Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-06-13 / 133. szám

Szombat.

Szatmár, 1903. junius 13.

Második évfolyam, 133. szám

Előfizetési árak:

Helyben házhoz hordva:

Egész évre . .12 kor.

Fél évre . . 6 kor.

Negyedévre . . 3 kor.

Egy hóra . , 1 kor.

Vidékre postán kQldve: Egész évre . . 16 kor.

Fél évre. . . 8 kor.

Negyedévre . . 4 kor.

Egy hóra . . 2 kor.

E$yes szám ára 2 kr (4 fi.)

Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám.

SZATMÁRI HÍRLAP

POLITIKAI NAPILAP.

A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGIN és 4S-as PÁRT KÖZLÖNYE.

Megjelenik nac

(hétfő kivételiről.)

Hirdetéseket

méltányos, szabott árban, és egyezség szerint felvesz a, kiadóhivatal, Kazinczy-LL fj.'

Apró hirdetéseit10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér.

Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon : 106.

Lapvezér:

URAY GÉZA.

0 Főszerkísztö:

3 A RT HA KÁLMÁN.

Felelős szerkesztő:

HARSÁNYI SÁNDOR.

Újabb részletek a szerbiai vérfürdőről.

Jó étvágyat Karagyorgyevics!

Szatmár. junius 12.

(H.) A belgrádi vérfürdő mélyen megdöbbentő hírének első hatása alatt, a midőn a véres katonai csíny politikai háttere eltörpült erkölcsi felháborodásunk előtt, az el- lenőrizhetlen, zűrzavaros hirekben nem tudván eligazodni, azt sem tudhattuk még egész bizonyosan, hogy ki volt hát az az undok bestia, aki a legsötétebb középkor minden borzalmasságait fölülmúló vandalizmussal, értelmi szerzője volt a belgrádi véres éjszakának. Nem tudtuk, csak sejtettük, hogy ez a vadállat Karagyorgyevics Péter a szerb trónkövetelő volt.

Az egymásnak ellentmondó belgrádi és zimonyi hírek daczára, helyes nyomon jártunk. Ma már nyilvánvaló, hogy a vérfürdő értelmi szerzője és leglelkesebb mozgatója, csakugyan Karagyorgyevics Péter trónkövetelő volt, aki immár a vérszagnak mámorától megittasult gyilkos banditái által királylyá proklamáltatta magát.

Mintha itt látnám magam előtt állva, azt a magas, szikár, fekete ember-állatot: Karagyorgyevics

Pétert, a maga egész becstelenségében. Őt, Karagyorgyevics Pétert, a közönséges banditát, az elvetemült orgyilkost, aki — ha csakugyan az ő sötét lelkiismeretének a terhére írandó a belgrádi páratlan vérontás — többszörösen megérett a legmagasabb bitófára és elborzadok nevének hallatán, mert undorodom a vérszagtól, a mely bűnös leikéhez tapad . .

... De mit beszélek én,nyul- szivü, szentimentális emberfia, aki annyira érzékeny vagyok, hogy undorodom egy kis vérszagtól és fölháborodom egy Balkán dinasztiának a fölkonczolásán ? .. Mit beszél« k én itt banditáról, orgyilkos és bitófáról,holott mindez — bagatell, hisz az a íene- vad, akit Karagyorgyevics Péternek hívnak, ma már Szerbia királya.... és a király, király még ha bokáig gázol is a vérben, hogy trónjának zsámolyára tehesse királyi lábát; még ha felkonezoit emberek hulláiból is emelteti a maga számára a trónt, mivelhogy az a csodaszappan, a mit európai diplomácziának hívnak, bámulatosan lemossa az örökké forrongó Balkánon a királyi gyilkosok leikéhez tapadt embervért és az áldozatok vérében úszó királyi trónnak undok vérszagát parfüm

illattá változtatja ..

*

Úgy ám! A diplomáczia nem amolyan szentimentális, pipogya,

gyöngeszivü legényke, akit megrendít egy kis mészárlás és undorodva fintoritja el orrát egy kis vérszagtól, mert íme, éppen arról kapunk ma — megbízható forrásból vett értesülést — hogy az európai dip- lomaczia a legcsekélyebb szemhu- nyoritás nélkül, fagyos nyugalommal vette a belgrádi bestiális mészárlásnak szörnyű hírét, s a becstelenséget mintegy szankczionálva, kur- tán-furcsán, tudomásul veszi Kara- gyorgyevics Péternek királylyá történt proklamálását. Nem keresi a becstelenségben az etikai felelősséget ; nem gondol a legszörnyüségesebb politikai bűnnek méltó megbüntetésére.

A humanizmus fogalmai szerint gondolkozó, minden érző szivü ember lángostorral korbácsolná le Karagyorgyevics Pétert Szerbiának vérrel bemocskolt trónjáról, de a diplomáczia, a mely nagyképü, rideg és begombolkózott, fütyöl a humanizmus fogalmainak, mert — tetszik tudni — fütyölhet, hisz neki mindenre van formulája. És a formulát most nem isvolt nehéz kieszelni : a belgrádi mészárlás Szerbiának bel- ügye, s e tágas kibúvón szerencsésen átjutva, a diplomáczia a maga rendje és módja szerint serényen hozzálát majd a nagymosáshoz s olyan fehérre mossa Karagyorgyevics Péter királyt, hogy ő felsége utoljára csakugyan azt fogja hinni, hogy nem a morál köteles törvényei, hanem a bandita-erkölcs az, a mely a Balkánon a trón zsámolyához vezet . . .

*

A mi a diplomacziát illeti, rendén volna tehát a dolog. Kara- gyorgyevics Péter ő felsége e részen biztosítva van és akár rögtön beköltözhetik a konakba, egész nvu- godtan.

Nyugodtan? Álljunk meg e szónál, s gondolkozzunk kissé. Váljon az útonálló haramia, aki betör az alvó ember házába és ott lemészárolja áldozatát oh nem azért, hogy trónt szerezzen, hanem csak azért, hogy pénzt raboljon — beléköltözne-e valamikor nyugodtan abba a házba, ahol legyilkolt áldozatának árnyékát vélné folyton látni ? Az útonálló közönséges bandita, aligha megcselekedné azt, mig Karagyorgyevics Péter, a politikai bandita, bizonyára nyugodtan fog kényelembe helyezkedni a konak véráztatta termeiben; sőt e pillanatban talán már ott is van.

Hisz a padló már nem véres. Az udvari lakájoknak egész légiója mosta föl a konak fényes termeiben a vértócsákat, az áldozatok

hulláit is eltávolították a barbár mészárlás színhelyéről, a vad tömeg segitett azokat az ablakokon kidobni, és a véres párnákat is patyolat, hófehér vánkosokkal cserélték ki, úgy, hogy ragyogóan tiszta nyoszolyában pihenheti ki a vérfürdő rendezésének fáradalmait, Karagyorgyevics Péter ur, Szerbia királya . . .

*

. .. Mindezek után pedig nem azt kérdem öntől felséges ur, hogy minő lelkiismerettel fogja ön elfoglalni legyilkoltatott elődjének: Sándor királynak lakosztályát, hanem azt kérdezem öntől, Karagyorgyevics Péter: beveszi-e az ön királyi gyomra azokat a fejedelmi lakomákat, a melyeket ott, azokban az egykor véres termekben rendezni fog ?

Ámbátor föltételezem, hogy a a?} í*inra sem finnyásabb a leikénél.. .

Nohát:

— Jó étvágyat, Karagyorgyevics Péter ! . . .

A szerbiai események

a képviselőházban.

A képviselőhz ülése.

Budapest, junius 12.

(Saját tudósítónk távirata.) A képviselőház mai ülését nagyobbára a Szerbiában történt véres események foglalkoztatták. A magyar parlament méltó megdöbbenésének adott kifejezést a történtek fölött, mely sajnálkozását fejezte ki a szerencsétlen Sándor király tragikus sorsa fölött és felháborodva ítélte el a barbár mészárlást.

Tallián Béla elnök emlékezett meg a napirend előtt a szerbiai véres eseményekről s a Ház egyhangúlag járult hozzá az elnöki előterjesztéshez.

Az ülés lefolyásáról részletes tudósításunk a következő :

A képviselöház mai ülésén Tallián Béla elnökölt. A kormány részéről jelen voltak : Lukács, Wlassics, Fejér- váry és Darányi miniszterek. Az ülés megnyitása után

Tallián Béla elnök megemlékezett a belgrádi mészárlásról. Szomszédságunkban — úgymond — megdöbbentő, kiszámíthatatlan követkéz ményü vérengzés történt. Az Obreno- vicsok, akiknek utolsó sarjadékát a múlt éjszaka gyilkos kezek terítettek le, hazánknak barátjai, királyunknak, monarkiánknak, hűséges szövetségesei voltak. Ép ezért meg van győződve arról — úgymond — hogy a magyar parlament egyhangú, mély sajnálatát és fájdalmas érzését fogja kifejezni a borzasztó vérengzés felett. Egyben pedig kifejezi aggódását a szerb nemzet jövője iránt, valamint kifejezést ad abbeli óhajának, hogy a szerb nemzet mielőbb kibontakozhassék súlyos vál ságából.

Kossuth Ferencz és Zichy János gróf hasonló értelemben szólnak a vérengzésről és hozzájárulnak az elnöki kijelentéshez.

Széli Kálmán miniszterelnök szintén hozzájárul az elhangzott nyilatkozatokhoz. Mindnyájan — úgymond — a rémtett szörnyű hatása alatt állunk, a melynek következményei rendkívül komolyak lehetnek s egyelőre kiszámíthatatlanok. Osztja az elnök által kifejezett mély sajnálkozást és hozzájárul ahhoz, hogy a Ház fejezze ki a mészárlások fölött való őszinte megütközését és mély megbotránkozását.

Itakovszky István midőn hozzájárul az elnöki jelentéshez, kérdi, hogy a szerbiai véres események minő befolyással lesznek Szerbiához és Oroszországhoz való politikai viszonyunkra ?

Lovászy Márton azon óhajának ad kifejezést, hogy monarkiánk lehetőleg ne avatkozzék bele a belgrádi dolgokba, mert úgy látja, hogy a szerb nép belenyugodott a történtekbe. A maga részéről nem járul mindenben hozzá az elnöki előterjesztéshez, mert szerinte a tegnapi vérengzéssel elmúlt Szerbiának ' az a szerencsétlensége, hogy két dinasztiája legyen.

Széli Kálmán nem helyesli Lovászy nézetét, mert hivatalosan még keveset tudnak a dolgokról, azokat politikailag megbírálni tehát még nem szabad. Rakovszky kérdésére felelve, azt mondja a miniszterelnök, miszerint reméli, hogy a Szerbiában véghez vitt mostani véres események folytán úgy Szerbiával, mint a többi Balkán államokkal való jó viszonyunk nem fog megváltozni. A dolog további fejleményei folyamán mindenesetre monár- kiánk érdeke jön első sorban tekintetbe, a mit a magyar kormány mindenkor és minden köúürnények között meg is fog védeni. (Általános helyeslés.)

A Ház ezután áttér a napirendre, melynek folyamán

Kecskeméthy Ferencz fejtette ki, hogy Lukács László pénzügyminiszternek minapi válaszát, a melyet a sóhivatalok visszaélései tárgyában lett interpelláczióra adott, nem veheti tudomásul.

Lukács László pénzügyminiszter válasza után következett a névszerinti szavazás, melynél a többség a miniszter válaszát tudomásai vette.

Ezzel az ülés véget ért.

Szatmái’, junius 12.

(ks.) A szerb események és az ellenzék. Sokat foglalkoztak ma nálunk is, egyebütt is azzal a kérdéssel, minő hatásuk lesz a szerb eseményeknek a katonai javaslatok sorsára és az ellenzéknek állásfoglalására e javaslatokkal szemben. A kérdés kétségen kívül annak a riasztó hírnek hatása alatt vetődött fel, hogy a belgrádi események a nagyhatalmaknak közbelépését fogják maguk után vonni, ennek a közbelépésnek pedig sarkában van — a mozgósítás.

Ebben az irányban ma már nyu- godtabban ítélik meg a helyzetet. A dynasztiák, ép úgy mint a nemzetek elrémülnek ugyan a szörnyű gyilkosságon, de az uj hatalomnak a politi