Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-01-28 / 23. szám

2 Szatmár, Szerda SZATMÁRI H I R L A P 1903. január 28. 23 szám. és e mozgalomban a katonák is eré­lyesen kiveszik a részükéi. Belgiumban, amióta szigorú büntetéssel sújtják, nincs párbaj. Svédországban, Norvégiában, Svájcban, Dániában nem is ismerik. Nincsen párbaj a perzsáknál, a japá­noknál. a kínaiaknál. Ideje tehát, hogy nálunk is a legerélyesebb mozgalom induljon meg a középkori barbár szokás kiirtására. Dr. Lupesco párisi ügyvéd, a franczia liga tagja, aki átutazóban van Budapesten, franczia nyelven üdvö­zölte az alakulófélben levő magyar ligát. A párbajt nem tartja a bátorság megnyilatkozásának. Egészen más let­tekben nyilvánul a bátorság. Példakép pen felhozza Zolát, aki merészen, bátran szembeszállott a közvélemény­nyel, hatalmas pártokkal, magával az igazság szolgáltatással, csak azért, hogy az igazságnak érvényt szerezzen. Kossu- tány Géza táblabiró, aki szóval és írásban már husz éve küzd a párbaj ■ellen, lelkesen buzdít e vérbiróság ellen, amelyet ostobaságnak tart. Vá- zsonyi Vilmos országgyűlési képviselő kifejti, hogy a párbajellenes mozgalom már 1894-ben nagyobb hullámokat vert nálunk, de sajnos, egy-egv tragikus kimenetelű párviadal mindig lángra lobbantja a kedélyeket, de azután a tűz ismét lelohad. Figyelmeztet, hogy a párviadal ellen való párviadalban ne menjenek első vérre, hanem küzdjenek a végkimerülésig. Az elokvens szónokot megéljenezték. Dr. Adler Zsigmond kir. tanácsos rövid felszólalása után megalakították a szőkébb bizottságot. NAGYKAROLYI HÍREK. A nagykárolyi Kölcsey Egyesület“ estélye. Sóját tudósítónktól. Nagykároly, január 27. A nagykárolyi „Kölcsey Egye­sület“ estélyei, mióta Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató áll az irodalmi szakosztály élén, oly rendkívüli siker­rel járnak, mely az egyesület történe­tében alig van még feljegyezve. Bizo­nyltja ezt a folyó hó 25 én, vasárnap megtartott felolvasó estély is. A régi kaszinónak nagytermét a szó szoros értelmében zsúfolásig megtöltötte a közönség és pedig a város társadal­mának szine-java. A műsor is oly illusztris volt, a milyent csak a sze­rencsés kezű elnöknek sikerül össze­hoznia. Az estélyt a nagykárolyi dal­egyesület éneke nyitotta meg, Hoppeé Rezső. „Magyar dalsorozat“-nak elő­adásával, me yet igazán kifogástalanul adott elő. A második számot Csomay Győző szatmári joghallgató szavalata képezte, ki „Rákóczy Rodostóban“ czimü melodrámát szavalta el Láng Margit k. a. zongorakisérete mellett. A szavalat, minden legkisebb részleté­ben gondosan lett előadva, melyhez a preczis zongorakiséret méltóan simult, s az előadással igen nagy hatást értek el. úgy hogy a közönség nem győzött elegei tapsolni. A felolvasást Varjas Endre fö- gimn. tanár tartotta, „A no“-1 válasz­totta felolvasása tárgyául. Összehason­lítást tett a nö régi s jelenlegi hely­zete között. Éles hangon bírálta a nők jelenlegi nevelési rendszerét, mely el­vonja őket igazi hivatásuktól, a családi] körtől. Ostorozta egyes nők ferde né­zeteit s különösen a nőemenczipáczió eszméjét. A felolvasás annyira tetszett, különösen a férfi-közönségnek, hogy a felhangzó tapsok kétszer is az emel­vényre szólították a tudós tanárt. Nagy élvezetet szerzett Ujfalussy Géza Debreczenböl remek zongora- játékával, ki Goddard: „B-duru kerin- göjét és Sinding ,, Tavaszi zsongását“ adta elő, remek technikával s a kö­zönség kívánságára még egy darabot játszott, szintén nagy sikerrel. Majd Radó Sándor, a miskoiczi színtársulat volt tagja adta elő Rud- nyánszkilól a „Gyám“ czimü monolo­got, oly hatással, hogy a közönség gyöngébb szivü része könvekre fakadt. A műsort befejezte a dalegyesület ál­tal előadott .Dal a dalról“ czimü férfikar, melynek kifogástalan előadá­sával nagy sikert ért el a jóhiruévnek örvendő dalárda. Műsor után az étteremben társas­vacsorára gyűlt össze a közönség, me­lyen mintegy 150-en vettek részt, a legkedélyesebb hangulatban. — A va­csora folyama alatt Ilosvay László köszönte meg a pénzügyigazgatónak, mint az estély rendezőjének a szerzett élvezetet. A társaság pedig tánezra perdült, mely csak a hajnali órákban ért véget. * Gyászhir. Véber Pál, tekinté­lyes kereskedő, vármegyei bizottsági tag-, a Központi takarékpénztár igazgatósági tagja, folyó bó 26-án, hétfőn Nagyká­rolyban elhunyt. * Dalegyesületi közgyűlés. A nagykárolyi dalegyesület folyó hó 25-én vasárnap tartotta meg évi rendes köz­gyűlését Demidor Ignácz egyesületi el­nök elnöklete alatt. A felolvasott el­nöki jelentés, pénztári, szertár és pénz­vizsgáló bizottsági jelentéseket elfo­gadták. Az 1903. évi költségvetést megállapították. E czélból az elnök, alelnök, igazgató, ügyész, Kubinvi Ber­talan. Patay Ferencz és Nagy Élekből álló 7 tagú bizottságot küldöttek ki, mely hivatva lesz az ünnepség részle­teit megállapítani s tervet dolgozni ki. A közgyűlés utolsó pontját a tisztikar és választmány megválasztása képezte. Elnökké egyhangúlag Demidor Ignácz, alelnökké Simkó Géza, igazgatóvá Let- linger Béla, pénztárosá Feiffer Ede, jegyzővé Horváth István, szertárossá Zicher János választattak meg. A vá- lzsztmány tagjai lettek Polczer Ernő, Schnébli Károly, Dcbreczeni István, Kacsó Károly, Róth Károly, Kerekes Bertalan, Klaeskó István, Kubinyi Ber­talan, dr. Adler Adolf, Nagy Elek, Diczig Ádám. Csermes József, Tömpe Károly, Szolomayer János, Szabó La­jos, Luczay János, Medvey Ernő, dr. Váradi János. Szám- és pénztárvizs­gáló bizottsági tagok: Singer Lipót, Szolomayer Gusztáv, Ferenczi István. A választások megejtése után a köz­gyűlés véget őrt. SZÍNHÁZ. — (Házasodjunk.) Zsúfolt ház, lelkes közönség, tapsorkán és emelke­dett hangulat: ez a tegnapi színházi est signaturája Színházba járó közön­ségünk zajosan ünnepelte kedvenezét, Szentes Jánost jutalomjátéka alkalmá­val. Zugó tapssal köszöntötték és fel­vonás végén számtalanszor a lámpák elé hívták Szentest, ki meghatva haj­longott s boldogan köszönte a nem mindennapi ovácziót. És Szentes János ezt a kitüntetést megérdemelte, mert mindenkor ambiczióval, lelkesedéssel játszik, álljon bár szerepe pár szóból csupán s humorának kincses házából nagylelkűen áldoz szeretett közönségének Dóriit, kaezajt kelt maga körül s ki­apadhatatlan humorral párosult magas nívón álló játékával igazi élvezetet szerez a hallgatónak. A „Házasodjunk“ Sámsonjában tegnap is nagy volt és tökéletes mint mindig. Bár igazi szi- nészember, kinek élete — mindene a színpad s azon feltétlenül uralkodik, tegnap mégis a színészt legyőzte az ember: alakításán meglátszott az ün- nepcltotés okozta igaz meghatottság. Ügyes, jó darabot választott s igazán hálás lehet Guti Somának, a darab szer­zőjének, ki nagyban hozzájárult a tegnapi est sikeréhez. A lelkes hangulat a többi szereplőket is felvillanyozta, mert valamennyien jól játszottak és össze vágó, gördülékeny előadást produkál­tak. Az előadás keretében „Tarka színpad“ is volt, melynek legérdekesebb számát F. Lányi Irma szavalata ké­pezte. Szász Károly gyönyörű költe­ményét „A koldus asszony“-1 sza­valta mély érzelemmel és meginditóan egyszerű, természetes bájjal. Tiszta, erőteljes orgánuma gyönyörűen csen­gett s nagy hatást keltett. A közönség zajos tapssal jutalmazta az élvezetes szavalatot. — (Komjáthy Szatmáron.) Kom játhy János, a kassai színház igazga­tója legközelebb lerándul városunkba s fellép „Rostand“ világhírű darabjában a „Cyrano de Bergerac“-ban. Kom­játhy nemcsak kiváló színigazgató, de kitűnő színész is s mint ilyen már dús babérokat aratott. Cyranoja egyike leg­jobb szerepeinek, melynek alakításakor hasábokat irt i'őla a kritika. — Szombatra már ki is volt tűzve a da­rab. de közbejött betegsége miatt el kellett halasztani vendégjátékát. Mihelyt azonban felépül betegségéből lejön Szatmárra, hogy a szatmári közönség nek is bemutassa kiváló művészetét. ÚJDONSÁGOK. Halál a vonat kerekei alatt. Elgázolt szatmári munkás. A vasút, ez a repülő vas kolosz- szus sok embert tett már szerencsét­lenné és sok családot fosztott meg sze­retteitől. Annyi sok véráldozat után mindig újat és újat követel. Tegnap estefelé is egy nős, családos munkás embert gázolt halálra. Nehéz, fáradsá­gos munkáját végezve, sietett családja körébe. Útja a vasúti síneken vezetett keresztül. A robogó vonat elütötte s 28 méter hosszú útvonalon maga előtt tolva, halálra sebezte. A sze­rencsétlenségről a következő tudósítá­sunk számol be : Debreczen állomáson a budapesti vonat beérkezte után legerősebb a vonat forgalom. Egymásután indulnak a szél­rózsa minden irányába a személyvona­tok. Tegnap délután a budapesti sze­mélyvonal késése folytán az a kevés időköz, ami a vonatok egymásközti in­dulására esik, egészen elenyészett. így történi azután, hogy a Szatmár felé haladó 1708-as és a Nyíregyháza felé menő -1604-es számú személyvonatok csaknem egyidőben indultak ki az állomásról. Mindkettőnek útja a do­hánygyár előtt vezet el és a műhely- telep előtt térnek el egymástól. Ezen a mintegy egy kilométernyi vonalon a két vonat egy időben futott végig s a különbség a két vonat mozdonya közt alig voll egy kocsi hossznyi. Ugyanezen időben ment arra Nagy Lajos vaggongyári kovács mun­kás, a ki a síneken keresztül igyeke­zett mielőbb családja körébe jutni. A szembejövő két vonatból csak az egyi­ket látta, mert a mozdonyból kicsa­pódott nagy tömeg gőzt a szél a másik vonatra hajtotta és azt egész elfedte. Nagy Lajos keresztül futott a Szatmár felé haladó vonat előtt és neki szaladt a másik sínpáron robogó nyíregyházi 4604 es személyvonat moz­donyának. A robogó vonat magával rántotta a szerencsétlen embert és maga előtt tolta 28 méter hosszig. A vonat megállás nélkül haladt tovább. Nagy Lajos borzalmas sérülésekkel ott feküdt a töilésen. A véres esetnek sokan voltak ta­núi a vaggongyári munkások közül. Megjelent a helyszínén Pogány Ármin mérnök is, akinek rendeletére a sze­rencsétlenül járt sérültet hordágyon a közkórházba szállittolták. Nagy Lajos 31 éves, nős, családos ember. A ren­dőrség vizsgálatot indított, hogy a sze­rencsétlenségben kit terhel a fele­lősség. A halálra gázolt szerencsétlen munkás, mint értesülünk, szatmári ember s csak nem rég került Szatmár­iul a debreczeni vaggongyárba. Személyi hir. Georgievic IAszló az Egerben állomásozó 5. gya­logezred alezredese ismerőseinek látoga­tására Szatmárra érkezett. * Jótékony pénzintézet. A szat­mári kereskedelmi és iparbank a szat­mári gör. kath. egyház javára husz koronát ajándékozott. A nemes ado­mányért az egyházközség nevében Papp Lajos, szatmári gör. kath. lelkész la­punk utján mond köszönetét. * A falu rémei. Dobrács-Apáti szomszédos községünk két gonosztevő­től szabadult meg tegnapelőtt, a kik valósággal rémei voltak a községnek. Sebestyén Gyula és Pándi Ferencz lelkiismeretét már sok bűn terheli. Is­meri is már mind a kettő a börtön levegőjét. Legutóbb a községben ismét betörést követtek el, nem is egyet, ha­nem ugyanazon éjjel — 25-én — ket­tőt, de a kettős vállalkozás balul ütött ki, mert elcsípték őket és most az ügyészség börtönében várják elitélteté­süket. A csendörség a két gonosztevő kézrekeritése fölötti örömében elfelej­tette közölni, hogy kik a káros felek, a kiknél a betöréseket elkövették. * Nemesi előnév. Ő Felsége, a király, Császár Gézának, a szatmári 12. honvéd gyalogezred alezredesének és törvényes utódainak régi magyar ne­Schréter Sz. divatáru üzletében (a Bossin-féle gyógyszertár mellett) férfi és női fehérnemüek, férfi, női és gyermekharisnyák, kartonok, vásznak alkalmi vétel folytán, úgyszintén téli alsó ruhák az előrehaladott idény miatt jóval a bevásárlási áron alul szerezhetők be.

Next

/
Thumbnails
Contents