Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-06-27 / 145. szám
Szatmár, 1903. június 27. Szombat. / v-y ^ , /V Második évfolyam, 145. szám c> Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E^yes szám ára 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. Megjelenik napöfita (hétfő kivitelével.) Hirdetésekpf'/f . .. méltányos, szabolt(Á tfaB;és í L'y egyezség szerint feííei&ÜÁ— '■** * kiadóhivatal, Kazinczy-u.6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon : 106. Lapvezér: URAY GÉZA. Főszerkesztő: 3 A R T H A KÁLMÁN. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Kapituláczió után. Szatmár, június 26. Gróf Khuen-Hédervárv, ez idő szerint Magyarország miniszterelnöke — mint lapunk mai számában megírtuk — tegnap már Bécsben volt és a délelőtt folyamán jelentést tett a királynak az eredményekről, a melyeket eddig elért. A kormánypárt úgy töredékeiben, mint összességében sem gördít már akadályokat a bán elé. Ebben a pártban megint grasszál az egység. A tisztelt urak hamar megértik egymást, s a mikor hatalomról van szó, gyorsan lerakják a fegyvert. Am a kapituláczió után nem múlt el minden gyanúja a magyar közvéleménynek Yan egy része a publikumnak, a mely azt hiszi, hogy a bán engedményei csak mézes madzagot jelentenek, a katonai körök Bécscsel egyetemben egy kénytelenkelletlen kapitulácziót nem tudnak elfelejteni, még kevésbbé megbocsátani. így hát azt hiszik, hogy jobban mondva attól félnek, hogy a bán megszavaztatja a függőben levő javaslatokat: az indemnitást, a költségvetést, a czivillista emelést, talán a kiegyezést is, azután megtartják az ujonczozást és csak akkor jön majd a hadd el hadd. Ha minden rendben lesz; a törvényen kívüli állapot megszűnik, lesz törvényes költségvetés, akkor a Házat fel fogják oszlatni és következnek olyan választások, a melyeken az ellenzék kiirtása lesz a jelszó. Ismételjük: ez a íélelem maradt meg a közönség egy nagy részében. Igaz, hogy a bán kijelentette, hogy semmiféle erőszakos eszközökhöz nem nyúl. Klotür behozatalára, házfeloszlatásra nem gondol. Ámde azt tartják, hogy a mit a bán, mint leendő miniszterelnök meg nem tehet, miután adott szava köti, azt majd, ha a rendes állapotok az országba visszatérnek, megteheti más. A bán majd, ha a „cselekvésre az idő elkövetkezik“, visszalép és megteszi más, a mit Bécs és a kamarilla kívánnak. S meglakoltatják Magyarországot azért, a miért lealázta és kapitulá- czióra kényszeritette Bécset. Ám a nemzet akkor is résen lesz! TÁVIRATOK. Héderváry katoinetalakitása. Budapest, junius 26. (Saját tudósítónktól.) Khuen-Héderváry ma reggel meglátogatta Fejérvárv bárót, akit lemondásának visszavonására akart reábirni. Fejérváry azonban ismét kijelentette, hogy elhatározása megmásíthatatlan. Teljesen visszaakar vonulni a politikai küzdőtérről. Héderváry a délelőtt folyamán a kabinet megalakítása czéljából több politikai személyi seggel tárgyalt. Héderváry egy újságíró előtt úgy nyilatkozott, hogy az esti tiz órás vonattal Bécsbe akar utazni, hogy holnap reggel jelentést tegyen Ö felségének a kabinet alakításról. A szabadelvü-párt régi tagjai között, nagy az elégület- lenség a bán iránt. Hieronymi Károly hir szerint, visszautasította a neki felajánlott kereskedelmi tárczát. Politikai körökben ma estig elterjedt hirek szerint. Lukács László nem vá- lalta el a neki újból felajánlott pénzügyminiszteri tárczát, helyette Popovics államtitkár lesz a pénzügyminiszter. Darányi, Láng, Wlassics és Plósz valószinüleg megtartják tárczáikat. A végleges miniszteri listáról este fél kilenczig biztosat nem tudtak. A függetlenségi-párt igen rövid életet jósol az uj kabinetnek, bármiként is alakul az meg. Nagy földrengés Egerben. Eger, junius 26. (Saját tudósitónktól.) Egerben, ma reggel igen nagy földrengés volt, mely nagyszer egymásután ismétlődött. Á földrengés következtében a külvárosban több ház összedőlt és igen sokan megsebesültek. A kár jelentékeny. Buesu a volt gazdától. Budapest, junius 26. (Saját tudósítónktól.) Ma délután az összes volt miniszterek bucsulátogatást tettek Széli Kálmánnál. Állami beruházások. Szatmár, junius 26. Mindenfelől panaszhangok, jajkiáltások hallatszanak. Általános az elé- gületlenség, minden vonalon pangás, kevés a munka, óriási a munkanélküliek száma, a kivándorlási vágy nem hogy szűnnék, hanem egyre fokozódik. A tűrhetetlen állapotok orvoslására gyó- gyitószer, enyhitő balzsam nem akad. A kormány is belátta a viszonyok tarthatatlan voltát. Segíteni akar a nyomasztó helyzeten, nehogy az ország tétlenségben elsenyvedjen. A renyhe vérkeringést, mely közállapotaink ereiben észlelhető, fölfrissiteni kell, a tunya lomha vért üdévé, elevenné, élénken keringővé kell tenni. S van remény, hogy czélt érjünk. Számos tervezett munka készítéséről, tömérdek építkezésről van szó. Egy csomó vasút építkezése, folyamszabályozás, csatornázás, kikötők létesítése és telepítési czélra, ingatlanok vásárlása van tervezve,, mikről a pénzügyminiszter által beterjesztett törvényjavaslat részletesen beszámol. E munkálatok számos szegény, munkátalan embert fognak foglalkoztatni, dolgot adnak majd iparosoknak, gyáraknak és hivatva lesznek megoldani a kivándorlás kérdését is. Igen nagy azükscgo van ennek az; országnak a beruházásokra; a beteges állapotok szanálása sokáig úgy se várattathatott magára. Lehetővé válhatnék ezen az utón a magyar iparnak fölsegélyezése is. Derék iparosainknak súlyos helyzetét enyhítenék, munkanélküli, dolgozni vágyó embereknek munka jutna, mely termékenyitöleg áldásthozóan hatna a társadalomra, államra egyaránt, de meg általában nagy közgazdasági haszon járna a viszonyok javulásával. TÁRCZA. Nyári szenzaczió a redakezióban. — A „Szatmári Hírlap“ eredeti tárczája. — Munkámba elmélyedve, szerkesztői gongoktól gyötörve ültem Íróasztalom előtt, a mikor halk kopogás hallatszott. — Tessék! Az ajtó kinyilt és legnagyobb meglepetésemre szerkesztőségünknek ama többszörösen kilóditott, legmeg- bizhatatlanabb riportere: Rovati Demeter ur dugta be rajta fejét. Arcza sugározott az örömtől. — Jó estét, szerkesztő ur 1 — Maga az, Rovati ? — A mint parancsolni móitóztatik. — Hozott-e valamire való hirt? Az utóbbi időben rendkívül sovány működést fejtett ki. — Annál kövérebb hirt hozok most. Hirlapirói pályám zenithjén állok. Szerkesztő urat olyan hirrel lepem meg most, a mely mindkettőnknek becsületére válik. — Egyelőre csak a saját becsü- csületére táblázza be. — Szerkesztő ur, volt már ön szerelmes ? Ránéztem. — Rovati, magát az ex-lex megbolondította. Mi köze magának a szerelemhez ? Poéta maga, vagy Duna- ünnepély-rendező ? Jegyezze meg magának: jóravaló riporter nem ábrándozik szerelemről. Az ö egész élete a napirovat mozgalmaiban összpontosul. De maga nem akar összpontosulni. Ide azzal a hirrel. De szaporán, mert sok a dolgom. — Szerkesztő ur, ön tönkreteszi minden illúziómat. — Maga vagy túlsók Hunyady- keserüviztől becsipett, Rovati, vagy megütötte a főnyereményt. Nagyon gyanús, hogy illúziókkal foglalkozik, amikor rendőri hírekről kellene beszámolnia. — De, szerkesztő ur, bocsáson meg, egészen más hangulatban vagyok, semhogy lugkő- és gyufaoldat-mérge- zések után futkosnak. — Mondhatom, nagyon meddő hangulat. — Elvégre gondolni kell a hazára is, a jövő nemzedékre.-- Rovati, nincs másképpen; maga megőrült az obstrukeziós beszédektől. Mi dolga van magának a hazával, a jövő nemzedékkel ? — Hja, úgy érzem, mintha meg- ifjuhodnék, mintha uj és friss erő pezsdülne bennem! Szeretném meg- ölelei az egész világot. — A világ nevében tiltakozom ellene. — Igazán nem tudom, hol kezdjem az újságot. — No, majd kisegítem! Mennyi előleg kell ? Nem adok egy fillért sem. Most tehát hozzáfoghat hirének megírásához. — Szerkesztő ur, ön örömömbe mérget cseppent. — Micsoda, hát örülésre is marad magának ideje? Ezt csakis lanyha működésének róhatom föl. Két hét óta egyetlen egy hirecskét tudott csak produkálni — az se volt igaz I Ne csodálja hát, hogy bedugult az előlegforrása. Siesen most: Két hasábra van még szükségem. Ha megírja, elengedem az egész előlegét. — Vegye úgy, szerkesztő ur, mintha már le is volna róva. — Nohát hadd lássuk azt a szen- zácziós hirt! — Egyelőre még csak hallani lehet. — Figyelmeztetem, hogy az idő pénz. — Akkor hát váltsa fel mai napomat két korona készpénzre. — Még eldöntetlen kérdés, vájjon a korona váltópénz-e. Ellenben egy való hírért kivételesen adok két koronát. — Az én hirem több, mint való ; — az kész boldogság ! — Szerkesztő ur — vőlegény vagyok. — Micsoda maga?! — Vő-le-gény. — Okleveles szamár ! — Elég az oklevél, a szamárra nem tartok igényt. — Mi jutott az eszébe ? — ügy gondoltam, eleget koplaltam már eddig. — Na és azontúl ? — Ezentúl lesz legalább lakásom és ennivalóm. — Ha nem indiszkréczió a kérdés : honnan ? — az még a jövő titka. Utóvégre ezt is meg kell próbálni. A menyasz- szonyomnak is van pár koronája, nekem is van. — Igen, a száz korona előleg, melylyel tartozik. — De ez a hir csak megér száz koronát ? — Még központi tejcsarnok — mértekkel sem. Ki a mnnyasszonya és hány éves ? — Bizony már többször látta virulni a rózsákat. — Nagyon költőies. — Csak nem valami anyóst akar elvenni? — Miért nem? Hátha épp az önét akarnám elvenni ? Maró gúny volna ez ? — Maga mar—ha beszél. Ez esetben különben szívesen elengedném az előleget. — Szerkesztő ur, tartsa meg magának! önnek adom. — Most már tűnjék el azonnal ! — Ha útiköltség a szóban forgó két koronát megkapom. — Eltűnéshez nem kell útiköltség. Ösmeri-e az országot, hol a spanyol nádvesszők virulnak? — Ha jól emlékszem — nem. — Tehát, tudja mit, nászajándékul magára fogom ruháztatni az egész spanyol nádvessző-erdőt. De csak úgy, ha ebben a mintában megnősül és nem tartóztat fel tovább. Rajta, szaladjon, fusson a mennyegzőjére! — Szerkesztő ur, finis coronat opus. Koronázza meg meg a beszélgetésünk végét! Nem állhattam meg tovább sziv- reható kérelmét, megfogtam tehát az e czélra készen tartott spanyol fa egyik végét és sietve megejtettem a koronázást. Éz használt, Rovati sietett a lakodalmára. Redaktor.