Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-27 / 22. szám
22. t/,ám H i T M A 8 í tí í 8 L A ? január 27 3 Bz*tmiv. teái vészes volt, hogy nem is tudj* rails csinált. Egyáltalán nem rolt rablási szándéka, a miben ugyan erősen kételkedünk, mert akadt a Tárosban oly •gyén, ki felismerte, s azt állítja, hogy a neve nem KoYács é3 nem is csen- geri illetőségű. A megindított vizsgálat fogja a va ót kideríteni. SZÍNHÁZ. —«- (A Strikö.) Ha népszínmű előadást hirdet a szinlap, mélyen leszállítóit igényekkel megyünk a színházba, tekintve, hogy nincs megfelelő népszin- müénekesnőnk, kinek híján jó népszínmű előadást képzelni sem lehet. A vasárnap esti előadás még lefokozott igényeinket sem elégítette ki. Ez a körülmény most különösen kellemetlenül érintett, mert Fesztetich Andor gróf és Mészáros Kálmán is meghallgatták az előadást. Színészeinkben leire’, ett volna annyi ambiczió, hogy tekintettel illusztris vendégeinkre legalább szerepeiket megtanulták volna. Az egész vonalon ugyanis szerep nemtudások domináltak, mi által kinos szünetek állottak be, nem is szólva az örökös zavarról, mely uralta az egész színpadot. Kivételt képez Egri (István), kinek művészi játéka kárpótolt a sok bosszúságért, és Szentes (Anselrn), ki kis szerepében is kabinet alakítást nyújtott. A szerepneinludók neveit most az egyszer Minőiéiből nem említjük s reméljük, hogy ilyesmi nem fordul többé elő. — (S:c:ri;;' 'ánosjutalomjátéka.) Ma este. I,esj5 közkedvelt komikusunk Szentes János jutalomjátéka. Az előjelekből ítélve zajos színházi estére van kilátásunk, mert Szentes rövid szereplésével máris a közönség ked- venezévé lett. A jegyek nagyrészét már tegnap elkapkodták s bizony nem nagy orákulumi képesség kell annak kitalálásához, hogy ma este bizonyára kiteszik azt a bizonyos táblát, mely jelenti, hogy „minden jegy elkelt ÚJDONSÁGOK. A ,;Kö!csey-kör:í matinéja. Kellemes helyzetben van a riporter, midőn a „Kölcsey-kör“ többször méltatott matinéjáról kell beszámolni, mert egyrészt a közönség tüntető ro konszenve, másrészt a matiné tárgy- sorozata bö.ségí'.s alkalmat nyújtanak a legragyogóbb kép és hangulat festésére. A „Kőlcsey-kör" matinéi különösen az utóbbi időben, eseményeket jelentenek kuli malis közéletünkben. A közönség ezeket a délelőtti felolvasásokat és hangv v eveket már megszokta, szellemi szükségletévé vált és sűrű, tömött sorokban vonul fel és tölti meg a vn:.,óhaza nagy dísztermét mindannyiszor, ' valahányszor módot nyújtanak neki a jótékonyan visszaható kelletté* szélléihi élvezetre. Csak eg. telni. . et kellett vetni a vasárnap dóiéi ői matiné elit közönségére s az elé táruló -gyönyörű látvány maga a kg --óbb dokumentum volt arra mi -. • ■ , .. árosunk nak nagy, és r.z ...vokenységet mindenkor hé! : • ••v-llánylő intelligens közönség-• V. mely megérdemli, hogy ezen ki tulajdonságaiért őszinte elisnjerésb. n részesítsük és . hogy a „Kölesey-kör“ a kijelölt utón haladva a közönség lóvá bűi jogos várakozásával szemben folytassa a legmelegebb érdeklődéssel találkozott ma- tinéjainak sorozatát. A városháza nagy terme vasárnap szűknek bizonyult a közönség befogadására. Olyan nagyszámú hölgyközönség a „Kölcsey-kör“ matinéján még nem jelent meg, a mi bizonyára annak is tulajdonítható, hogy a műsor három számát a szatmári társadalmi élet három fiatal tagja töltötte be, a kik külön külön is de együtt véve fokozott érdeklődésre joggal tarthattak igényt. A „Kölesey-kör“ fiatal titkára, Scbik Elemér felolvasása volt az első szám. „Klapka induló“ cziruen tartott felolvasása mindvégig élénk érdeklődést keltett, a mit a tárgy szépsége és az előadás melegsége indokolnak. A felolvasót a közönség őszinte tetszésnyilvánítással tüntette ki. Veréezy Margit „A bakfistí ez. monológja viharos hatást keltett, a mit érthetőnek találunk, mert a kisasszony kedvességet, kellemet és szépséget visz magával a pódiumra, a mit kiegészít egy dilettáns tehetségét meghaladó ügyes alakitól képessége, fesztelen, könnyed és temperamentumos játéka. A közönség szűnni nem akaró tapssal julalmazta a kedves monolog ügyes előadóját. A harmadik piece Tanódi Endre zongorajátéka volt, a ki különösen kitűnő technikájával keltett feltűnést. A kifogástalan korrektséggel bemutatott zongora számért a közönség megérdemelt tapsokkal fizetett. A matiné ezzel véget ért. * Személyi hir. Feszt etich Andor gróf a vidéki színészet főfelügyelője és Mészáros Kálmán az „Országos szinészegyeaület“ igazgatója, kik resztvettek a szinikerület megalakítására egybehívott értekezleten, a hajnali vonattal Budapestre utaztak. Fogfájás — egy koronáért. A ki nem hiszi, próbálja meg. A mulatság csak egy koronába kerül, váltson a színházi pénztárnál egy ötven krajezá- ros jegyet, menjen el az előadásra és kap olyan fogfájást, a minőt csak a szatmári színházban lehet kapni. Oly nagy a léghuzat fenn a karzaton, hogy azt kiáltani istenkisértés és biztos betegséget idéz elő. Annyi a bölcsebbnél bölcsebb rendelet, annyira vigyáznak a színházra s a kulisszákra, csak a közönség egészségével nem törődnek. A hatósági-közegek sorra járják az öltözőket, hogy meggyőződjenek arról, vájjon nincs-e folyosókon idegen (?) pedig talán jobb volna, ha a színházi nézőtéren tekintenének szét és az egészségrontó légvonat ellen keresnének orvoslást. Tegnap egy földszinti zártszék bérlő a nyakába húzta a kabátgallérját és úgy élvezte a „ezugot*, majd szomszédjához fordult és mosolyogva kér dezte: — Ugyan kérem, hány légvonatból áll még a darab ? És ezt az urat ma felkötött állal láttuk: fogfájást kapott a szegény, részint a léghuzattól, részint az elő adástól. * Az uj perrendtartás. A képviselőim igazságügyi bizottsága által most tárgyalt polgári perrendtartás tudvalevőleg számos oly rendelkezést tartalmaz, mely a kereskedelemre és iparra hátrányos. Ezek ellen a hazai és kereskedelmi iparkamarák ez idén is erélyesen küzdöttek, bár ez ideig, sajnos, nem sok sikerrel. Ez ügyben Lánczy Leó, a budapesti kamara elnöke újabb értekezletet hivott egybe, mely e hó 25-én délelőtt 11 órakor volt Budapesten. E gyűlésen a deb- reczeni Kereskedelmi és Iparkamara részéről Szabó Kálmán elnök és Szá- vay Gyula titkár vettek részt. * Kivándorlás a felvidékről. Zsolnáról Írják, hogy a kivándorlás, a munkahiány, a téli ínség és a kivándorlási ügynökök rábeszélése következtében a Felvidéken az eddiginél is nagyobb arányokat kezd ölteni. E hó húszadikán is nagy csoport kivándorló verődött össze a zsolnai állomáson, hogy a reggel 9 órakor Oderbergbe induló vonattal tovább utazzanak Hamburgba és ott hajóra szádjának. New-Yorkba szóló jegyekkel és útiköltségekkel el voltak látva. A kivándorlók többnyire javakorban lévő férfiak voltak, de volt közöttük néhány fiatal asszony és leány is. Legtöbben a nyitramegyei Miaváról és Brezováról jöttek, de voltak néhányan Rózsahegyről és Puchó- ről is. A csendőrség mindjárt tudta, hogy mijáratban vannak és minthogy útlevele egyiküknek sem volt, valamennyit bekísérték a főszolgabiróság- hoz, ahol pénzüket elvették és az illetékes községi elöljáróságokhoz küldték, a kivándorlókat pedig visszatérésre bírták. * Hymen. Vettük a következő eljegyzési hirt: Bugaczi és szentkirályi Szentkirályi Ödön Hevesvávmegye tb. főjegyzője örömmel tudatja Irén leányának 0 o m e n s o 1 i Ede cs. és kir. 5. gy. ezrodbeli főhadnagygyal történt eljegyzését. Eger, 1903. január havában. * A tanórák az elemi iskolákban. Az elemi iskolákban a tanórák a téli hónapokban több rendbeli felszólamlás alapján délután félkettőkor kezdődtek. Ez ugyan nem nagy kedvezmény volt a gyermekük egészségéért, aggódó szülőknek, de hát mégis csak volt — valami. Igaz, hogy mi és velünk együtt a szülők a délelőtti tanóráknak kilenckor való kezdete mellett harczoltunk, a mi helyett a gyermekeknek a délutáni korábbi hazabocsáttatását rendelték el! A tanítótestület részéről felhozott indokokat figyelembe vettük és megnyugodtunk az uj órarendben, mely mégis esak járt annyi erővel, hogy azoknak az apró csemetéknek nem kellett a sötétben hazabotorkálniok. Ez az uj órarend azonban e hó 25-én megszűnik és visszaállítják a régi rendet, a mi nem helyes, mert a nappal még alig észrevehetően hosszabb. Hát olyan sürgős volt a régi órarend visz- szaállitása, hogy azzal nem lehetett volna várni — márczius 1-ig ? — Ugyan! * A rejtélyes rézrud. Az újságírókat megtréfalta a főkapitány. A nála tegnap délután megjelent újságírók ugyanis egy vastag papírtekercsbe csomagolt rézrudat fedeztek föl az asztalán. Szenzácziót sejtve mohón kérdezték a főkapitányt. Micsoda rézrud ez., főkapitány ur? A főkapitány titokzatos arczczal felelt,: — Urak, ez igen érdekes tárgy. Jegyezzék csak. Mind a jegyzőkönyve és czeruzája után nyúlt. S ekkor leplezte le a főkapitány a rejtélyes bűnjelt: — Ez az a rúd, amit önök annyiszor emlegetnek, az, a m e 1 y 1 y e 1 a rendőrség a tolvajok nyomát üti!.., * Elfogott huszárszökevény. Szép élet a huszárélet, szép is, vig is. De talán még szebb maga a huszár, különösen pedig a magyar huszár. Mikor vállára veti vitézkötéses dolmányát, fejébe csapja kócsagtollas csákóját és ránezos szaru ragyogó csizmáján megpengeti csengő sarkantyúját, de sok lány szive dobban nagyot a deli huszár legény láttára. Megesik aztán az is, hogy egy-egv szép tüzes szempár láttára a huszár szive is megmozdul és elszántakra ösztönzi a rettenthetlea hadfit Egy ilyen huszárról szól az ének. Kapitor Gyula, a gyöngyösi 15. huszárezred közlegénye beleszeretett égy gyönyörű szatmári leányba. A távolban sehogy sem birt ellentállni a vágynak, hogy láthassa szive választottját, a szép leányzót. Csakhogy hiábavaló volt minden epekedése, szabadságot nem kapott. Hát mit csinál ilyenkor a huszárlegény ? Segít magán, a hogy tud. Megszökik. Ez a legradikálisabb megoldás. Azután — lesz, a mi lesz ! Kapiter Gyula egy szép napon itthon termett özvegy édes anyjánál, a ki sehogy sem tudta megérteni fia hirtelen hazajövetelét. Nem is várta be,, hogy anyja házában fogják el. Elment ő maga a katonai hatósághoz, ahol jelentkezett. Persze rögtön elfogták, és most haditörvényszék fog Ítélkezni a „bűnös“ szökevény felett. * Az 1848: XX. törvényezikk. A két protestáns egyház tudvalevőleg közös bizottságot küldött ki az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása tekintetében követendő eljárás megállapítása végett. E hó 21-én ültek össze a bizottság tagjai. Előbb lcülön-külön az ágostaiak és a reformátusok, aztán 22-én együttes ülésben a következők : Az ev. ref. egyház részéről: báró Bánffy Dezső, gr. Dégenfeld József, gr. Tisza István, Darányi Ignác/, Hegedűs Sándor, Kun Bertalan, Antal Gábor, Bartók György, Széli Kálmán, Zsigmond Sándor, Bernáth Elemér, Simó Lajos. Az ág. hitv. evang. egyház részéről : báró Prónay Dezső, Zsilinszki Mihály, Fabiny/ Teofil, Laszkáry Gyula, Szentiványi Árpád, Ihász Lajos, doktor Baltik Frigyes, Sárkány Sámuel, Zelenka Pál, Gyurácz Ferencz, Zsigmond Jenő, báró Podmaniczky Géza, Horváth Sándor, (budapesti) Sztehló Kornél. A közös bizottság hosszas tanácskozás után abban állapodott meg, hogy különválasztják az 1848. XX, törvényezikk 2. § ának tanulmányozását a 3. §. tanulmányozásától. Az előbbi céljára egy négy tagú, az utóbbira egy hat tagú bizottságot küldtek ki, a melyek adatokat gyűjtve, az újonnan összeülendő teljes közös bizottságnak előterjesztéseket fognak tenni. A helyzet az, hogy a közös bizottság oly munkát akar végezni, a melynek súlya, nyomatéka, de keresz- tülvihetősége is legyen. Arra is súlyt látszanak fektetni, hogy a különböző nézetek vitája intra muros maradjon és kifelé a bizottság egységesen, az egész protestantizmus nevében léphessen föl. EGYLET. = Az „Ezres“ finom éstélye. Az „Ezres“ finom estélyéről múlt számunkban már megemlékeztünk és közöltük olvasóinkkal azokat a nagyszabású előkészületeket, melyekkel a rendezőség az „Ezres“ bálját páratlan sikerűvé igyekszik tenni. Dr. Fodor Gyulának ez alkalomra irt paródiztikus bohósága — melylyel az előadandó tarkaszinpad kezdődik — már szerepezés alatt van és a napokban megkezdődnek a próbák. A szereplőket illetőleg ezúttal sem közölhetünk pontos tudósítást, mert egészen még nincs megállapítva a szereplő hölgyek névsora, de egy-kót nap múlva a részletes
