Szatmári Hírlap, 1903. július-december (2. évfolyam, 147-292. szám)
1903-08-04 / 176. szám
gzaimar» i^uj. duyus,aus *+. r\ouu# iTiuuvum UTIVIJUIM If v« Ui. vi i i » Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre ... 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre ... 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra ... 2 kor. Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám. Megjelenik naponta /(hétfő kivételével.) Hirdetéseket : . , méltányosfszabott árban és egyezség 'salrint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér/műiden további sz4',-3>,fff!ér Nyilttér^sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. TeSefon 106 Lapvezér: URAY GÉZA Főszerkesztő : BARTHA KÁLMÁN Felelős szerkesztő: HARSÁNY1 SÁNDOR „Laczika“—a kormányzó. Szatmár, augusztus 3. (—ó.) Laczika már nem kormányzó, talán még a kaszinói becsületén is csorba esik, szegény kis gróf, bizony isten rosszul jár. Pedig olyan ártatlan az egész dologban, mint általában Laczika az egész kormányzásban volt. Valahol kellett neki kezdenie a hivatali tisztességet, hát véle a fűméi kormányzói állással kezdették meg. De éppen annyi joggal lehetett volna a Landwehr főparancsnoka is, vagy horvát bán, vagy san-merinoi főkonzul, mert körülbelül ezekben az állásokban fejthetett volna ki egyforma lázas tevékenységet. A tanti meg az önkii megbeszélték, hogy a Laczika kapjon valami hivatalt, s odaadták Laczikának a magyar birodalom egyik legfontosabb poziczi- ójának kormányát. Különben rosszabb nem volt elődjénél, sem jobb utódjánál. Utódja megint egy másik Laczika lesz, mert hát a kormányzónak „reprezentálni'“ kell. Hogy Fiume any- nyira magyar, mint az Avas belga, az mindegy, Fiume kormányzója még sem lesz soha egy erélyes, tenni tudó, tényleges kormányzó, hanem mindig egy „igazi ur.“ Nálunk még a paraszt is arisztokrata, a polgár is, a lateiner, sőt az általános vallást követő újságíró is. A derék Cs. Nagy Péternek a szive épp úgy örül, mint a kis Khoné, ha hallja nevét a Laczikának, a Stefinek, az aranyos Palinak, s nem is szereti ezeket magával egyenrangúnak tekinteni. Legyen felette, hogy felfelé nézhessen. A magyar demokratizmus abszurdum. A nagy demokratáinknak, Wesselényinek, Deáknak, Kossuthnak egy-egy mondásából csak úgy érzik ki az arisztokratikus hajlam és vonás. Szapáry László grófot a Laczika ölte meg. A magyar közélet, hála Isten, kilépett bölcsőkorából, bár még élénken bukdácsol előre, hátra. Nem igen hajlandó minden stiklit tapssal jutalmazni. Szapáry gróf tudta volna, hogy akadhat a képviselők között úri ember s ekkor vége a mulatságnak, de Laczika, ki magyarul is alig tudott, csak halavány sejtelemmel birt a középosztályról. Milyen véleménynyel is lehetett egy olyan országról, hol őt, ki igazán még életében mást nem tett, mint született, huszonöt éves korában kinevezik a legfontosabb állások egyikére. Csak ilyen országgal szemben koczkáztathatta meg, hogy ő, a zászlós urak unokája, belemenjen a legsilányabb üzletbe, s nevét odaadja. vigéczek orgazdaságának védelmére. Szegény fiatal gróf, mások hibájáért súlyosan lakói. És ennek az országnak átka az ilyen társadalom. Felneveli és kényezteti a La- czikákat, elrontja és eltompitja jobbra való Ízlésüket, nyeglét nevel a tehetségből, különezöt az eszes emberből, mig azután a Laczika elköveti a maga kis stiklijét és László is ott hagyja a fogát. S nincs senki, aki idejekorán megmondja nékiek: — Gróf ur, a mit ön cselekszik, az több a bűnnél, az már — baklövés. Szatmár, augusztus 3. A nagyváradi szabadelvüpárt és a nemzeti követelések. Mint értesülünk, a nagyváradi szabadelvüpárt- nak egy tekintélyes tagja mozgalmat akar indítani abból a czélból, hogy a nagyváradi szabadelvüpárt állást foglaljon a nemzeti követelések dolgában. Ez a mozgalom, mely a debreczeni liberális párt múlt hó 28-án hozott határozatában találja preczedensét, arra fog törekedni, hogy a párt föliratot intézzen az országgyűlési liberális párthoz, a melyben a magyar zászló, magyar czimer, magyar jelvények; — továbbá a körülmények szerint lehetséges határidőn belül a vezényleti nyelvnek fokozatosan magyarrá való tétele; a magyar tisztek magyar ez- redekbe való áthelyezése, magyar katonai nevelőintézetek létesítése, végül a katonai törvények revíziója érdekében foglal állást. A mozgalomnak ez időszerint még nincsen hivatalos pártjellege, kétségtelen azonban, hogy nagyon sokan lesznek, akik a mozgalomhoz csatlakoznak ; mert a liberális elvek tudvalevőleg nem zárják ki ezeknek a nemzeti követeléseknek érvényesüTÁRCZA. Vihar lesz. Irta: Palatínus József. Vihar lesz, nagy vihar Meglássátok mihamar. Már érzik a szele, amint arezunkba csap, Felhők tornyosulnak . . elborul a nap... Már hallom a dörgést... látom a villámot.. Porbahullani az osztrák zsarnokságot. Élet-halál harezot vínak az elemek, A szolgaság lánczai ropognak, recsegnek A nagy sötétségben vakító fény támad, Gyűl köréje sok-sok ifjú, hős és bágyadt. És a fény csak halad, s a merre eloson, Elszántságot ébreszt a bágyadt arezokoo. Bömböl az ágyú... csattog a kard, dárda Termő vérrózsák hullnak a nyomába. Nincsen már sötétség, — most a fény megszólal Csillogó szemekkel, lángbaborult arczczal Beszéde csupa tűz, szivet lángragyujtó, Életre-halálra hivó harezriadó. És a köréje gyűlt milljók minden szavát Epedve hallgatják. És szól: az aradi dicső tizenhármak, Utánuk a többi névtelen sok százak Ártatlan kiontott drága hősi vére, Iszonyú boszuért kiált föl az égre ! . . . Szemébe köny szökik., hangja elszorul... Nem tud szólni tovább a mély fájdalomtul Temetői csönd van . . de csak egy pillanat, Azután átokba tör milljó s milljó ajak : — Bosszúálló Isten, áldd meg fegyverünket ! Irthassuk ki végre ádáz ellenünket. Hírmondót se lásson belőlük a világ! Aki elsírja a gazok csúf bukását . . Vihar lesz, nagy vihar . . . Bukik a gaz elem, — s győzni fog a magyar! Suttogott szavak. Carmen Sylva uj könyve. Azt beszélik, hogy Courbet, a nagy realista festő valamikor azon lepte meg Dóré Gusztávot, a hires biblia-illusztrátort, hogy angyalokat rajzolt. A festő egy ideig csudáikozva nézte a barátja munkáját, aztán vállat vont és elnevette magát: — Miért nevetsz? — kérdezte Dóré. — Hát hogyne nevetnék 1 Ki látott még szárnyas embereket ? A szárny a libák ékessége, minek megfosztani őket azoktól? Dóré finoman mosolygott: — Még nem láttál szárnyas embereket ? Én naponta találkozom velük — álmaimban. E rövid párbeszédből kitetszik mind a két fajta' ember világfelfogása. A reálista csak a hideg valóságot látja s a pesszimista, ha következetes, mindig Schopenhauer eredményeihez ér. A frankfurti világbölcs, épp úgy, mint a tisztaszemü gyakorlati ember, a világot nagy sirgödörnek látja, a melybe az élet fájdalmat és örömet, könyet és mosolyt egyaránt temet. És mi ennek a reménytelen bölcsességnek a határköve ? Tompa érzéktelen fáradtság, melankolikus életuntság. Milyen más, milyen boldog az idealista! . . , Szeme előtt üdén, szi nesen jelenik meg minden és ha véletlenül köny szökik a szemébe, az a részvét könye, vagy ama szelíd bánaté, melyet valamely szép és megható dolog elmúlása felett sir . . . Hogy vidám és mosolygó ideálisták legyünk-e, vagy siró keserű pesz- szimisták, az természetesen, nemcsak magunktól függ. Hogy az életet vidáman fogjuk fel és átélvezzük, ahhoz könnyed kedély kell, lelki összhang és érző szív. Mindezek a tulajdonságok, szinte tökéletes harmóniában vannak együtt Carmen Sylvá-ban, a költő királynőben, akinek most megjelent uj könyve is csupa derűs idealizmus. Suttogott szavak. Nem az az utszéli és közönséges filozófia az övé, amelylyei könnyelműen ritkoltják világgá, hogy: „éljetek vidáman“ nem, az ő poézise méla és csöndes, az élettel való nehéz küzdelemben megtanít arra, hogy tűrni tudjunk, ő is tűrt, bár királyi trónon, őt is érték szenvedések. Nem kerülték azok a csapások, amelyek az anyai szivet érhetik, s bár családi élete mintaképe a boldog házaséletnek, apró bajok ott is | lését; föltéve, hogy ezek a követelések az 1867. évi XII. törvényezikk 11. paragrafusában meghatározott keretbe illeszthetők és azon túl nem terjednek. E hirt egy nagyváradi szavahihető lap nyomán közöljük, — és pedig leginkább azért, hogy tudomást vegyenek róla Hieronymi Károly képviselőnk szatmári hívei. A debreczeni szabadelvüpárt határozata — sajnos — itt úgyis süket fülekre talált . . . TÁVIRATOK. Ritter Imre Aradon. Arad, aug. 3. (Saját tudósítónktól.) Ritter Imre, Szapáry gróf jószág- igazgatója, tegnap és ma Aradon tartózkodott rokonainál. Ma délben Szapáry gróftól táviratot kapott, hogy azonnal utazzék Fiúméba. Ritter a távirat vétele után nyomban elutazott Fiúméba. Dienes szökése. Budapest, aug. 3. (Saját tudósítónktól.) Dienes Mártont még nem sikerült letartóztatni. Vasárnap állítólag Zurichban látták, de onnan hirtelen eltűnt. A vesztegetők kigolyózása. Budapest, augusztus 3. (Saját tudósítónktól.) A budapesti újságírók egyesületéhez és az „Otthon“ irók és hírlapírók köréhez beadványt intéztek, hogy a két testület Dienest és Singert golyózza ki tagjainak sorából. Mindkét testület választmánya azonnal foglalkozott a beadványnyal és a két vesztegetőt kigolyózta tagjainak sorából. voltak. Az ő idealizmusa — mondotta valaki — hasonló ahhoz a pompás virághoz, a mely illatozva hajol a szív fölé. Érdekes uj könyvét azoknak ajánlja, akik — nem tudnak aludni. Hát nincs-e mindegyikünknek és életében olyan idő, mikor mosolyogva és könnyezve gondolunk az eltemetett múltra és nem jön álom a szemünkre ? Ezekhez a virasztókhoz fordul Carmen Sylva kedves szóval, suttogva — a hogy ő maga mondja. Szelíden beszél arról, hogyan kell a fájdalmat elviselni és miképp gvőzedelmeskedhetik az ember a szerencse szeszélyei fölött. Minden, ami körülöttünk van, csodálatosan szép ... — írja — csak a szemünk van olykor becsukva, csak az erszényünk van olykor nagyon is nyitva. Szépség van mindenütt, alig védekezhetünk ellene, olyan végtelenek a határai. Ez könyvének alaptémája és ezer akkordban játszsza el előttünk. A tűre! mességről szóló fejezetben például ezeket Írja: Dicsekszel, hogy keresztény vagy. Kétes dicsőség, mert daczára a szép tanításoknak, amiket megtanultál, igaz keresztény nem lehetsz türelmesség nélkül . . • Nem, mi még mindig nem vagyunk igaz keresztények. Azt mondjuk fásultan, hogy már elkoptattuk a hitet, pedig még meg sem ismertük és meg sem értettük . . . És milyen kedvesek azok az ötletek, a melyeket az asszony-természetről találunk a könyvben 1 Az asszonyok egy pillantásukkal megismerik egymást, a férfiak ellenben
