Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)

1903-08-05 / 177. szám

Szatmár, 1903. augusztus 5. Szerda. Második évfolyam 177- szá Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. POLITIKAI NAPILAP A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjelenik naponta (hétfő kivételével^' Hirdetéseket méltányos, szabott árban és^- egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106. Lapvezór: URAY GÉZA Főszerkesztő : BATtTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR Nagymosás. Szatmár, augusztus 4. Hazánk mágnásai nagymosást tartanak mostanság. Mossák le a Szapárynak gyalázatát, mossák egyre és tisztára akarják mosni. Nem a közpolgárok kedvéért tartják ezt a mosogatást, hanem a saját kékvérű fajheliejéikért. Mert mágnásértelem­ben kell csak tisztába jönni a be­csülettel. Kaszinói értelemben kell visszaállítani a megrendített becsü­letet. Mert azt mégis csak érzik, hogy meg lett rendítve. Piszkosabb tényt halandó még el nem követett, mint amilyent el­követett a fiumei kormányzó. A nemzeti vívmányokról tehát az or­szág életét jelentő dologról volt szó és azt igyekezett megvenni pénzért. A nemzeti jogokért küzdő embere­ket pénzen megvenni, — a nemzeti jogok küzdő bajnokait lealacsonyí­tani akarni, jellemüket pénzzel fel­váltani és mind ezt tenni Magyar- ország hátrányára és Ausztria ér­dekeinek az előmozdításáért — ez olyasmi vállalat, amelyet akárki is védelmébe se vehet. Ehhez legalább is mágnásnak kell lenni, hogy ilyes­mire vetemedjék. Közpolgár erre nem váll ilkozik^ mert hatenné, ak­kor lehetetlenné tenné magát. De mágnás ember, sőt budai firtli is, akinek csak a mágnás sza­ga van meg és abban különbözik más polgári halandótól, az megen­gedhet magának hasonlóféle politi­kai perverzitást. Magyarországon a becsületes emberek irtózattal fordulnak el a legutóbbi megvesztegetési eset hit­vány hőseitől. Irtózattal gondolnak arra, hogy hova jutunk immár, ha a magyar kormány ilyen eszközö­ket hoz be az országba politikai fegyverekül. Hiszen holnap már or­gyilkosságokat fognak az országban végezni. Lesznek már politikai gyil­kosaink is, hiszen a méregkeverést megkezdették már. Mérgezik a lel­keket, mert akit már egyszer meg­mérgeztek a vesztegetéssel, az im­már nem lehet veszélyes reájuk nézve. Úgy hívják ezt a mérgezési munkálatot: pénzért való lesze- reltetés. Hát itt a világ csudája, hogy a piszkos ügyletek védelmére ott van a mágnások mozgalma. Érthető immár az az óriási ellenszenv, amit ezek a mágnások tanúsítottak, ami­kor Lengyel Zoltán felszólalt a Házban. Ahányszor csak felszólalt Lengyel Zoltán, annyiszor tüntető­leg kivonultak a mágnás urak. Hát bizonyára úgy értesültek, hogy ezt a Lengyel Zoltánt pénzért se meg­venni, se elhallgattatni nem lehet. Gyűlölettel viseltettek ezért ellene, — mert mégis csak hajmeresztő do­log, hogy afféle filiszter emberrel még pénz segítségével se tudjanak elbánni. Hát ott vannak most az előkelő mágnások és nagymosást tartanak. Pedig hiába szórják a parfü- mös üvegek tartalmát arra a vizs­gálati anyagra, — büdös az, olyan büdös, hogy polgárember rosszul lesz tőle, nem birja ki a szagát. Mert legalább is mágnás embernek kell lenni, hogy ezt a szagot va­laki elbírj a, közönséges polgári halandó fut előle, nem született ilyesmire. Ilyen előjogaik a polgár­embereknek nincsenek, — ez a mágnások jussa, hát csak éljenek a jogaikkal meg a gusztusukkal, de mi nem kérünk az efféle priori­tásból ! Szatmár, augusztus 4. Két becsületszó. Maró szatírával vegyitett súlyos Ítéletet mond Khuen- Héderváry gróf felett a bécsi Zeit. Ezeket irja : Khuen-Héderváry gróf a piszok hullámai ellen, melyek össze készülnek csapni feje felett, két becsü­letszóval védekezik. Az egyik az övé, a másik Szapáry Lászlóé. Khuen az udvar kegyencze volt s őt bízták meg azzal, hogy a népszerű Széli Kálmán után egy lehetetlen helyzetből rendet csináljon. Mindenki csodálta, hogy az az ember, daczára a nap-nap után szaporodó óriási akadályoknak, szikla- s -’lárd biztonsággal ült a helyén. Most már értjük e biztonság okát. Értjük azt is, hogy miért intette le moso­lyogva Apponyit, mikor az a béke fel­tételeiről tárgyalt az ellenzékkel. Nem Apponyira volt szüksége, hanem Die- nesre, Singerre, Gerőre, Hegyire, Geiger Gizellára és Hajdú Etelkára — ezek lettek a magyar kormány támaszai. A Programm, melyet Khuen a báni szék­ből a miniszterelnökibe hozott, egy pénzes zsák volt. A czukorkontiiigeus felosztása iránti osztrák törvényt, mint bécsi la­pok jelentik, császári rendelettel leg- lsözelebb hatályon kívül helyezik, hogy a nemzetközi kereskedelmet megnyug­tassák az iránt, hogy a brüsszeli nem­zetközi czukorbizottságnak a czukor- kontingens tekintetében elfoglalt ismert határozata daczára Ausztria a brüsszeli czukoregyezmény kötelékében bent ma­rad. E hírhez a Búd. Tud. a következő megjegyzéseket fűzi: Magyarország részéről ily intéz­kedés szüksége fenn nem forog, mert a czukorkontingens egyénenkénti föl­osztása iránt intézkedő törvényjavaslat még törvényerőre nem emelkedett. Az osztrák kormány említett intézkedése korántsem jelenti a kontingentálás ál­tal elismert és megvalósítani szándé­kolt annak az elvnek az elejtését, hogy a brüsszeli egyezmény tartamára a magyar czukor fogyasztása magyar czukortermelés részére biztosittassék, sőt ellenkezőleg ama megbeszélések során, amelyeket a magyar pénzügy- miniszter Ischlben ez osztrák minisz­terelnökkel és az osztrák pénzügymi­niszterrel a legutóbbi napokban foly­tatott, sikerült megtalálni azokat az alapokat, amelyeken a monarchia' két’ államának czukorfogyasztása kontin- gentális nélkül is biztosítható lesz az illető állam czukortermelóse részére. E megbeszélések során elhatároztatott, hogy a két pénzügyminisztérium szak­előadói haladéktalanul összeüljenek a végrehajtási módozatok iránti megál­lapítások létesítése czéljából. TARCZA. A kaméleon. Irta: Gsehor Antal. A piacz-téren Ocsumilov rendőr felügyelő halad uj köpenyegben és egy csomaggal a kezében. Utána egy ve- reshaju rendőr halad rostával, mely színig tele volt elkobozott köszmétével. Körös körül csend ... A piaczon egy lélek sincs. A boltok és korcsmák nyi­tott ajtói unalmason néznek ki a vi­lágba, mint egy éhes száj : még kol­dus sincs mellettök. — Hát te harapni fősz, átkozott ? — hallja hirtelen Ocsumilov. — Fiuk, ne bocsássátok! Ma nem szabad ha­rapni ! Fogja 1 — No-no ! Kutyavonitás hallatszik. Ocsumi­lov oda néz az egyik oldalba és látja : Picsugin fakereskedő telepéről, három lábon ugrálva és hátrafelé tekintgetve, egy kutya szalad kifelé. Utána egy ember szalad keményített perkál ing­ben és kigombolt mellényben. Szalad a kutya után és előrehajolva felső test­részével, a földre esik és megragadja a kutya hátulsó lábait. Újból hallatszik a kutyavonitás és kiáltás : „bocsásd! A boltokból álmos alakok csoszognak ki és a fatelep mellett, mintha a föld­ből nőtt volna ki, néptömeg verődik össze. — Ez már rendetlenség tekinte­tes uram ! — mondja a rendőr. Ocsumilov fél-bal fordulatot csi­nál és a tömeg felé lépdel. Látja, a telep kapujában ott áll a fentemlitett ember kigombolt mellényben és fel­emelve a jobb kezét, véres ujját mu­togatja a tömegnek Félig részeg arczára mintha az volna Írva : „ón már meg­mutatom néked, te pimasz !„ sőt ma­gának az ujjnak is diadalmas kinézése van. Ebben az emberen Ocsumilov Chrukin aranyművest ismeri fel. A tö­meg közepén, szétterpesztve első lábait és reszketve egész testében, ott ül a földön maga a botrány okozója — egy fehér borz kutya-kölyök, hegyes pofával és egy sárgás folttal a hátán. Könyes szemeiben az unalom és rémü­let kifejezése ült. — Mi okból van ez itt — kérdi Ocsumilov, a tömeg közé furakodva. Mit csináltok itt? Miért mutogatod az ujjadat? Ki kiabált? — Megyek én, tekintetes uram, senkit nem bántok — kezdi Chrukin, a markába köhögve, — a fa dolgában Mitrics Mibeval és egyszerre csak ez a gonosz se egy, se kettő, megkapja az ujjamat — Bocsánat, én olyan ember vagyok, aki dolgozik ... a munkám finom. Fizessenek kárpótlást, mert — én ezt az ujjamat talán egy hétig sem fogom bírni megmozdítani. Olyan, te­kintetes uram, a törvényben sincs, hogy az ember az állattól szenvedjen ... Ha mindenki harapni fog, akkor jobb lesz nem élni a világon. — Hm . . .Jól van — mondja Ocsumilov szigorúan, köhécselve és szemöldökét rángatva. — Jól van Kié ez a kutya? Nem hagyom ennyi­ben a dolgot. Megmutatom nektek, hogy kell szabadon engedni a kutyát. Ideje lesz figyelemre méltatni az olyan urakat, kik nem hajlandók engedel­meskedni a rendeletnek! Ha majd megbírságolják, akkor majd megtudja tőlem, a haszontalan, mi az a kutya és más kóbor jószág! Majd megmuta­tom neki az ördög anyját 1 Eidztin 1 — fordul a felügyelő a rendőrhöz, — tudd meg, kié ez a kutya és végy fel jegyzőkönyvet! A kutyát meg agyon kell ütni 1 Rögtön! Bizonyosan veszett . . . Kérdezem, kié ez a kutya ? — Ez, úgy látszik, Zsigalov tá­bornok kutyája! mondja valaki a tö­megből. — A Zsigalov tábornoké? Hm . . . Vedd le rólam Eldytin a köpenye­get. Borzasztó, milyen forróság van ‘ ügy látszik, eső lesz . . . Csak egy dolgot nem értek: hogy haraphatott meg téged ? — fordult hozzá Ocsumi­lov Chrukinhoz. — Hát eléri a te ujja­dat? Ö kicsi, te meg olyan hatalmas vagy. Te bizonyosan szeggel hasítottad széjjel az ujjadat, és aztán eszedbe jutott az az idea, hogy hazudjál. Hisz te ismeretes nép vagy ! Ismerlek ben­neteket, ördögadták! — Ő, tekintetes uram, tréfából czigarettával megsütötte a kutya orrát, ez meg — nem bolond, és belekapott . . . . Kötekedő ember a tekintetes uram ! — Hazudsz, te púpos! Nem láttad, hogy volt, hát miért hazudsz ? A tekintetes ur okos ember és érti, ha valaki hazudik, a ki meg lelkiisme­retesen, mint áz Isten előtt. Ha én hazudom, Ítéljen a békebiró. A tör­vény azt mondja, nála most az embe­rek mind egyenlők . . . Nekem is a csendőrségnél szolgál a fivérem . , . ha akarjátok tudni ... — Nem kell okoskodni! — Nem ez nem a tábornoké, jegyzi meg nagy bölcsen a rendőr. — A tábornoknál nincs ilyen fajta. — Nála inkább agárfajták vannak. Te azt biztosan tudod? Biztosan, tekintetes uram. Én magam fs tudom. A tá­Künnyü nyári Batist és Tourista ingek magas és lehajtó nyakkal, rövid lábravalók, egész könnyű posztó- és szalmakalapok nagy választékban, jutányos árakért beszerezhetők Szatmár VAJDA MIHÁLY divatüzletáben Deák-tér 10. SAISON ÚJDONSÁG ! Női és férfi csikós, koezkás és hímzett harisnyák. SAISON ÚJDONSÁG!

Next

/
Thumbnails
Contents