Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-01-14 / 11. szám

ú\\ V „ v Szaímár, 1903. január 14. Szerda. Második évfolyam. 11, szám.----------------------^—s---------­El őfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . 12 kor. 6 kor. 3 kor. 1 kor. Fél évre Negyedévre Egy hóra . Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Eiyes szám ára 2 kr (4 fi.) SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban é* * * egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u.6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefoni 106. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő : HARSÁNY! SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. I Kiadóhivatal. Kazinczy-U. 6, hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Pusztulunk, veszünk... Szatmár, jan. 13. Örökös a panasz, örökös a si­rás, hogy pusztul, gyengül, veszen­dőbe megy az emberi faj; egyre züllik, egyre romlik, egyre silányabb lesz. S első pillanatra úgy tetszik, igazat mond az általános panasz. Nézzék csak meg a mai gyereke­ket, főkép a városiakat, milyenek ? Soványok, vékonyak, sápadtak. Szinte hálni jár beléjük a lélek. Súlyt fel­emelni, csak egy-két fontnyit, dehogy tudnának, s amint egy kis szellő jár, alig, hogy egy-két csepp eső esik, már köhögnek, hurutjuk támad, influenzások. Á papák, a mamák — tőlük öröklik a kisdedek — semmivel se külömbek. A papa gyomorhurutos, álmatlanságban szenved s ingerlé­keny. A legkisebb zaj is bosszantja, a legkisebb zavar is bántja, s ilyen­kor haragjában menekül a friss le­vegőre — a klubba. A mama pláne ideges. Folyton rohamai vannak s gyilkolják az idegei. A legközönségesebb kalap migrént szerez neki s egy köpeny ájulásba kergeti. Egyébként is látnivaló napról- napra az emberiség degenerálódása Folyton uj betegségeket fedeznek fel, az ideg és elmebajok pedig olyan gyakoriak, hogy szinte rémitő.. Szóval: pusztulunk, veszünk ... Ha tehát a betegségeknek pusztító hatásuk van az emberre, (s ki tagadná, hogy nem), mindenegyes uj betegség felfedezésénék úgy kell örvendeznünk, mint Pythagoras ör­vendett, amikor nagy geoibetriai igazságát felfedezte. Mert a beteg­ség megismerésétől csak egy lépés választ el a gyógyitó szer feltalá- sától. Hogy ez valóban igy van, leg­ékesebb bizonyítéka, hogy száz és száz súlyos, pusztitó és veszedelmes betegség, ami hajdanta pusztitó és veszedelmes járvány volt és ezreket ölt és tett nyomorultakká, vagy egé­szen eltűnt a Föld színéről, vagy teljesen szórványos és veszélyte­len lett. Egészségesebbek lettünk, mint voltak őseink, erkölcsösebbek is s kevésbbé italosok. Sőt azt ismerem mondani : erősebbek, fürgébbek és ellentálló képességünk is nőtt. Az erőt ezek közül nehéz el­hinni, ha az ember Herkulesről ol­vas, vagy Toldyról, avagy a mú­zeumokban nézi a hajdani vitézek fegyverzetét, pajzsait, kardját, buzo­gányát. S mégis erősebbek vagyunk. Nincs olyan nagy teherbírási, törési, emelési, hajtási rekord, amit a leg­újabb athléták túl ne szárnyaltak, meg ne javítottak volna. Többet tudnak emelni, tovább tudnak dol­gozni, nagyobbat ugrani, messzibbre hajítani az uj erőmüvészek, mint a régiek. Ne legyen hát panasz róla, ne bántson az aggódás bennünket: az emberiség egyre fejlődik, tökélete­sedik, gyarapodik. S aki a régi jó időkről beszél, nem az emberiség ellen van panasza, csak — saját maga ellen. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, jan. 13. A képviselőház mai ülésén Ap- ponyi Albert gróf elnökölt. A ház folytatta a napirendre tűzött útlevél ügyre vonatkozó törvényjavaslat tárgya­lását. A tárgyalás folyamán Rátkay László kivánja, hogy a horvát útlevelek magyarul is kiállítas­sanak. Ezt Wileck Szederkényi és Simonyi ellenzéki képviselők felszóla­lásukban támogatják és egyértelmüleg kérik a kormányt, hogy Rátkay indít­ványát fogadja el. Széli Kálmán kijelenti, hogy a horvát autonómia miatt respektálni kell a horvátok jogait. Csakis a köl­csönös jogok tiszteletével lehet ben­sőbbé tenni a viszonyt. A miniszterelnök felszólalása után a javaslatot általánosságban elfogadták. A már általánosságban elfogadott lörvényjavgslat 9-ik szakaszánál Rátkay László beadta módosí­tási indítványát arra nézve, hogy a horvát útlevelek magyarul is kiállitas­sanak. Az ellenzék részéről még Sze­derkényi Nándor, Ugrón Gábor, Rakovszky István és az öreg Ma­darász József apó beszéltek s vala- menyien támogatták Rátkay indít­ványát. Széli Kálmán többszöri felszóla­lásában azt fejtegette, hogy az 1868. XXX. t.-cz. miatt nem fogadhatja el az indítványt. Arról azonban biztosítja a házat, hogy a magyar állam czimere rajta lesz a horvát útleveleken is. Ezzel a vitát bezárták. A név­szerinti szavazásnál 88 szóval 45 ellenében az eredeti szakaszt elfo­gadták. Rövid vita után s törvény javas­latot részleteiben is elfogadták. TÁVIRATOK. Lónyai grófék — nem .=■ -válnak. Gapmartin, január 13. (Saját tudósítónktól.) Capmartinból hiva­talosan jelentik, hogy LónyayEle­mér gróf nejével, Stefánia főher- czegnővel, az itteni Cannes szál­lodában lakik. A világszerte nagy- feltűnést keltett válásról itt mit- sem tudnak. Egy brüsszeli távirat szerint Stefánia herczegasszony, január 5-én levelet irt nagybátyjá- jának, a flandriai grófnak és nejé­nek, megköszönve hozzá való jósá­gukat. Ugyancsak abban a levelé­ben tudatta, hogy férje oldalán TÁRCZA. .Egyetlenem.“ A Szalmán' Hírlap eredeti tárczája. A függöny legördült. A felhangzó taps Lili fesztelen játékát illette. Sietve tér öltöző szobájába, tudta, hogy vár­nak reá egy ily este után. Nem csa­lódott. Ismerős orvos barátja várako­zott reá a kijárat előtt és Lili hóditó mosolylyal fogadta üdvözletét. Derült volt az este. Tisztán sütött a hold, nem volt szükség mesterséges világításra. Előttük lebegett megnyúlt árnyékuk, hangosan nevettek rajta, ha összeértek, mintha csókolództak volna. Lili fényes lakást tartott. Pazar Ízléssel volt berendezve szobája, hol barátait fogadta. Maga különösen el­ragadó volt ez este. Könnyű pongyolá­ban ült a pezsgős vacsorához. Szép, fehér karja, magas alabástrom nyaka szabadon. Dús szőke haja fürtökben omlott vállaira. A szemébe esett für­tök félhomályban tartották érdekes kerek arczát, Nagy, sötét fényes sze­meit hosszú selyem pillák árnyékolták. Ha korall piros, szabályos metszésű száját kinyitotta, a legszebb fogsort árulta el, mely mögül a szó édesen, lágyan hangzott. Orvos barátja meglepesést tarto­gatott számára. A doboz már előre is engedte sejtetni tartalmát. Pompás ékszer volt. A karperecz valóságos mű­remek, a nyaklánc/, gyöngyeinél csak Lili szemei ragyogtak fényesebben és ezért megengedte, hogy habfehér nya­kára és gyönyörű karjára egy-egy csó­kot adjon. Lili szemei és a pezsgő egészen megzavarták. Könnyű pamlagra eresz­kedett és melléje Lili. Suttogva be széltek, közel hajolva egymáshoz, szinte érezték egymás leheletét. A nő ajkának csábos varázsa el­lenállhatatlan volt és Lili engedte azt megcsókolni. Átölelte szép karjával és oly édesen lehelte a férfire regyetle- nem.u — Egyetlenem, ismétlé a férfi oly hangon, hogy Lili karjai önkénte­lenül lehanyatlottak. Mámoros fejjel küzdött önmagá­val. Felállott a pamlagról, nagy léptek­kel mérte végig a kis szobát és fogai közt morzsolta „egyetlenem.“ Hirtelen a nő elé került, megszo- ritá kezét, Lili még fel sem szisszent az erős szorítástól, meredten nézett szemébe vissza, de szemeiből a férfi nem olvasta ki e szót „egyetlenem.“ Hamar legyőzte a pezsgő mámo­rát, — gondolkozott. Gyorsan körülhozdozá tekintetét a pompás szobán. A gyönyörű virág vázák, hatalmas csokrok, értékes ap­róságok mind más-más Ízlésre, figyel­mes barátra vallanak. Saját szobájára gondolt. Felöltötte kabátját. Udvariasan köszön: Lilinek és távozott. Lili mindezt szótlanul nézte. Kissé lehangolta ugyan, de nem bosszanko­dott. Úgy találta, hogy jól illenek fe­hér nyakára a gyönysorok, karjára a karperecz és megnyugodott. Szokva volt már az ilyen jelenetekhez. * Az orvos ébren találta nejét — varrt. Csinos, kissé halvány arczát éle­sen megvilágította a ráesett lámpa fénye. Felállt, hogy üdvözölje férjét. Az igyekezett bosszúságát elrej­teni, hogy még ébren és varrásnál ta­lálta. — Vártam rád, szólt a feleség szelíden és csak azért munkáltam, hogy elűzzem unalmamat. — Mily jó vagy és megcsókolta neje kezét, Leült, szórakozottan tekin­tett szobájában, mely első tekintetre is jólétet árult el. Tömör bútorok, ér­tékes képek diszitették és mindenütt kényelem. A figyelmesebb szemlélő azonban észreveszi a finom művészie­sen szöt szőnyeget, a mely kopott, a függönyök csipkéin fekvő időt, mely el- sárgitotta és a melyeket már újakkal kellene kicserélni. Feledtetni igyeksze­nek ezeket az apró csecsebecsék, me­lyeken gondos női kezek nyoma és a finom ízlés látszott. A szerető hitves aggódó figyel­mét nem kerülte el férje szórakozott magatartása. Gyöngéd szeretettel igye­kezett odahatni, hogy elvonja nyo­masztó gondolataitól. Tudakozódott utánok. — Miről gondolkozol? A férj arcza felderült. Mélyen néztek egymás szemeibe. — Te rólad, „egyetlenem.* Igazat mondott. Könny szökött a nő szemébe. A férj magához öleié nejét és megcsó­kolta könnyes szemeit. A szerető hit­ves kiolvasta férje szemeiből e szót:

Next

/
Thumbnails
Contents