Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-01-22 / 18. szám

18. szám Szatmár, csütörtök S ZiTMÁR I H IRL A P 1903. január 22. 3 rendesen a raktárban foglalatoskodott. A napszámos ember tegnap délelőtt munkaközben hirtelen rosszul lett. Az elöhirotl orvos konstatálta, bogy a munkás ember szélütést szenvedett. A mentők ápolás alá vették a tehetetlen embert és beszállították a közkórházba, a hol azonban uj beteg felvételére nem volt hely. A rendőrség más utón gon­doskodott a beteg ember ápolásáról. * Meggyilkolt pénzügyőr. Haj­meresztő gyilkosságról ad hirt buziási tudósítónk. Schön Eerencz pénzügyőri fővigyázó Kepesd község halárában portyázott, miközben három czigányra bukkant, kik egész halom dohányt czi- peltek a vállukon. Felszólította őket, hogy adják meg magukat. Azok látszó­lag nem szegültek ellent és követték a felvigyázót. Útközben egyszerre neki támadtak, kiragadták kezéből szolgálati fegyverét és furkós botokkal félholtra verték a szerencsétlent. De ez még nem volt elég, hanem saját szuronyos fegyverével is több helyen megszűrték az eszméletlenül heveröt és feltétlenül halálos sebeket ejtettek rajta. Sőt né­hány lépésről reá is lőttek, de a golyó szerencsére czélt tévesztett s közvet­lent! mellette fúródott a földbe. Mind­ezek után a zsiványok elmenekültek s a szerencsétlen fővigyázót úgy találták meg az arra járók. Kocsira tették, hogy bevigyék Buziásra, azonban inár útközben meghall. A csendőrök még az éj folyamán elfogták a tetteseket, a kik a nálunk is sokat szereplő La­katos família tagjai: Simon, József és Miklós. A három gyilkost lezárták. * Szerencsétlenség a vadásza­ton. Tragikus szerencsétlenség ragadta el Debreczenben ifj. Salánky Ferencz gimnáziumi tanulót. Halála körülményei hogy hangját is megváltoztatva, a tanuk sem merték határozottan állítani, hogy a fogoly csakugyan Mounier. Erre Quichetean rendőrtisztviselő kinyo­mozta Meunier anyjának lakóhelyét s megidézte az asszonyt, úgy gondolva, hogy ekkor legbizonyosabban ki fog derülni, hogy csakugyan nem Meunier-e a fogoly. Az öreg, megtört asszony meg­érkezett. A rendőrtisztviselő leültette, majd kiadta a parancsot, hozzák elő a fogolyt. Alig lépett a szobába, az öreg asszony felugrott székéről és a férfi felé rohant. — Fiam ! Szegény gyermekem ! Mi történi veled! ? — kiáltozta kétség- beesetten. A fogoly igyekezett magától elhá­rítani az ölelő karokat, de már nem használt. Az anyai szeretet árulója lett s Meunier-t elviszik a kényszermunkára. * Állami fedeztetési pótdij. Mi­kor a hidontuli állami méntelep osz­tálynál a fedeztetési helyiségeket a vá­ros a kívánt módon felépítette, a föld- mivelésügyi minisztérium megengedte, hogy az építkezési költségek visszté- ritéséül a város minden kancza után két korona fedeztetési pótdijjat szed­hessen. A múlt év végén be is jött a helyiségek előállítási költségeinek ára, azonban a város a gazdasági tanácsos javaslatára felirt a főldmivelésügyi mi­nisztériumhoz, hogy az épület fentar- tási költségeinek fedezetéül minden kancza után egy korona pótdijat szedhessen. A főldmivelésügyi minisz­ter teljesítette a város kérelmét. EGYLET. sokban emlékeztetnek a magyar szi­vekhez o'y közel álló néhai László kir. herczeg halálára. Vadászni ment egy társával a szerencsétlen fiatalember. A vadásztársnál levő fegyver véletlenül elsült és a serétek Salánkv Ferencz lábába fúródtak. A ruhafoszlányok ineg- fertőztették a sebet és az ifjú vérmér­gezést kapott. Nem segített a család gondos ápolása, az orvosok tudománya, Salánkv Ferencz tegnap kiszenvedett. * Harmadosztályú kocsika gyors­vonaton. A jövő február hónap első napjától kezdve a magyar államvasutak gyorsvonatain harmadosztályú kocsik is lesznek, ami a nem nagy pénzű uta­soknak már régi óhajtása. Ami a me­netárakat illeti, azokat az igazgatóság már meg is állapította s a január el­sején érvénybe lépett zónatarifába be is foglalta. Arról, hogy egy-egy gyors­vonathoz hány harmadosztályú kocsit csatolnak és hogy a harmadik osztályú utazó közönség számát mennyiben kor­látolják, nem kaptunk értesítést. Ide jegyezzük, hogy amig az utolsó, a ti­zenhatodik zónában az első osztályon 30, a második osztályon 20 koronát kell fizetni, addig a harmadik-osztály dija csak 12 korona lesz. * Az áruló anyai szeretet. Páris- ban történt. Egy Meunier nevű meg­szökött rab került a rendőrség fogsá­gába. Mint katonaszökevényt öt évi kényszermunkára ítélték s Madagasz­kárba akarták szállítani, útközben azonban a rabokat szállító hajóról megszökött és visszatért Párisba, ahol kóborlása közben elfogta a rendőrség. Az elfogott a vallatásnál tagadta, hogy ő Meunier. Előadása szerint Maignan ’Gastonnak hívják és belga alattvaló. Tényleg az arcza annvira megváltozott, A, = Szabad lyceum. A „Kölcsey kör“ szabad lyceumi előadása ma dél­után 5 órakor lesz a városháza kis tanácstermében, melyre ezúttal is fel­hívjuk a közönség figyelmét. A mai előadást Fechtel János dr. főgymnasi- umi tanár tartja a történelem köréből. a népszerű előadás bizonyára nagy közönséget fog vonzani. = Közgyűlés éjfélkor. Az első magyar országos pinczér-egyosiilet szat­mári választmánya ma éjjal 12 órakor Kalocsai Zsigmond elnöklete alatt az „Iparos otthoniban tartja rendes évi közgyűlését. A közgyűlés tárgysorozata a következő : Zárszámadás. Tisztujitás. Az iroda áthelyezése. Folyó ügyek. SPORT. (t) Hajtóvadászat. A szatmári vadásztársulat e hó 18-án a Sárerdőn hajtóvadászatot rendezett, melyen a társulat tagjai közül kilenczen vettek részt. Tulajdonképen fáczánvadászat volt tervbe véve, de a kedvezőtlen idő ezt csaknem teljesen megakadályozta, úgy hogy csak három fáczánt lőttek. A vadászok ezenkívül még 10 nyulat és 9 rókát ejtettek zsákmányul. TÖRVÉNYKEZÉS. § Betöréssel vádolt család. Dob- rikán Juana magyar-kékei lakos fel- jélentóst tett a szatmári kir. törvény­széknél, hogy a múlt év márczius 28-án a vele ellenséges viszonyban álló Berkovics család tagjai és pedig Berkovics Mendel, Ida. Szeréna, Czili, Etelka és Dávid éjnek idején lakására törtek, az ajtót karókkal felfeszitetlék de nagyobb baj nem történt, mert jajveszékelésére nagy néptömeg verő­dött össze és igy a Berkovics család kénytelen volt visszavonulni. A tör­vényszék tegnapi főtárgvnlásán elhang­zott felmentő ítélet a megvádolt Ber­kovics családot teljesen rehabilitálta, mert kitűnt, hogy panaszos vádja nél­külöz minden komoly alapot. § Rágalmazó levelek. Egy fővá­rosi napilap szerkesztősége két hónap­pal ezelőtt levelet kapott, amelynek az volt a tartalma, hogy dr. Kálmán Ar­tur dúsgazdag fővárosi magánzó a Te- réz-köruton egy földbirtokos zsebéből kilopta a pénzeslárczáját, de letten ér­ték és letartóztatták. A levélíró, Nie- metz Ödön, saját felelősségére kérte a hir közlését. A szerkesztőségben nem adtak hitelt a vádaskodásnak, hanem utána jártak a hir forrásának. Kálmán Artur, akinek megmutatták a levelet, nyomban ismerősnek tahi ta az írást, amelyben Bállá Rezsőnek kezét ismerte föl. Ez a Balia a Kálmán válófélben levő feleségének a sógora, aki sűrűn zaklatta gazdag sógorát. Kálmán föl­jelentést lett ellene a rendőrségen, a mely a büntető járásbírósághoz tette át az ügyet. A vizsgálat során kide­rült, hogy olyan levelet, aminőt a szer­kesztőség kapott, gróf Keglevich István volt intendánshoz s Kálmánnak több más előkelő ismerőséhez is jutattak. Az ügyben tegnap volt a tárgyalás. A panaszos dr. Báttaszéki Lajos ügy­véddel jelent meg s azonkívül mint tanuk ott voltak gróf Keglevich István, továbbá Tábori Kornél és Pór Antaí hírlapírók. Balia a bizonyítékok súlya alatt nem tagadhatta, hogy ő irta a levelet : azzal védekezett, hogy ittas állapotban tette meg. Miután bocsána­tot kért, Kálmán Artur nem kívánta megbüntetését. § Bunkózás ok nélkül. Még a múlt év elején történt, hogy Kalin Lászlót legény társai egy leány miatt annyira elpáholták, hogy a szenvedett sérülések következtében hetekig nyomta az ágyat. Mikor felépült betegségéből, vad haraggal halálra kereste mind­azokat, akik rajta azt a nagy szégyent elkövették, hogy nyílt utczán babája szemeláttára elpáholták. Ilyen felindult állapotban volt, midőn véletlenül szembe találkozott Fehér Jánossal. Hirtelen kést rántott és üldözőbe vette Fehért, aki rémülten menekült előle. Fehér futás közben védelemre is gondolt s egy kerítésből karót rántott. Vereke­désre azonban nem került a sor, mert a dühös Kalint időközben sikerült le­fülelni és megnyugtatni, hogy Fehér őt akkor nem bántotta. Most már azonban Fehérnek állott feljebb s egy alkalmas pillanatban a kezeügvében levő karófával hatalmasan fejbe ütötte kibékült üldözőjét. Ezért a tettért tör­vény elé került, mely el is Ítélte három havi fogházra. Az elitéit legény per­újítással élt, azt hozván fel mentségül, hogy önvédelemből ütötte meg Kalint. A perújítással, bár annak helyt adtak, nem sokat ért, mert a törvényszék a tegnapi tárgyaláson újból elitélte három havi fogházra. VÁROSI színház­Csütörtökön, január 22-én Svihákok. Vig Operette 3 felvonásban Kezdete fél S órakor. KÖZGAZDASÁG. Budapesti áru- és értéktőzsde­— A „Szatmári Hírlap“ távirati tudósítása — Budapest, jau. 21. Zárlat 5 órakor: Búza 1903. áprilisra ........................7.71- 7.72 Rozs 1903. áprilisra..........................6.68—6.69 Zab 1903. áprilisra........................6.13—6.14 Tenge ri 1903. májusra...................5.91—6.82 Repeze a ugusztusra........................—.------.— Zá rlat 5 órakor: korona Osztrák hitelrészvény ........................ 694.50 Ma gyar hitelrészvény ...... 743.50 Leszámitolóbank részvény................... 460.— Rim a-Murányi vasmű részvény . . . 490.— Osztrák-magyar államvasuti részvény . 693.50 Küzuti vasút........................................... 630.—■ Városi vi llamosvasút részvény . . . 324.— REGÉNYCSARNOK A LEJTŐN. 51 Regény. Irta: Claretie Gyula. — Igen! — és Lucie még min­dig küzdött a kényszer, önmaga ellen — kellett. Beléptem . . . megpillantottam a férfit . . . Egyedül hagytak vele. Eltá­volítottam párnája mellől a hangcsövet, amivel segélyt hívhatott volna . . . — Nem látott? — kérdé Mornas. — Nem látott semmit ? . . . Ugy-e vak ? — Vak igen ... de hallott! Lucie hangja, mialatt ezt mondá, vadul hangzott és Mornas anélkül, hogy tudná miért, kitalálta a veszélyt. — Hallott? — Igen . . . Lucie még mindig mereven állt ott . . . — Hallott? — ismétlé Mornas, szemébe nézve a leánynak. — Igen . . . hallotta mikor a könyvekben keresgéltem ... és ak­kor . . , Lucie behunyta szemeit, a fejét rázta mintha valami rémképet akarna tovaüzni . . . — Akkor . . . hallgatódzni kez­dett és kitalálta, hogy meg akarják lopni őt . . . Kiáltott és . . . — Valaki bejött ? — kérdé Jean. — Oh ! ha bejött volna! . . . Nem — feleié Lucie — senkisem jött. Felemelkedett az ágyában ... Az ijedtség vagy a harag erőt adott neki. Egész hozzám vonszolta magát és a vállamra tette a kezét . , . a sovány kezét és ujjait belém mélyesztette. El­vettem a bankjegyeket, mert el kellett vennem azokat ... Ez a tudat min­dent legyőzött bennem. Valami azt súgta bensőmben, hogy e pénzt el kellett vennem, mert ő lopta azt . . . ugy-e hogy lopta? És miután ö azt ki akarta ragadni kezeim közül . . . Jean most épen olyan sápadt lett mint Lucie, valami rettenetes elöérzete támadt. — ... Visszalöktem őt; vissza­bukott az ágya mellé. Mereven nyúlt végig ott és nem mozdult többé, ekkor eltávoztam ! — Eltávoztál? csak úgy minden szó nélkül! — Igen ! Ön azt mondta, vegyem el a pénzt és hozzam ide. Megtörtént. — De — kérdé Mornas kissé ha­bozva, mi történt vele ? — Kivel ? — De la Berthiére urral ? — Nem törődöm vele. Nekem oda kellett mennem, elkeltett azt kö­vetnem, megtettem. Adieu.

Next

/
Thumbnails
Contents