Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-08-25 / 192. szám

Szatmár, 1903. augusztus 25. Kedd. Második évfolyam 192. szám. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre ... 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. .-""V Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6 Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezér : URAY GÉZA •»Főszerkesztő : BARTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR A király szava? Szatmár, augusztus 24. A budavári királyiakban a ma­gyar nemzet kívánságait hallgatja az ősz király. A várat, a szent György teret ellepi a közönség és várja: kik mennek be a királyhoz és várja, kik jönnek ki a királytól. Magyarország szent földjén tar­tózkodik a magyar király és a ma­gyar nemzet várja, lesi: mit mon­danak a tanácsosok az uralkodónak és visszafojtott lélegzettel várja: a király szavát ! A magyar nemzet aggodalom­mal, szinte remegve tekint Buda vára felé. Suttogva beszélnek a ki­rályi lak körül az emberek, feszült figyelemmel várják a király szavát a nép által választott küzdő harczo- sok. A suttogók a harczosok arczá­rói akarják leolvasni gondolataikat. Találgatnak, kombanálnak, de tudni senki nem tud még semmit. . . . Harminczhat esztendeje múlt el annak, hogy az 1867-iki törvé­nyeket a haza bölcse megcsinálta, harminczhat esztendeje várja, hogy végrehajtsák e törvényeket. Századok múltak és a magyar anya szülte magyar fiú osztrák lo­bogó alatt megy a harczba, német nyelven vezetik, küldik a háborúba, nem magyar nyelven esküszik fel katonának és nem is tesz esküt a magyar alkotmányra. Válságos korszakot élünk most, igen súlyos, nagyon válságos a helyzet. Milyen lomhán, milyen lassan mozgott a történelem óralapján a perezmutató. És most? Megállóit a perezmutató is, várja tán, hogy nagyot ugorjék, hogy ettől az ugrástól a légáram­lat is riadót zúgjon! Tizennyolcz millió magyar vár­ja királya szavától szentséges nyel­vének jogait. Törvényen kívüli állapotban van hónapok óta az ország és ez az állapot még mindig tart, még nem ért véget és félő, hogy egy­hamar nem is ér véget. Az osztrák fenyeget és úgy tudja: nem enged a császár a ma­gyarnak. A király szavait várja a nem­zet, nem a császárét. Az osztrák fe­nyegetésektől nem ijedünk meg, amit az tudni vél: nem hisszük el! Nem hiszünk a találgatások­ban, nem a pesszimisták beszédei­ben, bízunk a magyar királyban, aki megtanulta ismerni hosszú ural­kodása alatt hü magyar népét! A bizalomnak és a bizalom­mal a reménynek csillagait látjuk felragyogni Magyarország egén. nem szabad hinnünk, hogy a király szavára eltűnnek e csillagok! TÁVIRATOK. A helyzet. Budapest, augusztus 24. (Sa­ját tudósítónktól.) 0 felsége a mai nap folyamán Széli Kálmán volt miniszterelnököt fogadta. Széli mint­egy háromnegyed óra hosszat idő­zött a királynál. Széli után Tisza István és Fáik Miksa járultak a király elé. Ő Felsége Darányi Ig- nácz volt földmivelésügyi minisztert szerdán fogja fogadni. Fővárosi tudósítónk a késő esti órákban távirja: Egy előkelő poli­tikus határozottan azt állítja, hogy Apponyi Albert a jövő embere. 0 az egyedüli, aki a bonyodalmas politikai helyzetet meg tudja olda­ni. Mindez azonban csak úgy lehet­séges, ha Apponyi a nemzeti kö­veteléseket felveszi programmjába. Politikai körökben hire jár, hogy Apponyi Albert grófot ő Felsége már holnap fogadni fogja A király egészsége. Budapest, augusztus 24. (Sa­ját tudósítónktól.) Udvari körök­ben erősen féltik a király egészsé­gét. A felség a napokban alig al­szik egy keveset s igen izgatott. Ma. délelőtt Keczl íőtörzsorvos vizs­gálta meg a királyt, s hosszas pi­henést ajánlott neki. Hire jár, hogy ő Felsége nem fog résztvenni a hadgyakorlatokon. A párizsi áruház lángokban. Budapest, augusztus 24. (Sa­ját tudósítónktól.) A kerepesi-uton levő „Párizsi Nagy Aruház“ eme­leti helyiségeiben ma este fél 8 óra- k '-: tűz ütött ki. A tűz oly gyor­san terjedt tova, hogy néhány perez múlva az összes raktárak, üzlethe­lyiségek lángokban állottak. A ki­rakatok ablakaiból óriási lángnyel­vek csapnak ki. Az utczán renge­teg ember áll. A „Párizsi Aru­ház200 alkalmazottjának hoz­zátartozói az utczán jajveszékelnek, mert még nem lehet tudni, hogy sikerült-e valamennyi alkalmazott­nak megmenekülni. Attól tartanak, hogy többen életüket vesztették. Érk. este 9 órakor. A Párizsi Aruház“ épüle­tének földszintje is ég. Az emele­tekről hosszú lángnyelvek csapnak ki. Az emberek jajveszékelnek és halálra szántan ugrálnak le a kö­vezetre és ponyvákra. Már eddig számos halott van. Az épület menthetetlen. A ponyvákkal kény­telenek távol állani, az emberek melléje ugranak és összeroncso- lódnak. A szomszéd épület is kigyuladt. Az épület bedőlésétől tartanak. A szomszédos Sternberg- féle hangszerraktár is ég. Az emeleten lakók közül tizennégy súlyosan megsebesült, ötGn meg­haltak. A ttiz lapunk zártakor még egyre pusztít. Óriási vihar Párisban. Budapest, augusztus 24. (Saját tudósitónktól.) Parisból érkezett je­lentések szerint ott ma óriási vihar volt. A hatalmas czyklon rengeteg pusz­títást vitt véghez. A rakparton 7 mé­ternyi szélességben és 2 méternyi hosz- szuságban hirlelen repedés támadt. A rést egy arra haladó bérkocsi nem vette észre s belezuhant a mélységbe. Ké­sőbb egy újabb detonáczió támadt, a mely a villamos vezetékeket összetépte úgy, hogy a forgalmat be kellett szün­tetni. A kár megbecsühetetlen. Földrengés Zágrábban. Zágráb, augusztus 24. (Saját tudósítónktól.) Itt ma erős földrengés volt, amely néhány perczig tartott. A lakosság rémülve szaladt ki a szabad­ba. Kisebb baleseteken kivül egyéb baj nem történt. TÁRCZA. A madarak. — Angolból. —­Pont négy óra volt, midőn Steele Clarissa kisasszony csendesen lesurrant a hátulsó lépcsőn és a mezöség felé tartott. Április hónapja óta arról volt hi­res Elmville, hogy rengeteg, különböző fajta madár ékesiti az erdőket és me­zőket s mig mások zajos kiránduláso­kat rendeztek a madarak megtekintése végett, addig Steele Clarissa kisasszony a hajnali órakat választotta ki arra, hogy gyönyörködjék a kedves szárnya­sokban. Nyolcz órakor pontban azonban már rendesen otthon volt s mialatt jó étvágygyal fogyasztotta el a reggelijét, rendesen minden nap érdekes újságo­kat mondott el nővérének a madarakról. Ma is, mint mindig, friss kávé­illattal volt tele az ebédlő, mikor be­lépett az ajtón, de azért mihelyt körülné­zett, rögtön észrevette a két leány ar- czán, hogy valami nincsen rendjén. Nagyon megdobbant a szive. Az a nagy boldogság, a mely eltöltötte a lelkét, mintha jéggé fagyott volna benne. Ag­godalmasan állott meg előttük. — Mi baj van? — kérdezte re­megő hangon. — Azt hiszem, hogy ez a kérdés felesleges, Clarissa Mária — jegyezte meg Elinor fagyosan. — Én is azt tartom, — szólott Caroline. A fiatal leány tudta, hogy mihelyt Clarissa Máriának czimezik, nagy vét­ket követett el, azért most megsemmi­sülve rogyott le egy karosszékbe. — Rettenetes csak elképzelni is, — folytatta Caroline — hogy azon ürügy alatt, hogy madárdalt mégy hall­gatni, szégyent hozol fejünkre és ne­vünkre alattomos kaczérkodásoddal. — Egy lelkészszel kaczérkodni — sopánkodott Elinor. Clarissa felugrott helyéről:--Ez nem igazi — kiáltotta. — Réméllem, csak nem akarod eltagadni, hogy ma is láttad őt ? — kérdezte Caroline. — Nem, nem tagadom, hogy lát­tam őt ma a réten. De ő a part egyik oldalán állott, én pedig a másikon és csak egy pár szót váltottnnk egymással a madarakról. Elinor gúnyosan mosolygott. — Azután pedig ő csókot dobott utánad a kezével, te pedig . . . — Viszonoztad ezt neki — fe jezte be Caroline. — Óh, ez nem igy volt! kiáltotta Clarissa megkönnyebbülten. — Hiszen ez a csók nem nekem szólott, ő csak arra akart megtanítani, hogy miként kell a madarakat előcsalni. A kezét a szájához tette és ezuppantott egyet és erre a hangra némelyik madár előbujik. Elinor kételkedve tekintett reá. — És mivel tudod menteni a magad viselkedését ? Clarisse szemei könybe lábadtak. — Én csak megpróbáltam, hogy tudom-e utánozni, — szólott csendesen. — No, nem tudom, hogy lesz-e egy-két ember, a ki hitelt adjon neked. Mert tudnod kell, hogy az a pletyka Parter Sally lesett meg titeket és már a miénk nem az első ház volt, a hol azon frissében elpletykálta a dolgot. Azt ajánlanám, hogy siess a reggelid­del és járd be az egész Elmville-t, hogy kimentsd magadat. — Köszönöm, nem vagyok éhes, — szólott Clarissa zokogva és kiment a szobából. Egy óra elteltével Elinor aggodal­masan kopogtatott az ajtón. — Gyere le, édes, egyél valamit, még beteg leszel. De semmi feleletet nem kapott. Kiss idő múlva újra visszatért. — Rögtön gyere le, Clarissa, itt van a lelkész és beszélni óhajt veled. — A világért se megyeki — De gyere le, Clarissa, azt mondta, hogy estig is vár reád, ha nem akarsz elébe jönni. Mikor Clarissa belépett a társal­góba, a lelkész udvariasan felállott a helyéről. — Jó reggelt, szólott, de azután eszébe jutott, hogy a mai nap folya­mán már találkoztak egyszer és za­vartan elhallgatott. Végre csak mégis megszólalt újra. — Azt hiszem, Clarissa kisasz- szony, hogy ön is hallotta azt, a mit én! A leány máskor talán elmoso­lyodott volna ezen a furcsa kérdésen, de most némán bólintott a fejével és a könyei sűrűn hullottak a szeméből. Nagyon sajnálom, hogy fájdalmat okoztam önnek, — folytatta a fiatal lelkész — és bármit oda adnék érte, hogy meg nem történtté tegyem a dol­got. De csak a maga kedvéért, mert a mi engem illet, én akkor lennék a leg- noldogabb, ha a nyilvánosság előtt is jogom lenne megcsókolni — nem a saját kezemet, hanem önt magát. Clarissa tágra nvilt szemekkel nézett reá és a pap közelebb húzta hozzá a széket. —- Mondja Clarissa, nem ösmeri maga azt az érzést, mikor az ember nagyon vágyik valami után, de mert elérhetetlennek találja, hát magára dis­putába a lemondást ? A leány igenlőleg intett a fejével. — Mert lássa, ón igy jártam — folytatta a lelkész. — De a mai reg­gel után érzem‘ biztosan tudom, hogy nem vagyok képes maga nélkül élni. A leány egy perczig némán ült a helyén, azután felnézett reá és na­gyon halkan csak ennyit mondott. — Hiszen nem is kell ezt tennie.

Next

/
Thumbnails
Contents