Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-09-03 / 200. szám

200 Bzám. Szatmár, csütörtök SZATMÁRI HÍRLAP 1903. szeptember 3. 3 kérdés, hogy hova helyezzék azt a ter­vezett kis építményt. Úgy látszik, hogy a kérdés megoldása nem könnyű, mert e tekintetben eddig egyáltalában nem tudtak határozni. Node majd csak lesz valahogy! , A labancz ünnep rendező bizottsága. A tisza-ujlaki Rákóczi-ün- nep rendezésére olyan rendezőséget alakítottak, mintha nem ünnepélyt akar­tak volna rendezni, hanem legalább is a török szultán háremét megostromolni. A hivatalos „kirendelés* rendszere azonban nem ütött be egészen, mert a rendezőségnek legalább negyven százaléka lemondott, sőt igen sokan el sem vállalták a kiosztott szerepet. Így Bartha Kálmán a bálrendezői el­nöki tisztet nem fogadta el, Helmeczy Pál pedig most levélben értesítette Nagy László alispánt, hogy a Tisza- Ujlakon tartandó hangverseny és bál rendező bizottságának alelnökségről lemond. * Fényes esküvő. A szatmári anyakönyvezetői hivatal tegnap fényes esküvőnek volt színhelye. Berenczei Kovács Miklós homoki földbirtokos es­küdött örök hűséget Streicher Berta kiasszonynak. Az esketésnél tanúként Szentiványí Gyula oszággyülési kép­viselő és Domahidy Viktor földbirto­kos szerepeltek. * Kitétetem az újságba! Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy az újság csak arra való, hogy mindenféle apró- cseprő kanapépörökről és házi zsörtölő- désekről adjon hirt a közönségnek. Azt hiszik, hogy az újságírónak egyéb dolga nincsen, mint hogy holmi hülyeségek szereplőinek tettét megénekelje, csak azért, hogy illető „kilegyen téve az újságba.“ Szó sincs róla, ott a hol kell, a hol a közérdek megkívánja, ott jelen van az újságíró és megírja a dolgot és annak szereplőit, ámde az em­berek „kitétetem az újságba“ czimü jelszevainak kötelességszerü elég­tételére sem ideje, az újságnak pedig helye nincsen. Ha a redakezióban na­ponta megforduló emberek minden pa­naszát megirnók, úgy a „Szatmári Hír­lap “-nak legalább 32 oldalon kellene meg­jelenni. Egyik embernek ez a baja, a másiknak az, s mindegyik azt szeretné, hogy a bepanaszlott „ki legyen té­ve az újságba“. Tegnap például egy többé-kevésbé jól öltözött alak rohant be a szerkesztőségbe. Meglátszott rajta, hogy a hatodik utczából szaladt, mert a lihegéstől alig tudott beszélni. Mikor végre lecsillapodott nagymérvű szívve­rése, ezzel kezdte a szót: — Kérem egy úriembert aka­rok kitetetni az újságba! Rettenetesen fontoskodó arczczal beszélte el, hogy ő azért akarja azt az embert „kitétetni“, mert megszólította, hogy fizesse ki a tartozását. A dü­hös adósnak megmagyaráztuk, hogy jobb lesz, ha a „kitétetés“ helyett kifi­zeti a tartozását, mert különben hitele­zője irgalmatlanul be fogja perelni. E kijelentésünk annyira lehiitötte a topor- zékoló adóst, hogy higgadtan hagyta el a redakcziót, noha meglátszott rajta, hogy erősen töpreng afölött, vájjon ki­fizesse-e az adósságát, vagy sem ? * Mi lesz az önkéntesekkel? A közjog határozottan tiltja, hogyujoncz- megajánlási törvény nélkül bárkit is behívhasson a hadügyi és honvédelmi kormány. Kérdés most már, vájjon azon önkéntesek, akiket már régebben besoroztak, de szolgálatukat felsőbb ta­nulmányaik folytán ez évi október el­sejéig halasztották, — törvény szerint behivhatók-e ? Úgy értesülünk, hogy a szatmári 5-ik közös és a honvédgya­logezred parancsnoksága igenis behívja a már besorozott önkénteseket. Ez a behívás föltétlenül törvénybe ütköző. Kmety Károly dr. egyetemi tanár azt mondja közjogában, hogy az önkéntes jelentkezők fölvétele sem eszközölhető. Aki törvény engedelme nélkül csapa­tot gyűjt, lázadónak tekintendő. (Bün­tető törvénykönyv 161. §.) Az ujoncz- megajánlási jogban bennfoglaltatik az évi ujonczjutalék valóságos kiállításá­nak engedélyezése. A hadügyi kormány e szerint nem hívhatja be a már be­sorozott önkénteseket sem, mert nincs törvény, amely megengedné az ujon- czok kiállítását. Különösen nem hívha­tók be azok, akik még huszonegyedik életévük betöltése előtt önként soroz- tatták magukat s azután egyetemi ta­nulmányaik folytatása miatt halasztot­ták a bevonulást. Csak önként rukko - halnak be ezek az önkéntesek. Ha most akarnak szolgálni. A mi a most szol­gáló önkénteseket illeti, nekik —most már bizonyos — nem kell attól tarta­mok, hogy a magyar helyzet kedvéért egy évnél tovább szolgáljanak. A Párizsi Nagy Áruház leégette- iért. Lapunk egyik múlt számában meg­írtuk, hogy a szatmári kereskedő ifjak köre a Párizsi Nagy Aruház tüzká- rosultainak felsegélyezésére hangver­senyt rendez. A jótékonyczélu hang­versenyt — mint most értesülünk — nem a kereskedő ifjak köre rendezi, hanem a kereskedő ifjak asztaltársa­sága, amelynek tagjai nagyon is szi­vükön viselik tüzkárosult kollégáik meg­döbbentő helyzetét. A hangverseny a Károlyi ház nagytermében vasárnap délután 6 órakor lesz. A rendezőség igen szép és változatos műsort állított össze, amely elejétől kezdve végig na­gyon szórakoztató lesz. A hangverseny belépő jegyei Lőwy és Reizer féle könyvkereskedésekben kapható 1 ko­ronáért. * Hivatalvesztés párbaj miatt. Egy előkelő, hírneves aradi ipartelep két tisztviselője vasárnap kardpárbajt vívott, melyben az egyik fél a fején jelentéktelenül megsérült, a másik el­lenben teljesen sértetlen maradt. A lo­vagiasság szabályai szerint be volna fejezve ezzel a harczczal az affér, de a vállalati üzlet paragrafusai szerint csak akkor lesz, ha az ellenfelek le­vonják a páros viaskodás következmé­nyeit — és fölmondanak a lehető legrövidebb határidőre. Mert ennél a czégnél elvül van kimondva, hogy aki fegyverrel keresi a becsületet, az nem maradhat tovább az ő tisztviselőjük, még ha az aranybojtjába kerülne is ez az elv, minthogy a jelen esetben is a tartalékos tiszt és a hivatalnok között kellett választani. Mert ez az eset iga zolja, inkább a kenyerükről mondtak le, mint az arany csillagról. * Lelőtte a fiát. A vármegye ha­tárán lévő Szilágyszér községben tegnap megrendítő eset történt. Sütő Ferenez odavaló gazdaember — irja levelezőnk — régóta észrevette, hogy a kertjében egy fekete szőrű kutya rengeteg kárt okoz. Sütő elhatározta a napokban, hogy lelövi a garázda álla­tot. Tegnap délután lesbe állott, hogy a kutyát egy jól irányzott lövéssel le- teritse. Egy hatalmas fa mögül tekint- getett szét a kukoriczásba, ahol egy feketés tömeget pillantott meg. Sütő hamarosan lekapta válláról a fegyve­rét és elsütötte. A lövés talált. A fe­ketés tömeg jajszó nélkül összerogyott, egy néhányszor vonaglott és Sütő nagy örömmel közeledett hozzá. Ott megren­dítő látvány tárult szemei elé. A kutya helyett édes fiát lőtte agyon, a ki a kukuriczásban ülve szendergett. A sze­rencsétlen apa önként jelentkezett a csendőröknél, akik letartóztatták. * Visszaélés a honi ipar rová Sára. Rosenthal H. budapesti katonai egyenruha és felszerelési gyáros ezég úgy egy közhatóság, valamint egy ma- gánezég részére eszközölt szállítás al­kalmából külföldi gyártmányokat ha zaiak gyanánt adott ki. A kereskedelmi miniszter, ezen szabályellenes eljárást olykép torolta meg, hogy a fent neve­zett ezéget a tárczája keretébe tartozó közszállitásokból kizárta és bárminemű szállításokra vonatkozó és tárgyalás alatt álló szerződéseinek beszüntetését elrendelte. A szigorú eljárást meg­nyugvással vesszük és hasonló elbánást kérünk mindazokkal szemben, a kik . elég tisztességtelenek a hazai firmája alatt rut öuíö czélokból az osztrák ipart pártolni. Halálozás. Benyovszky Vincze kir. tanácsos, köz és váltó ügyvéd, Pest-Pilis-Solt-Kis Kun vármegye volt első alispánja tegnap éjjel 85 éves ko­rában elhunyt Szatmárhegyen. Az öreg ur már huzamosabb idő óta beteges­kedett, mig végre a halál megváltotta szenvedéseitől. Az elhunytban Benyov­szky Pál szatmárhegyi rendőrfőkapi­tány az édes atyját gyászolja. Az el­hunyt temetése tegnap ment végbe, nagy részvét mellett. * Statisztika az elemi csapások­ról. Az országos statisztikai hivatal teg­nap megkereste a szatmári járás fő­szolgabírói hivatalát, hogy a lefolyt gazdasági évben történt elemi csapá­sokról terjesszen fel adatokat. A sta­tisztikai hivatal a munka megkönyité- se czéljából kérdőíveket küldött meg, amelyeket a szolgabirói hivatal a köz­ségek elöljáróságainak fog kiküldeni kitöltés végett. Az évközben történt bejelentések —sajnos — szomorú ada­tokkal szolgálnak, mert az elemi csa­pások legkülönfélébb nemei nem egy­szer látogatták meg a szatmári járás községének lakosságát. * Szélhámos asszony. Furfangos módon kieszelt csellel szedte rá Kis Sándorné az őt hetek óta magánál tartó Major Józsefnét. A ravasz asz- szony fizetés helyett körmönfont me­sékkel tartotta jól Majomét, a ki szen­tül hitt neki és ellátta mindennel sőt még pénzt is adott neki. Hanem ez örökké igy nem tarthatott, érezte ezt Kis Sándorné és tegnap egy újabb mesével állott elő Elmondta, hogy Szatmáron lakik egy rokona, a ki ki- főzéssel foglalkozik, de mert már ele­get szerzett belőle, hát üzletét eladja. Biztatta Majomét, hogy csak menjen át és vegye meg tőle a felszerelést, olcsón megkaphatja. Azután együtt fogják azt folytatni. Majomé el is ment, de Szatmáron a kérdéses asz- szonynak nem akadt nyomára. Milyen nagy volt a meglepetése a mikor haza jött, hogy Kis Sándorné eltűnt s vele együtt értékes holmija. A ravasz asz- szony úgy látszik, csak arra várt, hogy Majomé eltávozzon, azonnal hozzálá tott a fosztogatáshoz s mintegy 100 korona értékű holmival és egy csomó adósság hátrahagyásával megugrott. A szélhámos asszonyt most a rendőrség keresi. * Idő pénz. A borotválkozás a legtöbb embernek nagy kényelmetlen­ség, mindenki az életéből ellopott drá­ga időnek tekinti azt a fél órát, a me­lyet a borbélynál kell naponta eltölteni. Ez azonban csak a mi élhetetlenségünk bizonysága. Az amerikaiak régen meg­oldották már azt a problémát is, ho­gyan lehet időveszteség nélkül borot- váltatni a mindennapos tüskéket. — New-Yorkban van egy városi vasút, a melylyel a kirakataikba, üzletükbe utaz­nak a yankeek. Ez a vonat fél óra alatt röpíti az utast a házak fölött vo­nuló oszlopokon, a város egyik végé­ből a másikba. Ez a fél óra sem el­veszett idő azonban, mert ezt hasz­nálja fel azra, hogy borotválkozzék. A vonat egyik vaggonja borbélymühely- lyé van berendezve s ugyanott fényes­re tisztitják a czipőt is. Chicagóban még praktikusabbak az emberek, ott a kávéháznak egyik fülkéje van borbély- mühelylyé átalakítva. Áz ember, mialatt szabad idejét a barátai körében tölti, kényelmesen ráér megborotválkozni. Mindennap hall­ható chichagói kávéházakban, a mikor a vendég fizet: — Volt egy kávém és egy bo- rotválás. Hiába, az amerikaiak élelmesek. SZÍNHÁZ Hangverseny a színházban. A zeneiskola első debutje. A szatmári dalegyesület által lé­tesített és annak aegise alatt most megnyíló zeneiskola úgy látszik, egyik kimagasló tényezője lesz Szatmár kul­turális életének. Zenei életünk eddig is volt. De rendszer nélkül, szervezetlen és spora­dikus. Inkább egy-egy hivatásos és ki­váló tehetségű dilettáns játékában nyi­latkozott meg ez az élet. Pedig a ze­nének ott kellett volna lenni minden intelligens család tűzhelyén. Ezután ott lesz. A zeneiskola pótolja a múlt hiá­nyait, mulasztásait. Lelkes férfiak, nagy tehetségű, ambicziózus művésztanárok fogják lelkesedésük tüzét és tudásukat átplántálni a tanítványok lelkes sere­gébe, a kiknek kezdetleges játéka, első szárnypróbálgatása lassanként átcsap a biztos talajon mozgó tudásba. És a zene andalító akkordjai fel fognak hangzani itt is, ott is és müveit csa­lád otthona megtelik édes hanghullá­mokkal. Dicséret, elismerés illeti a dale­gyesületet, hogy megteremtette a zene­iskolát. És elismerés illeti az uj zene­iskola vszetőségét, hogy a művelődés­nek uj erőforrását viszik bele a társa­dalmi életbe. A zeneiskola még csak most nyí­lik meg és már is, mint tényező sze­repel. Életrevalóságának, önállóságá­nak első bizonyítéka az a fényes hang­verseny lesz, melyet e hó 12-én a szín­házban fog rendezni. A hangverseny műsora még nin­csen megállapítva. Ezúttal csupán je­lezni kívánjuk, hogy abban Markó Kálmánné, közönségünk kedvelt mű­vésznője, Füredy Samu gordonkamű­vész, a debreczeni zenede tanára, Benkő Miksa és Füredi Sándor, a szatmári zenede két tanára is részt fognak venni A szereplőket városunk igen jól ismeri, szükségtelen tehát értékükre külön rámutatni. A közönség bizonyára örömmel veszi a hirt, hogy alkalma lesz egy művészi erők által előadott hangver­senyben gyönyörködni. Belépő jegyekre Lőwy Miksa könyvkereskedésében lehet előjegyezni. törvénykezést § A sajtóperek városa. Kell e mondani, hogy Kolozsvár ez, a hires kincses város, a mely egyetemével, mágnásaival és kultúrájával szinte fa­natikus dühvei üldözi, üti a sajtót. — Most uj cziklus kezdődik a kolozsvári esküdtbiróságnál és ez uj cziklusban majdnem minden nap sajtópereken fognak rágódni az esküdtszék derék hentesmesterei. Tiz nap alatt kilencz sajtó-ügyben fognak ítélkezni. Kár vol­na védelmezni azokat az urakat, aki­ket a bíróság bizonyára többé-kevésbbé jogosan üldöz. De megdöbbentő, hogy ilyen nagy arányú üldözésre van szük­ség. Vagy nagyon el vannak fajulva a kolozsvári sajtóviszonyok, vagy az er­délyi urak igen kevéssé hajlandók be­venni a nyomtatott betűt. És ha már a czenzurát — mély sajnálatunkra el­törölték, — legalább el akarják venni minden íródeákoknak a kedvét holmi firkálásoktól. És a bíróság úgy szórja feléjük a súlyos hónapokat, hogy öröm nézni. A szövevényes családfákkal di­csekvő erdélyiek pedig örvendeznek —

Next

/
Thumbnails
Contents