Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-09-13 / 208. szám

2 Szatmár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP 1903. szeptember 13. 208 szám. Az uj polgármester beköszöntő beszédéből még erősen kiérzett a vá lasztási küzdelmek keserűsége. Szinte daczosan vágta oda, hogy ő az lesz, a ki eddig volt, Isten őt úgy segélje. Az ellenfelek elképedtek és a jó barátok is kissé zavartan néztek az uj podestára. Ám aki búvárkodik egy-egy perezre a lelkekben, az megérthette a férfi lélek daczos keserűségét, a mely egy szinte példátlan választási agitá- czió után e kemény szavakban nyilat­kozott meg. Azóta békésebb idők következtek és békésebb húrokat pengetnek min­denfelé. Az uj polgármester határozott és czéltudatos gazdasági politikát csi­nál. A városnak 84 százalékos pótadó­ját 70 százalékra szállította le és sike reivel szemben megenyhült az ellen­felek haragja és a békés fejlődés és együtt működés láttán megenyhült az ö keserűsége is. Tiszta látását, erős tehetségét ma mindenütt elismerik és kellőképen meg is becsülik. Mi is, a mikor a polgármester pályájának negyedszázados fordulójá­hoz ért, szívesen nyújtjuk feléje üd­vözletünket és kívánjuk, hogy egybe­forrva a város érdekével, sokáig tehes­sen még a köznek hasznos szolgá­latokat. Fel Rodostóba! A Rákóczi zarándoklat bizottságának felhívása. Szatmár, szeptember 12. A nagy idők daliás fejedelme, a lángoló hazaszeretet örökké ragyogó mintaképe, II. Rákóczi Ferencz, hazá­jától távol, idegen földön fejezte be hősi tettektől tüneményesen szép életét. Borongó lelke a messzeségből is visz- szaszállt édes hazájába és mint az eszményi hazaszeretet tündöklő példa­képe szította a honfikeblekben a lel­kesedés lángját és a hazaszeretet szent tüzét. A magyar nemzet dicső fejedel­mének hamvai idegen talajban nyug­szanak. Most, a midőn az egész ország a nagy fejedelem dicsőségéről zeng, feltör a honfi keblekből a kegyeletes érzés, hogy zarándokoljunk el ahhoz a szent sirhoz, a honnan örök fényes­ség árad a magyar nemzetre. És ez a kegyeletes ér^és formát, szervezetet nyert abban a bizottságban, mely a Rákóczi sírjához való zarándo­kolás előkészítésére megalakult. Ez a bizottság, mely országos nevű férfiak­ból áll, a zarándoklás tárgyában vala­mennyi törvényhatósághoz felhívást in­tézett, hogy képviseletileg csatlakozza­nak a zarándokolókhoz. A felhívás, mely tegnap érkezett a városhoz, a következőleg hangzik: Szatmár-Németi szab. kir. város közönségéhez! II. Rákóczi Ferencz és szabadság- harcza emlékezétének ünneplésétől zeng az ország Kárpátoktól az Adriáig. Dicsőítjük a magyar szabadság legeszmónyibb vezérlő fejedelmének a világtörténelemben páratlan nemes jel­lemét; kiállítást rendeztünk a daliás kuruez korszak ereklyéiből ; szobrot emelünk nemzeti eseményképünknek ; törvényezikkben óhajtjuk inegörökiteni hazánk és nemzetünk megmentése kö­rül szerzett elévülhetetlen érdemeit. De érezzük, hogy mindezzel nem róttuk le a hála és kegyelet adóját Rákóczi emléke iránt. A nemzeti ün­neplés teljességéből hiányzik valami: a legmagasztosabb kegyeletnyilvánitás és sóhajtásunk elszáll messze keletre, hol a dicső szabadsághős és vértanu- társai idegen földben porladoznak. Megújulnak a nemes magyar nem­zet sebei és felujul a nemzet régi hő kívánsága, hogy a szentelt hamvak haza hozassanak és nemzeti pantheon- ban őriztessenek. De mig ez beteljese­dik : Rákóczi konstantinápolyi sirja legyen a magyar nemzet bucsujáró helye. A szabadságharcz emlékünnepe mindenfelől kegyeletes vágyakozást kelt a honfi szivekben elzarándokolni a szentelt hamvakhoz, hogy ott ihletet és uj erőt merítsünk nemzeti eszménk­ért folytatott küzdelmeinkre s hogy sirja fölött imát rebegjünk a legdicsőbb szabadsághős nemes lelke dicső eszméi­nek teljesedésért. Ezen országszerte érzett óhaj megvalósítása végett f. é. október ele­jén nemzeti zarándoklatot rende­zünk Konstatinápolyba, bol a laza- risták galatai templomában, a magasz­tos lelkű Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferencz és fia József, valamint gróf Bercsényi Mikló sné, gróf Csáky Krisztina stb. aluszszák örök álmukat. Fel akarjuk keresni a közeli Kis- Ázsiában Thököly Imrének a „kuruez királyinak és Ouyon Richárdnak az 1848—49-iki szabadságharcz hős tá­bornokának sírját s elzarándokolni kí­vánunk Rodostóba, Rákóczi és bujdosó társai utolsó kálváriájához, a nagy Bercsényi és a hü Eszterházy An­tal, Sibrik Miklós stb. sírjaihoz. Mély tisztelettel alulírott előké­szítő bizottság hazafias kötelességének tartja, hogy a kegyeletes zarándoklatra Szatmár-Németi szab. kir. város kö­zönségének figyelmét felhívja. E nemes törvényhatóság képviselői nem lehetnek ott távol, a hol a magyar hazafiak buz­gó imája Száll az ég felé és a kegye­let adóját honfiúi kezek helyezik el a száműzött szabadsághősök sírjain. A nemes törvényhatóságot tehát azzal vagyunk bátrak e zarándoklatra meg­hívni, hogy magát a küldöttségek so­rában képviseltetni és II, Rákóczi Fe­rencz és a többi hősök sirjára koszo­rút letétetni kegyeskedjék. Bizton reméljük, hogy a többi megyék és városok, a tudományos tes­tületek és hazafias egyesületek küldött­ségeinek sorában fognak járulni hőse­ink hamvaihoz a neme3 törvényható­ság közönségének képviselői is. Haza­fias tisztelettel Budapest, 1903. szep­tember 10. A Rákóczi zarándoklat elő­készítő bizottsága. Gróf Dessewffy Arisztid. Szatmár város az átiratot egysze­rűen tudomásul veszi, mert a kirándu­lás nagy költségeire tekintettel nem akarja azzal a város pénztárát terhelni és a bizottsági közgyűlés elé is ezen értelemben tesz javaslatot. Hidmizériák a vármegyében. Hová lett a 700 forint? Szatmár, szept. 12. (Saját tudósítónktól.) Szatmár vármegye közigazgatásának nem utolsó tengeri kígyóját képezik a hidmizériák. Eddigelé majdnem minden megyei köz­gyűlésen szóba hozták a siralmas állapot ban levő megyei műtárgyak javítását, de a sok panasznak és interpelláczió- nak mégis csak az lett a foganatja, hogy hol itt, hol pedig amott szakad be egy- egy rozoga hid és az hónapokig is út­ját állja a közlekedésnek, mert nem akad, aki a rozoga hidakat javítsa, a beszakadt hidakat pedig használható állapotba hozza. Ez természetesen csakis a mi vármegyénk slendrián közigazgatásának következménye. A megyei utmesterek tudvalevőleg a főszolgabirák hatásköré­be tartoznak. Az utmesterek kötelessége a megyei műtárgyak jókarban tartásáról gondoskodni és az esetleges javítások­ról a főszolgabiráknak jelentést tenni. Nem vonjuk kétségbe, hogy az utmes­terek meg is felelnek eme kötelessé­güknek ; sőt hajlandók vagyunk elhinni, hogy a főszolgabirák is kiadják a ren­deletet a megyei műtárgyak javítására, de legtöbb esetben nincs, aki a rende letet végrehajtsa, mert a törvényható­sági útvonalból kiszakított viczinális utakon a községek illetékessége a leg­több helyen nincs megállapítva, ami — igaz, hogy a megyei törvényhatóság jogkörébe tartoznék —- de a mulasztás mégis a megyei tisztikart, helyesebben : Nagy László alispánt terheli. Az alispán ur a megyegyüléseken tudvalevőleg személyeskedik, kitünően korteskedik, ellenőrzi a hivatalos vok­solhat és erőszakoskodik, s ha ellen­zéki oldalról valamely közérdekű fel­szólalás, mint pl. a műtárgyak jókar­ban tartása, s több efféle történik: az alispán oda se hederit neki, minek folytán a törvényhatósági közgyűlés soha sem juthat odáig, hogy a viczi­nális utak érdekeltségét községenként megállapítsa. Innen erednek a mizé­riák, mert ha nincs érdekeltség, nincs község, amely a javítás költségeit ma­gára vállalná. Csak a minap jelentettük, hogy a sárköz-szinérváraljaí viczinális útvo­nalon szakadt le egy rozzant fahíd, a mely — mint bennünket értesítenek — még a mai napig sincs helyreállítva, mert ott sincs megállapítva a községi érdekeltség. Sok ilyen hid van még a vármegye területén, a legtöbbje a köz­lekedésre veszélyes, rozzant, siralmas állapotban van, a melyeknek, úgy­szólván, nincs gazdájuk s ha egyik­másik leszakad, az illetékes főszolga­bíró, a kijavítást illetőleg, csaknem te­hetetlen az érdekel t községekkel szemben. A minap leszakadt sárköz—szi- nérváraljai viczinális útvonalon levő hid a szatmár—szinérváraljai járás határvonalán van. Ez az útvonal 1902- ben vétetett ki a törvényhatósági útvo­nalból és daczára, hogy azóta csaknem két év telt el, a vármegyei törvényha­tóság a viczinális érdekeltséget a mai napig sem állapította meg, noha jólle­het, hogy azóta csaknem minden me- gyegyülésen történtek ez irányban felszó­lalások, de eredménytelenül. Ilyen kö­rülmények között a főszolgabirák egy­általán nem hibáztathatok, ha á me­gyei műtárgyakat nem javíttathatják; de súlyos mulasztás terheli Nagy Lász­ló alispánt azért, mert az ilyen eléggé fontos közérdekű dolgokkal mit sem törődik. Pedig ha az alispán ur keve­sebbet basáskodnék más téren, keve­sebb gondot fordítana a voksokra, ta­lán jutna ideje az ilyen — szerinte — apró-cseprő, jelentéktelen közügyekre is. Egy szóval: a megyei hidmizériák már-már tarthatatlanok, noha úgy hall­juk, hogy 1902-ben 700 forint lett a vármegyei pénztárból egyes hidak javí­tása czéljából kiutalva. Ezt az összeget állítólag Papolczy Béla szinérváraljai birtokos vette volna fel a vármegyei pénztárból, ámbár egyáltalán nem tud­juk, hogy minő jogezimen utalták vol­na a pénzt Papolczy Béla kezeihez. Az azonban bizonyos, hogy tavaly óta ilyen czélra 700 forintot nem hasz­náltak fel, kérdés tehát, hogy mi tör­tént azzal a 700 forinttal ? Hova lett a pénz"? S egyáltalán vett-e fel Papol­czy Béla ilyen czélra pénzt a várme­gyei pénztárból ? Papolczy Béla szinérváraljai bir­tokos ur tudhatja ezt legjobban s sze­rény véleményünk szerint igen helye­sen tenné, ha a dologban a legköze­lebbi vármegyei közgyűlés előtt, akár lapunk utján, akár más utón, a közvé­lemény megnyugtatásául némi felvi­lágosítással szolgálna. Elvégre 1400 korona közpénz elég tekintélyes összeg ahhoz, hogy azt a megyei törvényhatóság számon kérje. SZÍNHÁZ — (Elhalasztott hangverseny.) A zeneiskola által tegnap estére hirde­tett hangverseny közbejött akadá­lyok miatt elmaradt. A közönség a nagy érdekűnek Ígérkezett hangver­seny elmaradását sajnálattal vette tu­domásul. A hangversenyt későbbi ha­táridőben fogják megtartani, a miről a rendezőség a közönséget annak idején értesíteni fogja. ÚJDONSÁGOK A szatmárhegyi iskolahelyiség. (Saját tudósitónktól.) Két héttel ezelőtt a szatmárhegyi iskolahelyiség tárgyában rövid közlemény jetent meg lapunkban, a mely Gramma József g. kath. lelkészt felszólalásra késztette. A hozzánk intézett felszólalás egész ter­jedelmében a következő : Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapja ez évi augusztus 29. 196. számában az „újdonságok“ rovatá­ban, a szatmárhegyi elemi iskoláról kö­zölvén hirt, felemliti, hogy „jóllehet már a beiratások kezdődnek, az állami iskola részére még mindig nincs hajlék. A gör. kath. egyház, mely a múlt évben szí­vességből csak eltűrte az iskolát a he­. f T lyiségeiben, ez évre felmondta a barát­ságot,“ — továbbá „Pethő György gaz­dasági tanácsos valamennyire már elő­készítette a nehezen megoldható kérdést, a mennyiben a szatmárhegyi gör. kath. lelkészszel érintkezésbe lépett, a ki kije­lentette, hogy a fiúiskolát két hóra 200 koronáért hajlandó átengedni,“ a hir mind a múltra, mind a jelenre tévedésen alapszik. A múltra nézve azért, mert a szatmárhegyi gör. kath. iskola helyisége az állami iskola czéljaira átadva egy perezre sem volt; az ideire nézve pedig sem Pethő György gazdasági tanácsos urnák, sem másnak nem jelentettem ki, hogy iskolánk helyiségét két hóra 200 koronáért hajlandó volnék átengedni; hanem igen is más oldalokról lévén ez ügyben felszólítva, kijelentettem, hogy azt egy perezre sem engedhetem át a kért czélra, mert a nagyváradi gör. kath. főtisztelendő szentszék 1902. évi junius hó 26-án 1975. számú határozatával a szatmárhegyi gör. kath. egyház elöljárói­nak megtiltotta iskolájának habár ideig­lenesen is, az állami iskola czéljaira való átengedését. Kérem tehát az igazság ér­dekében nagybecsű lapja olvasó közön­ségét ezen értelemben informálni mél- tóztassék. Kiváló tiszteletem kifejezésével maradtam Réztelek, 1903. szeptember 11-én. alázatos szolgája Gramma József, g. kath. lelkész. Elismerjük, hogy a gör. kath. egy­ház a mint a múltban nem volt haj­WJ WB A ms pgr Az őszi és téli idényre érkezett angol gyapjúszöveteknek újdonságaira, felhívj ■ Mm , fcS* — Uri közönség b. . figyelmét a a m. t. Szatmár, Deáktér, Fehér-ház mellett. WEISZ GYULA posztó és gyapjúszövet kereskedő. Ugyanott az egész kontinensen elismert nagynevű Martin Sons & C- Ltd angol gyapjúszövet gyárosnak egyedüli raktára

Next

/
Thumbnails
Contents