Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-07-04 / 150. szám

1903. julius 4. 3 150 *zám. Szatmár, szombat SZATMÁRI HÍRLAP más-más. Három fővárosi napilap, a mely eddig körömszakadásig támogatta a Széli kormányt, a Khuen-kabinettel szemben, részben nem foglalt még állást, részben megvonta erkölcsi párt­fogását. A .Budapesti Napló“ főszer­kesztője Vészi József, a jeles tollú publiczista-képviselő ki is lépett a kor­mánypártból. A „Budapesti Hírlap“ sem nem üdvözölte a „bánt“, sem nem támadja erélyesen. A „Magyar Hírlap' pedig nyilván Khuen ellenes. A .Pesti Hírlap“ és .Pesti Napló“* még Széli idejében a többség ellen fordultak. Az „Egyetértés“, „Független Magyaror­szág“, „Magyar Szu“, Magyarország“ és „ Alkotmány * heves ellenzékiek. Egyedül a „Magyar Nemzet* tiszteli meg bizalmával a kormányt. De hát ki olvassa a M. N.-et ? A nagyobb vidéki lapok túlnyomó részben ellenzékiek. Leghevesebben támadják a Khuen-érát a „Szeged és Vidéke* és a „Nagyvá­radi Napló*. „Azaradi „Függetlenség*, a „Szegedi Napló*, „Aradi Közlöny“, „Miskolczi Napló“, kolozsvári „Újság* stb. stb. mind Khuen-ellenesek. Csupán az örök félhivatalosok bíznak a ha­misban. * Gsongory Mariska drámája. Fővárosi tudósitéuk jelenti: Vécsey Ervin hadnagy, aki tudvalevőleg Gson­gory Mariska lakásán főbelőtte magát, ma este hagyta el teljesen gyógyultan a XVI. helyőrségi kórházat. A hadnagy egyelőre nem lép aktiv katonai szolgá­latba, hanem tartósan szabadságolva lesz mindaddig, a mig teljesen helyre nem hozza magát. * Igaz jószág nem vész el. A Tisza István gróf tiszttartójának ko­csijáról ezelőtt mintegy két hónappal valaki ellopott egy táskát, melybe ru­hanemű és egyéb apróságok voltak becsomagolva. Minthogy a kocsi a „Pannónia“ udvarán volt, mikor a tás­kát leemelték róla, a rendőrség a be­járó szolganópet fogta vallatóra. A nyomozás azonban eredménytelen volt és a tettes ismeretlen maradt — a tegnapi napig. Tegnap ugyanis a va­sútnál egy asszony kezében felismerték az ellopott táskát. Az asszony Buda­pestre akart utazni. Vallatóra fogták és beismerte, hogy a táskát Groszhardt János szinfalusi lakostól kapta. A rendőrség intézkedett Groszhardt János kihallgatása iránt. A táska tehát visz- szakerül a tulajdonoshoz, de üresen. * Kinevezés. Bernáth Elemér táblai elnök Temprich Jakab szatmári lakos, végzett joghallgatót, a debreczeni királyi ítélőtábla kerületébe díjtalan joggyakornokká nevezte ki. * Talált kulcsok. A Petöíi-utcza 1. szám alatti Kovács-féle ház előtt Láng Péter dr. egy csomó összekötött kulcsot talált. A kulcsokat, melyek kö­zött pénztár szekrénykulcs is van, a rendőrségre küldte, a hol kellő igazo lás mellett, a jogos tulajdonos átveheti. * Halálos végű baleset. Megren­dítő szerencsétlenség történt tegnap­előtt este Lázári község vasúti indó házánál. Több munkás ült egy vasúti kocsin, melyet a tehervonathoz akartak csatolni. A kocsiból Zahari Sándor 16 éves vasúti napszámos fiú véletlenül kiesett és a kocsikerekek fejét teljesen összetörték. A súlyosan sérült fiút társai azonnal beszállították a szatmári köz­kórházba, hol minden ápolás daczára még azon éjjel meghalt. A kir. ügyész­ség megindította a vizsgálatot, annak kiderítése végett, hogy a halálos végű balesetnél nem terhel-e valakit olyan vétkes gondatlanság, a mi miatt a bűn­vádi eljárást folyamatba kellene tenni. * Péter király riválisa. Ameriká­ból, a milliárdosok, a besózott disz- nóhus, meg a humbug hazájából, szen- zácziós hirt hoz a táviró. ANew-York melletti Brooklyn városban — jelenti a hir — egész mozgalom van kelet­kezőben, amely foglalkoztatja csak­nem a társaság egészét. A mozgalom inditó oka pedig valóságos romanti­ka: Szerbia uj királyának, Péternek, riválisa támadt Brooklynban egy de­rék és vagyonos borkereskedő sze­mélyében. A kereskedőt G. J. Tho­mas néven ismerik a városban, ez az amerikaias név azonban csak legújabb keletű; az őseit Tomasicsnak hívtak, s a család faja régmúlt, messzi szá­zadokban gyökerezik. — Szerbia tulajdonképeni kirá­lya ón vagyok, jelentette ki a borke­reskedő egy újságírónak. Mert én utolsó sarja vagyok annak a nagy családnak, amely még a 14-ik szá­zadban uralkodott Szerbiában. Eddig nem akartam bolygatni a dolgot, mert Sándorral rokonszenveztem, s különben is jól megy a borkereske- dósem, hát nem szorultam rá a ki­rályságra. Most azonban nem enge­dem a jussomat. Igényem van a trón­hoz, s ettől el nem állok. Az újságíró nyomban mély tisz­teletet vegyitett a szavaiba s kérdve ezt: — S mi a szándéka felségednek? — Eladom az üzletemet és Szer­biába utazom, ahol ki fogom magam kiáltani királynak. Igen, barátom ki­rály leszek, de ne gondolja, hogy ebben csak hiú vágy vezérel. Nem; ón a nemezis leszek. A büntető igaz­ság. Büntetni fogok bitófával és bárd- dal — nem tudom; milyen a kivég­zés törvényes módja Szerbiában — összefogom zúzni azokat a gaz gyil­kosokat ! A nemes intenció nagy lelkese­dést keltett az amerikaiakban s máris egész szindikátus alakult a trónköve­telő segítésére. Szóval: reszkess Péter király ! * A szatmári vendéglősök kar telije. Elvileg ellene vagyunk ugyan mindenféle olyan szövetkezésnek, mely a verseny megszorításával és teljes ki­zárásával a fogyasztó, közönség anyagi érdekét támadja meg, de a szatmári vendéglősök és korcsmárosoK által teg­nap kötött szigorú kartellt bizonyos te­kintetben jogosnak találjuk. Az utóbbi időben, rossz világ járt a szatmári vendéglősökre és ugyancsak kellett küzdeniük, hogy a mindennapi kenye­rüket megkereshessék. A lótfentartás, a boldogulhatás kényszere olyan ál­datlan versenyt szült közöttük, hogy ha ez az állapot továbbra is igy tar­tott volna, az ádáz kenyérharcz exis- tencziájuk teljes aláásását eredmé­nyezte volna. Végre is belátták, hogy ez az állapot igy tarthatatlan és érde­kük megvédése, existencziájuk biztosí­tása végett közös elhatározással kar­tellt kötöttek. A szövetkezésben benne van Szatmárnak valamennyi vendég­lőse és korcsmárosa, a kiknek mind­egyike 200 korona bírságpénzt tett le biztosítékként arra nézve, hogy a szer­ződéses megállapodást semmiféle kö­rülmények közt nem fogják megszegni. Egyben pedig megállapították a sör- egységárat, mely az egész város te­rületén egyforma, A legolcsóbb sör ezután poharanként 7 krajezár lesz. * Nyilvános elszámolás. A szat­mári gör. kath. egyház részére rende­zett tánczmulatság bevételének nyug­tázása : Asztalfönöknők elszámolása: Pótor Dánielné és Papp Lajosné úrnők asztalától 218 K, Hanka Jánosné, Má­tyás Béniné és társnőik asztalától 128 K 20 fill., Balogh Dezsőné és Szabó Ilonka úrnők asztalától 99 K 24 fill., Simon Istvánné és Groza Jánosné úr­nők asztalától 82 K 92 fill., Béres Já­nosné és Kalocsán Mihályné úrnők asztalától 73 K 06 fill., Hermán Ist­vánné és Hronyecz Antalné úrnők asztalától 58 K 08 fill., Pallag Péter- né úrnő asztalától 31 K 74 fill., Papp Gyuláné, Nemes Béláné és Majdik Ar- pádné úrnők asztalától 26 K 32 fill., özv. Fábián Györgyné virágárusnö asz­talától 11 K 96 fill. Felülfizetések: N. N. 100 K, ifj. Dr. Chorin Ferencz 50 K, Nagy Mihály (Stuttgart) 50 K, Vultur Theofil (Sarajevo) 50 K, Dr. N. N. 50 K, Zsadányi Döme (Budapest) 30 K, Kocziba Pál (Brassó) 35 K, Dr. Kozmucza Kornél (Sarajevo) 25 K. N. N. képviselő 25 K, özv. Kozmuczáné 20 K, Dr. Kozmucza H. (Budapest) 20 K, Kozmucza Viktor 20 K, Kocsán István 15 K, Michaelis Vilmos 10 K, Schott Henrik (Lázári) 10 K, Szász Lajos 6 K, Néhma Károly 6 K, Mar­kos György 6 K, Mátyás László 6 K, Boros Miklós 6 K, Hanka János, N. N., Henter Zoltáu, Schmied Ferencz 5 K, Anderkó Bertalan 3 K, Pemp Antal, Tankóczy Gyula, N. N., Kenyeres Ist­ván, N. N., Krassó Miksa, N. N. 2 K, Strasser postafőnök, N. N., Szűk Ká­roly, óváry János, Bojtor László, N. N. 1 Koronát. * Ellopot fogat. Nem mindennapi lopás történt a szomszédos Biharme- gyében levő Mezőkeresztesen. Vásár­helyi György előkelő földbirtokosnak ugyanis a múlt éjjel — mint levelezőnk írja — a fogatját és két telivér pari­páját ellopták. Minthogy egy kocsi el­hajlása mégis csak jár bizonyos zajjal, a meglopott gazda rendkívül meg volt lepve, mikor reggel a kocsinak és lo­vaknak hült helyét találta. A nagy ügyességgel végrehajtott lopás tettese ismeretlen, de mivel egy kocsit és két lovat nem lehet zsebrevágni, valószínű, hogy a bravúros lopás tettese hama­roson kézrekerül. A főszolgabiróság a nyomozást megindította. MULATSÁGOK. (*) A nagybányai dalegyesület estélye. A nagybányai dalegyesület e hó 11-én a Nagyszálló nyári helyisé­gében dal- és zeneestélyt rendez. Az ügyesen összeállított műsor érdekes és vonzó. Az estély iránt igen nagy az érdeklődés. Az érdekes dalestély mű­sora következő: 1. Havasi kürt nyi­tány. Schreinertől. Előadja a bányász­zenekar. 2. Dalünnepen. Tern Károly- tól. Előadja a dalárda. 3. Magyar da­lok. Előadja Ádám József zenekara. 4. Nagybányai csendélet, nagy egy­veleg. Muzsik Jakabtól. Előadja abá- nyászzenekar. 5. Petőfi „csata dala“ kürt kísérettel. Lányi Ernőtől. Elő­adja a dalárda. 6. Diana vadászatra hívás. Ábránd. C. Aradtól. Előadja a bányászzenekar. 7. Magyar dalegyve­leg. Lányi Ernőtől. Előadja a da­lárda. a) Régi nóta, hires nóta . . . b) Piroslik a bokor gyenge hajtása. c) Nem vagyok én nagyon kényes. d) Szép vagy angyalom. 8. Nagy egy­veleg a „Svihákok“-ból. C. M. Zieh- rertől. Előadja a bányászzenekar. 9. Rákóczi induló. Dr. Wekerle László szövege után, férfikarra alkalmazta Gell János. Előadja a dalárda, a) A kölesdi győzelem előtt, b) Kölesd után. c) Kesergés, bujdosás. d) Ébre­dés. e) Szabadság-eskü. Belóptidij 1 kor. 20 fill. Családjegy 3 személyig 3 kor. Kezdete este 8 órakor. EGYLET. — A nagybányai muzeum egye­sület választmányi ülése. A nagybá­nyai múzeumi egyesület — mint leve­lezőnk írja — Lakatos Ödön elnöklete alatt tegnap d. u. 3 órakor választ­mányi ülést tartott. Lakatos Ödön megható szavakban emlékezett meg az egyesület volt titkárának, dr. Koller József elhalálozásáról. A választmány részvétének jegyzőkönyvileg adott kife­jezést. Helyettes titkárnak Gaál Lajos tanárt választották meg. A múzeumi főfelügyelőség 1200 korona állami se­gélyt ez évre kiutalt, ezenkívül a mú­zeumnak 3 üveges szekrényt ajándé­kozott. Az erre vonatkozó bejelentést tudomásul vették. Ezután egy muzeum őr választóbizottság alakult, melynek Lakatos Ödön, Pap Sándor és Moldo- ván László lettek a tagjai. TÖRVÉNYKEZÉS. §. A törvényszék elnöke Nagy­bányán. Róth Ferencz dr. a szatmári kir. törvényszék elnöke Dénes Lajos kir. ügyész kíséretében Nagybányára utazott, hogy a járásbíróság ügymene­tét megvizsgálja. A megejtett vizsgálat napokon ál tartott. Róth Ferencz dr. törvényszéki elnök a tapasztalt példás rend és mintaszerű gyors eljárás felett teljes elismerését fejezte ki Pap Sándor táblabiró, a járásbíróság vezetője előtt. KÖZGAZDASÁG. Budapesti áru- és értéktőzsde. A „Szatmári Hírlap‘ távirati tudósítása — Budapest, julius 3. Zárlat 5 órakor. Búza 1903. augusztusra . . . 7.16—7.17 Rozs 1903. augusztusra . . . 6.07—6.08 Zab 1903. augusztusra . . , . 5.30—5.31 Tengeri 1903, augusztusra . . . 6.27—6.28 Repcze 1903. augusztusra . . . 6.23—5.24 Zárlat 5 órakor: korona Osztrák hitelrészvény <*.....................661.25 Magyar hitelrészvény .......................... 742. — Leszá mitolóbank részvény .... 451.— Rima-Murányi vasmű részvény . . . 467.50 Osztrák-magyar államvasuti részvény . 668.50 Közúti vasút.........................................610.— Városi villamosvasút részvény . . . 30q.—• REGÉNYCSARNOK Az életezél. (5) Irta: Charles Narrey. Szerencsétlenségemre, Laura hú­gomat egy bordeauxi nevelőintézetbe adták s mivel szegény voltam s nagy távolság választott el tőle, senkinek sem támadt az a jó ötlete, hogy tu­dósítsa őt, miképp az ö unokabátyja roppant tudományosságra tett szert, a Chamlemange főiskolában valóságos tü­nemény s óriásilag kimagaslik tanuló társai közül! De mit törődtem volna én az emberek közönyével ? Megvolt a hitem ! Bevégeztem a tanulmányaimat s az általános pályázaton megkamtam a tiszteletdijat. Még tanulótársaim is egy­hangúlag megéljeneztek; senki sem mert féltékenységet mutatni, annyira elismert tény volt az, hogy valameny- nyinek fölötte állok. Végre, — mondám magamban, midőn ily megtiszteltetésben részesül­tem, — valamennyi ajk dicsérettel fog felőlem megemlékezni s nevemet hir­deti majd valamennyi hírlap. Benedek bátyám bizonyára érte­sülni fog diadalom felől és sietve ér­tesíti Laura húgomat ki föllelkesedve majdan imigy kiált föl: — Aki igy iparkodott, érdemessé tette magát kezemre I Bátorság, ked­ves rokon ! bátorság, barátom, én vá­rok rád ! VII. A latin nyelv terén gyors élő- haladást tettem, s elég, ha annyit említek meg e tekintetben ön előtt, hogy valóságos csudának tekintettek, mint egy második Dunkerquet, mint élő anomáliát. Kitűzött czólomat eredményte­lenül követve, kétség kívül nem fog ön csodálkozni, fia azt mondom, hogy sem a kávóházakat, sem a nyilvános tánczmulatságokat, sem a színháza­kat nem látogattam s egész tanfolyam alatt senki sem gyanúsíthatott azzal, hogy leányok társaságában kerestem szórakozást s mi több órámat is meg­őriztem ! Hogy a számos jogi tudományok mellett némi szórakozást szerezhessek magamnak, oly foglalkozásban keres­tem üdülést, mely megállapított rend­szeremtől éppen nem térített el. Egy kötet verset írtam össze: „Életem czólja* czim alatt, hogy megmutat­hassam annak, a kit szeretek, miképp ón a hasznost a gyönyörködtetővei egyeztettem össze. Minden várakozásom ellenére, könyvem rendkívüli sikert aratott. Az olasz költők szokott kifejezése szerint: a csillagokig emelkedett az. ('Folyt, köv.) Kiadó laptulajdonos: A szatmári függetlenségi és 48-as párt-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents