Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-08-22 / 190. szám

2 Szatmár, szombat SZATMÁRI HÍRLAP 1903. augusztus 22. 190 szám. mekeit egymás után hurczolta ki a sza­bad levegőre. Mikor aztán túl voltak a veszélyen, rémülten vették észre a szü­lők, hogy egy gyermekük még benn maradt az összeomlással fenyegető, égő házban. Halász Pál, az apa, nem gondolkozott, hanem ész nélkül rohant a halálveszedelembe — gyermekéért. Isten vezérelte. Gyermekét ölre fogta és rohant vele ki a szabadba. De gyermekének megmentése igen könnyen életébe kerülhet, mert a rá­hulló égő parazsaktól olyan súlyos égési sebeket szenvedett, hogy most halálos betegen fekszik. A tűz iszonyú pusztítást vitt vég­hez. A Halász Pál házáról a szomszé­dos két ház is kigyulladt, melyek — melléképületeikkel együtt — porig le­égtek. A tűz által okozott kár körül­belül tízezer koronát tesz ki.' Halász Pálnak mindene oda égett. Még az apró jószágot és az igás álla­tokat sem lehetett megmenteni. — A nagy tűzvészben érdekes epizód volt, hogy egy disznó kiszabdult az ólból és égő állapotban futott a pocsolyához, de mire oda ért, összeroskadt és ki­múlt. A tűzi lárma talpra állította az egész falut, Teutschländer Hugó csen­dőrőrmester vezetése alatt erélyesen hozzáláttak a tűz lokalizásához, a mi csak nagy nehezen sikerült. A csendőrség a gyilkos szándékú ismeretlen gyújtogató kipuhatolása és kézrekeritése iránt a nyomozást meg­indította, de eddig minden eredmény nélkül. Rákóczi-ünnep Rabon. Szatmár, augusztus 21. (Saját tudósitónktól.) A szigeti Rákóczi-ünnepélyek és a dolhai kurucz- emlék fölavatási ünnepélye követésre méltó példára talált Máramarosmegyé- ben. Folyó hó 8-án Rahón egy igen szép stilü és élvezetes Rákóczi-ünne- pélyt rendezett az ottan nyaraló egye­temi ifjúság. Az ünnepély a Központi szálló nagytermében folyt le és este 8 órakor vette kezdetét, a mikor a ter­met már szorongásig megtöltötte nem­csak a helyi, hanem a nagyszámú vi­déki közönség is. A tulajdonképeni ün­nepélyt egy színdarabnak előadása előzte meg, Cavelotti Félix „Énekek Éneke“ ez. dramolettje, a melyet gyö­nyörű versekben ültetett át magyarra Radó Antal. A tulajdonképeni Rákócsi-ünne- pély programmjának első pontját Rá- kosy Viktornak Rákóczi-üzenete czimü kiáltáánya töltötte be, a melyet Dévay József kiáltott ki kuruez öltözetben szép páthoszszal. Ezt követte Magos Gábor gyönyörű tárogató játéka. Újra és újra felbugott a tárogató a terem­ben, mert a hőskor szülte fájdalmas bus melódiáktól nem akart egyhamar megválni a közönség. Újra meg újra megujrázta azokat. Az ünnepély fénypontja, a mely igazi művészi qualitással birt s az ün­nepély magas színvonalát első sorban biztosította Rományi Mária urleánynak az állami konzervatórium szép tehet­ségű növendékének egy énekszáma és egy szavalati darabja volt. Szűnni nem akaró taps-zugás kísérte már megjele­nésekor s a hatás az ének után nem apadt, csak jobban fokozódott. Két müdalt énekeit. Gyönyörű, tiszta csen­gésű és terjedelmes sopránja van és iskolája, tekintve azt, hogy egy éves növendék, meglepő. Kuruez dalokat is szavalt, tárogató és zene kísérettel, a mikor is tanúságot tett kellemes be­szélő orgánumáról és diszkrét előadá­sáról. Moys Mihályné úrasszony ma­gyar dalokat, Reisz Kálmán pedig régi kuruez dalokat énekelt. Mind a kettő zajos tapsokat aratott. Kálnay László, az ismert nevű iró felolvasott. Várady Antalnak Rákóczi Ferencz ez. melodrámáját Hilf Paula orvos­növendék kisasszony meglepő preczizi- tással s csengő orgánummal szavalta el. Dicsérettel kell megemlékeznünk a kísérőkről, Lakatos Etelka zongora ás Dr. Kohn Izsó cselló játékáról. — Ugyancsak szép összjátékot produkáltak a Ballada a XVII. századból ez. kettős zenedarab előadásánál is. Az ünnepély a Rákóczi-induló hangjai mellett ért véget. Ezután a tánczmulatság követ­kezett, a melyen szép számú intelligens közönség vett részt. Az ünnepély sikerében kifejtett fáradozásért a rendezőséget illeti az elismerés különösen annak agilis fejét, Lakatos Géza ügyvéd-jelöltet, valamint Szabó József főszolgabírót, a ki a mu­latság érdekében fáradhatatlanul közre­működött és a rendezőség munkáját buzgó tevékenységgel könnyítette meg. SZÍNHÁZ — (Krémer társulata Nagyká­rolyban. Krémer Sándor színtársulata a napokban fejezte be Kisvárdán hat hétre terjedő színi szezonját. A társu­lat kisvárdai működéséről lapunk egyik múlt számában a „Kisvárdai Lapok“ ez. heti újság nyomán megírtuk, hogy a társulat a kisvárdai közönség igé­nyeit teljes mértékben kielégítette. Kré- merék most Nagykárolyban fogják le­játszani a négyhetes szini évadot. A társulat a legújabb darabokat, Bob herczeg és Miczi herczegnő ez. paró­diát, Éjjeli menedékhelyet, Drótostótot, Dupont, Bacsányit stb fogja bemutat­ni. A megnyitó előadás ma, szomba­ton lesz, amikor is a Nagykárolyi kö­zönség előtt még ismeretlen „Bob urfi hej“ . . . kerül színre. — (Szerződtetés.) Krémer Sán­dor a szatmári szinikerület igazgatója most szervezi a téli társulatát. Eddig ugyan nem tudjuk, hogy kikből fog ál­lam művészgárdája, de annyit hallot­tunk, hogy a drámai szerepkör betöl­tésére Than Györfi Mariskát szerződ­tette. Győrfi Mariska az elmúlt szini évadban Makó Lajos debreczeni társu­latának volt tagja. Az újonnan szerződ­tetett színésznő Nagykárolyban kezdi meg szereplését. ÚJDONSÁGOK Mire való a rendőrség? Ezt a szerény kérdést már több ízben lett volna alkalmunk felvetni, olyan esetekben, a midőn erélyes ren­dőri intézkedésre lett volna szükség, de rendőr, vagy egyáltalán nem mutat­kozott a közelben, vagy ha volt is, hát „tapintatosan“ és idejében — no mondjuk még, hogy diszkréten, félre- huzódott a kriminális helyről és ha gyilkolták is egymást az erősen besze- szelt passasok, hát ő kelme bizony a füle botját sem mozgatta meg, nyilván a maga bőrét féltve, az erélyes közbe­lépés helyett, amaz ősi közmondást tartotta szem előtt, hogy hát: ebcsont, beforr. Csak hadd püföljók egymást a czibilek, hiszen ő, a rend derék őre, eleget tesz a szolgálati szabály­zatnak, ha a véresre vert passasokat „kiséri“ be, nagy hősiesen, s annak rendje és módja szerint megírja a „je­lentését“, hogy itt, vagy amott, ennyi, vagy annyi részeg embernek verték be a fejét. Pedig hát rendszerint úgy szokott megesni, hogy a részegek ga­rázdálkodnak s rendőri közbelépés hián, azok verik be a józanok fejét. Tegnap délután is szemtanúi yoI tunk egy ilyen épületes jelenetnek, a midőn egy garázda, részeg ember, két gyámoltalan rendőr asszisztálása mel­lett, csapott olyan ribilliót a Honvéd sörcsarnok mellett levő Erzsébet kávé­házban, a mi csakis rendőri felügyelet mellett volt lehetséges. A 6-os és a 29-es számú rendőröket illeti a dicsé­ret azért a bámulatos hidegvérüségért, a melylyel az óriási botrányt végig- élvezték s csakhogy nem tapsoltak ahhoz a romboláshoz, a mit a garázda ember, a kinek egyébként Vajda Já­nos a neve s mesterségére nézve cse­repes, a nevezett kávéházban véghez vitt. Vajda János a sörcsarnokból tért be részeg fővel a kávéházba és garáz­dálkodó kedvében a pinezérbe kötött bele. A midőn pedig rendre utasítot­ták és szó szót követett, csakhamar verekedésre került a dolog, ezt meg­előzőleg azonban az elemében levő cserepes már tört, zúzott mindent a kávéházban. A garázda embert a többi vendégek nagynehezen kituszkolták, de ezzel még korántsem nyert befejezést az ügy. Vajda a kávéház előtt ordíto­zott, mint a sakál, s mig a 29-es szá­mú rendőr benn, a kávéházban helyez­kedett keleti kényelembe és vette fel a „tényállást,“ künn, az utczán a 6-os számú rendőr — egy lágy szivü öreg bácsi — kérlelte igen meghatóan a garázda embert ekképpen: — Eredj haza, édes fiam, még „bajt találsz csinálni.“ A jó rendőr bácsinak, persze az nem volt „baj“, amit Vajda addig csinált, hiszen csak a kasszán álló üve­geket és más egyéb csecsebecséket sö­pörte le, — no meg a kávéháznak csak egyetlen ablakát zúzta be. De, hogy a „baj“ csakugyan nagyobb le­gyen, hát Vajda, a kőszívű cserepes, akit nem indított meg a rendőrbácsi megható kérelme, hirtelen neki ru­gaszkodott a második ablaknak és azt is bezúzta s a két rendőr, ahelyett, hogy lefülelte volna, még mindig sziv- rehatóan könyörögött hozzá: — Ejnye, ejnye János, hát il­lik ez ? És János, akinek ilyetén nem csoda, hogy nem imponál a rendőri közbelépés, természetes, hogy kénye- kedve szerint garázdálkodhati , a mig neki tetszik. De ha a rendőrök az ilyen garázda Jánosokat nem kérlelnék és volna hozzá elegendő bátorságuk, hogy irgalmatlanul lefogják és amig mámorukat kialusszák, biztos helyre tegyék, mennyivel kevesebb bevert fejről kellene jelentést tenniök egy esz­tendő alatt! Ilyen viselkedést az ember a fa­lusi baktertől sem tételez fel, nemhogy egyenruhába öltözött rendőrökről, a kiknek kard lóg az oldalukon, lehetne ilyet feltételezni és szó nélkül hagyni. Nem tudjuk és nem kutatjuk: hol van a hiba, de az bizonyos, hogy gyámoltalanabb bácsikat, mint a minők a mi közrendőreink, alig találhatunk még valahol az országban. Semmie­setre sem ártana a rendőrlegénységet alaposabban kioktatni, hogy hasonló esetekben voltaképpen mi is a köte­lessége. Mert csak a „poszton“ állani és ott hegyeseket köpni, ahhoz nem kell se zsinóros egyenruha, se — ren­dőri tekintély. Midőn készséggel elismerjük Tan- kóczi Gyula főkapitánynak amaz igye­kezetét, hogy a szatmári rendőrséget magasabb nívóra szándékozik emelni, kérdezzük: nem lehetne-e a rendőrsé­get az ilyen gyámoltalan alakoktól va­lamivel gyorsabban megtisztítani ? Mert ha tudjuk is, hogy a főkapitány re­formtervei egy nap alatt keresztül vi- hetetlenék; viszont az is kétségtelen, hogy a közbiztonság érdekében gyor­sabb intézkedésre volna szükség. Országos czigányzene-verseny. A főváros irodalmi, művészeti és társadalmi köreit nagyszabású terv fog­lalkoztatja most. A kezdődő színházi szezon elején, szeptember hónap fo­lyamán a Népszínház előadatja Dankó Pistának, a nemrég elhunyt kiváló ma­gyar dalköltőnek hátrahagyott népszín­művét a Czigányéletet s e posthumos darab előadása keretében országos ci­gányzene versenyt rendez. Örvendetes jelenség, hogy a koz- mopolitizmussal annyiszor megvádolt főváros talajából nő ki ez a szép esz­me, amely a magyar dalnak és zené­nek művészi színvonalra való emelését czélozza. Budapest kiváltkép az utóbbi években valóságos kultuszt űzött az idegen szellemi nagyságok, idegen nem­zetek művészi termékeiből. Irodalom­ban, művészetben szinte epidemikusan dühöngött az idegen szellemi termékek kultusza. Tisztelet, becsület minden művészetnek, nem akarjuk mi az ide­gen művészet bojkottját hirdetni. Csak elvakult és szükvelejü sovinizmus mond­hatna ki ilyet elvül, de viszont szánal­mas kiskorúságunkról tennénk tanúsá­got, ha minden föltétel nélkül, saját művészeti és kulturális fejlődésünk hát­térbe szorításával hódolnánk az idegen kultúrának. Czigányainkban izzó, lobogó, mü- vészlélek rejtezik s mindaz, ami az ös- erejü művészietekből a zene szárnyán, a melódiák hanghullámain kiárad: a magyar lélek kisarjadzása. Külföldön bámulják a magyar czigányt. A művé­szetét csengő aranyakkal fizetik, de vájjon van-e oly aranyércz, amely el­lenértéké lehetne a ránk nézve elve­szett művészetnek? Kávéházak füstös levegőjében, mulatók éjszakai fénykö­rében él a magyar czigány, de eljutni még nem tudott a művészet tiszta pal­ládiumára. Ezen változtatni kell. Az őserejü tiszta művészet, amely ott nő ki a vá­lyogkunyhók tövén és szárnyakat kap a czigányhegedü húrjain, nem maradhat topább parlagon, azt művészi értéke szerint kell becsülni és méltányolni. Az országos czigányzene-verseny ezt a czélt szolgálja s mi szívből üd­vözöljük a nemes eszmét. ° Az uj állami iskolák felül­vizsgálata. Az állami uj elemi iskolák épületetei immár elkészültek s nincs egyéb hátra, mint azok felülvizsgálata és azután átadják rendeltetésüknek. A felülvizsgálat eszközlésére a város ta­nácsa bizottságot küldött ki, melynek tagjai Vajay Károly dr. t. főügyész , elnöklete alatt Pethő György gazda­sági tanácsos, Erdélyi István főmér­nök, Jéger Kálmán dr. főorvos, Tan- kóczi Gyula főkapitány, Keresztszeghy Lajos dr., Lehóczky János dr. és Antal Dániel bizottsági tagok. A felül­vizsgálat idejéről az elnök fogja a bi­zottság tagjait értesíteni. Ezúttal meg­jegyezzük, hogy a tanács utasította Erdélyi István városi főmérnököt, hogy a nedves tantermek kifüttetés® iránt haladéktalanul intézkedjék. Erre vonat­kozólag véleményünkyek lapunkban már előzőleg kifejezést adtunk s hogy a még nedves épületnek mesterséges utón történendő kiszárítására vonatkozó fel­szólalásunk nagyon is komoly alappal birt, bizonyítja a tanács intékedése, melylyel mesterséges kiszárításnak azon­nali foganatosítását elrendelte. * Épül a Bardólly palota. A törvényszéki palota bizonyos büszke­séggel uralta eddig a Rákóczi utczát s az apró házikók közül magasan kiemel­kedő nagyságával és szépségével szinte éreztette, hogy — eltekintve a Deák­tértől — a város valamennyi épületei között első helyen áll. A komor tör­vényszéki palota eme indokolt büszke­sége azonban most egy kissé alább fog szállani, mert veszedelmes versenytársa­kat kap maga mellé. Az uj állami is­kola már ott díszeleg és a szemnek sokkal kellemesebb látványt nyújt jusz- ticzia csarnokánál. A másik verseny-

Next

/
Thumbnails
Contents