Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-08-08 / 180. szám
Szatmár, 1903. augusztus 8. Szombat. Második évfolyam 180- szám. Megjelelik náporita * (Hétfe? kivitelével.) Hirdetésüket méltányos, sí^tott árbiprés. í/ egyezsék szénné .folysz, kiadóhivatal, Kazl n Apró hír 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. Lapvezér: URA Y GÉZA Főszerkesztő : B A R T H A KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Tisztul a levegő. Szatmár, augusztus 7. A korrupczióval, a vesztegetésekkel és más egyébb miazmákkal telitett politikai levegő kezd tisz tulní. A granicsár, aki e bűzös politikát hozta magával a statariumos Zagrebuból, immár végnapjait üli a magyar miniszterelnöki székben. Nincs kizárva, hogy midőn e sorokat papirra vetjük, Khuen gróf már átnyújtotta lemondását a királynak. Mert a politikai vesztegetés gyanúja alatt álló granicsár ur — mint lapunk tegnapi vezérczik- kében már jeleztük — e pillanatban Ischlben van a felségnél, hogy beszámoljon két hónapi politikai bűneiről. Igaz ugyan, hogy a zag- rebu-i statáriumos ur be akarta várni a parlamenti-bizottság működésének befejezését: be akarta várni az erkölcsi bizonyítványt és csak azután akart elmenni lschlbe, hogy elkeseregje buját-baját és immár, mint tisztára mosott szerecsen kérjen felhatalmazást, hogy az erőszak minden nemével reáüthessen a gaz bandára, melynek nem méltóztatott a becsületét el idni és a hazát elárulni, hogy ő melegen és biztosan ülhessen a miniszterelnöki székben. Dehát — uram, uram, Granicsár uram! — szegény ember szándékát boldog Isten bírja! Miniszterelnöki terveket is lei’ontanak felsőbb végzések. 0 várni akart, de a felség nem akart tovább várni, s ő Szánalmasságának menni kellett. Egy rendesen jól informált budapesti lapban olvassuk ma, hogy ama nevezetes éjjeli ülés óta, naponta két értesülés ment Budapestről lschlbe; az egyiket maga a miniszterelnök küldte egyenesen felsőbb utasításra; a másikat a kabinetirodának egy bizalmas embere, aki mindennap expresst adott postára, egy igen terjedelmes tudósítással, a mely nemcsak a parlamenti-bizottság tárgyalási jegyzőkönyvének egy hiteles, nyomtatott példányából, hanem az összes lapvéleményekből, szálló hirekből és politikusok véleményeiből is állott. Az összes anyagból egy rövid, mintegy egy ivre terjedő áttekintő vélemény is készült, a melyet a kabinetiroda naponta Ő felsége elé terjesztett. Gróf Khuen tehát most egyenesen felsőbb parancsra utazottlschlbe, mert a granicsár urnák az volt a szándéka, hogy csak a parlamenti- bizottság működésének befejezése után megy lschlbe jelentést tenni a királynak. Ámde ez egyszer csalódott a granicsár ő Szánalmassága, mert — mint budapesti tudósítónk ma telegrafálja — a legfelsőbb helyen az első pillanattól kezdve az volt az elhatározás, hogy a helyzet tisztázásával gróf Khuen szándékaival ellentétben, csak addig várnak, mig a gróf maga megjelent a parlamenti-bizottság előtt és azután nyomban dűlőre viszik a dolgot. S ez tényleg igy történt. A jelentés gróf Khuen kihallgatásáról még kedden este Ischl- be érkezett és ő Felsége egyenes parancsára azonnal eléje terjesztették, illetőleg neki azonnal szósze- rint felolvasták. Szerdán reggel TÁRCZA. CSATÁRA! Újra büszkén leng a zászló, Vigan zeng a harczi dal S szent jogért vívott csatákból Int felénk a diadal, Átkos ármány szégyenülten Vonja vissza táborát S rut bukása nyújtja nékünk Szebb jövőnek zálogát. S összefűzte sziveinket Hő szerelmed szent hazánk S újra lánggal ég az oltár Melyen eddig áldozánk. Félre hát, ti kis hitüek! Szent csatát ki vesztene ? Győznünk kell, hiszen velünk van A magyarok Istene! És ha ránktörő veszélyben Egyesül szivünk s karunk: Szent jogunkért sikraszáJlva, Győznünk kell, vagy meghalunk ! Szalay Károly. A Rékiék Borcsája. Irta : Mikszáth Kálmán. Piros hajnal hasadt, mosolygott a mennybolt, nevettek a virágok, mikor a Rékiék Borcsája született. Hajnal hasadása, mennybolt mosolygása, virágok bűbája mind, mind oda volt festve annak a piczike orczáin, csöpp ajakán s igéző szemeeskéiben. A szegényes, festett bölcső, a melyben ringatták, kicsiny tündérkének lett szivárványos kagylója. A csecsemő szépsége megaranyozta, költőivé varázsolt mindent: a bölcsőt, a szobát, a bútorokat, a mik olyan nyomorultan, szegényesen néztek ki nélküle, mint az üres szív. Ha szép volt, mint parányi rügy, még szebb lett, mint felső bimbó. Minha a teremtés s ennek szolgái az idő és természet is gyönyörködött volna kis kedvenczében, minden év szebbé, kedvesebbé tette. Mikor olyan futkározó, pajkos gyerekké cseperedett, egy kóbor festő járt a falunkban, kit a régi oltárkép kiigazításával bízott meg az egyházfi uram, mivelhogy a falu szentje, a derék Mikulás, nagyon be vala immár kormozva. A festő meglátta Borosát, a mint a haranglábánál játszott a porban és odafestette azon módon a szent lábaihoz mosolygó anygyalkának. Ott ült alul kis ingecskéjében, meztelen kacsóit a szakálas Mikulás távirat ment Khuen grófnak, hogy haladéktalanul jöjjön lschlbe. Khuen gróf tehát nem a maga jószántából ment el, mint a hogy ezt a kormánypárti félhivatalos kőnyomatosok terjesztik,hanem egyenes királyi parancsra. Az értesítés, melyet a miniszterelnök kapott, nem tartalmazott egy szót sem többet, mint a meghívást legfelsőbb kihallgatásra, de nem kell hozzá túlságos nagy logika, hogy az ember kitalálhassa, mit is jelent ez a meghívás, a mely a miniszterelnök kihallgatását nyo mon követte. Ischlben tehát, úgy látszik, már tisztában vannak azzal a bizonyit- ványnyal, melyet a parlamenti-bizottság fog a granicsárnak kiállítani. Olyan lesz az, mint azé a cselédé, kinek a gazda ezt irta a könyvébe: „A kinek éppen olyan cseléd kell, mint ez, annak ez nagyon jó.“ Nos, Magyarországnak ilyen nem kell és most már a koronának sem. Legfölebb a kamarillának, meg egy nehány panamás mágnásnak kéne, dehát édes-örömest oda is adjuk nekik, savanyítsák be maguknak, vagy pedig tegyék üveg alá a mágnás kaszinónak abban a szobájában, a hol az „egy ügy Ü“ Laczikának azt mondotta: — Den Nessi, will ich haben ; kost, vas kost. “ No de legyünk irgalmasak ő Szánalmassága iránt, hisz az ő pusztulásával: tisztul a levegő. felé nyújtva, gyönyörű lábai alatt aranyos diók és almák sokasága. A falubeliek eleinte nem bírlak ráfanyalodni, hogy most ennek a pi- rinyó paraszt porontynak imádkozzanak az oltárképen, csak nagysokára törődtek bele, mert hát olyan szép, imád- ságos szája van az istenadtának és olyan szelíd szemei, mintha a két legkékebb pontocska lenne odalopva a mennyboltról — szebb tájékra. Hát még aztán milyen volt Bo- riska nyíló rózsa korában? Hét határ tájáról szállt a „Kata bogár“ arra falunk felé . . . Szófogadó féreg . . . szerelmes legények üzenetvivője. Nagy hatalom a szépség, szárnyakat ad kölcsön, a mikkel messze röpülhet az, a kit le nem húz a nyomor a porba. Borosa zsellér-leány volt, apja anyja elhalt, szolgálatba volt kénytelen lépni. Elhagyta falunkat s sohasem tért többé vissza. Egész a harmadik vármegyébe ment, madár sem jár arra. A Kata-bogarak nem röpültek többé a határunk felé . . . Hogy mi lett belőle azóta, senki sem tudja, talán senkit sem érdekel. Évek jönnek, mennek. Az emberek emlékezőtehetségéből kiszívja az idő a régi benyomásokat, mint a napsugár a szövetből a régi szint. Régi Boriskára alig emlékszik valaki. S ha szóba kerül is, sorsa már Aparlamenti bizottság ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, aug. 7. A vesztegetések ügyében kiküldött bizottság ma folytatta ülését. A mai ülésen Rohonyi Gyula elnökölt. Az ülésről részletes tudósításunk a következő : Polonyi Géza a napirend előtt előterjesztette, hogy egy Fischer nevű tanú megjelent nála és elmondta, hogy tegnap egy rendőr Friedman bérkocsist lelövéssel fenyegette ha azt meri állítani róla, hogy látta őt Sélley miniszteri osztálytanácsos villája kerítésén átmászni. A bejelentést tudomásul vették. Ezután Weisz Fülöp bankigazgatót hallgatták ki. Weisz nevetségesnek tartja azon állítást, hogy őt Singer Arthurral a miniszterelnöknoz kocsizni látták. Hegyi Jenő írásbeli nyilatkozattal egészítette ki vallomását. Apróbb részleteket mondott el, s bejelenti, hogy ha ő Berlinbe táviratot kapott volna, hogy Dienest elfogassa, megtette volna. A bizottság ezután Pázmándy Dénest hallgatta ki. Pázmándy kijelentette, hogy Szapáry László neki julius elején azt mondotta, hogy akcziót indít az obstrukczió leszerelésére. Első sorban azzal kezdi meg a működését, hogy a lapokat fogja megvenni. Szapáry ezután azt is mondotta, hogy Héderváry nem akar ez ügybe beleavatkozni, sőt meg is tiltotta neki, hogy ebbe az akczióba a saját költségén belemenjen. Szóló kevéssel a nem nyitott könyv, melyet végtől-végig megolvasnak, tépett falragasz csak, melyből imitt-amott bukkan ki egy betű, ha a szél a fölkavart porból fölveti. Ki törődne egy olyan szegény teremtés sorsával? Csak elvétve vasárnaponkint délután, midőn a falubeliek kiülnek a házak előtti padakra s mikor már a falu dolgát olyan szögrül-végre apróra beszélték, hogy már nem egyéb, mint az unalom takarója, kerül Boriskára a szó. — Hová lett? Merre jár? Hová vetette meg sorsának ágyát szegényke? Kemény-e az, vagy patyolatos, lágy? Az elbeszélő végignéz ilyenkor a kérdezőn, guny-e a kérdése vagy tán érdeklődés, szánó szív hajtása —aztán a padokat vizsgálja sorba, nincs-e eladó lány sok, kivel válogatva, csínján kell beszélni, mert a szemérmetlen szó nyomot hagy a pártán, mint a lehellet még az aezélon is. — Bizony különös sorsa van . . . Nem hiába volt kapós a szemnek! Onnan, a hova szolgálni ment, másüvé szegődött. Lássák kendtek, ilyen az élet! Addig cserélgette a helyeket, a mig végre Pestre került a szegény s most . . . — Mi tqrtént vele ? — Talpig selyembe jár. ... A hajadon leányzók, eltakarják kötényeikkel orczáikat.
