Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-03-22 / 68. szám

Szatmár, 1903. márczius 22.

Vasarnap.

Második évfolyam, 6&piszém

. "";•••—

Megjelenik naponta

(hétfő ki^’te(e^l.)

Hirdetéseket.',"; ‘

méltányos, szabott árba* és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u.6.

Apró hirdetések

10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér.

Nyilttér sora 30 fillér. Telefon : (06.

Előfizetési árak:

Helyben házhoz hordva:

Egész évre . . 12 kor.

Fél évre . . 6 kor.

Negyedévre . 3 kor.

Egy' hóra . , 1 kor.

Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor.

Fél évre . . 8 kor.

Negyedévre . . 4 kor.

Egv hóra . . 2 kor.

E^yes szám ára 2 kr (4 fi.)

POLITIKAI NAPILAP.

Szerkesztőség:

Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő.

Felelős szerkesztő:

HARSÁNYI SÁNDOR.

Kiadja:

A SZERKESZTŐSÉG.

Kiadóhivatal.

Kazinczy-u. 6, hová az előfizetések és a lap szét- ! küldésére vonatkozó felszólalások intézendök.

Tehetetlenség.

Szatmár, márcz. 21.

Nagyon kevesen jelentkeznek szóra a katonai vitához a kormánypárt táborából. E kevesek között volt Bolgár Ferencz. És ez nem lepett meg senkit. Ezt a felszólalást szinte várni kellett. Hiszen Bolgár Ferencz szakember a katonai kérdésekben és sohasem mulasztotta el, hogy azokban a szavát hallassa a képviselőház tárgyalásainál épp úgy, mint a delegáczióban.

Persze máskép beszélt azelőtt, mint most. Erősebb bíráló nem voll nála, mig a nemzeti párthoz tartozott és a mig e párt nem létezett. Mióta azonban beleolvadt a Széli Kálmán többségébe, alaposan elfelejtették a nemzetiek az ő meggyőződéseiket, a követeléseiket, az érveiket, mindent. Ma már ők is csak azt hirdetik, hogy a mit a kormány előterjeszt, azt meg kell szavazni, mert igy kívánja a „közös haza“ érdeke.

Egész tengerével az ellenmondásoknak küzdött ily irányú fejtegetései közepette Bolgár Ferencz, a ki azelőtt, hej, más nótákat fajt. És nagyobb volt az ellentmondás annyival, mert úgy sejtik, hogy e

képviselői fölszólalása bizonyos as- piráczióknak érdekében hangzott cl. A szakember érvényesülni akar, legalább is a honvédelmi államtitkárságban, melyet az öreg Gromon úgy sem viselhet már sokáig.

Csak ez az aspiráczió lehet a magyarázata annak a beszédnek, melylyel Bolgár Ferencz lerombolt maga mögött egy egész politikai múltat. A melylyel igen ügyes fordulatokkal bár, megtagadta, a volt nemzeti párt egykori programmját és eljutott egészen odáig, hogy a ifjúságot okolja, a miért a hadseregben nincs elég magyar tiszt. — Természetesen nem törődvén immár azokkal a „csekélységekkel“, a mik a magyar fiukat visszatartják a hadseregbe való törekvéstől, sőt kiüldözik a magyar fiuk egy részét akkor is, ha már a német nyelvvel és minden egyébbel meg tudtak birkózni.

De még a feledékenységnél is tovább megy a volt nemzeti párt katonai tekintélye. Sürgeti, hogy a közös hadsereg intézeteiben több magyar alapítványt kell teremteni. Vagyis azt akarja, hogy magyar pénzen neveljünk a fiainkból osztrák tiszteket. Ezt akarja ma, mikor nem

is oly rég a nemzeti párt soraiban ő és társai szónokoltak a magyar tisztnevelő intézetek szükségéről, sürgősségéről, életbevágó érdekéről.

Hát az ilyen beszédek nem szerelik le a függetlenségi párt küzdelmét.

Egy véleményen van a párttal az ország többsége. Világos, hogy a magyar nép ellenállása az volta- kép, mely a katonai javaslat ellen folytatott harezban kifejezésre jut és hogy nem a függetlenségi pártvezérlet a tehetetlen, hanem a Széli- kormány, a mely nem meri informálni a koronát. A melynek nincs bátorsága megmondani legfelsőbb helyen, hogy a mai chaosból csak egy kivezető ut van : a javaslat visszavonása.

Ezt a tehetetlenséget ostromolja az agrár sajtó, ha fáj neki a készülő parlamenti válság. Mert arra ugyan hiába számit, hogy az ellffhzék lemond a nemzet igaz érdekeinek képviseletéről csak azért, hogy megmenthesse Széli Kálmánt, a kit az agrárius irók „kényes és gyöngéd alkotmányos érzésű államférfinak“ neveznek. Hiszen épp az a baj, hogy az alkotmányos érzés hiánvzik a kormány elnökénél és

tagjainál. Kivált a honvédelmi miniszternél, a ki teljesen és Magyar- országra való minden tekintet nélkül a bécsi parancsokat képviseli és a kinek a nemzetet sértő el- igérkezéseivel szemben is tökélete» sen tehetetlen a „kényes és gyöngéd alkotmányos rzésü“: miniszter- elnök.

Nagy vihar

a képviseiőházban.

A tegnapi vérengzések.

Saját tudósítónk távirata.

Budapest, márcz. 21.

A tegnapesti véres események, melyek az egész országban óriási megbotránkozást keltettek, a képviselöház mai ülését is foglalkoztatták. A budapesti rendőrség brutálitása képezte a tanácskozás tárgyát. Óriási zaj, lárma, tombolás kisérte végig a miniszterelnök beszédjét, amelylyei védeni akaria a rendőrséget. Beszélni különben alig tudott, mert az óriási viharban elvesz* tek szavai. Az elnöknek háromszor is fel kellett függesztenie az ülést, de valahányszor megnyitotta, mindig elementáris erővel tört ki a zaj, a lárma. A tegnap esti tüntetésnek ma folytatása volt.

Már a kora reggeli órákban mozgalmas volt a képviselőház előtti térTARCZA.

Látogatás.

Irta: Francois Coppée.

Ez a történet, a mit el akarok mondani, azok közé tartozik, a melyeket a nagyképü cinikusok mosolyogni szoktak. Van még egy másik sajátsága is. Az, hogy különféle változatban sok iró inta már meg. Talán magam is. De engem, — hogy a múlt esztendő nyarán néhány napot egy vidéki városkában töltöttem — annyira meglepett az eset, a melynek az igazságáról meggyőződtem, hogy míndenkép érdekesnek találtam és most elmondom. *

A helyőrségi hórház orvos parancsnoka unottan kérdezte a délutáni látogatás előtt az ügyeletes katonaorvost :

—• Van uj beteg?

— Egyet hoztak parancsnok ur.

— Komoly eset?

— Csak felületesen néztem meg eddig.

— Gyalogos ?

— Nem parancsnok ur, huszár.

— No, kezdjük ennél a látogatást.

És bementek egy első emeleti betegszobába. Itt bizony nem igen mosolygott a pompa meg a jólét. Katonásan egyszerű, de katonásan tiszta is volt minden.

— Melyik az ? — kérdezte az

ősz parancsnok.

Az ügyeletes katonaorvos a 7-es számú ágyra mutatott:

— Itt van !

Ott feküdt egy emberi rom. Per gament arcz, ólmos szemek, izzó ajkak.

A parancsnok arezára egy kis melegség ütött ki :-— Hogy hivnak fiam ?

Vergődő, kínos suttogás volt a felelet:

— Jean Palannak szolgálatjára.

— Huszár vagy ?

— Igenis.

— Van rangod ?

— Szakaszvezetö altiszt ... És itt erőtlenül, lankadtan megakadt a szó az égő ajakon.

A két doktor megfeledkezett egy

kicsit a szokásos katonai bánásmódról: kíméletesen megvizsgálták a beteget.

A parancsnok csóválgatta a fejét: i — Komoly az eset 1 Komoly 1 Tüdögyuladás . . . Nem tudom, hogy lábal ki ez a fiú !

A második orvos szinte kellemetlenül belenyugodott mindjárt:

— Biz ebből nem lesz ép ember.

A parancsnok idegesen közbeszólt ;

— Lelketlenség volt az ezredestől, hogy megvárta, mig félhalott lesz s csak akkor küldte ide.

Megsimogatta a beteg verejtékes homlokát:

— Mond édes fiam, régóta vagy beteg ?

Amannak szava suttogó volt:

— Valami . . . valami hat napja.

A parancsnok szelíden mosolygott:

— No, nem kell kétségbe esni. Meggyógyulsz, olyan egészséges leszesz két hét múlva, mint a makk.

A beteg fáradtan sóhajtott:

— Én már nem élek meg.

Meleg szigorúsággal felelte a

másik:

— Micsoda ostoba lemondás ez ?

Nem szégyeled magadat, hogy szakaszvezető létedre ilyen gyáva vagy? . . Azután csendesebben folytatta: — Rendes ápolásod lesz, orvosságot kaps2 s tizennégy nap múlva kutyabajod serr lesz. Az orvosság majd lapra állít.

A beteg katona areza eltorzult í mosolytól:

— Az orvosság?

A parancsnok esudálkozott ezer a hangon:

— Igen, az orvosság. Hát t< olyan furcsának találod? . . . No, szakaszvezetö fiam, ne beszélj bolondokat ha beteg is vagy. Már holnap jobban leszesz, meglátod.

Az öreg katonaorvos nagy jóindulattal gondolta ezt, jóindulattal is kezelte a lázban vonagló katonát, az ötödik nap azonban látta, hogy itt mentségről „szó sem lehet.“

Látszott rajta, hogy nagyon bántja a dolog:

— Kár ezért a jóképű fiúért — mondta az ügyeletes orvosnak. — A mai éjszakát semmikép sem éli túl. Semmikép sem. De éppenséggel nem kizárt dolog, hogy egy pár óra múlva halott.

Róth Fülöp kárlsMdi ezipőraktárat

ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! © Szatmár és vidéke Iagnaggobb czipőra^tára.

lUlonniflro'TÍmlr f t taVaszi és uyápi idéqyre ntegrendelt összes ári, női és gyermek iTioytJPKoZbClv • • # # # # # valódi franezia sehewrő bőrű lábbelik. £ £