Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-06-28 / 146. szám

Szatmár, 1903. junius 28.

Vasárnap.

Második évfolyam 146- számElőfizetési árak: Helyben házhoz hordva:

Egész évre . . 12 kor.

Fél évre ... 6 kor.

Negyedévre . . 3 kor.

Egy hóra . . 1 kor.

Vidékre postán küldve: Egész évre . ■ 16 kor.

Fél évre ... 8 kor.

Negyedévre . . 4 kor.

Egy hóra ... 2 kor.

Egyes szám ára 2 kr. (4 fii) Szerkesztőség: Kainczy-utcza 6. szám.

SZATMÁRI HÍRLAP

POLITIKAI NAPILAP

A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE.

Megjelenik naponta

(hétfő kivételével.)

Hirdetéseket

méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u 6.

Apró hirdetések

10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér Nyilttér sora 30 fillér.

Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon 106.

Lapvezér:

URAY GÉZA

Főszerkesztő :

BARTHA KÁLMÁN

Felelős szerkesztő:

HARSÁNYI SÁNDOR

A magyar nemzethez!

A függetlenségi párt kiáltványa. —

Pártunk ragy küzdelemmel visszaverte a nemzet ellen intézett támadást. A nemzethez, mint minden alkotmányos erő kutforrásáho^. fordultunk a harcz kezdetén. A nemzethez fordulunk most is, mikor hazánk nevezetes forduló pontjához jutottunk. A katonai hatalom.fm.eg akarta sarczolni a nemzetet. Uj és nagy véradót követelt, amivel nagyobb pénzadó is jár. A hadsereg létszámát negyedrészszel emelni akarta egyszerre; ahonnan eddig száz magyar embert vitt el katonának, onnan százhuszonkettőt akart elvinni ezentúl. Az óriási vér- és pénzadó emelést éppen abban az évben akarta a nemzetre róni, mikor az ország népe legszegényebb, sőt több megyében az ínséggel küzd. Az ország már is aránytalanul áldoz arra a hadseregre, a mely nem magyar; nyelvében, szellemében, jelvényeiben idegen.

Pártunk a megdöbbentő sarczolási kisórlettel szembe szállott. Követeltük, hogy a létszámemelést tárgyazó javaslatot vegyék le a napirendről. Követeltük, hogy addig is, mig az önálló magyar hadsereg felállítását kivívjuk, az alkotmányos nemzeti jogok érvényesüljenek a létező hadseregben, úgy hogy a magyar nyelv, a magyar állam jelvényei elfoglalják törvény szerint megillető helyüket. A tisztikar ketté választását. A tényleges szolgálati idő, a nemzet erejének kellő kímélésével két évre szállíttassák le. Legyen magyar a katonai nevelés és igazságszolgáltatás. Követeltük most ezeket, midőn a nemzettől több katonát kívántak. A katonai hatalom tulköveteléseivel szembe állítottuk a nemzet jogos és törvényben gyökeredző követeléseit, melyekért küzdöttünk a faultban, küzdeni fogunk a jövőben A harezmodort a helyzethez alkalmaztuk mindég és fogjuk alkalmazni a jövőben is. Midőn követeléseink egyikét elértük a legnehezebb harezok után és az alkotmány súlyos rázkódtatásával, nem szegezhettük neki azonnal a törvényes állapotnak a másik követelést, a. katonai hatalom visszavonult és igy küzdelmünk egyik ez álját elértük.

Győzelmünket hirdetik a tények: A nemzeti őserő kibontakj:'üti békóibe1 A hazafias érzések egy magasztos nemzeti törekvésben összeforrtak. Megaczélozódott az ellentállási akarat. Életre kelt és en. jA alakot öltött a megfontolással párosult nemzeti elszántság. A kormány, mely nemzeti törekvéseinknek makacsul ellentállt, megbukott és pedig azért, mert sürgősebbnek találta a katonai teher emelését, mint az ország minden más legéletbevágóbb érdekeinek kielégítését. A csalhatatlannak hirdetett többségi akarat megdőlt, mert nem volt Összhangban a nemzet igazi akaratával. A nemzet igazsága előtt a katonai hatalom meghátrált, s a katonai hajt- hatatlanságnak személyesitője megbukott.

Pártunk a támadás visszaverése után tovább küzd eszményeiért; s ezek közt az önálló magyar hadseregért. Addig is, mig ezt kivívhatjuk, teljes erőnkkel törekszünk meghiusitani fennálló törvényeink nemzetellenes alkalmazását. A véderőszervezeti törvény érvénye lejárt. Uj rendezésnek nézünk elébe. A nemzet megnyilvánult erejében bízva, készen várjuk a katonai hatalom állásfoglalását. Erős, öntudatos pártunk teljes ellentállását fogja magával szemben találni, ha elzárkózik az élői az igazság elől, hogy a nemzet véradóját és annak mértékét törvény- szerüleg maga a nemzet határozza meg és hogy a fokozott véradóval szemben állanak a fokozott nemzeti feltételek.

Legyen meg minden napnak a maga feladata. Számunkra még nem jött el az a nap, melyet a teremtő pihenésre szánt.

Győztünk ma, küzdeni fogunk holnap és mindig, mig ismét győzni lógunk, kazánk, elveink és a magyarok Istene nevében: A megkísérelt tániadás visszaverve, kiragadtuk az országát-*':, törvényen kívüli állapotból és olyan súlyos..anyagi károktól óvtuk meg, amelyeket több száz millió sem fizethetne meg. Itt állunk a nemzet előtt, levett kalappal, de felemelt fővel, tiszta lelkiisme-rettel, forró bon- szerelemmel.

ítéljen felettünk a nemzet, melynek boldogságáért élünk és halunk.

Az országos függetlenségi és 48-as párt nevében és megbízásából:

Kossuth Fereacz s. k.,

elnök.

TARCZA.

Amerikai ujságesinálás.

Irta : Szebenyei József.

Már mindent megírtak Amerikáról. Megírták, hogy milyen nagy akczi- ókban fejlődött a kereskedelme, ipara, milyen mesébe illő dolgokat produkált az amerikai munka és találékonyság, hogy mennyi milliót áldoztak parádéra és hogy milyen királyok ott az aczél, vas, vasút. stb. trustok fejei. Annyi mindent írtak már avatott és avatatlan kezek erről az uj világról, szinte nehéz már újat mondani róla. Én egy mesét fogok mondani egy emberről, meg egy újságról, úgy a hogy hallottam most az ősszel, ahogy azt elmesélte nekem egy Amerikai kolléga. És ő olyan igen természetesnek találta.

Mikor két újságíró leül az absinth mellé, csak újságokról, meg zsurnalis- tákról folyhat a szó. Pláne mikor az idegen földre vetődött magyar újságíró beszélget egy yankeevel. Mr. Dana, a New-York Sunn-nak a szerkesztője. Értelmes, nagy politikai látkörü ember, de érdeklődik minden újságíró iránt és igen kellemes leereszkedő modorú ember. Meghívott egy pohár absinthre és beszélgettünk.

— Milyen újságolt vannak maiiknál? Kérdezte.

— Kis újságolt. Nincs milliónyi orsója egyiknek sem.

— Hát miért nem csinálnak?--Ha azt úgy lehetne csinálni,

mm-tam keserűen.

— Nézze barátom. Nem a közönség csinálja az újságot, hanem az újság a maga közönségét. Nézze meg például a New-York Journált. Osmeri annak a történetét? Nem? No jó, majd elmesélem. Van itt egy ember, úgy hívják. Hearst. Fiatal újságíró volt, de jó összeköttetései voltak. Nagy tervekkel indult neki a világnak és most még az ő lapja „üti a New-York He- raldot is. Elhatározta, hogy csinál egy nagy újságot. Olyan arcza van, mint Napóleonnak volt. El is keresztelték később az „újságírás Napóleonjának“. Amerikában már nehéz nagy dolgot csinálni, mert itt sok nagy dolog van. De ő megcsinálta. Addig járt kelt mig egy részvénytársaságot toborzott össze Volt nekik öt millió dollár, 25 miliő korona alaptőkéjük. Aztán mikor együtt volt a pénz, a fiatal Hearst elárasztotta Amerikát hirdetésekkel. Amerre ember jár, amerre vasút jár, a mely háznak a fedele kiadó volt és ahol elektromos hirdetéseket lehetett alkalmazni: mindenütt ott rikitott a plakátja:

„Olvasd a-New- York Journált.“ És csak egy fél esztendő múlva jelent meg e New-York Journal, miután 5-ből négy milliót hirdetésre költöttek. Egy czentért adott akkora lapot, mint mások 2—3 czentért és ő volt az első aki ráfizetett a papirosra. Mert csak fél czent volt az övé a lap árából, az újság pedig hétköznapon 40—51 oldal. De a mi elveszett a réven, bejött a vámon. A hirdetések behozták duplán amit az árusításnál vesztett. Mert úgy csinálta a dolgot — folytatta az Mr. Dana, — hogy plakátokon, közjegyzőileg igazolta, hogy az ő lapját 2 millió példányban nyomják.

Ha nem kelt el, elosztogatta. A hirde tők tehát szívesen fizettek kétszeres árat neki, mint másoknak. Aztán meg egy reclamot eszelt ki. Minden riportere külön automobilon járt. Vagy 40— 50 automobil futkosott éjjel nappal a város utczáin és mindegyiken rikító, öreg betűk hirdették: Olvasd a New- York Jonrnált. Ez az 50 automobil neki belekerült 50 ezer dollárba. Ennek az évi kamatja 2 ezer dollár. Nos: nem gondolja ön, hogy csak ezek az automobilok felértek 2 ezer dollárnyi reklámmal? Az ember egyebet sem lát egész nap, mint a Journal Automobiljait.

Aztán mesés volt az is, hogy mint jelent meg az első szám. Ekkora újság belekerült 5 millié dollárba. És megolvastatta, hogy hány szó és hány betű van az első számban. Aztán nagy betűs czikkben megírta, hogy az ő lapjának minden betűje 30 dollárba került. Semmiféle politikai párthoz nem szegődött, hanem azt megtette, hogy minden laptól elcsalta a legjobb riportereket és a legügyesebb embereket, ha háromszoros pénzébe került is. Ennek most 5 éve és már van a részvénytársaságnak 100 milliónyi vagyona. És mindezt a fiatal Hearst szerezte nekiK. Az amerikai népnek tetszik az ilyesmi. Szeretik a vállalkozó szellemű émbereket és szívesen segítik Ha valaki ügyesen, de ügyesen csapja be löket; akkor mosolyognak és megéljen- zik az embert.

Ez a Hearst, — mikor a spanyol amerikai háború vott, külön kis villamos hajón kisérte az amerikai hajórajt és a kábellel kötötte össze, úgy küldte

haza a sürgönyeit. Persze külön táviró hivatala van a szerkesztőségben. Jó dologért nem sajnál semmiféle ösz- szeget. Vasárnaponkint száz oldalon jelenik meg lapja. Külön mellékletet ad a gyerekeknek, a szobalányoknak, van százféle rovata, mindenről, de mindenről. Ha a csizmadia társulatnak gyűlése van, akkor közli az elnöklő csizmadia arczképét, a mi azt jelenti, hogy annak az egész famíliája megveszi az újságot egy fél évig utána.

Még sok mindent mesélt nekem Mr. Dana erről az emberről. Gondoltam elmegyek megnézem. Beküldtem a névjegyemet, kijött elébem az előszobába. Komoly arczu 27—28 éves ember, feltűnően hasonlít a Napóleont ábrázoló képekhez. Épen olyan kis ember, nagy hassal, a feje közepéről ritka hajfürt lóg előre, a homloka magas kidomborodó. Bevallottam neki, hogy semmi egyébb czélom nincs, minthogy kőzet fogjak vele. Sokat hallottam róla, hát csak kíváncsiság vezetett. Leültetett egy székre aztán kérdezősködött magam felől. Elmondtam, hogy ki vagyok és hogy a magyar zászlóval jöttem. Ez alatt ő jegyezgetett és másnap mikor kezembe vettem a lapot, egy czikket olvasok magamról. Elmondta, hogy én milyen „jeles“ ember vagyok, de a hunezut úgy tüntette fel a dolgot, mintha ón csak azért jöttem volna Amerikába, hogy meglássam őt és tanulmányozzam a lapját, amelynek itt Európába is olyan nagy hire van. Ez az ember az igazi amerikai zsurnaliszta, aki mindenből a lapjának csinál hasznot.