Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-14 / 11. szám
ú\\ V „ v Szaímár, 1903. január 14. Szerda. Második évfolyam. 11, szám.----------------------^—s---------El őfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . 12 kor. 6 kor. 3 kor. 1 kor. Fél évre Negyedévre Egy hóra . Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Eiyes szám ára 2 kr (4 fi.) SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban é* * * egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u.6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefoni 106. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő : HARSÁNY! SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. I Kiadóhivatal. Kazinczy-U. 6, hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Pusztulunk, veszünk... Szatmár, jan. 13. Örökös a panasz, örökös a sirás, hogy pusztul, gyengül, veszendőbe megy az emberi faj; egyre züllik, egyre romlik, egyre silányabb lesz. S első pillanatra úgy tetszik, igazat mond az általános panasz. Nézzék csak meg a mai gyerekeket, főkép a városiakat, milyenek ? Soványok, vékonyak, sápadtak. Szinte hálni jár beléjük a lélek. Súlyt felemelni, csak egy-két fontnyit, dehogy tudnának, s amint egy kis szellő jár, alig, hogy egy-két csepp eső esik, már köhögnek, hurutjuk támad, influenzások. Á papák, a mamák — tőlük öröklik a kisdedek — semmivel se külömbek. A papa gyomorhurutos, álmatlanságban szenved s ingerlékeny. A legkisebb zaj is bosszantja, a legkisebb zavar is bántja, s ilyenkor haragjában menekül a friss levegőre — a klubba. A mama pláne ideges. Folyton rohamai vannak s gyilkolják az idegei. A legközönségesebb kalap migrént szerez neki s egy köpeny ájulásba kergeti. Egyébként is látnivaló napról- napra az emberiség degenerálódása Folyton uj betegségeket fedeznek fel, az ideg és elmebajok pedig olyan gyakoriak, hogy szinte rémitő.. Szóval: pusztulunk, veszünk ... Ha tehát a betegségeknek pusztító hatásuk van az emberre, (s ki tagadná, hogy nem), mindenegyes uj betegség felfedezésénék úgy kell örvendeznünk, mint Pythagoras örvendett, amikor nagy geoibetriai igazságát felfedezte. Mert a betegség megismerésétől csak egy lépés választ el a gyógyitó szer feltalá- sától. Hogy ez valóban igy van, legékesebb bizonyítéka, hogy száz és száz súlyos, pusztitó és veszedelmes betegség, ami hajdanta pusztitó és veszedelmes járvány volt és ezreket ölt és tett nyomorultakká, vagy egészen eltűnt a Föld színéről, vagy teljesen szórványos és veszélytelen lett. Egészségesebbek lettünk, mint voltak őseink, erkölcsösebbek is s kevésbbé italosok. Sőt azt ismerem mondani : erősebbek, fürgébbek és ellentálló képességünk is nőtt. Az erőt ezek közül nehéz elhinni, ha az ember Herkulesről olvas, vagy Toldyról, avagy a múzeumokban nézi a hajdani vitézek fegyverzetét, pajzsait, kardját, buzogányát. S mégis erősebbek vagyunk. Nincs olyan nagy teherbírási, törési, emelési, hajtási rekord, amit a legújabb athléták túl ne szárnyaltak, meg ne javítottak volna. Többet tudnak emelni, tovább tudnak dolgozni, nagyobbat ugrani, messzibbre hajítani az uj erőmüvészek, mint a régiek. Ne legyen hát panasz róla, ne bántson az aggódás bennünket: az emberiség egyre fejlődik, tökéletesedik, gyarapodik. S aki a régi jó időkről beszél, nem az emberiség ellen van panasza, csak — saját maga ellen. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, jan. 13. A képviselőház mai ülésén Ap- ponyi Albert gróf elnökölt. A ház folytatta a napirendre tűzött útlevél ügyre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását. A tárgyalás folyamán Rátkay László kivánja, hogy a horvát útlevelek magyarul is kiállítassanak. Ezt Wileck Szederkényi és Simonyi ellenzéki képviselők felszólalásukban támogatják és egyértelmüleg kérik a kormányt, hogy Rátkay indítványát fogadja el. Széli Kálmán kijelenti, hogy a horvát autonómia miatt respektálni kell a horvátok jogait. Csakis a kölcsönös jogok tiszteletével lehet bensőbbé tenni a viszonyt. A miniszterelnök felszólalása után a javaslatot általánosságban elfogadták. A már általánosságban elfogadott lörvényjavgslat 9-ik szakaszánál Rátkay László beadta módosítási indítványát arra nézve, hogy a horvát útlevelek magyarul is kiállitassanak. Az ellenzék részéről még Szederkényi Nándor, Ugrón Gábor, Rakovszky István és az öreg Madarász József apó beszéltek s vala- menyien támogatták Rátkay indítványát. Széli Kálmán többszöri felszólalásában azt fejtegette, hogy az 1868. XXX. t.-cz. miatt nem fogadhatja el az indítványt. Arról azonban biztosítja a házat, hogy a magyar állam czimere rajta lesz a horvát útleveleken is. Ezzel a vitát bezárták. A névszerinti szavazásnál 88 szóval 45 ellenében az eredeti szakaszt elfogadták. Rövid vita után s törvény javaslatot részleteiben is elfogadták. TÁVIRATOK. Lónyai grófék — nem .=■ -válnak. Gapmartin, január 13. (Saját tudósítónktól.) Capmartinból hivatalosan jelentik, hogy LónyayElemér gróf nejével, Stefánia főher- czegnővel, az itteni Cannes szállodában lakik. A világszerte nagy- feltűnést keltett válásról itt mit- sem tudnak. Egy brüsszeli távirat szerint Stefánia herczegasszony, január 5-én levelet irt nagybátyjá- jának, a flandriai grófnak és nejének, megköszönve hozzá való jóságukat. Ugyancsak abban a levelében tudatta, hogy férje oldalán TÁRCZA. .Egyetlenem.“ A Szalmán' Hírlap eredeti tárczája. A függöny legördült. A felhangzó taps Lili fesztelen játékát illette. Sietve tér öltöző szobájába, tudta, hogy várnak reá egy ily este után. Nem csalódott. Ismerős orvos barátja várakozott reá a kijárat előtt és Lili hóditó mosolylyal fogadta üdvözletét. Derült volt az este. Tisztán sütött a hold, nem volt szükség mesterséges világításra. Előttük lebegett megnyúlt árnyékuk, hangosan nevettek rajta, ha összeértek, mintha csókolództak volna. Lili fényes lakást tartott. Pazar Ízléssel volt berendezve szobája, hol barátait fogadta. Maga különösen elragadó volt ez este. Könnyű pongyolában ült a pezsgős vacsorához. Szép, fehér karja, magas alabástrom nyaka szabadon. Dús szőke haja fürtökben omlott vállaira. A szemébe esett fürtök félhomályban tartották érdekes kerek arczát, Nagy, sötét fényes szemeit hosszú selyem pillák árnyékolták. Ha korall piros, szabályos metszésű száját kinyitotta, a legszebb fogsort árulta el, mely mögül a szó édesen, lágyan hangzott. Orvos barátja meglepesést tartogatott számára. A doboz már előre is engedte sejtetni tartalmát. Pompás ékszer volt. A karperecz valóságos műremek, a nyaklánc/, gyöngyeinél csak Lili szemei ragyogtak fényesebben és ezért megengedte, hogy habfehér nyakára és gyönyörű karjára egy-egy csókot adjon. Lili szemei és a pezsgő egészen megzavarták. Könnyű pamlagra ereszkedett és melléje Lili. Suttogva be széltek, közel hajolva egymáshoz, szinte érezték egymás leheletét. A nő ajkának csábos varázsa ellenállhatatlan volt és Lili engedte azt megcsókolni. Átölelte szép karjával és oly édesen lehelte a férfire regyetle- nem.u — Egyetlenem, ismétlé a férfi oly hangon, hogy Lili karjai önkéntelenül lehanyatlottak. Mámoros fejjel küzdött önmagával. Felállott a pamlagról, nagy léptekkel mérte végig a kis szobát és fogai közt morzsolta „egyetlenem.“ Hirtelen a nő elé került, megszo- ritá kezét, Lili még fel sem szisszent az erős szorítástól, meredten nézett szemébe vissza, de szemeiből a férfi nem olvasta ki e szót „egyetlenem.“ Hamar legyőzte a pezsgő mámorát, — gondolkozott. Gyorsan körülhozdozá tekintetét a pompás szobán. A gyönyörű virág vázák, hatalmas csokrok, értékes apróságok mind más-más Ízlésre, figyelmes barátra vallanak. Saját szobájára gondolt. Felöltötte kabátját. Udvariasan köszön: Lilinek és távozott. Lili mindezt szótlanul nézte. Kissé lehangolta ugyan, de nem bosszankodott. Úgy találta, hogy jól illenek fehér nyakára a gyönysorok, karjára a karperecz és megnyugodott. Szokva volt már az ilyen jelenetekhez. * Az orvos ébren találta nejét — varrt. Csinos, kissé halvány arczát élesen megvilágította a ráesett lámpa fénye. Felállt, hogy üdvözölje férjét. Az igyekezett bosszúságát elrejteni, hogy még ébren és varrásnál találta. — Vártam rád, szólt a feleség szelíden és csak azért munkáltam, hogy elűzzem unalmamat. — Mily jó vagy és megcsókolta neje kezét, Leült, szórakozottan tekintett szobájában, mely első tekintetre is jólétet árult el. Tömör bútorok, értékes képek diszitették és mindenütt kényelem. A figyelmesebb szemlélő azonban észreveszi a finom művésziesen szöt szőnyeget, a mely kopott, a függönyök csipkéin fekvő időt, mely el- sárgitotta és a melyeket már újakkal kellene kicserélni. Feledtetni igyekszenek ezeket az apró csecsebecsék, melyeken gondos női kezek nyoma és a finom ízlés látszott. A szerető hitves aggódó figyelmét nem kerülte el férje szórakozott magatartása. Gyöngéd szeretettel igyekezett odahatni, hogy elvonja nyomasztó gondolataitól. Tudakozódott utánok. — Miről gondolkozol? A férj arcza felderült. Mélyen néztek egymás szemeibe. — Te rólad, „egyetlenem.* Igazat mondott. Könny szökött a nő szemébe. A férj magához öleié nejét és megcsókolta könnyes szemeit. A szerető hitves kiolvasta férje szemeiből e szót:
