Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-06-16 / 135. szám

2 Szatmár, kedd S Z A i MAKI 11 1 it L A r x juuíuű x v. JL xj> --Knarvm, 41537, 15134, 28881, 38114, 15272, 96743, 42450, 3316, 44347, 57938, 93105, 90891, 38431, 1939, 96815, 90512, 78927, 49175, 61528, 12005, 22335, 46170, 52470, 80209, 85650. 40722, 15540, 51425, 39993, 87390, 55492, 31788, 14806, 83552, 5194, 76608, 12461, 55327, 20150, 17334, 77409, 43343, 30832, 8267, 76182, 99097, 95780, 18576, 42398, 32448, 99183, 86579, 45008, 9216, 11519, 2949, 53581, 15787, 22044, 89543, 88037, 50101, 82907, 72394, 18900, 71996, 18597, 44870, 68048, 41142, 6603, 37932, 65656, 50583, 69093, 12215, 45989, 92705, 85211, 50747, 37758, 47442, 64581, 76935, 16957, 37155, 65928, 461, 72050, 11146, 12992, 96633, 828, 18134, 3963, 25527, 70486, 84301, 26273, 63834, 18536, 54250, 18813, 81319, 34794, 82535. (Folytatjuk.) Haljunk meg édes! Szerelmi dráma Szatmáron. Szatmár, junius 15. (Saját tudósitónktól.) A remény­telen szerelem, mely már annyi sok fiatal életet követelt áldozatul, tegnap ismét elnémított egy szerelemtől do­bogó szivet. A véres szerelmi drámák száma tegnap újra szaporodott Szat­máron. A véres eset tegnap a déli órákban történt a Báthori-utczában. A tárgya, ennek is, mint a többi szerel­mes drámáknak egy és ugyanaz. Volt egy szép lány, barna, tüzes szemű és volt egy ifjú, szerelmes szivü, ábrán­dozó, a ki a czifra, de keserves kato­nai élet mellet arra is ráért, hogy a szép, barna leányt igazán szeresse. A fiú szeretett nagyon, kimondhatatlanul, a leány pedig csak kaczagott, úgy, a hogy azok a lányok szoktak, a kiknek szerelme ideig, óráig tartó. Az ifjú tűrt, remélt, folyton azt hitte, hogy majd csak megváltozik a leány, ámde csalódott. A mikor a le­ány igent mondott, a két szeme árulta el, hogy hazudik. Az emésztő nagy szerelemnek halál lett a vége. A ka­tona tegnap utoljára kereste fel szerel­mesét s csak ennyit szólt neki: — Haljunk meg édes ! A leány ajkán újra kaczaj csen­dült, de a vig nevetést ezúttal lövé­sek sivitása némitotta el a leány ajkán. A golyók találtak. A leány sebesülve rogyott össze, a fiú pedig mozdulatla­nul, holtan terült el a földön. Az öngyilkosság részletéről tudó­sítónk a kővetkezőket jelenti: (Az előzmények.) Tegnap a déli órákban véres sze­relmi dráma játszódott le Szatmáron. A véres eset a Báthori-utcza 3. sz. ház udvarán történt, a hol Spitzer Farkas a szatmári 5. gyalogezred tize­dese előbb szerelmesére Salamon Fá­mra, aztán önmaga ellen fordítva fegyverét, szivén lőtte magát és ször­nyet halt, Spitzer már évek óta heves sze­relemmel viseltetett Salamon Fáni iránt, a ki valamikor viszonozta érzel­meit. A Kossuth kertben minden va­sárnap délután együtt lehetett látni a két szerelmest, a mint mélyen elme­rülve haladtak egymás oldalán. Sokak­nak feltűnt a csinos barna leány és a rokonszenves fiatalember, a ki tavaly rukkolt be a szatmári 5. gyalogezred­hez. Néhány hét óta Salamon Fánni elhidegült Spitzertől s egy napon, min­den ok nélkül, röviden ki is adta az útját. Spitzer nem tudta megmagya­rázni a leány különös viselkedését s egy pár napi elmaradás után ismét mindennapos volt Salamon Fáninak Báthory utcza 3. szám alatti lakásán. Vasárnap este valami heves jelenetet hallottak a szomszédok Salamonék lakásából s úgy kilencz óra tájban Spitzer elhagyta a házat. A midőn el­távozott Salamon Fáni elbeszélte, hogy Spitzer öngyilkosságról beszélt neki, a miért ismét nagyon megharagudott reá és most már véglegesen összeveszett vele. (Hat lövés.) Spitzer tegnap délelőtt újra meg­jelent Salamonéknál s kevés ideig be­szélgetett a leánynyal. Spitzer egyideig magábazárkózott, szótlan volt, majd hirtelen revolvert vett elő s e szavak­kal mutatta a leánynak: — Haljunk meg édes I A leány rémülten felsikoltott s ki futott a szobából. Spitzer utána sza­ladt s két lövést tett Salamon Fánira, a ki a lövésektől találva esett össze az udvaron. Spitzer ezután önmaga ellen for­dította a revolvert s négyszer egy­másután magába lőtt. A negyedik lövéstől, mely szirén találta, elbukott és szörnyet halt. Salamon Fáninak az egyik golyó a baltenyerébe fúródott, a másik golyó pedig a mellét horzsolta. Az öngyilkosságról azonnal érte­sítették Láng Péter drt, a ki az öngyil­kosság színhelyéhez a legközelebb la­kik és a mentőket, a kik nyomban megjelentek a szerelmidráma színhe­lyén. Láng Péter dr. bekötözve a leány sebeit, a mentők a közkórházba szál­lították, a hol operálni fogják. (Takarodj előlem.) Megrázó jelenetnek voltak tanúi, a kik az öngyilkosság helyén megjelen­tek. Spitzer Mór, az áldozat apja ke­serves könyhullatások között borult fia holt tetemére és kétségbeesetten át­kozta a leányt, a ki gyermekét a ha­lálba kergette. Az öreg ember valóság­gal őrjöngött bánatában s a mikor Salamon Ignáczot, a leány apját meg­pillantotta, neki esett és ütlegelni akarta. A leány apját okozta a szeren­csétlenség miatt és folyton azt kiáltotta Salamon Ignácznak: — Menj innét. Takarodj előlem, mert megölted a gyermekemet! A szerencsétlen apát lakására szállították, mert attól féltek, hogy megőrül. A rendőrség részéről Kiss József rendőrtiszt jelent meg a szerelmi dráma színhelyén és jegyzőkönyvet vett fel az esetről. Spitzer Józsefet a katonai csapatkórház hullaházába szállították, a hol felbonczolják. SZÍNHÁZ A műkedvelők operett előadása. Meglepetés számba menő műked­velői előadás volt tegnap este a szín­házban. A szokásos vígjátékok és bo­hózatok helyett, melyekben derék di­lettánsaink már több ízben arattak je­lentősebb sikert, ezúttal az operett irodalomnak két bájos alkotásában, Offenbach és Müllernek, a vidám zene e nagy mesterének egy-egv sike­rült egy felvonásos operettjében mutat­koztak be. A merész vállalkozás, mely erős önbizalmat, kitartó, fáradságos, ambicziózus munkát igényelt, fényes eredményei járt. A nagyszámú disting- vált közönség lelkesedéssel tapsolt és szeretetének jeléül a szereplő hölgye­ket virágesövel, virágcsokrokkal jutal­mazta, a férfiakat zajos tapsokkal ho­norálta. Az elért meglepő eredményért az elismerés oroszlánrésze Vajay Imre drt ilteti, a ki a karmesteri székből úgy az orchestert mint a szereplőket kitünően vezette. Övé az érdem, hogy a szebbnél-szebb zencszámok teljes hatásukban érvényesültek és hogy di- szonanczia nem zavarta a szépen si­került előadást. Az egyes szereplők közül első helyen kell megemlékeznünk Szilágyi Erzsikéről, a ki nemcsak szépen érvé­nyesülő kellemes színpadi alakjával, hanem gyönyörű csengésű, iskolázott énektudásával és diszkrét játékával általános feltűnést keltett. — Mellette figyelemre méltó sikert aratott Gödé Erzsiké temperamentumos játékával. Sozánszky Mihályné, Lengyel Angela ügyesen, sikkesen mozogtak és minden tekintetben hozzájárultak az est sike­réhez. A férfiak közül Lénárd István dr., mint műkedvelő és Szentiványi Sándor, mint hivatásos színész arattak zajos tetszést. Csomay Imre a kisebb szerepekben jó volt. A műkedvelőkből alakult zenekar kifogástalan praeczizitással működött. ÚJDONSÁGOK. Le roi est mórt, vive le roi! A szerbiai királyválasztáshoz. Távirat: A szerb nemzet­gyűlés ma Karagyorgyevics Pétert egyhangúlag király- lyá választotta. Itt fekszik előttem a távirat, a mely a nagy világhistóriai eseményt jelzi, hogy a szerb nemzetgyűlés egyhangúlag kiáltotta ki ivaragyor- gyevics Pétert Szerbia királyává. Itt fekszik előttem a nagyjelentőségű telegramra és hosszasan elmélázok stereotyp tartalmán. A nagy sebté­ben papírra vetett betűk, úgy vélem, tánczolnak szemeim előtt, s mind­egyike mintha gúnyosan vigyorogna felém, mondván: fine a filozófia mennyire eltörpül a rideg valóság előtt; az erkölcs törvényeit legyűri a vad erőszakosság; a középkori öreg vandalizmus, lám — szőröstől- bőröstől, hogy felfalta az ifjú, vézna és szubtilis legénykét: a humani­tást . . . Francziaország a szellemes mon­dások hazája, — de kétségtelenül sokszor a szívtelen szellemes­ségé is. Egy ilyen szellemes mondás va­lósult meg ma a szerbiai király vá­lasztó nemzetgyűlésen, a maga rideg, szívtelen valójában: — Le roi est mórt, vive le roi! Gyilkos kezek konczolták fel a királyi családot, s fine a nép, a had­sereg örömujjongva járja ma már az utczákat és — élteli az uj királyt... . . . „Meghalt a király, éljen a ki­rály ! “ * Nem vagyok az az ember, aki a nagy tragikumokat hangzatos frá­zisokkal siratom el, s nem tartozom ama nagyképűek katagóriájába, akik nagy szavakat dobálnak az emberek közé ; de most olyan irtózatos, olyan rémes szót szeretnek kitalálni, a melynek hallattára megzsibbadjon az emberek ereiben a vér és éreznék át minden borzadályát annak, a mi azon a véres éjszakán Bolgrádban történt és éreznék át az erkölcsi romlottságát annak a vad csordának a mely a mai királyválasztás után örömmámorban úszva, megittasultan ordítja: — Le roi est mórt, vive le roi!... * Mert az az esemény ott Szerbiá­ban, a mely Űrnapján felzavarta a vúlág nyugalmát, más volt egy ki­rálygyilkosságnál. A világtörténe­lemben találkozom királygyilkossá­gokkal s a históriának e véres lapjai nincsenek reám oly megrendítő ha­tással, mint a belgrádi mészárlás, mert ez mégis más valami, — leg­alább, ha a körülményeket vesszük figyelembe. Aí angol és franczia király gyil­kosság egy szabádságért küzdő nép­nek végső tette volt. Az orosz ural­kodói gyilkosságoknak is ez a jel­lege ... A szerbé: a királyi ház iránti gyűlöletnek vad, durva kitö­rése volt. És ezért ítélem meg más szem­pontból. Nem kutatom, milyen volt Sándor mint ember, müyen volt Draga, mint n ő. Uralkodó volt mindkettő. Népe, hadserege felesküdött neki. Megengedem, hogy nem jól ve­zette az ország ügyeit, elkeserítette népét . . . hadseregét — mindez igaz lehet. Nem tartotta méltónak népe a trónra . . . Helyes! De nem fielyes az, a mit tettek vele. Űzték volna el. Fosztották volna meg attól a tróntól, a melyre nem tartották érdemesnek, de ne törtek volna reá orgyilkosok mód­jára, s ne vitték volna végbe azt a rettenetes mészárlást, mert bármily alak volt is az az uralkodó ott a trónon, az a brutálisán kiontott vér tisztára mossa őt, s én nem látok benne mást mint egy szerencsétlen vértanút; népében pedig, a mely ilyet végbevitt, a vad állatok töme­gét .. . ... A rémes mészárlás után Belgrád utczái ünnepi díszt öltöttek. Egy nemzet, a mely glorifikálja az orgyilkot és oltárt emel a vandaliz­musnak, minő elvetemültség a XX-ik század hajnalán, s milyen rettenetes kudarcza — a humanizmusnak. * Karagyorgyevies Péter ma ki­rály lett. A vad csorda ujjong az utczákon, a brutális katonák csapra- vert hordók körül tivornyáznak, a gyilkosok nemzeti hősökké lettek és Sándor király hantjánmég alig ülepedett meg a rög, midőn a belgrádi vandalizmussal karöltve a szívtelen franczia szellemesség üli meg diadalünnepét Belgrád ut- czáin: — Le roi est mórt, vive le roi!. . . Három utcza veszedelemben. Nagy tűz az Eötvös-utczán. Vasárnap éjszaka, úgy háromne­gyed tizenkettőkor félrevert harangok rémes kongása verte fel a város la­kosságát. A székesegyház mögött vörös fényben úszott az ég s magasba csap­kodó lángok világították meg a Deák­tér egész környékét. A piros fényben hatalmas füst felleg gomolygott az ég felé és száz, meg százezer égő zsa­rátnok röpködött szerte-szét az Eöt- vös-uteza. környékén. Az óriási tűz az Eötvös-utcza 9-ik számú ház udvarán pusztított s három utczát fenyegetett a veszedelem. Nagy szerencse, hogy tel­jesen szélcsendes idő volt, mert kü­lönben beláthatatlan veszedelem kelet­kezhetett volna a nagy tüzből, a mely­nek igy is több épület esett áldo­zatul. A tűz Kinczler József bérkocsi tulajdonos istállójában keletkezett s csakhamar az istállók körül levő mel­léképületekbe is belekapott. Éjjeli 11 óra körül Kinzler kocsisai beállították a lovakat az istállóba s aztán ők ma­guk is nyugalomra tértek. A kocsisokat rövidesen elnyomta az álom, a házban is aludt mindenki s az egész környék csendes volt. Az utczán őrtálló rendőr a ház udvarának Kossuth Lajos-utcza felé eső részén egyszerre piros fényt vett észre s a mint közelebb jött, megdöb­benve látta, hogy az istálló ajtaján sürü, fekete füst tolul ki a következő pillanatban pedig az istálló tetejéből hatalmas lángoszlop tört elő. A rendőr azonnal betörte az is­tálló ajtaját s felrázva a kocsisokat figyelmeztette őket a veszedelemre. Az álmukból felriadt emberek csakhamar felugráltak fekhelyükről s először is a lovakat eresztették ki az égő istállóból. A tűzhöz a tűzoltók is csakha­mar megérkeztek és emberfölötti mun­kával láttak a lokalizáláshoz. Az oltás munkája nehezen ment, mert a szom­szédos Kiszely-féle telekre néző épü­letek is lángban állottak s igy a vész

Next

/
Thumbnails
Contents