Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-09-03 / 200. szám
Szatmár, 1903. szeptember 3. Csütörtök. Második évfolyam 200- szám.. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . - 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy -hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utczá 6. szám. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban, és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6 Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BARTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR A tisztviselők fizetés javítása. Szatmár, szeptember 2. Csak egy fél órájába kerti; volna úgy a Széll-kormányna-kj mint pedig a halva született Khuen Hé derváry-kormánynak és a tisztvise lök megkapták volna azt, a mi őket jogosan megilleti. Jogosan megilleti őket nemcsak azért, mert Széli Kálmán annak idejében — immár két esztendeje — határozott formában megígérte a fizetésjavitást, de a törvényjavaslat is egészen készen ott fekszik a Ház. asztalán. Sem Széli Kálmán Ígérete, sem az égető szükség, a mely a törvényjavaslat törvényerőre emelkedését sürgeti, sem az emberiség, sem az adott sző szentsége nem tudta arra bírni a kormányokat, hogy az állami tisztviselők igényeit kielégítse. Elcsaklizták az időt mindenféle haszontalan manőverekkel, kibúvókkal, tárgyalásokkal, a melyek mind egytől-egyig merő haszonta- lanságoknak bizonyultak. Együgyü furfanggal akarták kijátszani a tisztviselők érdekeit az obstrukczióval szemben, mondván : szereljen le az ellenzék, mondjon le az ellenzék a nemzeti követelményekről és mind arról, a miért lelkesen harczolt hosszú időn át, szolgáltassa ki a nemzet érdekeit, az ország jogát és akkor majd — kegyelmesen és nagylelkűen törvényerőre emelni engedik a tisztviselők íizetésjavitá- sÁt.' JJeg akarták menteni a kor- bnányok a maguk hatalmát, tárczá- ját, bársonyszéket a tisztviselők jogos érdekeinek rovására. Mert az volt a jelszavuk, hogy az obstrukczióval szemben csak egy hathatós fegyver van: népszerű törvényjavaslatnak benyújtása. Es ime, hol van most már Széli Kálmán? És hol van Khuen- Héderváry, a kinek szintén módjában volt, sőt kötelessége lett volna az Ígéretet beváltani?. Gróf Khuen Héderváry még ideiglenesen vezeti ugyan a kormányt, de napjai már ilyen minőségben is meg vannak számlálva. Nem mentették meg a kormányt, nem mentették meg a megérdemelt bukástól a katonai javaslatokat. ök maguk alászálltak a sötét homályba, nem hagyván vissza mást, csak rossz emléket. Milyen emléket hagyott volna Széli Kálmán vissza a tisztviselők között, ha azt a fél órát, a melyre szükség lett volna, nem sajnálta volna a tisztviselőktől ? Legalább a tisztviselők áldották volna az emlékét. Mert ismételjük és hangsúlyozzuk: csak egy fél órára lett volna szükség. Az ellenzék ebben az ügyben, e törvényjavaslat tárgyalása alatt letett volna minden obstrukczióról. Ki is jelentették ezt, az ellenzéki padsorokon. Mindenki tudja, mindenki várta. Csak a kormányok nem akartak tudni; csak a kormányok nem akarták a várakozásokat teljesíteni. — Ők vártak és nyugodt lélekkel, meg nem mozduló lelkiismerettel engedték, hogy a tisztviselők tovább küzködjenek az ínséggel és a nyomorral. Igazuk volt az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének, a mely vasárnap tartott igen látogatott gyűlést ebben a tárgyban. Az 1902-ik évi költségvetésben 3 millió, az ez évi költségvetésben pedig 17 millió korona van erre a czélra fölvéve, a melyből a tisztviselők egyetlen fillért sem kaptak, noha a kilátásba helyezett többletet már régen elköltötték. így csinálnak mesterségesen nálunk ellenzéket és elkeseredést éppen azoknak a körében országszerte, a kiknek támaszára, lelkesedésére az országnak és a kormánynak legnagyobb szüksége van. Bitang jószág a tisztviselők érdeke, éppen úgy, mint a tömeg ekszisz- tencziák érdeke. Nálunk mindent politikai szempontból bírálnak meg, nem pedig szocziális szempontból. A kormányok csak a saját bőrüket akarják menteni; a tömegérdek nem számit előttük. Most — úgy látszik — a tiszttisztviselők már fogytán vannak a türelmükkel. Ugyanaz a forrongás tapasztalható a tisztviselők körében, a rmdy—wwak idejében a nagy kongresszusra vezetett. Akkor a hivatalnokok kitörni készülő sztrájkját a kormány azzal tudta megakadályozni, hogy a fizetésjavitást megígérte nekik. Most már látják a tisztviselők, mennyi értéke és becse van a kormányigéreteknek. Majd akkor kezdődik a kormány részéről a sápadozás, ha a forrongás megint oly fokot ér el, mint annak idejé ben. Mert most már egy kitörni készülő sztrájkot oly könnyen, — puszta Ígérgetéssel — leszerelni nem lehet. Szatmár, szeptember 2. * Mozgósítási hirek. Háborús hírek kerengenék. Mind magasabbra csapkod a maczedon forradalom lángja. S midőn hire jön, hogy az orosz konzul után meggyilkolták odalent az amerikai konzult, fölrobbantják a keleti expressz vonatot, ugyanakkor erősödik meg az a hir is, hogy közel van az osztrák-magyar mozgósítás eshetősége. Nagyon is közel. És forrásunk ide vezeti vissza mindazon kato-' nai tanácskozásokat, a mely utóbb Ö felsége a király elnöklete alatt lefolytak részint Bécsben, részint Budapesten. Ezzel elesnék az a korábbi föltevés, amely a sajtóban kifejezésre jutott, hogy TARCZA. A sár. Irta : Bresztotzy Ernő. A gránitkoczkás, hosszú utcza végén Leáldozóba volt a nap. Haló sugara dús aranyvirággal Hintette végig a sarat. Követ sarat aranyra változtatta, A gyenge búcsúzó sugár . . . Amint letűnt a nap s kihalt a fénye Hiába, sár marad a sár. Katona történetek. (Napló jegyzetek.) Kriviréthy Y Károly. . . . Julius hava. . . . Valami kimondhatatlan öröm fogta el lelkemet s ezzel egész valómat akkor, amidőn a sorozó bizottság reám mondta a szentencziát, a „taug- lichot.“ Telt, múlt közben az idő s végre elérkezett az a pillanat, midőn be kellett vonulni a gyalogezredhez. Bebujtattak a kincstár ruhájába, adtak fegyvert s minden „katonai kelléket.“ Tehát katona vagyok! Azt hittem, hogy a katonaság között eltöltött idő telve lesz poezissel, vidám örömökkel s most, hogy benne vagyok, látom csak meg igazán, hogy feltevésemben csalatkoztam. Nincs po- ezis, a vidámság nem üti fel a sátorfáját, hanem az egyhangúság méla árnya húzódik végig minden felé! . . . Mily fájdalmas érzelem szálJja meg az ember lelkét s nem is csoda, hogy az érzékeny ember — érzéktelenné lesz a katonáéinál! ... S vájjon mi szü li ezt ? A túlságos rendnek, a zord fegyelemnek a pontos betartása s az az alárendelt viszony, azok a tényezők, a melyek ezt előmozdítják és oly jellegzetessé teszik! . . . Ugyan mi egy közkatona? . . . Semmi! . . . Egy mozgó gépnek lehetne nevezni, mely adott szóra fordul, jár és dolgozik ! . . . Hanem a „Gefreiter“ az már nagy ur I Mennyi hatalma is van egy ilyen csillagos vitéznek. A több „sarzsi“ pedig már a magas régiókban fészkel. Minden közvitéz egyenlő jogokat élvez, s egyenlő kötelezettségeket teljesít, ur és paraszt között nincs külömbség. De vannak esetek, hogy az ember leikéről felenged a borús kéreg s egy keveset örül, de nem a katonaságnak, hanem az életnek. Ha az embnr katona, legjobban teszi, ha saját magát hitegeti és ideá lis oldalról fog fel mindent. A kínzásoknál, szidásoknál szemet kell hunyni, egy szót sem szabad szólni, mert ha megtudják, akkor vége van az illetőnek ! Ez a mai értelemben vett katonaság ! Hol van akkor a hazaszeretet, ha az uniformisos közvitéz nem a hazát, hanem a „tiszt urat“ szolgálja. Hol a vallásosság, ha egész nap Istent káromló kifejezéseket hallani, hol az egyéni Charakter mely az embert emberré teszi ?! Nem akarom a katonaságot leinteni, hanem mindenben a valóságot tüntetem fel. No de félre a borús gondolatokkal, feledjük a jelen megrázó eseményeit s éljünk a jövőnek ! ... A nagy csalódások után némi kevés öröm is kínálkozik s ez a gyógyító ir, mely a katonáéknál megsebzett emberi szívre jótékony hatással .van. A dal szintén vigasztalja a katonát, örömében, szomorúságában nótára gyújt. Egy alkalommal az u. n. „Einzel“ mellett haladtam el, hol hat óráig kurta vasban ült egy „bűnös“. A hangok megcsapták fülemet és én az ablak alá lopózkodtam s füleltem. A bezárt egyén csakhamar uj dalra kezdett s néhányszor megismételte s hamar lejegyeztem a nótát. „Ha fölkelek korán reggel Föltekintek a polezra Komisz kenyér, rozsdás sajka Rezes csákó van rajta! Komisz kenyér, rozsdás sajka Ott bever már kilencz napja Én Istenem, jaj Istenem De árva a katona! . . . Szegény vitézt de sajnáltam ! Node ilyen is a baka sorsa, mint azt a nóta mondja . . . . . . Másik alkalommal meg, épp olyan gyakorlatozás után, midőn „raszt“ (pihenés) volt, kérdi a főhadnagy a bakáktól : „No ki tudja megmondani, hogy melyik a legrosszabb katonaság ?“ Szól az egyik is, a másik is, — de egyik sem találja el. No hát a huszár- ság, felelt a tiszt1 mert az mindig „felül“ ! . . . Persze óriási kaezagás követte ezt. Más alkalommal meg azt kérdezte, hogy mint lehet egy embert „ezugban“ vezényelni ? Persze erre már nem tudtak felelni. Egész egyszerűen szólt a tiszt, beállítjuk a csapatba és — úgy vezényelünk ! . . . Egy másik alkalommal meg a beteg szobában voltam tanúja egy élénk epizódnak. Beállít egy oláh baka s „maródit“ jelent az ezredorvosnak. — „Mi baja van?“ kérdi az ez- redorvos. — „Ich melde gehorsamst a gyomrom fáj“ felelt a beteg. — Hát mit evett? kérdi az orvos. — Semmit! Volt az egyszerű válasz. — „Az lehetetlenség hisz akkor éhen pusztult volna!“ felelt az orvos. „Ich melde gehorsamst, csak egy koszorú fügét ettem tegnap a vásárban, vallá meg őszintén a legény ! ... Róth Fülöp kőris bádi czipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és yid ke legnagyobb czipőraktára Az előrehaladott nyári idépy miatt a njég raktáron levő nyári szirtes czipdk eredeti gyári árakon kaphatók. nmTMmwi
