Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-06-27 / 145. szám

Szatmár, 1903. június 27. Szombat. / v-y ^ , /V Második évfolyam, 145. szám c> Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E^yes szám ára 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. Megjelenik napöfita (hétfő kivitelével.) Hirdetésekpf'/f . .. méltányos, szabolt(Á tfaB;és í L'y egyezség szerint feííei&ÜÁ— '■** * kiadóhivatal, Kazinczy-u.6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon : 106. Lapvezér: URAY GÉZA. Főszerkesztő: 3 A R T H A KÁLMÁN. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Kapituláczió után. Szatmár, június 26. Gróf Khuen-Hédervárv, ez idő szerint Magyarország miniszterel­nöke — mint lapunk mai számában megírtuk — tegnap már Bécsben volt és a délelőtt folyamán jelen­tést tett a királynak az eredmények­ről, a melyeket eddig elért. A kormánypárt úgy töredékei­ben, mint összességében sem gördít már akadályokat a bán elé. Ebben a pártban megint grasszál az egy­ség. A tisztelt urak hamar megér­tik egymást, s a mikor hatalomról van szó, gyorsan lerakják a fegyvert. Am a kapituláczió után nem múlt el minden gyanúja a magyar közvéleménynek Yan egy része a publikumnak, a mely azt hiszi, hogy a bán engedményei csak mézes mad­zagot jelentenek, a katonai körök Bécscsel egyetemben egy kénytelen­kelletlen kapitulácziót nem tudnak elfelejteni, még kevésbbé megbocsá­tani. így hát azt hiszik, hogy job­ban mondva attól félnek, hogy a bán megszavaztatja a függőben levő javaslatokat: az indemnitást, a költ­ségvetést, a czivillista emelést, ta­lán a kiegyezést is, azután meg­tartják az ujonczozást és csak ak­kor jön majd a hadd el hadd. Ha minden rendben lesz; a törvényen kívüli állapot megszűnik, lesz törvényes költségvetés, akkor a Házat fel fogják oszlatni és követ­keznek olyan választások, a melye­ken az ellenzék kiirtása lesz a jelszó. Ismételjük: ez a íélelem ma­radt meg a közönség egy nagy ré­szében. Igaz, hogy a bán kijelentette, hogy semmiféle erőszakos eszközök­höz nem nyúl. Klotür behozatalára, házfeloszlatásra nem gondol. Ámde azt tartják, hogy a mit a bán, mint leendő miniszterelnök meg nem tehet, miután adott szava köti, azt majd, ha a rendes állapo­tok az országba visszatérnek, meg­teheti más. A bán majd, ha a „cselekvésre az idő elkövetke­zik“, visszalép és megteszi más, a mit Bécs és a kamarilla kívánnak. S meglakoltatják Magyarországot azért, a miért lealázta és kapitulá- czióra kényszeritette Bécset. Ám a nemzet akkor is ré­sen lesz! TÁVIRATOK. Héderváry katoinetalakitása. Budapest, junius 26. (Saját tu­dósítónktól.) Khuen-Héderváry ma reggel meglátogatta Fejérvárv bárót, akit lemondásának visszavonására akart reábirni. Fejérváry azonban ismét ki­jelentette, hogy elhatározása megmá­síthatatlan. Teljesen visszaakar vonulni a politikai küzdőtérről. Héderváry a délelőtt folyamán a kabinet megalakí­tása czéljából több politikai személyi seggel tárgyalt. Héderváry egy újságíró előtt úgy nyilatkozott, hogy az esti tiz órás vo­nattal Bécsbe akar utazni, hogy holnap reggel jelentést tegyen Ö felségének a kabinet alakításról. A szabadelvü-párt régi tagjai között, nagy az elégület- lenség a bán iránt. Hieronymi Károly hir szerint, visszautasította a neki felajánlott kereskedelmi tárczát. Politikai körökben ma estig elterjedt hirek szerint. Lukács László nem vá- lalta el a neki újból felajánlott pénz­ügyminiszteri tárczát, helyette Popovics államtitkár lesz a pénzügyminiszter. Darányi, Láng, Wlassics és Plósz valószinüleg megtartják tárczáikat. A végleges miniszteri listáról este fél kilenczig biztosat nem tudtak. A függetlenségi-párt igen rövid életet jósol az uj kabinetnek, bármiként is alakul az meg. Nagy földrengés Egerben. Eger, junius 26. (Saját tu­dósitónktól.) Egerben, ma reggel igen nagy földrengés volt, mely nagyszer egymásután ismétlődött. Á földrengés következtében a külvá­rosban több ház összedőlt és igen sokan megsebesültek. A kár jelen­tékeny. Buesu a volt gazdától. Budapest, junius 26. (Saját tu­dósítónktól.) Ma délután az összes volt miniszterek bucsulátogatást tettek Széli Kálmánnál. Állami beruházások. Szatmár, junius 26. Mindenfelől panaszhangok, jaj­kiáltások hallatszanak. Általános az elé- gületlenség, minden vonalon pangás, kevés a munka, óriási a munkanélkü­liek száma, a kivándorlási vágy nem hogy szűnnék, hanem egyre fokozódik. A tűrhetetlen állapotok orvoslására gyó- gyitószer, enyhitő balzsam nem akad. A kormány is belátta a viszonyok tart­hatatlan voltát. Segíteni akar a nyo­masztó helyzeten, nehogy az ország tétlenségben elsenyvedjen. A renyhe vérkeringést, mely közállapotaink erei­ben észlelhető, fölfrissiteni kell, a tunya lomha vért üdévé, elevenné, élénken keringővé kell tenni. S van remény, hogy czélt érjünk. Számos tervezett munka készítéséről, tömérdek építke­zésről van szó. Egy csomó vasút épít­kezése, folyamszabályozás, csatornázás, kikötők létesítése és telepítési czélra, ingatlanok vásárlása van tervezve,, mikről a pénzügyminiszter által beter­jesztett törvényjavaslat részletesen be­számol. E munkálatok számos szegény, munkátalan embert fognak foglalkoz­tatni, dolgot adnak majd iparosoknak, gyáraknak és hivatva lesznek megol­dani a kivándorlás kérdését is. Igen nagy azükscgo van ennek az; országnak a beruházásokra; a beteges állapotok szanálása sokáig úgy se várattathatott magára. Lehetővé válhatnék ezen az utón a magyar iparnak fölsegélyezése is. Derék iparosainknak súlyos helyzetét enyhítenék, munkanélküli, dolgozni vágyó embereknek munka jutna, mely termékenyitöleg áldásthozóan hatna a társadalomra, államra egyaránt, de meg általában nagy közgazdasági haszon járna a viszonyok javulásával. TÁRCZA. Nyári szenzaczió a redakezióban. — A „Szatmári Hírlap“ eredeti tárczája. — Munkámba elmélyedve, szerkesz­tői gongoktól gyötörve ültem Íróaszta­lom előtt, a mikor halk kopogás hal­latszott. — Tessék! Az ajtó kinyilt és legnagyobb meglepetésemre szerkesztőségünknek ama többszörösen kilóditott, legmeg- bizhatatlanabb riportere: Rovati De­meter ur dugta be rajta fejét. Arcza sugározott az örömtől. — Jó estét, szerkesztő ur 1 — Maga az, Rovati ? — A mint parancsolni móitóz­tatik. — Hozott-e valamire való hirt? Az utóbbi időben rendkívül sovány mű­ködést fejtett ki. — Annál kövérebb hirt hozok most. Hirlapirói pályám zenithjén állok. Szerkesztő urat olyan hirrel lepem meg most, a mely mindkettőnknek be­csületére válik. — Egyelőre csak a saját becsü- csületére táblázza be. — Szerkesztő ur, volt már ön szerelmes ? Ránéztem. — Rovati, magát az ex-lex meg­bolondította. Mi köze magának a sze­relemhez ? Poéta maga, vagy Duna- ünnepély-rendező ? Jegyezze meg ma­gának: jóravaló riporter nem ábrándo­zik szerelemről. Az ö egész élete a napirovat mozgalmaiban összpontosul. De maga nem akar összpontosulni. Ide azzal a hirrel. De szaporán, mert sok a dolgom. — Szerkesztő ur, ön tönkreteszi minden illúziómat. — Maga vagy túlsók Hunyady- keserüviztől becsipett, Rovati, vagy megütötte a főnyereményt. Nagyon gyanús, hogy illúziókkal foglalkozik, amikor rendőri hírekről kellene beszá­molnia. — De, szerkesztő ur, bocsáson meg, egészen más hangulatban vagyok, semhogy lugkő- és gyufaoldat-mérge- zések után futkosnak. — Mondhatom, nagyon meddő hangulat. — Elvégre gondolni kell a ha­zára is, a jövő nemzedékre.-- Rovati, nincs másképpen; maga megőrült az obstrukeziós beszé­dektől. Mi dolga van magának a ha­zával, a jövő nemzedékkel ? — Hja, úgy érzem, mintha meg- ifjuhodnék, mintha uj és friss erő pezsdülne bennem! Szeretném meg- ölelei az egész világot. — A világ nevében tiltakozom ellene. — Igazán nem tudom, hol kezd­jem az újságot. — No, majd kisegítem! Mennyi előleg kell ? Nem adok egy fillért sem. Most tehát hozzáfoghat hirének meg­írásához. — Szerkesztő ur, ön örömömbe mérget cseppent. — Micsoda, hát örülésre is ma­rad magának ideje? Ezt csakis lanyha működésének róhatom föl. Két hét óta egyetlen egy hirecskét tudott csak pro­dukálni — az se volt igaz I Ne cso­dálja hát, hogy bedugult az előleg­forrása. Siesen most: Két hasábra van még szükségem. Ha megírja, elenge­dem az egész előlegét. — Vegye úgy, szerkesztő ur, mintha már le is volna róva. — Nohát hadd lássuk azt a szen- zácziós hirt! — Egyelőre még csak hallani lehet. — Figyelmeztetem, hogy az idő pénz. — Akkor hát váltsa fel mai na­pomat két korona készpénzre. — Még eldöntetlen kérdés, vájjon a korona váltópénz-e. Ellenben egy való hírért kivételesen adok két ko­ronát. — Az én hirem több, mint való ; — az kész boldogság ! — Szerkesztő ur — vőlegény va­gyok. — Micsoda maga?! — Vő-le-gény. — Okleveles szamár ! — Elég az oklevél, a szamárra nem tartok igényt. — Mi jutott az eszébe ? — ügy gondoltam, eleget koplal­tam már eddig. — Na és azontúl ? — Ezentúl lesz legalább laká­som és ennivalóm. — Ha nem indiszkréczió a kér­dés : honnan ? — az még a jövő titka. Utóvégre ezt is meg kell próbálni. A menyasz- szonyomnak is van pár koronája, ne­kem is van. — Igen, a száz korona előleg, melylyel tartozik. — De ez a hir csak megér száz koronát ? — Még központi tejcsarnok — mértekkel sem. Ki a mnnyasszonya és hány éves ? — Bizony már többször látta vi­rulni a rózsákat. — Nagyon költőies. — Csak nem valami anyóst akar elvenni? — Miért nem? Hátha épp az önét akarnám elvenni ? Maró gúny volna ez ? — Maga mar—ha beszél. Ez esetben különben szívesen elengedném az előleget. — Szerkesztő ur, tartsa meg ma­gának! önnek adom. — Most már tűnjék el azonnal ! — Ha útiköltség a szóban forgó két koronát megkapom. — Eltűnéshez nem kell útiköltség. Ösmeri-e az országot, hol a spanyol nádvesszők virulnak? — Ha jól emlékszem — nem. — Tehát, tudja mit, nászajándé­kul magára fogom ruháztatni az egész spanyol nádvessző-erdőt. De csak úgy, ha ebben a mintában megnősül és nem tartóztat fel tovább. Rajta, sza­ladjon, fusson a mennyegzőjére! — Szerkesztő ur, finis coronat opus. Koronázza meg meg a beszél­getésünk végét! Nem állhattam meg tovább sziv- reható kérelmét, megfogtam tehát az e czélra készen tartott spanyol fa egyik végét és sietve megejtettem a koroná­zást. Éz használt, Rovati sietett a la­kodalmára. Redaktor.

Next

/
Thumbnails
Contents