Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-01-23 / 19. szám

Szataiár, péntek SZÍT M Á 11 I l a mi e r KIÜL A P 19. szám. * Válság a „Kölcsey-körben.“ A Mátray Lajos ügye még mindig élén­ken foglalkoztatja a közvéleményt. A -sajnálatos esettel úgy a fővárosi, mint a vidéki sajtó is foglalkozik és minden tekin­tetben a mi álláspontunkra helyezked­tek. Ezúttal is teljes objeetivitással szólunk az ügyhöz és konstatáljuk a sajnálatos tényt, hogy a „Kölcsey-kör“ irodalmi szakosztályában beállott el- nökválság bénító visszahatással van iro­dalmi életünkre, mely pedig éppen az utóbbi időben a legörvendetesebb fej­lődést mutatta. Külön czikkben is mél­tatjuk ma a „Kölcsoy-kör“ irodalmi munkásságát, melynek eddig — tud- tunkkal — egyik leglelkesebb és leg­erősebb előharczosa és zászlóvivője volt Mátray Lajos. Őszintén szólva, sajnálnék, ha a beállott válságnak oly nagy méreteket öltött hullámai elsimít­hatok nem lennének! De reméljük, hogy a „Kölcsey-kör“ a megkezdett utón kitartással és lelkesedéssel tör •lőre nemes czéljainak megvalósítá­sára, a mely törekvésében a mi leg­jobb akaratú munkásságunkat.— a mint azt eddig is tettük — mindenkor is­tápolói, terjesztői és önzetlen harczosai leszünk a „Kölcsey-körnek.“ + A hivatalos lapból. Az igazság­ügyminiszter Ruvald Gyula fehérgyar mati kir. járásbirósági betétszerkesztői szakdijnokot, a nyíregyházai kir. tör­vényszékhez írnokká nevezte ki. * Adomány. A Szatmári Keres­kedelmi és Iparbank, a helybeli első fokú kereskedelmi iskolának 30 koro­nát adományozott. * Nyilatkozat. Ezennel kijelentem, hogy a „Szamos“ f. évi 7. számában közölt hir, mely szerint én Szatmári Friss Újság“ szerkesztését elvállaltam — téves information alapszik. Szatmár, 1903. január 22-én. Káldor Lajos. * Színésznő és huszárhadnagy. Meg irtuk, hogy Szatmáry Ervin, a Szatmáron is ismert honvédhuszár- hadnagy színész lesz s Mezev Béla győri színigazgató társulatához szerző­dött. Egy Szathmáryval jól ösmerős forrásból azt a hirt is halljuk, hogy Szathmáryval együtt Kreesányi Ignácz temesvári társulatának egyik szépségé­ről hires nőtagja is szerződött Mezey- hez. E szerint a fiatal katonatiszt miatt a szép asszonyka elvált a férjétől és most nőül megy a fess huszárhadnagy­ból lett színészhez, akivel forrón sze rétik egymást. * A restek vallása. A sokféle vallás mellett, mint egy kievi orosz folyóirat közli, Kievben egy nagyon különös vallás kelletkezett, a melynek alapja a restség. A feiekezet hívei magukat malevantenoknak nevezik, ala­pítójuknak Malening Konrád nevéről, a ki 1872-ben kibocsáttatva az elme­gyógyintézetből hirdetni kezdte az esz­mét, melyeknek a rest emberek közül természetesen elég követőjük akadt. Maga az alapitó vallását a liliomokhoz hasonlította, amelyek: „Sem nem szőnek, sem fonnak, Mégis élnek, virágoznak.“ A malevantenok nem akarnak is­merni semmi munkát, éppen csak a házkörül való foglalkozást: mindig fe­kete ruhában járnak, csak kenyérrel, gyümölcscsel és vízzel táplálkoznak. * Állat betegség. Nagy-Palád ' községben az állatok között az úgyne­vezett iiihkór lépett föl, melynek folytán az alispáni hivatal meg tette a szokásos óvóintézkedéseket. * Hivatalvesztésre ítélt körjegyző. Mint lapunkat értesítik Dornek Béla Horgasi (Bácsm.) körjegyzőt, több hi­vatali szabálytalanság mtatt állásának elvesztésére ítélte az illető fegyelmi választmány. * Verekedő czigány. Olyan a czi- gány, mint a kezes bárány, ha — nem bántják. Különben is szelíd, jámbor természetű, csak a keze enyves. Ha pedig ellenséget lát, fut. Egymás között azonban a ezigányok rettenetesen önér­zetesek, roppant rátartósak és ha ösz- szekülönböznek, argumentumként elég gyakran használják a botot, még pedig a bunkós végéről. Hogy aztán ez a bot minő hatást kelt a pajtásnál, azzal nem törődnek. Talpoa János teknöcsi- náló avasuj falusi czigány sem sokat teketóriázott, hanem az ellentétes né­zetet valló pajtását a szerdai heti vá­sáron úgy fejbe legyintetté, hogy annak a lélekzete is elakadt. A vitézkedő legényt a rendőrség hamarosan lefü­lelte és 24 órára hűvösre tette, hogy alkalma legyen lobogó vérét egy kissé lecsilapitani. * Gzukrászda Mikolán. Szenzáczi- ója van a szomszédos Mikolának : czuk- rászdát kapott. A mikolai piros rokolyás, topánkás leányok és a patyolat inges deli legények ezentúl a fonóval édes keveset fognak törődni, mert ott van a legújabb, a legmodernebb, a fényes tükrü czukrázda, a mi oda csalogatja sok édességével őket a kerek asztal mellé és pattogatott kukoricza — illetve szatmári dialektussal szólva, pukkan­tott máié helyett — eszik a süte­ményt. igaz, hogy Mikolának nincs aszfaltos korzója, nincs nagy elite pub­likuma, nincs helyi zsurnalisztikája, nincs — eh, de kit érdekel az, a mi nincs, — hanem van és ezzel eléged­jünk is meg egyelőre: czukrázdája. A nagy eseményről szívesen voltunk híradással. * Halál a fa alatt. Halálos végű szerencsétlenség hírét vesszük Sárköz- újlakról. A községhez tartozó erdőben nehány ember fairtással foglalkozott, amidőn egy Princz József nevű sár- közujlaki főldmivest végzete arra vitt. Princz valószínűleg nem vette észre, hogy egy magas tölgyfa már félig le­döntve lóg a levegőben, mert egyene­sen a veszedelmes helynek tartott. A már keresztül fűrészelt tölgy melyet csak néhány kötél tartott még fönn, éppen akkor zuhant alá, mikor Princz alatta járt. így a szerencsétlenség kike- rülhetlen volt. A hatalmas tölgy maga alá temette a boldogtalan embert, ki fején és mellén oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy alig pár perez múlva meghalt. A megrémült munkások már csak holttestét vehették ki a fa alól. A szerencsétlenség hire csakhamar el­terjedt a faluban is-. A tragikus véget ért ember felesége jajveszékelve futott a szerencsétlenség színhelyére. A sze­rencsétlenül járt embernek öt gyermeke maradt árván, kik édes anyjukkal együtt most a legszomorubb helyzetbe jutottak. * Esik a hó. Szinte furcsa ennek az elvitázhatlan ténynek ilyen egyszerű, lakónikus konstatálása, mert hát látja mindenki, hogy a felleges égből ismét ezer és ezer számra hullnak alá a fehér hópihék. De ha tekintetbe vész- szűk, hogy ennek a hó esésnek jelen­tősége is van, mindjárt nem találjuk oly furcsának, hogy betűt vesztegetünk reá. Az alászálló hópihék elsősorban is arról tesznek tanúságot, hogy vége most már hivatalosan is annak a sze- szélyeskedö időjárásnak, mely oly kel­lemetlenül hatott az emberekre, kik elvégre is ahhoz vannak szokva, hogy a tél legyen tél, hogy aztán annál nagyobb lehessen az örömük, ha ko­molyan beköszönt ezer szépségével a tavasz. Másrészt gazdakőzönségünk is igen gyanakodva fogadta azt a hirtelen időváltozást, mely nem csekély zavaro­kat okozott a természet ölén is, hol most még a hó melengető takaróját kivánják a „tavasziak.“ Ha tekintetbe vesszük még, hogy a szálldogáló hópi­hék újból igazolják Falb urnák január hó második felére vonatkozott jöven­döléseit, azt hisszük, elég jelentősége van a hónak, melyen ugylehet, holnap már vidám csilingelőssel siklanak tova a szánok. * Halálos végű kártyázás. Az alanti szinte hihetetlenül hangzó hirt írják nekünk Soborsinból: Vasárnap délután három úri ember bement Theodorovies Nikodóm vendéglőjébe kártyázni. Játókközben többször ösz- szeszólalkoztak a fiatal emberek s ál­talában a játék folyamán nagyon iz­gatottak voltak. Esti tiz órakor a kár­tyázás még javában folyt s közben nagyokat ittak a kártyások, amiany- nyira felizgatta őket, hogy a két fiata­labb játékos egyszerre csak össze­rogyott s az elősiető orvos már csak a szivszélhüdós következtében beállott halálukat konstatálhatta. * Mit tud a kis bojtár ? Csa- mangó Illés bojtár a csegöldi földeken. Könnyű, gondtalan élet a dolga. Le­gelteti nyáját, fújja furulyáját s bu nélkül éli világát. Tegnapelőtt azonban sora került. Beidézték a rendőrségre, kihallgatásra valami tilalomban. — Hogy hivnak ? — Engöm? Illésnek. — A neved kérdem. — Gsamangő Illés. — Hol születtél ? — Nem tudom! — Hány éves vagy ? — Azt se tudom! — Kik voltak a szüleid ? — Tudja a jó Isteni Furulyázni tudok én csak, instálom alásan! — felelte a szorult helyzetbe jutott legény. — Egyebet semmit se tudsz? — Még azt is, hogy mennyi bür- gét legeltetök. De mán többet aztán nem tudok semmit. * Hölgyek öröme ! Ezrekre menő elismerő levél bizonyítja, hogy a legjobb szer a szépség ápolására az általam ké­szített Dr. Letman-féle arezkenőcs. Egy tégely ára 1 korona, hozzávaló szappan 80 fillér. Pouder 1 doboz 1 korona. Csak nevein és arczkópemmel ellátott tégelyt kérjünk és fogadjunk el! Kérem egy próbarendelményt tenni. Gyarmati Emil városi gyógyszertára a Szent-Há­romsághoz Baján. Viszonteladók nagy kedvezményben részesülnek. MULATSÁGOK. (*) Az iparos ifjak körének bálja. A „szatmárnémeti iparos ifjak köre“ a jövő hó 8-án a „Pannónia“ szálló táneztermében ifjúsági bált rendez, melyre a meghívókat most küldik szét. A bál iránt széles körben nagy érdek­lődés mutatkozik s igy bizton remél­hető, hogy az idei farsangnak ezen mulatsága is egyike lesz a legsikerül tebbeknek- Belépő dij személyenként 1 korona 20 fillér. TÖRVÉNYKEZÉS. § Uj ügyészségi megbízott. Az igazságügyminiszter Oörög Miklós szat­mári törvényszéki aljegyzőt a helybeli kir. ügyészség kerületébe ügyészségi megbízottul rendelte ki. § Elitéit betörők. A szükség rossz tanácsadó. Űzi, hajtja a nélkülözőt, hogy bárhonnan is teremtse elő azt, a mi kell. Mikor aztán a szükségletet meg nem engedett módon akarja valaki kielégiteni, olyan cselekedet müvei, a mi miatt a büntetőtörvénynyel gyűlik meg a baja még akkor is, ha a bűn­tettet nem hajtotta végre, — mert megakadályozták. Igr jártak Varata György és Kincze Vaszil bikszádi la­kosok is, akik csak néhány zsák búzát, zabot akartak elemelni Izrael Pinkász bikszádi gazda magtárából. De rajta vesztettek, mert elcsípték őket és az elkövetett betörésért a szatmári tör­vényszék tegnap megtartott főtárgyalá­sán felelősségre vonták az elcsípett betörőket és mindegyiket 6—-fi havi börtönre Ítélték. Az Ítélet jogerős. § Buzgó szavazó. A képviselő- választások izgalmai a legjámborabb választókat is kihozzák a rendes hét- köznapiasságból és ha kel!, ha nem, legalább a választás napjára, mindegyik választó fölcsap politikusnak és érezteti egyéniségének súlyát. Hiába, a voks nagy hatalom. Ritka ember is, ki ne érvényesítené szavazati jogát. Az azon­ban a legritkább esetek közé tartozik, midőn egy ember két helyen sza­vaz Bogdán Ignácz péterfalvai lakos ezt megcselekedte, mert a legutóbbi képviselőválasztások alkalmával Csen- gerben is, Halmiban is élt szavazati jogával. Minthogy pedig az ilyen két­szeri szavazást tiltja a törvény, ennél­fogva az ügyészség Bogdánt felelős­ségre vonta. A feljelentés azonban a törvényben előirt 30 napon belül ada­tott be. így hát a vádlottat fel kellett menteni. SZERKESZTŐI POStZ B. I. Sopron. Ama kellemes hir hallatára, hogy nemsokára szerencsénk lesz Önt városunkban üdvözölni, fogadja a szerkesztőség köszöntését. Szívből kí­vánjuk : legyen mielőbb szerencsénk. Addig is iidv! Miniatűr. Helyben. A „Halál k ii s z ö b é n“ czimü novellája nem iiti meg a mértéket. Nincs benne összefüg­gés és stílusa nagyon is pongyola. Ez azonban ne ne vegye el kedvét, mert irhát még közölhető dolgokat is. Tessék sokat olvasni és még többet tanulni. Akkor viszi valamire. Különben ha nem sajnálja a fáradtságot, látogasson meg bennünket a szerkesztőségben a délutáni órák alatt. H. L. A szász trónörökösné szö­késére vonatkozó vélemények — leg­alább az írásból következtetve — egytől- egyig nőktől származnak. Lehet, hogy a vélemények valamelyike férfi sugallatára készült, de olvasónőink intelligentiája iránt tartozunk annyi elismeréssel, hogy bátran állíthassuk, miszerint azokat a szellemes véleményeket egytől-egyig höl­gyeink Írták. VÁROSI színház­Bérletszünet. Pénteken, január 23-án Rip van Winkle. Regényes Operette 3 felvonásban. Kezdete fél 8 órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents