Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-30 / 25. szám
2 Szatmár, péntek S Z A T M A R I II I R L A P. 1903. január 30. 25 szám. rasi Beck Nándor udvari tanácsossal, a „Magvar Jelzálog Hitelbank“ elnökigazgatójával, aki hajlandónak nyilatkozott az 1.900.000 korona kölcsönből 800.000 koronát — a mely bekebelezett kölcsön — 4.87 és fél százalék annuitással és 95 és fél százalék záloglevél árfolyammal konvertálni. — A 800.000 koronán felőli communális kölcsönt pedig 4‘90% annuitás és 95 árfolyam mellett konvertálná a nevezett pénzintézet. Ha tehát e régebbi kölcsönök konvertálása létrejönne, a város 50 esztendőn belől, nem kevesebb mint 800.000 koronát takarítana meg, a mi mindenesetre tekintélyes összeg és más, kulturális czélokra lehetne fordítani. A „Margyar Jelzálog Hitelbank“ -nak a konvertálásra vonatkozó ajánlata, úgy értesülünk, már Írásban is megjött a városhoz s Pap Géza polgármester utasította a főszámvevőt, hogy az ajánlatot mielőbb tanulmány tárgyává tegye. A mi a kikötött kamatlábot illeti, a magunk részéről abban a véleményben vagyunk, hogy lehetne talán valamivel olcsóbb kamatláb mellett is konvertálni a szóban levő kölcsönöket, de haszna még sem lenne belőle a városnak; sőt talán reá is fizetne a konverziós ügyletre, mert ebben az esetben a városnak fel kellene mondania a „Magyar Jelzálog Hitelbankinál levő kölcsöneit, amely esetben az egyes kölcsönök után két, illetve három százalék penalét kellene fizetni a pénzintézetnek. A mit tehát a város nyerne a vámon, elveszítené a réven, — vagy még többet is veszítene, mert a kikötött penalék aligha nem nagyobb ösz- szegre rúgnának, mint az esetleges olcsóbb kamatdifferenczia. Igv áll egyrészt a dolog, másrészt pedig — a mi véleményünk szerint is — sokkal előnyösebb a városra nézve, ha egy olyan tekintélyes pénzintézettel, mint a „Magvar Jelzálog Hitelbank“ áll összeköttetésben. még ha valamivel drágábban fizeti is meg az árát. Ennyi, a mit — nem hivatalosan, privát utón — megtudtunk a polgár- mester budapesti utjának eredményéről. Reméljük, hogy értesülésünk mindenben a tényeknek megfelelő és a tervbevett nagyszabású konverzió ügyével a város legközelebbi közgyűlése is foglalkozni fog. SZÍNHÁZ Keli műsor. Pántel? •' Bolond. Szombat: Nőemanczipáczió. — (Rafael.) Szentiványi Sándor vendégszereplése tette érdekessé a tegnapi előadást s csak annak tulajdonítható. hogy meglepően sokan voltak a színházban. A vendég a czimszerepet játszotta és szép sikert ért el. Szinpa- tikus megjelenése, kellemes, lágy orgánuma, kifejező mimikája és biztos fellépése mindazt bizonyítja, hogy a fiatal, tehetséges színészre szép jövő vár a világot jelentő deszkákon. Néha fiatalos heve elragadta s túllépte a mérsékletesség határát, ez azonban alakításának értékéből semmit se vont le. Legjobb volt az utolsó felvonásban, amikor is méltán megérdemelte a felhangzott elismerő tapsokat. Antonió kitűnő alakítóra talált Holóczy Ilonában, aki megkapó drámai erővel játszotta szerepét. A gyenge keretből művészi nívón álló alakítása magasan kiemelkedett. A dicséret hangján emlékezhetünk meg Etsy Stellájáról is. Bár szerepe nincs egészen egyéniségére szabva, mégis érvényesült benne, sőt egy szépen előadott dikeziója után nyílt színi tapsot kapott. A többi szereplők közül sokan készületlenül állottak ki s igv erősen rászorullak a súgóra. ÚJDONSÁGOK. Egyszer volt, hoí nem volt. .. A mayerlingi katasztrófa * évfordulója. Egyszer volt, hol nem volt. . . Talán igaz sem volt! Hosszú esztendőknek előtte szép hazánknak volt egy délezeg királyfija, a ki itt ólt közöttünk, a ki érzésben, szivben, gondolkozásban magyar volt, a kinek sugár, daliás termetéhez odaképzeltük a királyi biborpalástot és a kinek magas szép homlokán már látni véltük Szent István koronáját. De jött egy forgatagos szélvihar, szárnyára vette a magyar nemzet reményét és megnyílt az Ég, hogy befogadja az örök üdvösség honába a múló porhüvelyből kiszabadult sasröptii szellemet. A mayerlingi gyilkos fegyver- dörrenés gyászt borított a királyi házra, vérző csapást mért Magyar- ország nagy asszonyára, a mi bánatos lelkű s ma már megdicsiőült szent Erzsébetünkre s mérhetetlen szenvedést, zokogó fájdalmat és az ismeretlen jövő felett remegő aggodalmat fakasztott a magyar nemzet szivében. A tavaszéj édes álma, a hajnal rózsás reménye volt Rudolf trónörökös a magyar nemzetnek, a kiben hitt, a kiben bízott, a kitől reményeinek megvalósítását várta s a kire világhistoriai fontosságú missió várt. De eltűnt a csillogó remény. Talán az Ég1 is megirigyelte Őt tőlünk ! A fatum reánk csapott vércse körmével és durván kitépte vérző szivünkből a dédelgetett, a szeretett, a körülrajongott királyfit. Ma, január 30-án, tizennégy esztendeje, hogy Rudolf trónörökös ueve a történelemé. Legendaszerü miszticzizmus veszi körül az elhunyt királyfit, a kiről a história annyit fog' feljegyezni, hogy királyi erényei voltak és hogy sírba szállásával a magyar nemzet évtizedekre terjedő gyászt öltött és hogy a magyar nép lelke hosszú évek után is, midőn már a trón új várományosát a törvény kirendelte számára, fájdalmasan zokogott föl a reája való emlékezésben... Az alkony felé közeledő ősz apa, királyi és császári barátok, az özvegyi fátyolt letett hitves, a boldogság verőfónyében sütkérező leány- gyermek seregestül viszik a koszorúkat koporsójára... A kősir érzéktelen marad. A test nem érez semmit. De a lélek ott fönn talán fölsir, hogy nem lehet itt közöttünk, magyarok között, kik a szeretet koszorújába fonjuk emlékét és azt szivünkben megőrizzük mindörökké ! . . . Egyszer volt, hol nem volt . . . Régen volt, talán igaz sem volt, hogy volt a magyaroknak egy délezeg királyfija, a ki itt élt közöttünk és a ki szivben lélekben, gondolkozásban, érzésben magyar volt! Vajha utódja is az lenne! Visszaélés a felpénzzei. Óvintézkedés az alkuszok ellen. A különböző foglalkozási ágak közül az ügynöki foglalkozás nem valami nagy népszerűségnek örvend. Pedig az ügynökök nagyrésze becsületes munkával kereu kenyerét, melynek bizony nagyon keserű ize van, ha tekintetbe vesszük az emberiségnek velük szemben tanúsított bizalmatlanságát és elfogultságát. Ennek pedig az az oka, bogy sok ügynök tisztára élelmességén a’iapuló szélhámosságból keresi kenyerét. Ilyenek különösen az úgynevezett vásári ügynökök, kik leginkább nagy- vásárok, de hetivásárok alkalmával is ellepik a piaczot s furfangos módon csapják be a hiszékeny, többnyire a parasztosztályhoz tartozó, tudatlan eladókat. A becsapás leleményes és eredeti módon történik. Az illető ügynök bizonyos összegben megalkuszik pé - dául egy borjura s az üzlet létrejöttét többnyire egy korona felpénzzel erősiti meg. Most aztán az ügynök keres vevőt. Ha talál olyat, ki a kikötött ösz- szegnél nagyobb árt igér, akkor természetesen megköti vele az üzletet és a különbözeiét zsebrevágja. Ha azonban nem talál vevőt, vagy pedig nincs haszonra kilátása, egyszerűen elveszni engedi az egy korona felpénzt s nyomtalanul eltűnik, mig az eladó csak várja az ügynököt, persze hiába s nem adhatja el az állatot, mert köti a felpénz. Se szeri, se száma az ilyen becsapottaknak, kik aztán a rendőrséghez járulnak panaszukkal, de hasztalan, mert a rendőrség nem járhat el a többnyire ismeretlenség leplébe burkolózó ügynökök ellen. Ezeket a szegény embereket vette most védelmébe Tankóczy Gyula h. főkapitány, aki minduntalan bebizo- nyitja, mennyire szivén viseli hivatását. A h. főkapitány ugyanis elrendelte, hogy különösen a vásártéren, de más feltűnő helyeken is a következő tartalmú figyelmeztetést függesszék ki : Óvakodjunk az ügynökök kevés felpénzzei kötendő vásárlásaitól s minél nagyobb összegű felpénzt követeljünk. Ennek a figyelmeztetésnek valószínűleg meg lesz a kívánt eredménye. Kérdés azonban, vájjon az illető ügynökök ismert ravasszságuknál fogva, nem fognak-e valami újabb furfangot kieszelni az egyszerű s könnyen hivő parasztnép becsapására ? + Mellőzött alispáni rendelet. Nagy László alispán Szatmár város kérelmére rendeletileg utasította az „Ecsediláp lecsapoló “ társaságot, hogy mindazon helyeken, hol a társaság által létesített csatorna a közlekedési vonalokat átmetszi, az utak osztályozása szerint átjárókat és hidakat létesítsen. Nevezett társulat, mely az érdekelt birtokossággal szemben már több méltánytalanságot követett el, az alispáni rendeletet a füle mellett egyszerűen a szélnek eresztette és esze- ágában sem volt arra gondolni, hogy a közbirrokosság rendkívüli áldozatával szemben eleget tegyen annak a kötelességnek, a mire a hatóság figyelmeztette. Ez a társulat volt az, mely a Homorúd vizét, közvetlenül a várossal szemben, a Szamos medrébe vezette, miáltal a legszebb szántófeldeket keresztül-kasul vagdalta, azokat legtöbb helyen derékban ketté metszette és igv a legjobb földek értékét megsemmisítette és teljesen értékteleni- tette. Az átvagdalt helyeken a társulat köteles hidakat építeni. Nem csak a méltányosság, de az alispáni rendelet folytán is. De a társulat ennek daczára még sem tett eleget kötelességének. Szatmár város végtére is megsokalta ezt a bosszantó indolencziát és átira- tilag megkereste az alispáni hivatalt, hogy tekintettel a birtokosság sérelmére, az „Ecsedi láp lecsapoló társaság14 igazgatóságát a már kiadott rendeletnek záros határidőben való foganatosítására a legszigorúbban utasítsa. * A városi legelők bérbeadása. A város tulajdonát képező s az úgynevezett Darvasmohán és Nagy-Cson- kási dűlőkön letarolt erdő-területet a város már az előző években oly formán értékesítette, hogy azokat tekintélyes árban, mint legelő földeket, bérbeadta. A wnult évben a két dűlőn elterülő legelőket a szomszédos Orosz- falu község birtokosai bérelték ki 7500 koronáért. A hatóság tekintettel azon körülményre, hogy a legelőföldek évről-évre gazdasági szempontból többet érnek, erre az évre 8000 koronában állapította meg a legeltetési bérösszeget, melyet az illető birtokosok hajlandók is megadni. Ilyen körülmények között valószinüleg az oroszfalusiaknak adja ki ismét a. város a két dűlőn elterülő legelőföldeket. * A városi szivattyúk kijavítása. Sok panaszra adott okot, hogy a város közkutainak vize a lerakodott iszaptól élvezhetetlenné vált, sőt gyakran az is megesett, hogy a mélyebb fekvésű ut- czákon az esővíz megtöltötte a pinezé- ket és ezáltal nagy károkat okozott. A város ilyen esetekben működésbe hozta kör- és pincze-szivattyuit, hogy a vizmizeriákon segítsen. A szivattyúk, a gyakori használat folytán alaposan megrongálódtak ugvannyira, hogy utóbb csaknem hasznavehetetlenné váltak. A város most ezeket a megrongált szivattyúkat kijavíttatta és hajlandó azokat a közönség használatára bocsátani. Az erre vonatkozó díjszabályzatokat most állapítják meg. * Szatmármegye 1902-ben. Széli Kálmán belügyminiszter kérdéseket intézett Szatmárvármegyéhez a közigazgatási állapot megfigyelésére és bírálatára vonatkozólag. Hugonnai Béla gróf főispán most hivatalosan szólította fel az alispánt, az árvaszéki elnököt, a kir. ügyészt, tanfelügyelőt, pénzügyigazgatót, főorvost és főmérnököt, hogy a tavalyi évről szóló adataikat mennél részletesebben nyújtsák is be hozzá. Az adatokból összeállított évi jelentést, mely a közigazgatási bajokkal is tüzetesen foglalkozik, a megye márcziusban terjeszti a kormányhoz. * A párbaj és a jezsuiták. A földmivelésügyi miniszter által rendezett csalai vadászatokon az előkelő
