Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-06-12 / 132. szám

Szatmár, 1903. junius 12. Péntek, Második évfolyam, 132. szám Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . .12 kor. Kél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. íígy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E^yes szám ára 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. POLITIKAI NAPILAP. A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjelenik naponta, (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6 Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon : 106. Lapvezér: URAY GÉZA. Főszerkesztő: J3ARTH A KÁLMÁN. Felelős szerkesztő: H ARSÁNYI SÁNDOR. A belgrádi Vérfürdő részletei. A véres trón. Szatmár, junius 11. (II. S) Űrnapjának szent ünnepére virradó hajnalán mélyen megdöbbentő hirt röpített világgá a belgrádi táviró. Egy fólvad csorda, egy barbár nép, vérrel mocskolta be Szerbia trónját. Sándor szerb király és felesége Drága királyné estek legelőször áldozatul a szerb politikai cselszövésnek, de — mint későbbi távirataink jelentik — a vérszomjas bestiák nem elégedtek meg a királyi pár életének kioltá­sával, hanem több szerb államfér­fin vérére is szomjuhoztak, a kiket szintén lemészároltak. Borzalmas lehetett a szerb katonai csínynek véres éjszakája, a mitől a fel világo­sodott, a czivilizált embernek meg­fagy ereiben a vér, és a kegyetlen, vad mészárlásnak politikai háttere szinte önkéntelenül eltörpül, ennyi barbarizmusnak hallatára. Nem ritka eset ugyan a világ­históriában, hogy uralkodó fők fana­tikus politikai gyilkosságnak estek áldozatul, de a belgrádi bestiák múlt éjszakai mészárlása fölülmúlja azt a képzeletet, a mit a fölvilágo- sodottság, a humanizmus jegyében uralkodó XX-ik század művelt em­berének legélénkebb fantáziája is elképzelni bir. Annak a megdöb­bentő ténynek pedig, bogy a ki­rályi párt a saját katonái, s nem valószínűtlen, hogy éppen azok, a kik életükre őrködni voltak hivatva: a saját testőrei gyilkolták le, ha­marjában nem találjuk párját a vi­lághistóriában. És micsoda vadság, minő el­vetemültség jellemzi, és mennyire kivetkőzött lehet minden nemesebb emberei érzelmekből az a férfiú: Karagy orgy evics Péter, aki a lemészárolt szerb királyi pár holt­testének árnyékában, bizonyára ké­jes örömmel helyezkedik el Szerbia véres trónján, hogy előtte, a gyil­kos felbujtó előtt, akit rendes körül­mények között a törvény bitó elé hurczolna, Szerbia népeinek ezrei alázatosan t'rdet hajtsanak. S vájjon lehet-e a szerb nem­zet oly elvetemült, hogy ama go­nosz férfiúnak boruljon hódolattal a lábai elé, aki az általa íemészárol- tatott királyi párnak holttestén ke­resztül lép a véres trónra ? Az a felbujtatott, vad csorda, a mely a borzalmas mészárlásban vérszomját kielégítve, a mai napon királylyá proklamálta Karagyorgye- vics Pétert, rövidesen aligha nem maga is ki fog józanodni bestiális cselekedetéből, s nagyon rövid időt jósolhatunk annak az ese­ménynek a bekövetkezésére, a midőn a szerb nemzet, a mely ma • diadalmi tort ül a legyilkolt királyi pár holtteste fölött, undor­ral fog elfordulni uj uralkodójától, aki ma uj alkotmánynyal jutal­mazta meg a múlt éjszakai kegyet­len vérengzést. Sőt az sem való­színűtlen, hogy a háttérben máris ott ólálkodik a Ivaragyorgyevics Péter No. 2., aki hasonló katonai csinynyel, hasonló gyalázatos vér­ontás árán fogja reá tenni a lábát Szerbia trónjának zsámolyára . . . mert a Nemezis utoléri a gyilko­sokat a pazar fényű királyi ter­mekben, a katonák által őrzött királyi trónon is . . . * És a megdöbbenés e komoly pillanatában, hadd szenteljünk né­hány szót a legyilkolt királyi pár­nak is. Végtelen tragédiája a sorsnak Sándor király és Drága királyné megdöbbentő, szőni ont végzete. A fiatal Sándor király életének egész lánczolata keserű lelki fájdalom és nagy-nagy szomorúság volt. Szülei­nek viszálykodása már zsenge gyer­mek korában mételyezték meg lel­két s nem adatott meg neki, a sorsnak az a kegye, hogy zsenge gyermekéveit a szerető szülők ölelő karjaiban, pajzán jókedvvel, gondat­lanul töltse el. Attól a pillanattól kezdve, a mint a zsandarkezek ki­szakították szüleinek karjaiból fiatal, gyermekéletónek derűs egén a vé­szes politikai fellegeknek egész tö­mege tornyosult s ezek kisérték, fenyegették szomorúan befejezett élete utolsó pillanatáig. Még nem töltötte be egészen életének tizedik esztendejét, midőn édesatyja: Milán volt szerb király Szerbia trónjára emelte, s ettől a pillanattól a korán érett gyermeket a szerb trón után leskelödők gaz cselszövéseinek újabb ezer és ezer veszélyei fenyegették. Az évek fo­lyamán pedig Szerbiának sok-sok belviszálya keserítette meg uralkodá­sát, mig mögötte, mint Damoklész kardja lebegett folyton az orosz befolyás és a pétervári udvarnak ezer meg ezer intrikája. Drága Masinnal kötött házas­ságával teljesen magára vonta szü­leinek haragját, úgy, hogy e há­zasság megkötése után atyja, Milán ex-király is egészen elfordult tőle. De az európai diplomáczia sem vette szívesen a házasságot s Drága királynét egyetlen euró­pai udvarnál sem akarták be­fogadni, a mi annyira elkeserí­tette a fiatal uralkodót, aki a vele nem egy rangban levő özvegy nőt szerelemből vezette oltárhoz, hogy e fölötti bánatában a mérték­telen tivornyáknak adta magát, s — nejének befolyása alatt — olyan uralkodói baklövéseket köve­tett el, a melyek igen alkalmasak voltak arra, hogy népe mindinkább elbidegüljön tőle. Leginkább azon­ban az keserítette el végtelenül úgy Sándor királyt, mint Drága királynőt, hogy házasságuk gyer­mektelen volt, s sehogy se tudták a szerb nép megelégedésére meg­oldani a trónöröklés kérdését. * E pillanatban nem tudni még, hogy az európai diplomáczia mit fog szólni a belgrádi katonai csíny­hez, s hogy hajlandó lesz-e elis­merni'a felbujtó Karagyorgyevics Pétert a szerbek királyául, de annyi bizonyos, hogy Oroszország­nak nagy megelégedésére szolgál­nak a szerbiai véres események s az orosz diplomáczia minden való­színűség szerint az elsők között lesz azoknak, akik tudomásul fog­ják venni annak a vérszomjas bes­tiának a királyságát, akinek a meg­gyilkolt szerb királyi párnak vére tapad a kezeihez, mert Karagyor­gyevics Péter külömben is ke- gyencze a minden oroszok czár- jának. * A szerbiai véres események részleteiről a mai nap folyamán az alábbi távirati tudósításokat vettük : A gyilkosok proklamácziója. Belgrád, jun. 11. Belgrád utezáin a kora regeli órákban proklamáeziót osztottak szét a nép között. Az utezákon közzétett proklamáczió a következőket közli: Sándor királyt és Drága ki­rálynét ma éjjel agyonlőtték. Az 1901. évi április 6-iki alkotmányt ismét visszaállították. A nemzeti képviseletet e hó 15-ére egybehív­ták. Az esemény ma reggel ment végbe a konakban. A csínyt a hadsereg követte el. Az uj szerb kormány. Belgrád, jun. 11. A szerb néphez kibocsátott prok­lamáczió még a következőket jelenti: Ma éjszaka Sándor király és és Drága királyné agyonlövetett. A komoly pillanatban a nemzet és a szerb nép barátai egyesültek és megalakították az uj kormányt, a mely meg van arról győződve, hogy a szerb nép melléje fog so­rakozni és segítségére lesz a rend fönntartásában. Az uj kormány külön proklamá- czióban közli, hogy az 1901. évi áp­rilis hatodiki alkotmányt és valamennyi törvényt, mely az ó naptár szerint ez év márczius 25-éig volt érvényben, visszaállítja és a nemzeti képviseletet junius 15-ikére egybehívja. Belgrád körülzárva. Zimony. junius 11. (Saját tudósítónktól.) Belgrád teljesen körül van zárva, a távirdaszol- gálatot szigorúan ellenőrzik, híreket csak kerülő utakon lehet nagynehezen kapni. Most már kétségtelen, hogy a királyi család katonai összeesküvés ál­dozata lett. A mészárlás hajnali két órakor ment végbe. Teodorovics bel­ügyminiszter, aki szinleg bizalmasa volt a királynak egyetértett az össze­esküvőkkel. Az összeesküvők vezére. Az összeesküvőket Petrovics őr­nagy vezette éjjeli fél kettőkor a ko- nakba. Mintegy 12 tiszt és 60—70 katona jelent meg a konak előtt. A kapunál akadálytalanul bejuthattak, mert az őrtálló tiszt azt hitte, hogy a vezénylő őrnagy az őrséget akarja meg erősíteni a kis csapattal. Az őrtálló tiszt még kotelességszerüen tisztelgett is felebbvalójának, mire Petrovics őr­nagy viszonozta a tisztelgést. Harcz a király lakosztálya előtt. Mikor az összeesküvők csa­patja a király lakosztálya elé ért, az ott őrtálló két gárdatiszt, gyor­san felismervén a fenyegető vesze­delmet, le akarta tartóztatni a csapatot vezető tiszteket, mire han­gos szóváltás keletkezett a király lakosztálya előtt, de ez csak 1-—2 pillanatig tartott, mert a csapat ve­zetői a két gárdatisztet karddal keresztülszurták. E közben az egyik áldozat teljes erővel segítsé­gért kiáltott, mire a király háló­szobája előtti szobából a királynak két hadsegéde rohant elő, de eze­ket is nyomban fölkonczolták, mire betörtek a belső szobákba s e közben is lemészároltak két gárdatisztet. A mészárlás. A zajra fölébredt a király is, aki rögtön tisztában volt a helyzet­tel s midőn a merénylők a király hálószobájába törtek, Sándor király elszánt, fagyos nyugalommal ágya előtt állott, kezében töltött re­volverrel. Midőn az ajtót betörték, a ki­rály többször egymásután rá­sütötte revolverét. Sándor el- rály első lövése halálosan meg-

Next

/
Thumbnails
Contents