Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-09-10 / 205. szám

Szatmár, 1903. szeptember 10. Csütörtök. \ v Második évfolyam 205.,S£ám- l o' Megjelenik naponta (hétfő ki vételé veí.7”"’ Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-U 6 Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BARTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Ki lesz erősebb ? Szatmár, szeptember 9. A politikai helyzetben a leg­kínosabb bizonytalanság uralkodik. A zavaros helyzetből való kibonta­kozásra ez idő szerint semmi re­mény. 0 felsége, akitől a nemzet a válság megoldását várta, elutazott Bécsbe, onnan a galicziai hadgya­korlatokra, majd ismét Bécsbe uta­zik, a hol Vilmos császárt, később pedig Miklós czárt fogadja. Az úti­terveket már pontosan megállapítot­ták. E tervekbe nincs felvéve 0 felségének Budapestre való vissza­térése, ami annyit jelent, hogy Ma­gyarország királya a válság elinté­zésére befolyást gyakorolni nem akar. A magára hagyott magyar nem­zetre kellemetlenül hatott ugyan királyának elhatározása, de nem csüggesztette el, mert tudja, hogy esz királyunk — esküjéhez híven — három és fél évtizeden át ta­núsított alkotmány tiszteleténél fogva a magyar nemzet jogait soha csor­bítani nem fogja és ha ma némi feszültség is létezik nemzet és ki­rály között, ez nyomban eloszlik, mihelyt Magyarország királya ké­pes lesz megszabadulni Ausztria császárjának suggestiója alól. A mit a magyar nemzet kö­vetel, az nem egyéb, mint a tör­vény világos rendelkezésének vég­rehajtása. A közös hadsereg vezér­letének és vezényletének nyelve a dualizmus szellemének megfelelően Magyarország területén csak ma­gyar lehet. Három és fél évtizedes gyakorlat azonban a közös hadse­regből osztrák hadsereget csinált, mely nemcsak kizárt és elfojtott ke­belében minden magyar érzést, ha­nem a hatalom fegyverével durván és nyers erőszakkal a magyarból osztrákot akart csinálni. Ez a had­sereg mindenkor éreztette a magyar nemzettel megvetését és gyűlöletét. Mintha nem is a magyar nemzet pénz és drága véráldozata árán fenntartott hadsereggel állottunk volna szemben, akivel tetszésünk szerint rendelkezüijjt, hanem egy külön állammal az államban, mely felettünk absolut hatalmat gyakorol. A magyar nemzet azonban megelégelte a 35 esztendő igazság­talanságait és rendithetlen akarat­tal követeli, hogy a múlt bűneiért adják meg az elégtételt. A czimer és zászlókérdésben már az engedé­kenység útjára lépett a magyarfalvi fekete reactió. De a nyelvkérdést, a magyar király felségjogának mi­nősítik, melylyel szemben Magyar- országnak nem lehet joga követe­léssel fellépni. Ez azonban csakhi- pothesis. Minden jog eredeti ősfor­rása a nemzet. A magyar király is csak innen merítheti a jogot. Ha tehát a magyar nemzet azt akarja, hogy magyar földön a közös had­sereg vezérlete és vezénylete csak magyar nyelven történhetik, a mint Ausztriában német nyelven, úgy ez ellen semmiféle idegen elem tiltó szavát fel nem emelheti. Ez a mi kizárólagos nemzeti ügyünk, a mit suvex'én hatalmunkkal magunk in­tézünk el. Szikrákat szórhat Ausztria gyű­lölete és mérget köpködhet reánk, mi vértezve vagyunk a veszettség baczillusai ellen. Erős fegyver van kezünkben: a magyar alkotmány, melyet az ezeréves magyar nemzet immunissá tett. Ez az alkotmány adja meg a jogot a nemzetnek, hogy költségvetés nélküli kormány­zatban megtagadhatja — a mint meg is tagadta — a közadók be­hajtását és a sorozások megejthe- tését. Pénzt és katonát tehát, a nagy­hatalmi állásnak ezt a két funda­mentális biztosítékát tőlünk többé semmiféle kétfejű sasos intézmény részére Ausztria meg nem kapja. Magyarország elzárta erőforrá­sainak zsilipjeit. Ereje tehát ezzel csak emelkedik. Meglátjuk, hogy ilyen körülmények között ki lesz erősebb : a törvény alapján jogait követelő magyar nemzet, avagy a hazánk ellen törő jogtipró bécsi ka- marilla ? V S. K. TÁVIRATOK. A király lemond. A politikai élet összekuszált szálai valóságos gordiusi csomóvá bogozódtak össze. A hónapok óta tartó válság valósággal most érte el csúcspontját. A szélsőségig feszitett kiélesedett ellentétek ma már oda fejlődtek, hogy az országot komoly koronaválság fenyegeti. Ő fel­sége az engedmények tekintetében kimondta az utolsó szót, melvtől semmiféle körülmények között el nem tér. És ha a magyar nemzet ennek daczára ragaszkodik követe­léseihez, úgy a király inkább le­mond a trónról, mintsem állás­pontjától egy jottányira is el­térjen. A király ezen elhatározása, melyet Széli Kálmánnal és Khuen- Héderváry gróffal közölt, valósá­gos bombaként hatott a politikai körökre. Mindenki érzi, hogy szi­gorúan alkotmányos ősz királyunk­nak esetleges lemondása olyan za­varos helyzetet teremtene, melyből nehéz lenne a kivezető utat megta­lálni. A magyar nemzet bizonyára nem fogja lába alól elveszteni a ta­lajt, hanem a beállott uj helyzetben is lesz ereje érvényesíteni törvény­ben gyökerező akaratát. Távirataink a következők: A po­litikai helyzet változatlanul bizonytalan. Ma délelőtt minisztertanács volt, ame­lyen a kabinet összes tagjai részt vet­tek. Khuen Iléderváry miniszterelnök kijelentette a minisztereknek, hogy ő felsége azon az állásponton van, hogy a katonai követelések ügyében nem mehet túl azon a határon, amelyet már Széli Kálmánnal és vele megálla­pított. Nem fog többet engedni, s inkább lemond a trónról. Ez igen komoly és végső elhatározása. Khuen Héderváry mindazonáltal hiszi, TARCZA. A karzat Egyszer az az ötletem támadt, hogy végignézek egy premiert a „ka­kasülő “-ről, vájjon hogy viselkedik a legmagasabb régiók közönsége a szerző iránt? Odalenn a jóbarátok klikkje szövetkezik egymással a siker érdekében, a melynek mindig mérkőzni kell a roszakarattal, meg az irigység­gel és minden bizonynyal a személyes szimpátiák s antipátiák sokféle nemével. Idefenn ül azonban a „kompakt majoritás,“ a mint Ibsen mondaná, mely naiv s minden impressió iránt fogékony, a mely készen tartja tenye­rét, hogy a tetszés legelső érzetére összecsapja. Azonfelül — s ez érdemes Stu­dium — idefenn működik a hivatalos klakk, mely a siker hógörgetegét meg- lóditja s olykor — száz előadásig is elhengergeti. A véletlen a kezemre járt. A ka- kasülö zsúfolásig megtelt jókedvű moob- bal, mely, mint egy lankás hegyoldal virágkertje rengett, hullámzott a rikító toilette-ek, különös formájú kalaptollak, aranyos legyezők tarka szinpompájában. Üde-friss zsongás áradt szerte a szék­sorokon, mindenik arezon ott sugárzott az a naiv öröm, a mely már azzal is teljes, hogy idejöhetett. Ezek a kiváncsi szemek mohón csüngnek az alant elte­rülő úri közönségen, belefuródnak a páholyok mélyébe s minden áron bele­látnak az oszlopok által eltakart szék­sorokba. Mindent látni, mindent hallani és föltétlenül jól mulatni: — ez az eltö­kélt szándék uralkodik a karzaton. És micsoda meredélyek vannak itt ? ! Keskeny, térdig érő korlátok közé szorított ülőhelyek, melyekhez hozzá­férkőzni a leszédülés veszélyével van egybekötve. De a „benszülött“-ek cso­dás egykedvűséggel járják ezeket a bi­zarr kitalálással elhelyezett zeg-zugos üléseket és eszők ágában sincs leszé­dülni. Mikor a függöny föllibben, — a hegyoldalon mélységes némaság terül el. Minden szem odatapad a színpadra s az ábrázatokra kiül az a feszült vá­rakozás, a mely egy kukkantást sem akar elszalasztani. Nem pattanik el a humornak, a tréfának, az éleznek egyetlen szipor­kája se, a mely idefenn ne gyújtana. Ez a nagy, vidám, gyermekes tömeg, minden ötletet hálásan fogad s a leg elcsépeltebb, legizléstelenebb szóficza mot is kaczagással fizet meg. És szinte szomjazza a nevettető grimacet, szinte neki busul, ha egy teljes perczen át egyetlen élez rakéta se röpül felé. Mindegy reá nézve, hogy a szerző mi fölött akar nevettetni, kész akkor is nevetni, ha csak sejti, hogy ez a szer­ző határozott kívánsága. Sokszor aztán dilemmába is. keveredik. Megkaczagja a szerző komoly mondásait s nagyképü komolykodással hallgatja a magasröptű bon-mot-kat . . . Szerencsére a szerző tarsolya tele van mindenfele édesség­gel, jó és rósz tréfával, eleven és élet­telen viczczekkel. Jut bőven ebből is, abból is. Idefenn az egész hegyhát zsong-bong a jókedv mámorában . . . odalenn kiderülnek az arezok . . . s a karzat harsány kaczajába beleolvad a diskret nevetés csendes moraja. A pre- miére kitűnő auspicziumok közt indult meg s mikor az első felvonás után a függöny legördült, bő alkalmam nyílt tanulmányozni a kakasülő hangulatát. Micsoda orkánszerü tapsvihar . . . Mily bömbölő hívása a szerzőnek . . . Ezek olykor hosszú, vontatott ordításként hangzottak felém. Szinte meg voltam zavarodva. Ismerni véltem a lelkesedés hatá­rait, a melyeket a fizetett klakk elég szélesre vonhat, messze kitágíthat . . . De hogy ily monstruozus őrjöngéssé fajulhat, erre álmomban sem gondol­tam . . . Nem hittem ennek a túlhajtott tetszóskitörésnek az őszinteségében. A szerzőt megszámlálhatatlan sok­szor hívták a lámpák elé ... Szinte meg­görnyedt a sok hajlongásban . ., ügy tetszett nekem, mintha szem­tanúja lettem volna a sikerek sikeré­nek. Minden elképzelhető szerzői dia­dalnak ez lehetett az ideális képe .. Végre, nagysokára elült a taps­orkán s a második felvonás is kezde­tét vette. Most azonban váratlan csoda tör­tént. A karzat jámbor és jólelku tömege mintha belefáradt volna a kaczagásba. Ugyanoly értékű, vagy értéktelen tré­fát és élezet, a melyet még az első felvonás alatt kitünően élvezett, most unalmasan fogadott. Ugyanazt a komi­kus jelenetet, a mely némi változatban megismétlődött, s a mely elsőben ki­törő lelkesedést keltett benne, most ásitássál kisérte. . . . Ugyanazokat a szereplőket, akiknek puszta megjele­nése sürü derűt kelteit, most mintha fitymálva lenézte volna. És szemláto­mást többet várt, — sokkal többet, Róth Fülöp kárlsbadi czipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára FTfTiiDÍmD7fipÍtDtf 11 előrehaladott nyári idény miatt a ipég raktárom levő nyári szikes czipők n^CIUlC/mt^., aim .......mi» mm eredeti gyári árakon kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents