Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-09-01 / 198. szám
Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: .'Egész évre .. . 12 kor. Eél évre .... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. Szatmár, M Her 1. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban é» egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6 Apró hirdetések 1° szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér.. Második évfolyam 198- számPOLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér: URA Y GÉZA „Miért hallgattak erről 36 évig?!*4 Szatmär, augusztus 31. A már oly hosszú időn át húzódó politikai válságban máig sem történt még döntés, azonban hogy a kibontakozás szálait keresgélik már, azt az Apponyi gróf és Wekerle Sándor jelenlegi szereplései sejtetni engedik, bár — úgy látszik — hogy kísérletük a magyar nyelv jogának érvényesítése nélkül csupán kísérlet fog maradni, mert az ellenzék a nemzet eme követelményét el nem ejtheti, ennek megadása nélkül tehát egyetlen kormány sem vállal- kozhatik a békés munkálkodás lehetőségének megteremtésére. A most folyó válság szálai a messze múltba nyúlnak vissza, amit a kihallgatások során a felségnek eme kiszivárgott mondása : „Miért hallgattak erről harminczhat évig?/“ is bizonyít és némi bepillantást enged abba a rejtelmes sötétségbe, mely Magyarország kormányzását jellemzi. 36 év óta van papírra vetve a 67-iki XII. t. ez. s az egymást felváltó kormányok közül egy sem figyelmeztette a királyt arra, hogy ez a törvény nincsen végrehajtva s ez a magyar nemzetnek főbenjáró sérelmét képezi, mert nemzeti önállóságába, független állami létébe ütközik. A korona tanácsosai elhallgatták a nemzet keserűségeit, s jogait, holott ha föltárják azt a felség előtt, akit szigorú alkotmányosság vezetett mindenkor, ma nem volna az ország ebben a borzalmas helyzetben. A király alkotmányos érzületét fényes példák igazolják, s a mostani válságban is, ha feltárták előtte Főszerkesztő : BARTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR a nemzet sérelmeit és azt, hogy a neuweti követelések nem terjednek túl a 67-es kiegyezés keretén, : i- zonynyal teljesíteni fogja a nemzet jogos követeléseit, melyekben a pa ritás jut kifejezésre. E követelésekben valósul meg az, hogy a magyar hadsereg, mint a közös hadsereg kiegészítő része, külön jelleggel kell hogy birjon. A mikor a harezot a képviselőházban megindították, nem volt ki látásban, hogy bármit is elérjünk. Még arra sem, hogy az ujonczlét- számemelés lekerüljön a napirend ről, hiszen Darányi miniszter azt mondotta nagy beszédében, hogy annak teljesítése politikai lehetetlenség. Es ime, nemcsak ezt értük el, hanem azt is, hogy ma az egész kormánypárt és a közvélemény a zászlójára irta, hogy bizonyos nemzeti követeléseket teljesíteni kell. Ezen tapasztalatokra támaszkodva, tisztán áll, hogy a magyar nemzetnek és törvényhozásnak teljesen aktiv részvétele nélkül teljes lehetetlenség nagyhatalmi politikát csinálni. Okvetlenül el kell tehát következni annak, hogy az akadályok elhárittas- sanak, vagyis, hogy a közvélemény megnyugodva, egész odaadással menjen bele a törvényhozási és kormányzati funkeziók teljesítésébe, a melyek az alkotmányi gépezet normális működésének a folyományai. Bonyodalmak jöhetnek, de a végleges kibontakozást illetőleg kétség nem lehet, mert ha igaz az, hogy a fejedelem azt mondta az uralkodó párt képviselőinek, hogy nem világosították fel a közfelfogásról, s a mulasztásokról, az az őszinteség hiányát oly mértékben konstatálja, a mely határozottan a politikai integritásba vág bele. A királynak ez a megjegyzése zálogát képezi annak, hogy a nemzeti követelések nem maradhatnak teljesítetlenül. TÁVIRATOK. A helyzet Budapest, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) Politikai körökben mélységes csend uralkodik. Az országgyűlési képviselők nagyrésze a vidéken időzik, a honnan csak szeptember első napjaiban érkeznek vissza Budapestre. Apponyi Albert gróf, házelnök ma Budapestre érkezett és elintézte a képviselők által a Házhoz beérkezett leveleket. Apponyi délután visszautazott Eberhardra. Becsből jelentik, hogy ő Felsége Körher miniszterelnököt egy órai kihallgatáson fogadta. Héderváry Béesben. Becs, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) Kliuen Héderváry gróf, miniszterelnök ma az angol király fogadására ide érkezett. Az angol király Béesben BéCS, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) Edward angol király ma este külön vonattal Bécsbe érkezett. Ő felsége udvari fogatán ment az angol király fogadtatására. A pályaudvaron az összes főherczegek, katonai hatóságok fejei, továbbá az összes magyar és osztrák miniszterek jelentek meg. A fogadtatásnál óriási közönség gyűlt össze, mely nagy lelkesedéssel ünnepelte az angolok királyát. Azural- íodók megölelték és megcsókolták egymást, majd a kiséretek bemutatkozása után a Burgba hajtottak. Az utczákon, a hol az udvari fogat átvonult, mindenütt rengeteg néptömeg volt, a mely nagy ováczióban részesítette a vendéget A párizsi áruház újra ég. Budapest; augusztus 31. (Saját tudósitónktól.) A párizsi nagy áruház pinezéjében ma újra lángra lobbant a romok alatt lappangó tűz. Szerencsére a tűzoltók mihamar megjelentek és a veszedelemnek elejét vették. Dienes — amerikai lapszerkesztő. Budapest, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) Amerikából ma szen- zácziós hir érkezett Budapestre. A hir szerint Dienes Márton, a parlament megvesztegetési ügyének főszereplője Amerikába érkezett, s ott állítólag lapot indít. A nemzeti követelések mellett Budapest, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) Az iglói szabadelvű- párt ötven igen tekintélyes tagja ma beadványt intézett az országos szabad- elvüpárt elnökségéhez, hogy a nemzeti követelmények mellett való állásfoglalás czéljából a párt sürgősen gyűlést hívjon össze. Részeg emberek gyilkos merénylete. Budapest, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) Bákospalotán az éjszaka hal részeg ember kurjongatott az utczákon. A szolgálatot teljesítő rendőr- ellenőr felszólította őket, hogy hagyják abba a lármát. A részeg emberek erre botokkal és késsel támadtak a rendőrellenőrre és holtra verték. A gyilkosok elmenekültek. TÁRCZA. A kétféle nóta. Irta : Gárdonyi Géza. A szél süvöltve jár. Szélben és esőben egy öreg ember jön süppedezve a szőlőhegy koesiutján. Szűr van rajta és a fején báránybőr-süveg. A süveg le van huzva tarkóig. A szél vissza akarná tolni az öreget, de nem bir vele, hát mérgében csak a szűrt rángatja rajta, meg hátrakapdossa hosszú ősz szakálát. — Haj, — igy nyög az öreg, mikor egy helyen térdig sülyed. — Bizony még elpusztulok. A szél most hátrarántotta a szűrét, mintha le akarná ragadni róla s föl akarná röpíteni a magasságba. Egy nagy vászontarisznya lóg az öreg oldalán. A szél fölfujta a tarisznyát és bizony elvitte volna, ha jól meg nincs kötve. A mint igy küzd az öreg a széllel, egy másik alak jön vele szembe. Ez is szűrös és satyakos, de ennek könnyebb a sorsa: ezt a szél hátba nyomogatja, nem mellbe. Már ekkor besötétedett. A két ember csak akkor ismerte meg egymást, mikor összeért. — E! Kend-e az Márton ? — Én vagyok, -— felelte az öreg. A kérdező fiatal ember volt, noha a fiatalságát a szemig lehúzott süveg alatt nem árulta el más, mint a hangja s az arczának egy kis pirosló része a szeme körül — Honnan ilyen későn ? — kérdezte tovább a fiatal. — A szomszédból. — Ilyen rossz időben is koldul kend ? — Mit csináljak? A fiatalember pár perczig némán állott, mintha maga is azon tünüdnók, hogy mit csináljon az öreg. Aztán, hogy a szél közibük vágott, hirtelen határozott. — Hát — igy mond — gyüjjön be velem a pinezébe. Az öreg kétszer se mondatta magának. A fiatalember átlépett a garád egy törésén. Az öreg utána botorkált. A szél itt még hevesebben fújt. Rázta a lombtalan fákat; felbontotta itt-ott. a lugas szőlőt és huzgálta, czi- bálta, majd a pinczeházaknak rontott, emelgette, ropogtatta a födelüket. A levegő tele volt a fák sóhajtásával, ajtók sírásával, tetők recsegésével. Egy helyen két diófa állt s a között köpezös pinczeház. A fiatalember ide fogta az utat. Jártas kézzel nyitott be s tapogatott a gyertya után. Csakhamar gyújtó serczegett a sötétben s a gyertya lángot kapott. — No, itt vónánk, — mondotta a fiatal, az ajtót betéve. — Üljön le kend. Mindjárt tüzet is rakok. A pinczeház pitvara volt ez. Ide már a szél nem birt beférkőzni. Próbált ugyán kéményen, kulcslyukon, de nem sokra jutott, hát mérgében az ajtót rázogatta. A pitvart borszagu, dohos levegő lakta. Széles, alacsony tűzhely volt egyfelől, másfelől egy szoba ajtaja, meg a pineze ajtaja. Az öreg leült alázatosan egy kis szalmaszékre a tűzhely mellé. A kezét dörzsölte. Az arcza úgy meg volt kö- vesedve a hidegtől, hogy alig birt beszélni. — Azt hiszem, ez az utolsó éjszakám, — mondotta. — Már ezudar idő, — felelte a fiatal. -- És engörn is ilyenkor küldenek. Belefujt a nedves forgácsba, aztán, hogy ez nagy füsttel lobbot vetett, folytatta. — Vendége gyűlt a papnak. A tiszttartó, meg a kálvinista pap. Oszt asszongya: Erigy ki fiam Jancsi, hozzál abbul az ürmösbül. Mert lássa kend, röggelig verik az asztalt. Oszt az uraknál az a szokása, hogy röggel meleg ürmöst isznak. Az öreg bólintott. — Ihatik, a kinek van, — felelte csendesen. S közelebb ült a tűzhöz. Odatartotta elkókült, elgémberedett kezét. Jancsi meg föltárta a kettős pin- czeajtót s lement. Csakhamar vissza is tért egy kétliteres, kormos oldalú fazékkal. Oda tette a tűzhöz. — No, Márton bácsi, — mondotta — itt az ürmös! Most mink is urak vagyunk. — Haj, de jó lesz, — örvedezett az öreg. — Áldjon meg a csillagos ég, Jancsi. Végigvonta tenyerét a szakálán. Hosszú, fehér szakála volt. A tűz már vígan lobogott. Jancsi karót tördelt még hozzá s két szőló- tuskót is vetett reá. Ezután elővette a pipáját és ő maga is leült a tűz mellé. — Hát vót-e ma sok szerencséje kendnek ? — Nyócz krajezár az egész, — felelte az öreg. — Mög három tarisnya kenyér. De azt eladtam a korcsmá- rosnak. Ő is pipát húzott elő a csizmájából. Jancsi oda telte eléje a dohányzacskót. — Mert látod, — folytatta az öreg — többnyire kenyeret adnak. Azt pedig nem fogyaszthatom el. Jánosban a kenyér szó gondolatot költött. — Szalonna is van itt, — mondotta felpillantva a polezra. — A múltkor itt hagytam egy tenyérnyit. Kár
