Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-08-26 / 193. szám

2 Szatmár, szerda SZATMÁRI HÍRLAP 1903. augusztus 26. 193 szám. helyéhez, nem bir mozdulni és féle­lemmel vegyes gyönyörrel nézi az ezer lángnyelvét öltögetö tűz borzalmas pusz­títását. Ezerszeresen megnő a félelem és kínos kétségbeeséssé alakul át, ha tud­juk, hogy a haragosan robogó tüzelem emberélet ellen tör. Iszonyú, agybom­lasztó érzés lehet a tudat, hogy a ro­hanva terjedő gyilkos elem szeműnk láttára, perzsel fel embereket, akik látják tragédiájukat, de nincs me­nekülés. A budapesti „Párizsi Aruház ‘ égését legalább húszezer ember nézte végig. Ahányan látták, midannyian vé­gigszenvedték azokat a rettenetes gyöt relmeket, melyek az emberben támad­nak a toborzékoló tehetetlenség tu­datára, hogy előtte égnek hamvvá a ha­lál iszonyatától rémülten jajveszékelő emberek és nincs hatlma, hogy segítsen rajtuk. És az a bolond szív ott a húsz­ezer ember keblében ugyancsak elkez­dett zakatolni. Előbb még vígan dobo­gott és egyszerre végigsivitani érezte a halál szelét, mely a pillanat gyorsasá­gával a poklok minden kínszenvedésé­vel megismertette a földi halandót. Hogy vert most az a szív, hogy majd keresztültörte magát a mellkason! Se­gíteni akart, becsületes, igaz ember­szeretettel. És hogy nem tudott, hát egyiknél-másiknál fel is mondta a szol­gálatot. A rémület miatt százan meg százan vesztették el eszméletüket. Eközben pedig a tűz egyre ter­jedt és az emeletről-emeletre feljebb menekülők mind szükebb és szükebb területre szorultak . . . mentek tehát feljebb ... a padlásra ... és még feljebb, mig végre feljutottak ... az égbe ! A rettenetes tüzkatasztrófáról nem akarunk részleteket közölni. Hiszen is­meri azokat a hajmeresztő, megrendí­tő drámai részletekben — sajnos! — nagyon is gazdag részleteket mindenki. Ezúttal csupán két körülményről kívánunk a borzalmas tragédia kapcsán megemlékezni. A székesfővárosi tűzoltóság vét­kes mulasztása az egyik, az emberek és ezek között első helyen a király részvéte a másik. Ma már bebizonyított dolog, hogy az iszonyú szerencsétlenségnek, a meg­döbbentően nagy számú tíizhalálozá^- nak és súlyos sebesüléseknek a fővá­rosi tűzoltóság az oka, mely olyan vastag kötelességmulasztást követett el, melyért Isten és ember előtt szá­molnia kell. A tűzoltóság humaniszti­kus, közhasznú intézmény, melyet a társadalom tart fenn azért, hogy ve­szély esetén életét és vagyonát meg­mentse. A fővárosi tűzoltóság az élet megmentés érdekében ezúttal mit sem tett, hanem kegyetlen szívtelenséggel és botrányos ügvefogyottsággal nézte végig a tűz gyilkos munkáját. Még csak nem is vitte magával a Szük­séges védőeszközöket. Nincs olyan szigorú büntetés, mely ezért a végzetes lelkiismeretlenségért elég súlyos lenne. A vagyon kárpótolható, de az irtózatos haiáit szenvedettek életét ki adja vissza? Ezzel a rekrimináczióval szem­ben jól eső érzés az emberiségnek csodás egyértelműséggel megnyilatko­Könyvet vevőknek különös árkedvezmény. ooo NAGY RAKTÁR mindenféle o o o o o = SEGÉDKÖNYVEK és SZÓTÁRAKBAN, — zott részvéte, mert érzi mindenki, hogy az a katasztrófa nemcsak az egyeseké, hanem az egész emberiségé. A részvét kifejezésében a magyar nemzet áldott szivü jó királya jár elől példával, aki a hideg fénynyel övezett magas trón zsámolyáról leszállt, meg­látogatta a sebesülteket, beszélgetésbe bocsátkozott velük és megmutatta, hogy szive együtt érez az ő szerető né­pével. Ö fesége e kegyes részvéte bi­zonyára az egész országban örömtel­jes visszhangot fog kelteni. A katasztrófa részleteiről és Ö felségének a Rókus kórházban tett lá­togatásáról budapesti tudósítónk a kö­vetkezőket táviratozza : Az egész főváros a tegnap éjjeli tüzkatasztrófa hatása alatt áll. A ka­tasztrófa színhelyén állandóan óriási néptömeg van. Délelőtt megkezdődött a tüzvizs- gálat, melyen Márkus József főpolgár­mester is részt vett. A vizsgálatot a „Párizsi Nagy Áruház* melletti épüle­ten kezdték meg, mert a „Párizsi Áru­háziban a tüzvizsgátatot ma még le hetetlenség megtartani, miután a lép- csöházat tartó vastraverzek elolvadtak. A lakásokat, melyek körül a tűz pusztitott, nem lehet megközelíteni. 0 felsége a király, kevéssel 1.2 óra után Bolfraas és Paar főhadsegédek kísé­retében a Rókus kórházba hajtatott. A kórház kapujában Khuen-Héder- váry miniszterelnök, Márkus József főpolgármester és Rudnay Béla főka­pitány fogadták a királyt. Ő felsége előbb Héderváry miniszterelnökkel vál­tott néhány szót, majd Márkus József főpolgármesternek fejezte ki őszinte, meleg részvétét, a főváros közönségét ért nagy csapás fölött. Márkus József főpolgármester jelentést tett Ő felsé­gének, hogy éjjel 11 órakar sikerült a tűz tovaterjedését megakadályozni. Ezután bemutatta a királynak a kórház igazgatóját, Müíler Kálmán egyetemi tanárt, a ki jelentette 0 fel­ségének, hvgy még hét könnyebb és két súlyosabb s^besültje van. Ä király ezután megkérdezem, hogy mennyi a halottak száma, mire azt a vá­laszt adta: „Eddig tizenh árom r« Erre a kirájfy a három beteg­szobában elhePyezefá sebesülteket meglátogatta, sorra járta az ágya­kat, vigasztaló szavakkal kikér­dezte hogylétükiat, Az egyik st>besült Sjiíró Anna nevű leányka, meghatva Ö felsége jó­ságától, megragdt‘& a király kezét ■ás csókokkal borította. A király/ezután a hadsegédekkel, a miniszterelnök, főpolgármester és rendőrfőkapitány kíséretében, gyalog átment §. tűz színhelyére, a hol meg­dicsért^ a katonákat, a tűzoltókat, va­lamiig az önkéntes mentő-társaság csa­patait. Néhány szót váltott még a fő­polgármesterrel és főkapitánynyal, az­után kocsijába szállt és a budai vár­palotába hajtatott. A gyermekvédelemről. Egy humánus törvény életbeléptetése. Szatmár, augusztus 25. (Saját tudósítónktól.) Folyó évi szeptember hó 1-től kezdve a gyer­mekvédelem terén igen lényeges és mondhatni mulaszthatatlan intézkedés lép életbe, minek áldásos voltát, ha jelenleg nem is annyira, de 10—15 év múlva, úgy az állam, mint a társada­lom is érezni fogja. Eddigelé az állam csak 7 éves korukig részesítette védelemben a gyer­mekeket és ha a gyermek a 7. élet­évét betöltötte, ismét visszaadatott a szülőknek, ha pedig szülei ismeretle­nek voltak, vagy időközben elhaltak, ugv a község vagy a város gondosko­dott a további neveltetésről. Ez utób­biaknak bizony sokkal jobb sorsuk volt, mint azon gyermekeknek, kik a 7. év betöltése után a szülőinek, de legin­kább az anyának adatott vissza. Mert például egy bukott leány néhány hó­napos gyermeke a gyermekmenhelybe jut, ez kiadta jó tápszülőhöz, ki szülői szeretettel felnevelte a kis gyermeket. A gyermek tápszülöit mamának, papá­nak szólítja és sejtelme sincsen arról, hogy ezek nem az ő édes anyja és atyja. Elérkezik a 7. év, midőn az ál­lami gondozás lejár. Beidézik a táp­szülőket és az igazi anyát. A hivatalos átadás és átvétel alatt a gyermeki szív sejti már, hogy az az idegen néni, ki pedig nem más, mint az édes anyja, el akarja vinni őt és a tápanya ruhá­jába kapaszkodva kéri, hogy ne hagyja őt elvinni, ne engedje az idegen néni­hez. Bármily nehezen, de meg kellett történni a válásnak. Már most nézzük, mily helyzetbe kerül a 7 éves gyermek, midőn a jó tápszülőtől elvétetett s átadatott anyjá­nak. Az anya, mint cseléd, gyermekét nem viheti magával, sőt rejteni, titkolni akarja, hogy neki gyermeke van. Mit tesz tehát? Keres egy szegény asz- szonyt, kinél elhelyezi legtöbbnyire 2—B korona tartásdijjal. Képzeljük csak el, mit gondolhat az a szegény ártatlan, mikor nevelő szüleinél volt, hová a menhely helyezte el, kapott jó meleg ételt, ruhát, ha beteg volt, or­vos gyógykezelte, a nélkülözést nem ismerte, egyszerre elszakítják azon kör­nyezetből és piszkos oluba kerül, hol durvaságnál egyebet nem hall, meleg ételt nem kap, senki gondját nem vi­seli, hanem elkóborol egész nap egye­dül és koldulásra lesz tanítva, sőt a koldus asszony vagy ember magával viszi rongyokba bujtatva, hogy csak szánalmat gerjeszszen a gyermekkel a nagyközönség iránt, hogy minél több alamizsnát kapjon. Mindezen bajokon az állam nagy áldozatok árán segített és nem hagyja elpusztulni erkölcsileg ezen 7 éves gyermekeket, kik később a javító inté­zetek, fogházak é6 börtönök anyagát szolgáltatják, hanem 7—15 évig is ál­lami felügyelet alatt maradnak. Ezen idő alatt, ha a fiu-gyermek okos, a a tanulásra van kedve, iskolába jár, ha kézi ügyessége van, ipariskolában lesz kioktatva s leány-gyermekről pe­dig szintén gondoskodva van, hogy ha a 15. évet betöltötte, meg tudja keres­hetni tisztességes utón mindennapi kényeiét­Még egv fontos intézkedés lép életbe, szeptember 1-én az adminiszt­ratív ügyben. Ezideig az elhagyottá nyilvánító" határozatokat a vidéken a főszolgabíró —- városban pedig a r.ka- pitány hoz'a, de ez megváltozik, mert ezentúl az árvaszék fogja az elagyott- sági határozatot rfteghozni és minden gyermek mellé egy hatóságilag kiren­delt gyám lesz rendese­____________ SZÍNHÁZ S zilágyi Dezső társulata. Szilágyi Dezső, mitft már emlí­tettük, a tavaszszal szintársldatot szer­vezett és a vidék kisebb városaiban tart előadásokat jeles kis társulatával. Szilágyi Dezső a napokban kezdi meg előadását Hajduböszörménybefh Eb­ből az alkalomból Benedek Jánö3 dr, Böszörmény országos képviselője; a következő levelet intézte Szilágyi DT- zső igazgatóhoz :____________________ Ig en tisztelt Igazgató Ur! Örömmel vettem szives értesítését arról, hogy színtársulatával legközelebb Hajdúböszörménybe megy. Nagyon szép és okos vállalkozás, melyhez én önnek a legteljesebb sikert kívánom s meg is vagyok győződve arról, hogy a Haj­dúság derék városának hazafias közön­sége méltó fogadtatással fogja viszo­nozni az Ön kipróbált művészi tehet­ségével vezetett társulatának nemes fáradozását. Azt izenem az én szere­tett választóimnak, a hajduböszörménvi igaz magvaroknak, hogy a hazai mű­vészet, tehát a színészet pártolása nem­csak gyönyörködtető és szép dolog, ha­nem hazafias kötelesség is. Nyelvében él a nemzet s a ma­gyar színművészet a magyar nyelvet, a magyar dalt, a magyar költészetet mű­veli : feltárja és a művészet sugaraival bearanyozza dicsőséges múltúnkat ön­tudatra ébreszti a nemzeti szellemet, küzdelemre, bizalomra serkenti a tét­len csüggedőket! Pártoljuk tehát a nemzeti küz­delem szellemi harczosainak önfeláldo­zó táborát, a színészeket, a mi magyar művészeinket! Hajdúböszörménybe érkezéséről pedig tessék engem értesíteni, hogy egy pár előadásra magam is leránduljak nagyrabecsült választó polgártársaim közé ez alkalomból. Még egyszer sikert és áldást kí­vánva az Ön nemes vállalkozására, igaz nagyrabecsüléssel vagyok t. Igaz­gató urnák készséges hive és barátja Benedek János országgyűlési képviselő. ÚJDONSÁGOK * Meleg forrás Csenger-Bago- son. Csenger-Bagos község lakossága a község fennállása óta, mint a hogy az a falu annaleseiben meg vagyon Írva, az iható, jó víznek hiányában szenved. Majdnem minden évben mepróbálkoz- tak a kútfúrással, de a rossz talaj minden egyes alkalommal legyőzhetet­len akadályokat gördített a munkálatok elé. Az idén a vizszükséglet újból arra ösztönözte az elöljáróságot, hogy a kút­fúrást ismét megkísértsék. Meg is bíz­tak egy nagykárolyi kutmestert, a ki a napokban egy alkalmas helyen hozzá­fogott a kutfurráshoz. Tegnap — jelenti levelezőnk — a muakálatok már jól előrehaladtak. Mintegy 70 méternyi mélységben járt már a fúró, de viz még sehol se volt. A fúrás tovább folyt. Egyszerre hatalmas vizsugár szökött fel a mélységből. A viz langyos volt. A fúrás eredményre vezetett, a meny­nyiben igen bőséges, iható, meleg for­rásra bukkantak. A vizet most csator­nán fogják elvezetni egy medenczébe sugy fogják felhasználni. Érdekes meg­jegyezni, hogy egy fővárosi szakember, ki nemrégiben a kút ügyében Csenger- Bagoson járt, kijelentette, hogy a köz­ségben nem lehetséges jó vízre akadni, mert a talajviszonyok a lehető leg­rosszabbak. * Szatmári vendéglősök Te- mesvárott. A magyar vendéglősök or­szágos szövetsége szeptember hó 9— 11-ik napján Temesvárott tartja IV. rendes évi közgyűlését, melynek prog- rammja a következő: Szeptember 9-én, szerdán 5 órakor délután a „Szállodá­sok, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéssegédek orsz. nyugdijegyesüle- te“ IV. évi rendes közgyűlése a Ko- ronaherczeg szálloda első emeleti dísz­termében 8 órakor este: Ismerkedési estély a Koronaherczeg-szállodában. FIGYELEM! _______FIGYELEM! =-----­= Uj bekötéssel ellátott = valamint mindenféle papír-, Író-, rajz- és feslöszerek a lehető legolcsóbban kaphatók szép tiszta állapotban, ■ Deáktér 22. szám. -----= SZATMÁR —: „Fehér-ház“ alatt. Eg yes müvek, valamint egész könyvtárak a legmagasabb árban megvétetnek. --------------------

Next

/
Thumbnails
Contents