Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-01-20 / 16. szám

Szatmár, 1903. január 20. Kedd. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Ejyes szám ára 2 kr (4 fi.) SZATMÁRI HÍRLAP Második évfolyam, 16. í&éha. Meftfel^hik napo'nla thétfí) luvéíejéyék)' V-Hirdetések^/ nhyt ahvósrsz^’lif ftVudi,. n egy kiadóhiva és ivesz a POLITIKAI NAPILAP. azinczy-u.6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Telefen : 106. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Kiadja : A SZERKESZTŐSÉG. Kiadóhivatal Kazinozy-u. 6. hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A politikai helyzet. Szatmár, jan. 19. Szilveszter éjszakáján Széli Kálmán becsületes alkut kötött. Joggal mondotta a kormányelnök, hogy ebben az egyezségben nincs győző és nincs legyőzött. Ausztria és Magyarország vitális érdekeinek méltányos kompromisszzuma az, ami a javaslatokban foglalkozik. Vájjon kinek lehet hát érdekében, hogy a megállapodások normális, alkotmá­nyos utón való életbeléptetése meg- akadályoztassék? És mégis a leg­nagyobb gond és aggodalom tölti el a magyar politika vezetőit, lát­ván azokat az állapotokat, melyeket a szomszéd Ausztria elénk tár. A csak imént egybehívott reichsrath a munkára való teljes szertelenséget mutatja. Vájjon minő fogadtatásra, minő elintézésre számíthat ebben a testületben a kiegyezés, amikor szinte lehetetlennek bizonyul elin­tézni egy olyan ártatlan javaslatot, mint a czukorjavaslat, amelynek le- tárgyalására pedig egy törpe frakezió kivételével az összes pártok össze­folytak ? Széli Kálmánnak egész állam- férfiúi bölcsességére szükség leszen, hogy ez állapotokkal szemben gaz­dasági és közjogi kérdéseinket meg­óvja. Az bizonyosnak látszik, hogy a szükebb értelemben vett kiegye­zést (a vámtarifa kivételével) a 14-ik szakasz alapján életbeléptetni a magyar kormányelnök nem fogja proponálni. Sőt tovább megyünk. Az is bizonyos, hogy ha ezt a meg­oldást bárki más meg is kisérlené, a kísérlet teljes fiaskóval végződ­nék, mert a 14-ik szakasz alap­ján életbeléptetendő kiegyezés a magyar parlamentben keresztül nem vihető. A magyar miniszterelnök Bécsbe készül. Az osztrák politika intézői körében teljes belátást fog nyerni arra, hogy mi várható odaát a dol­gok fejlődésétől. És e szerint fogja megállapítani jövő terveit. A ezukoregyezmény beczikke- lyezésével a magyar parlament el­jutott egy súlyos munkájához: a véderő javaslatok tárgyalásához. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter a lefolyt hetek alatt több Ízben járt Bécsben e javaslatok tár­gyában s minden jel arra mutat, .hogy a bécsi hadügyminisztérium­ban a leglelkiismeretesebb mórié gelés foly arra nézve, minő módo­zatok mellett tétessék könnyebbé a két állam népképviseletének a ne­héz áldozatokkal járó törvényjavas­latok elfogadása. Erős a meggyőződésünk, hogy a parlamenti diszkusszió folyamán egy és más enyhítésre számítani lehet. . A póttartalékosok bentartása már úgy is túl van haladva és többé keresztül nem vihető, miután az októberben behivottak már de. czember hó elsején elbocsájtattak. Maga az alapelv, az ujonez- lótszámnak mintegy 10,000 ember­rel való emelése méltányos alapon alig támadható meg. Tény az, hogy hosszú idő óta a létszámot nem emeltük a külállamokkal, de a né­pesség szaporodásával is, hadsere­günk extenziv fejlődése lépést nem tartott s épen most, amikor a bal­kán-kérdésről oly sok szó foly, nagy felelősség terhelné a törvényhozást, ha az ország véderejét a szükséges mértékben nem gondozná. A kétéves szolgálati időt, úgy tudjuk, hosszú tanulmányozás után szakkörökben keresztül vihetőnek nőm találták. Konstatálták, hogy a rövidebb szolgálati idő mellett a hadsereg mai létszámának fenntar­tása az ujoncjutalék tetemes feleme­lését vonná maga után s azonfelül olyan óriási anyagi megterheltetést involválna, aminőt Magyarország meg nem bír. A képviselőháznak hosszú, de szenvedélyes vitára lesz tehát ki­látása. A helyzettel ismerős körök­ben azonban szilárd a hit, hogy az áprilisi ujonezozás már e javaslatok alapján rendes időben meg leszen kezdhető. TÁVIRATOK. A képviselőház ülése. Budapest, január 19. (Saját tudósítónktól.) A képviselőháznak ma unalmas, egyhangú ülése volt. A ezukor egyezményről szóló ja­vaslatot tárgyalták, melyhez Szüllö, Neuman, Szederkényi, Buja- novics és Ernst képviselők szól­tak hozzá, mindannyian elfogadva a javaslatot. Holnap ugyancsak e ja­vaslat tárgyalását folytatja a Ház. A szász trónörökösné regénye. Páris, január 19. (Sajáf tu­dósítónktól.) A szász trónörökösné regénye végre befejezést nyert. Az ügyet sikerült teljesen, oly képen rendezni, hogy a trónörökösné le­mondott rangjáról. A herczegnő a szász udvartól 30.000 márka évi apanázst kap és gyermekének szü­letése után a Giron felesége lesz. Giron pedig a „Gil-Blas“ előkelő, franczia hirlap munkatársai sorába lép. Koholt válsághírek. Budapest, január 19. (Saját tudósítónktól) Apponyi Albert gróf, a képviselőház elnöke ma dél­után kijelentette egy újságíró előtt, hogy a válsághírekből egy szó sem igaz ; szenzáczió hajhászás az egész Az egyébként csak természetes — mondta Apponyi, — hogy minden komolyabb politikai dologról a párt­ban bizalmas megbeszélés folyik. Molnár apát haldoklik. Budapest, január 19. (Saját tudósítónktól.) Molnár János apát, pipái prelátus, a néppárt vezéré­nek állapota válságosra fordult, az orvosok minden pillanatban a ka­tasztrófától tartanak. A visszakövetelt pálya dij Válság a „Kölcsey-Kör£í-ben. Saját tudósítónktól. Szatmár. jan. 19. Napok óta suttognak, beszélget­nek a városban egy, a maga nemében szinte páratlan esetről, a mely — köny- nyen megtörténhetik — hogy a „Köl- csey-Kör“ bomlását fogja maga után vonni, — ha ebben a kinos ügyben a választmány nem fog a megfelelő kö­rültekintéssel és kellő tapintattal el­járni. Sajnos, annyira már eddig is el- mérgesedettja dolog,hogy a kör kebelében válságot vont maga után. Hogy hová fog még ezután fejlődni, azt egyelőre a kör vezetői sem tudják, de minden­esetre tőlük függ, hogy a nagy, kultu­rális misszióra hivatott egyesület ke­belében dúló viszályt, csirájában el fojtsák. Olyan dolog történt ugyanis a „Kölcsey-Köru-ben, amire egyhamar nem találunk preczedenst: egy pálya­nyertes munkáért már kiutalványo­zott; sőt a kör pénztárából már fői is vett pályadíjat a választmány visszaköveteli a pályanyertes m unka szerzőjétől: Mátray Lajos helybeli gymnasiumi tanár és lapszerkesztőtől. A maga nemében páratlan eset, a melyet alant részletesen ismertetünk, városszerte élénk pertraktálás tárgyát képezi s igen sokan vannak, akik az egész dologban a Mátray Lajos sze­mélye ellen indított hajszát látnak. A mi ezt a feltevést illeti, a magunk részéről egyelőre nem szólunk a do­loghoz, jóllehet — elfogulatlanul, ob- jektiv^hirálva — az ügy egyes motí­vumai, mintha csakugyan ilyesmire engednének következtetni. De, mert nem tartjuk még helyénvalónak, hogy az ügy érdemi részéhez a magunk sze­rény véleményét fűzzük — ismételjük — ezúttal csak a száraz tény regisztrálá­sára szorítkozunk. Annyit azonban már most is megjegyezhetünk, hogy — bár­mely részen legyen is az igazság — nagyon kívánatos volna, hogy a rend­kívül sajnálatos eset olyan elintézést nyerjen, hogy ennek következményeit maga a kör meg ne szinylelje és to- további működésére káros befolyással ne legyen, mert nemcsak kulturális, de nemzeti érdek is, hogy a „Kölcsey - köru a különböző nemzetiségek lakta északkeleti vármegyék közponljában, mondhatjuk : metropolisában magyar nemzeti hivatását lankadatlan buzga­lommal, hazafias egyetértéssel, mind fokozottabb mértékben teljesítse. Elvitázhatatlan tény, hogy Mátray Lajos a „Kőlcsey-kör“ megalakítása óta a kör legtevékenyebb tagjainak egyike. Nemes buzgalommal, példás ügyszeretettel és a kulturális haladás iránti nagy lelkesedéssel, több, mint egy évtizeden keresztül fáradozott a „Kölcsey-kör“ fejlesztésén. Lelkes is­tápolója a Kölcsey-kultusznak, a mit a legeklatánsabban azzal is bebizonyí­tott, hogy ő volt, aki Chorin Ferencz dr. közbejárását és támogatását először kérte ki a hazafias eszméhez, hogy az utókor részére érezbe öntessék halha­tatlan, lánglelkü költőnk alakja és az ország szivében, Budapesten nagy ne­véhez méltó szobor hirdesse Kölcsey Ferencz dicsőségét, a mely egyszers- mint az egész magyar nemzet, de első­sorban e vármegye — a Kölcsey vár­megyéjének — dicsősége. Mátray Lajos elnöke volt a „Kől­csey-kör“ irodalmi szakosztályának, — de a mai naptól fogva már nem az. A mai napon beadta lemondását, s ezzel kezdődik a válság. Elfogadja-e a választmány Mátrai Lajosnak e tiszt­ségről való lemondását, egyelőre nem tudhatjuk, de hogy lesznek a kör ke­belében olyan higgadt és elfogulatlan elemek, akik nagyon, de nagyon fon­tolóra fogják venni az odiozus ügy további fejleményeit és bölcs mérsék­letükkel útját szegik a kör kebelében dúló viszálykodásnak, ez nemcsak va­lószínű, de — véleményünk szerint — bizonyos. S kell is, hogy akadjon ilyen

Next

/
Thumbnails
Contents