Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-25 / 21. szám
Szatmár, ÍS03; jänuar 25. Vasárnap. Második évfolyam, 21. szám. Előfizetési árak: Hetyban házhoz hordva: Egész évre . . t2 kor. Fél évre . , 0 kér. Negyedévre . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre , . 16 kor. Fél évre . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Ejtyes szám ára 2 kr (4 fi.) POLITIKAI NAPILAP. Megjelenik naponta (bétfö drivételtve).) . \ftir(fetésékét , »élláayos, si^oJJÍíban és egyezség szerintiiéi vesz a ' t't»*lóU)vatal.-Kaz’:FÍezy-u. 6. • (} ' r ; r.' • ■ Apró hirdetések ÍO 9Zoi|^Í0-'fitlér. minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefon: 106. Szerkesztőség: Kazinczy-uteza 6. szám, hova a lap szeHemi ; részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal. I Kazinczy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szét [ küldésére vonatkozó felszólalások intézendök. Á második tél. Szatmár, jan. 24. A tél újra keményre, zordra fordult. A nyomor még sohse volt nagyobb Szatmáron, ám a társadalom Bem érezte át soha ilyen erősen a segítség kötelességét. Szat- máron kivételesen a hivatalos szervezetnek is van érzéke a pauperizing gyógyítása iránt. Ám még Szat- máron is csaknem teljesen a társadalomra van bízva a szegényügy. A hivatalos szervezet kénytelen-kelletlen foglalkozik vele, mert nem térhet ki előle. Átengedi a társadalomnak s igy a legkiválóbb gazdasági és politikai kérdésből csinál egyszerűen jótékonysági ügyet, rábízva azt az előkelő hölgyek érzékeny szivére. Az előkelő hölgyek aztán a megszokott módon: jóté- konyczélu bálokat, hangversenyeket, vagy gyűjtést rendeznek, természetesen ama középosztály zsebének rovására, amelynek egy része, ha ninc6 is rászorulva a nyilvános melegedő szobákra, de rá lenne otthonn a kissé melegebb lakásra. A szegényügy a világon mindenütt tárgya a nemes szivek közjótékonysági érdeklődésének, de sehol sincs annyira rábízva, mint nálunk. Egyebütt csak másod, vagy harmadsorban közjótékonysági érdeklődésének, de mindenütt elsőrangú gazdasági és politikai feladat. Kétféle szegény van. Egyik, aki azért földhöz ragadt szegény, mert nem kap munkát, a másik azért, mert beteg, felszeg, vagy nyomorék lévén, nem tud dolgozni. Aki azért szegény, piprt nem tudja munkáját értékesíteni, az önsegély ránézve lehetséges két neme: a koldulás és a lopás közül gyakran inkább választja az utóbbit, mint az elsőt. Miért ne lenne jogom gondolja elkeseredésében — igazságtalannak lennem egy-két esetben ama társadalom ellen, amely felajánlott munkámat elutasitva állandóan igazságtalan velem szemben? Lám, a nyomornak is megvan a maga logikája. A társadalmi jótékonyság hiábavaló mindaddig, mig akár a város akár az országházban a szegény- ügyet kevés érdeklődéssel tárgyalják, mig a szegényügy nálunk épp oly elsőrangú társadalom politikai és guzdasági kérdés nem lesz, mint aminővé az utolsó félszáz esztendő alatt a müveit Nyugaton lett. A pauperizmus legjobb orvossága a jó közgazdasági politika. Ha azok, kik az állam élén állanak, az állam munkás polgáraiban nem pusztán adóalanyokat, hanem a nemzeti nagyság alkotó részeit látják, akkor arról is gondoskodni fognak, hogy mindenki megtalálja azt a munkakört, amelyet betöltve megkeresheti mindennapi kenyerét. A köznyomort a társadalmi jótékonyság csak ideig.óráig enyhítheti. Megszüntetni vagy leküzdeni egyedül csak a helyes szocziálisés gazdasági politika fogja. A magyar közéletnek erre volna égető szüksége. De fájdalom, ilyet sem a parlament, sem a kormány nem csinál. És mit tehetünk mi? Gyűjtünk, adakozunk erőnkön felül. De meddig tudjuk csinálni ezt is. A proletárok, nyomorgók száma egyre nő, az exisztencziák egyre fogynak... Nagy csőd lesz ebből!... ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, jan. 24. A képviselöház mai ülésén Appo- nyi Albert gróf elnökölt. Az ülés megnyitásakor az elnök bejelenti, hogy Rakovszky István busz képviselővel TARCZA. A H É T R Ő L. ‘A Szatmári Hírlap eredeti tározója. Szerkesztői parancs szerint a hét krónikájának megírásánál köteles va gyök az eseményeket rövid okfejtéssel és ismertetéssel tárni az olvasó elé és mellőznöm kell az időjárás okozta hangulat festést. Megvallom, ez a parancs sehogy sincs Ínyemre, mert rossz társalkodó és sensitiv természetű lévén, a diskurzus fonalát rendesen az időjáráson szoktam kezdeni. De hát a szerkesztői önkény felebbezhetetlen fórum, mely előtt a segítő munkatársnak meg kell hajolni. Pedig, sajnálom, hogy nem írhatom meg az ismét hidegre fogott tél kellemetlen visszahatását és hogy nem festhetem azt az érzést, mely csak a legutóbb is élvezett tavaszi légáramlat langyos fuvallatára betöltötte az emberek szivét, hogy — bár rövid napokra is — kéjelegve szívják magukha a tavasz előhírnökének első balzsamos illatát. ügy veszem észre, hogy e kis panaszszal mégis csak czélt értem. Beszéltem az időről és ezzel a zsongó által hozott és jogérvényesnek tekintett határozatot megsemmisítette. Ehhez nem volt joga a választmánynak és ez az, a mi miatt az egész erkölcsi testület, a „Kőlcsey-kört“ úgy a fővárosi, mint a vidéki sajtó megtámadta, elitélte -• méltatlanul. Ebben az ügyben még nem hangzott el az utolsó szó. Kívánatos, hogy az elkövetett hiba reparáltassék akként, hogy e magas színvonalon álló erkölcsi testületünk reputácziója a legtávolabbról se szenvedjen csorbát. ♦ Benne vagyunk a farsangban. A báli élet mámora édes izgalomba hozza a vigságra szomjas embereket. A táncz- mulatságok egy része már lezajlott, a másik része pedig most vár rendezésre. Megmozdulnak az egyesületek, hogy különféle czimeken megtarthassák farsangi mulatságukat. Az öreg „Ezres“ is kilép a tánczterem sima parkettejére, hogy egy szenzációs sikerrel kecseg tető mulatságos, vidám estét szerezzen a közönségnek. Szinte hallani véljük az öreg ágyú bömbölését, melynek nyomán általános derű és kaczagás fakad. Csak rajta! A hol annyi a disz- hivatal, no ott diszesnek, ragyogónak és pompásnak kell lenni mindennek^ 'fSÉ?Wgf'Wm. BlB^^fltTnaoHö bozárt ülést kér, A házszabályok értelmében a zárt ülést elrendelték. A zárt ülésen Rakovszky István Apponyi memorandumának nyilvánosságra hozatala ügyében indítványozza, hogy a „Neue Freie Presse“ budapesti levelezőjét, Singert, a házból tiltsák ki. Széli Kálmán miniszterelnök rövid felszólalásában ellenzi Rakovszky indítványát. Szenti vány i Árpád napirendre térést ajánl. Szatmári Mór védi Singert, aki szerinte semmiféle inkorrektséget nem követett el. Hock János hevesen támadja Singert, kit, ha nem volna magyar állampolgár, ki kellene utasítani az országházból. ^ Vészi József védelmére kell Sin- gernek, akinek Magyarország ismertetése körül nagy érdemei vannak. Liánná ismét Kakovszky István emelkedett szólásra kijelentvén, hogy vádját fen- tartja és Singert mindaddig inkorrekt és gyáva embernek tartja, mig be nem bizonyítja, hogy nem lopás avagy vesztegetés után jutott az iratokhoz. A zárt ülést ezzel határozathozatal nélkül bezárták. Nvilt ülésen Benedek János kéhém társaságnak konkurrencziája akad a „Filléregylet“ mulatságában, mely veszedelmes ellenfél, mert a puha női kezek simogatására a legmakacsabb ellentálló akarat is megpuhul és köny- nyen megtörténhetik, hogy a „Filléregylet“ bálján ropja a csárdást az, aki eredetileg az „Ezres“ nagy czéczóju mulatságára készült. Az előjelek szerint mindkét mulatság a legszebb siker reményével kecsegteti a rendezőséget. * Színházi életünk szürkeségét is élénkség fogja mihamarabb felváltani. A jutalomjátékok sorrendje megkezdődött. Az első már megtörtént, — sovány eredinénynyel, de hát ezen nincs mit csodálkozni, az uttörés munkája sohasem hoz teljes sikert. Annál eredményesebbnek Ígérkezik a többi. Különösen a keddi jutalomjáték iránt mutatkozik rendkívüli érdeklődés és az előjelekből Ítélve olyan színházi estre van kilátásunk, aminö a saisonban még nem volt. A színház további érdekeltségei azok a vendégszereplések lesznek, melyektől már csak napok választanak el bennünket. Éppen ideje, hogy komoly színmüvekben hivatott erők szinmavészetében is gyönyörködJuvenal. A farsangi idényre ajánlja újonnan érkezett csinos kivitelű férfi és női TÄNGZGZIP0IT a lehető le rban. gondolatok zajának kiröppenésére utat nyitottam. >1« Izgatott volt e héten a közhangulat. Valami színes buborék pattant szét s a gyönge lövés hangja az emberi érzékenykedéstöl ezerszeresen visszhangozva, mint hatalmas ágyudörej rezgeti át a légen s az elhaló hang- hullámok végső akkordjai bejárták bércz- völgyes szép hazánk minden zegét- zugát. Ez még nem volna baj. De az már éppenséggel nem mondható kellemesnek, hogy a felfogott hangokból olyan vélemények alakultak ki ellenünk, a miket a világért sem mernénk reprodukálni. Pedig jól tudjuk, hogy hiba esett a kréta körül. A „Kölcsey- kőr“ intakt, szeplőtlenül áll és ezt a jó hírnévnek örvendő, irodalmi társaságot nem is érte megkisebbités. A mi lelytelen dolog történt, lehet, hogy ibban Mátray Lajos is hibás és a ,Kölcsey-kör“ választmánya azért minien körülmények között felelős. Külö- íösen az utóbbi, mely effektuálhatatlan, íatáskörét meghaladó határozatot holott. Konczedáljuk, hogy Mátray Lajos ■észéről is történhetett helytelenség, de íz alig figyelembe vehető a választ- nány ha t ároz,, ffldv " Kölcsey-kör“ közgyűlésének pinnrnna'1
