Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-08-12 / 183. szám
SZATMÁRI HÍRLAP évadra bizonyos, önálló szakmaköröket betöltetlenül hagyva, lehetetetlénué teszik azt, hogy a színigazgatók a téli városokban a hatóságokkal, szinügyi bizottságokkal, sajtóval, közönséggel szemben elvállalt kötelezettségüknek eleget tehessenek. A baj orvoslása miatt Krecsányi Ignácz a belügyminiszterhez memorandumot intézett, a melyben azt kéri, hogy mindazon szi- nészegyesületi tagok, a kik ellen színigazgatójuk a magyar szinészegyesület központi tanácsánál panaszt emel, hogy a vele kötött szerződést megszegve, a fővárosban létesítendő uj színházhoz szerződtek, nyugdíjigényük elvesztése mellett a magyar szinészegyesület kebeléből örökre kizárassanak. ÚJDONSÁGOK Gyűjtések a Rákóczi emlékműre. Az alispán kérelme. A tiszabecsi győzelem emlékére felállítandó nagyszabású Rákóczi emlékoszlop költségeit, mint azt már több ízben megirtuk, Szatmár város, Szatmár- és Ugocsavármegyék fogják fedezni oly módon, hogy a közadakozásból befolyt összeg után fennmaradó fedezetlen részből mindegyik törvény- hatóság megszavazza a reája eső aránylagos részt. A közadakozások és gyűjtések az egész vármegye területén most folynak. Bár az emlékoszlop előállítási teljes költsége közadakozásból nem nyer fedezetet, mégis jelentékeny az az ösz- szeg, mely a közönség hazafiui lelkesedése és áldozatkészsége révén befolyik. Nagy László alispán most figyelmezteti mindazokat, a kiknél gyüjtő-iv van, hogy az ivet lehetőleg postafordulattal, de legkésőbb e hó 18-ig az al- ispáni hivatalhoz okvetetlen küldjék be, mert a vármegyei törvényhatóságnak tudni kell, hogy mennyi a fedezetlenül maradt költség, a minek fedezetéről gondoskodni kell. Azt hisszük, hogy a t. gyűjtők az alispán kérelmének sietni fognak eleget tenni. Az alispánnak a vármegye közönségéhez intézett kérelme szóról- szóra következőleg hangzik: Folyó évi junius hó 25-én 15263. szám alatt kelt intézkedésemmel egy gyűjtő-ivet küldtem a t. czimhez, melyben a II. Rákóczi Ferencz nemzeti szabadságharcza 200 éves évfordulója alkalmából az 1703. évi julius hó 14-ón aratott tiszabecsi győzelem emlékére állítandó emlékjel költségeire való adakozásra és a begyülő adományoknak folyó évi julius hó 31-ig az alispáni hivatalhoz való beküldésére kértem fel. A kitűzött határidő lejárván, folyó évi augusztus hó 1-én 18173. sz. alatt kelt intézkedéssel a gyűjtő-iveknek beküldését kérelmeztem. Tekintve pedig, hogy a tervezett emlékjel megvalósítása ügyében aug. hó 21-én rendkívüli vármegyei bizottsági közgyűlés fog tartatni s ezen közgyűlés elé a befolyt önkéntes adományokról jelentést kell tennem, hogy a közgyűlés a fedezetről gondoskodhassál ismételten azon bizalomteljes kéréssel fordulok a vármegye mélyen tisztelt közönségéhez, hogy a hazafias czélra szánt adományokat, vagy eredménytelenség esetén a küldött gyüjtő- ivet postafordultával, azonban mindenesetre legkésőbben folyó évi augusztus hó 18-ig az alispáni hivatalhoz bekül deni szíveskedjenek. Hazafias üdvözletem nyilvánítása mellett maradtam Nagykároly, 1903. augusztus 9. Alispán helyett: Nagy Sándor, tb. vm. főjegyző. * A király születésnapja. A király Ö felségének e hó 18-án lesz a születésnapja, mely alkalommal az 183 szám. Szatmár, szerda egész országnak valamennyi templomában ünnepélyes istentiszteletet tartanak. A szeretnek és hódolatnak e megnyilatkozásában a szatmári különféle egyházak is részt vesznek. Az első, aki a Szatmáron megtartandó ünnepélyes istentiszteletre a városi hatóságot, a polgármestert, a tanácsot és a törvényhatóságot meghívta, Melles Emil főesperes, gör. kath. lelkész. A gör. kath. egyház páldáját a a többi egyházak is követik. * Pethő György megjutalma- zása. A földmivelésügyi m. kir. miniszter minden városban megszokott bízni valakit, a ki a gazdasági munkások elhelyezését közvetíti. A miniszter aztán az elért eredmények szerint honorálja az illetőt. Nálunk Pethö György gazdasági tanácsos volt a közvetítéssel megbízva, a ki ezen minőségében úgy a gazdaközönségnek, mint az arató munkásoknak igen hasznos szolgálatokat tett. — A miniszter e szolgálatok jutalmaként Pethő György gazdasági tanácsosnak 100 koronát utalt ki. * A szatmári szocziálisták felebbezése. A szatmári szocziálisták eddigelé rendesen az István-téren szokták népgyüléseiket megtartani. A legutóbbi népgyüléssel azonban a Sétatérre szorultak, mivel a rendőrfőkapi- tányi hivatal a népgyülésnek az István- téren való megtartását megtiltotta azon okból, mivel a gyakori népgyülések miatt az István-tér lakói nyugalmukban meg vannak zavarva. Ezen betiltó rendelet ellen Mónus József és társai Telebbez- tek a belügyminiszterhez. Érdeklődéssel várjuk a miniszter határozatát, a mely — minden valószínűség szerint — megfogja semmisíteni a betiltó határozatot. * Lótenyésztési jutalomdij. A földmivelésügyi minisztérium nagy súlyt helyez a magyar lótenyésztés előmozdítására. Hogy a lótenyésztést a gazdaközönséggel megkedveltesse, jutalomdijakat osztat ki azok között, akik jól táplált, egészséges, erőteljes állapotban levő, öröklő hibáktól mentes jó anyakanczakat állítanak ki. Ezek között 8 juta[omdij lesz kiosztva és pedig 80, 60, 40, 20, 18, 16, 14 és 12 korona. A négy éves, jól ápolt, öröklő hibáktól mentes kanczacsikókat, melyeket a tulajdonos gazda maga nevelt és állami vagy fedeztetési igazolványnyal biró mén által folyó évben fedeztetett és kitűnő tenyészképessó- get Ígérnek, következőleg jutalmazzák : négy évesnek első dij 50 kor., második dij 40 kor. Három évesnek harmadik dij 30 kor., negyedik és ötödik dij 10—10 kor. Pályázhat minden szat- márvármegyei gazda, ha községelől- járói bizonyitványnyal igazolni tudja azt, hogy az ez évben ellett csikóval bemutatott anyakancza már az ellés előtt sajátja volt, vagy pedig, hogy a. kiállított négy és három éves kancza- csikó egy, az ellés idejekor birtokában volt anyaállattól származik, és általa neveltetett; a négy éveseknél a fedez tetési jegy is előmutatandó. Pénzjutalomban csak kisgazdák részesülhetnek. A verseny szeptember 8-án d. e. 9 órakor lesz Szatmáron. Az állatok kiállítása előtt minden gazda köteles a rendőrfőkapitánynál jelentkezni, ahol a továbbiakra nézve utasítást kap. ősi szokás szerint. Batizvasvá- riban elég sűrűn perdül tánezra a fiatalság, ami annyit jelent, hogy ugyan- nyiszor parázs verekedést rögtönöz a legénysereg. Rendesen haszontalansá- gokból, semmiségekből származik az összeszólalkozás, amit aztán úgy egyenlítenek ki, hogy ősi szokás szerint fejbe verik egymást. A mikor aztán vér folyt elegendő mennyiségben és nehány bevert koponyára hideg vizes borogatást raknak, akkor igen szépen kibékülnek, mert hát eleget tettek a virtusnak is. A tánczet pedig, mintha semmi sem történt, folytatják. Vasárnap este is nagyban folyt a táncz a Puskás színben, persze, hamarosan összekaptak. Lakatos János felkapott egy padot és a tömeg közzé vágta. Oárdos Jánost és Trémi Pétert azonnal elborította a vér. Dankó János albiró csendesíteni akarta a verekedőket, amit úgy háláltak meg a derék legények, hogy a bírót is megverték, sőt — állítólag Gárdos János — egy ujját le is harapták. Ezzel aztán a differencziák elintézést nyertek és kopogós jó kedvvel járták a tüzes csárdást reggelig. Ez a falusi csendélet valóban kedélyes és megható. * Tyúklopás nagyban. Könnyűnek látszó mesterség a lepás, mely aránylag csekély munka ellenében busás hasznot hoz az ügyes kezű tettesnek. Alapjában véve azonban nagy koczkázattal járó veszélyes mesterség az, melynek igen gyakran szomorú következménye van. A lopások krónikájában a leggyakrabban a szárnyas állatok szerepelnek, mint a bűntett tárgyát képező objektumok. Azok az ártatlan állatok mintha csak kínálnák magukat a tolvájnak. Nehány tyuk, kakas, kappan, rucza, liba, pulyka minden gazdától el-elszokott tűnni. De az már a ritkább esetek közé tartozik, hogy valakitől egyszerre hatvan darab tyúkot lopjanak el. Berger Dezső sárközi lakossal történt meg ez a ritka eset. Persze röktön jelentést tett a nagy tyúklopásról. A megindított vizsgálat kiderítette, hogy Lőrinczi Géza és társai v.oltak a tettesek, a kik beismerték, hogy nemcsak Berger Dezsőnél, de több más helyen is köveitek el betöréses lopást. * Czigány ravaszság. A czigány a világ teremtése óta ravasz volt mindig és az is marad. Megélhétésének nincs biztos alapja, azért mégis megél a jég hátán is. Persze nagy hun- ezutság, raffinéria, agyafúrtság kell ahhoz, hogy megszerezze magának a minden napra valót, mert a czigány nem szeret dolgozni, hanem vagy lop, vagy becsapja a naiv, jóhiszemű embereket. Egy ilyen érdekes becsapást közöl velünk sárközi levelezőnk. A napokban egy oláh czigány karaván érkezett a faluba. A falu végén sátrat ütöttek. Az elöljáróság 24 órai engedélyt adott a czigánytruppnak a tartózkodásra és a hegyibe oda állított tiz embert strázsának, nehogy valami kalamájkát csináljanak a füstős képű atyafiak. A czigányok látván, hogy nem lehet annak rendje és módja szerint dolgozni, segítettek magukon — czi- gányosan. Házról-házra jártak és siralmas hangon adták elő a nem ritka eseményt, hogy gólya szállott a czigány sátorra! Persze megesett a szivük a jólelkü asszonyoknak és ellátták a betegágyas asszony minden képzelhető jóval. Sőt özv. Papp Jánosné a keresztanyaságot is elvállalta s csak természetes, hogy a kicsike része sok mindenféle babaruhát küldött, az anyának pedig nagy mennyiségű húst és egy oldal szalonnát. A keresztelőnek vasárnap kellett volna megtörténni, de roppant nagy volt Pappné asszony meglepetése, a mikor megtudta, hogy a gólyahistória csak mese, nem igaz abból egy szó sem és hogy a czigány- karaván vasárnap reggelre már túl járt Ungon, Beregen. Az egész falu szé- gyenli most, hogy azok a hunezut czigányok igy becsapták őket. MULATSÁGOK. (*) Tánczmulatság Daboiczon. Lapunk egyik minapi számában megirtuk, hogy Daboiczon az iparos ifju- .ság műkedvelői előadással egybekötött tánczmulatságot rendez. A mulatságra vonatkozólag a rendezőségtől a következő értesítést vettük: 1903. augusztus 12. 3 Tekintetes Szerkesztő Úr! A „Szatmári Hírlap“ augusztus hó 7-én megjelent 179-ik számában a „Színház“ rovatnak „Műkedvelő előadás Daboiczon“ czimü czikkébe valószínűleg téves informatio következtében hiba csúszott be, a mennyiben a 9-ik sorban a rendezőség „iparosok“ nak van feltüntetve, holott a műkedvelői szinielőadás szereplői nagyobbrészt a szatmári ev. ref főgymnásium VII. és VIII. osztályú növendékei, kisrészben halmi-i járásbirósági hivatalnokok s a tánczvigalom rendezői is hasonlóképen diákok és tisztviselők s csupán demokratikus érzés és rokonság hatása alatt vettünk be az utóbbiak közé mindössze négy iparos ifjat. Kérem szépen a Tekintetes Szerkesztő Urat, hogy ezen tévedést b. lapja iegközelebbi számában kijavítani szíveskedjék. Nem azért, mintha mi ezzel az iparos ifjakat kisebbíteni, vagy — Isten őrizz — megsérteni akarnánk, csupán a tiszta igazságnak óhajtunk eleget tenni. Különben köszönjük, hogy b. lapjában műkedvelői szinielőadással egybekötött tánczvigalmunkról megemlékezni szives volt. Maradunk hazafias üdvözlettel Dabolcz, 1903. augusztus hó 8-án. —■ A rendezőség. TÖRVÉNYKEZÉS. §. Parasztlogika. Jóképű föld- mives áll a bíróság előtt, mert a korcsmában megsértette a parlamentet. — No vádlott, álljon elő, mondja az elnök. — Tudja-e, mivel van vádolva? — Nem én, tekintetes törvényelnök ur? — No majd megmondom. Azzal van vádolva, hogy ekkor, meg ekkor, ebben meg ebben a korcsmában sok ember füle hallatára ötször egymásután azt mondotta, hogy a magyar képviselőházban csupa seftelő kalmár, naplopó ül és hogy átok az országra a parlament. No, mit szól hozzá ? — Nem lehet az igaz, tekintetes törvényszék. — Nem-e? Aztán miért? — Azért nem lehet igaz, mert minek mondtam volna én azt ötször egymásután, mikor egyszeri mondásra is elhitte mindenki. Kiadó laptulajdonos: A .Szatmári Hirlap-kiadó r-, t.“ 611-1903. v. h. sz. Anfer&i Hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szatmári kir. járásbíróságnak 1903. Sp. II.412|3. számú végzése következtében Dr. Benedek József ügyvéd által képviselt Deutsch Mór javára Mikolits Szeréna ellen 110 korona 09 fillér s járulékai erejéig 1903. évi junius hó 2—án foganatosított kielégítési és biztosítási végrehajtás utján le- és felül foglalt és 783 koronára becsült következő ingóságok, u. m.: szoba bútorok, nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szatmári kir. járásbíróság 1903. évi V. 762|3. számú végzése folytán 110 kor. 09 fillér tőke- követelés, ennek 1903. évi május hó 6 napjától járó 5 °/o kamatai, és eddig ösz- szesen 62 kor. 10 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig D.-Apátiban, alperes lakásán leendő eszközlésére 1903. évi auguszt. hó 28-ik napjának d. u. 4 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok ezen árverésen az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében a legtöbbet Ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták s azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.- cz. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szatmárit. 1903. évi augusztus hó 9. napján. Szász Lajos, 759 kir. bir. végrehajtó.
