német császár Bécsben. Bécs. szept. 18. (Saj. tud.) Vil­mos német császár ma délelőtt Bécsbe érkezett. A német császárt Ferenez József király a főherczegek élén az állomásnál fogadta. A két u alkodó TARCZA. A szép szakáll. — Irta: Alphons Allais. — Egész Párisban öt-hat gyönyörű szakáll van, de a melyikről itt szó lesz, az a leggyönyörűbb volt mind között. Hosszú, nagyon dús, gondosan ápolt és aranybronz szinü. Szóval olyan szakáll volt az, a melyik feltűnést kelt mindenütt. A melyik után az em­berek nem- és korkülönbség nélkül visz- sza szoktak fordulni és önkénytelenül mormogják láttára: — Istenem, be szép szakáll! És ennek a szép szakállnak bol­dog tulajdonosa egy csöppet sem volt hiú. Ez szinte hihetetlenül hangzik ugyan de mégis úgy van. Sőt nemcsak hogy hiú nem volt, de egyenesen a legegyszerűbb és legszerényebb embe­rek egyikének tartom őt ma is. Szép szakállu barátunk egy na­pon társaságba ment, ahol egy csomó fiatal, jókedvű hölgy volt együtt. Mikor barátunk a terembe lépett, az egyik fiatal leány, lengő, szép szakálát meg­látva, kezeit összecsapva, csodálkozva kiáltott fel: — Istenem be szép szakálla van ! A szakai! tulajdonosa mélyen meghajolt, roppant kellemesen érintet­te a fiatal hölgy elragadtatása. meleg baráti szeretettel megölelte és megcsókolta egymást. Az óriási szám­ban összegyűlt közönség lelkes óváczió- ban részesítette a bevonuló uralko­dókat. Az adófizetés ellen. Félegyháza, szeptember 18. (Saját tudósítónktól.) Félegyháza város képviselőtestületének mai ülé­sében 69 szavazatta] 33 ellenében elhatározta, hogy az állami adófizeté­seket a közpénztáraknál nem fogadják el, A képviselőtestület továbbá el­határozta, hogy a három évet ki­szolgált katonák szabadságolása iránt föliratot intéznek a képviselő­házhoz. Mindkét határozatot csatla­kozás czóljából megküldik az or­szág összes törvényhatóságának. Budapest, szept. 18. Mint budapesti tudósítónk késő este telegrafálja, a fővárosi bizott­sági tagok körében is mozgalom in­dult meg, hogy a főváros törvény- hatósága mondja ki, hogy az ex­lex alatt a fővárosi adóhivatalok állami adót nem fogadnak .el. (Itt jegyezzük meg egyúttal, hogy Ke lemen Samu dr. Szatmár város törvényhatóságának tagja ép a mai nap folyamán, a midőn a félegy­házi határozat köztudomásra még nem jutott, illetékes körben hasonló mozgalom megindítását pendítette — És öix ezzel a gyönyörű sza­kállal alszik is ? — kérdezte tovább a fiatal hölgy érdeklődve, — Hogyne! Természetesen 1 — felelt barátunk egy kicsit bizonytalanul s miután szellemesebb válasz hirtelen nem jutott eszébe, mosolyogni pró­bált, de az nem igen akart sikerülni neki. — De hát, hogy csinálja azt? — faggatózott a hölgy tovább, a fiatal ember zavarát észrevéve. — Tessék? — kérdezte barátunk kerekre nyíló szemekkel, — hogy érti ezt ? Azt kérdezi nagysád, hogy miként alszom a szakállammal ? — Igen, igen, azt — felelt a fi­atal leány gonoszul mosolygó szemek­kel. — Kiváncsi vagyok rá, hogy mit csinál ön a szakállával, ha aludni megy ? A takaró fölött hagyja-e, vagy a taka­ró alá helyezi ? Vagy talán befonja éjszakára, mint mi szoktuk a ha­junkat ? A fiatal ember egy pillanatig gondolkodott, azután pedig vállat von­va odavetőleg mondta: — Be kell vallanom kedves kis­asszony, hogy erre még sohasem gon­doltam. Én egyszerűen úgy alszom, a hogy — nos igen, úgy a hogy éppen jön . . . Az egész társaság elképedt. Mit ?! . . . Hogyan ?! Ön azt sem tudja, hogy a szakállával éjszaka mit csinál ? A szegény fiút ez a megrohanás egészen kihozta a sodrából, mert ed­dig tényleg nem igen törődött vele, hogy mi van a szakállával éjszaka. Roppan kedvetlenül és lelke leg­mélyén megzavarodva ment haza! ki volt verve a megszokott lelki egyen­súlyából és meglehetősen komoly áb- rázattal feküdt le. Az igazi kínszenvedés azonban csak ott vette elő az ágyban. Eleinte megpróbálta úgy, mint azelőtt, nem törődni a szakállával és gondolatok nélkül várni az elalvás idejét, Ez a törekvése azonban hajótö­rést szenvedett. Égy régi arab közmondás azt mondja, hogy nagyon nehéz semmire sem gondolni, mikor a lélek valamivel foglalkozik. Barátunknak alkalma volt ennek a közmondásnak igaz voltáról meggyő­ződést szereznie. Egy ideig kínosan hánykódott ágyában s szinte égő vágyakozást ér­zett, hogy szakállával valamit csinál­jon Végre hirtelen elhatározással fel­rántotta a takarót az álláig és felette szépen elrendezte szakálla fürtéit. Egy pár pillanatig nyugalma volt ezután, hanem elaludni még sem tudott. Megint elkezdett hánykolódni, vég­re pedig valami belső izgalom lepte meg s ennek a hatása alatt idegesen kapott a szakállához és a paplan alá simította. Megint pihent egy pár pillanatig, de az álom csak nem tudott leszállani a szemére. Újra forgolódni kezdett. Végre féloldalra feküdt s a szakálla felét kitette a takaróra, felét pedig a takaró alá simította. Nem használt semmit Nem birt elaludni. Kettőt hármat sóhajtott és átfor­dult a másik oldalára. Hiába minden, nem birt ela­ludni. Ez volt életének legborsztóbb éj­szakája. Valóságos epekedéssel várta a hajnalt, számolta a perczeket és majd megőrült az erőszakosan elnyomott iz­gatottságtól. Reggel pedig, mihelyt ki tudott jutni a kapun, sietett a borbélyhoz és csupaszra borotváltatta az állát. Egy szerűen leborotváltatta azt a gyönyörű, aranybronz szinü szakállt, a melyik után az emberek kor- és nemikülönb­ség nélkül bámulva fordultak meg, mondván: — Istenem, be gyönyörű szép szakáll 1 Róth Fülöp kárisbádi ezipőraktarat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb r;r,T,nT™nrTÍrnfrór<l I Az előrehaladott nyári idépy miatt a ipég raktárop leVő nyári szirtes czipők f IQyBlulBZüBb8^! i eredeti gyári árakon kaphatók. **»a«iawig»8i«^

Next

/
Thumbnails
Contents