Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-06-07 / 128. szám

Szatmár, 1903. junius 7. Vasárnap. Második évfolyam, 128. szám Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . .12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E^yes szám éra 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. SZATMÁRI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP. A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE. Megjelenik naponta (hétfő kivételével.) Hirdetéseket méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon: 106. Lapvezér: Főszerkesztő: Felelős szerkesztő : URAY GÉZA. 0ARTH A KÁLMÁN. HARSÁNYI SÁNDOR. Nix dajcs! Szatmár, junius 6. Legújabban Amerika is a né­metellenes népek sorába állott. New- York városa szükségét érzi, hogy védekezzék a német bevándorlók gerroanizáló törekvése ellen. Mert a német, a hová beteszi a lábát, mindenütt germanizál. Ez neki di­cséretes tulajdonsága a maga szem­pontjából tekintve, de minden más nemzet sértő és veszedelmes provo- kácziónak tekinti. Ha valamely idegen német va­lahol letelepszik, nemcsak hogy el nem fogadja annak a nemzetnek a nyelvét és sajátosságait, a mely vele földjét, kenyerét és jogát megosztja, hanem még neki áll feljebb s azt követeli a szlávtól, magyartól, sőt még a nevv-yorki amerikaitól is, hogy tanuljon német czivilizácziót és be­széljen vele németül. Tudjuk ta­pasztalásból, mert akár a hadsere­get tekintjük a német kommandó­val, akár a sváb falvakat vagy szász városokat, a melyek századok alatt nem lettek magyarokká; akár, ha valamely társaságban találkozunk egy némettel, miatta mindnyájan németül beszélünk és ha iskoláinkba megyünk, németre tanitják a ma­gyar fiukat. Éppígy vannak ezzel az oláhok Bukovinában, az olaszok Tirolban, a lengyelsk Galicziában s a csehek Prágában. Minder szomszéd nép vé­dekezik a németség ellen, a hogy lehet, de még egyiknek sem sike­rült tőle m< gszabadulni A tengeren túl az erélyes ame­rikaiak példát mutatnak rá, hogyan kell elbánni a germanizáczióval. A new-yorki hatóság egyszerűen elha­tározta, hogy a német nyelvet sem­miféle iskolában tanitani nem sza­bad, se elemi, se középiskolában, nehogy az angolok is elnémetesed- jenek. Hanem csakis az egyetemen legyen a tudósok számára német tanfolyam. Amerika csakis az ame­rikaiaké s New-Yorkból nem lesz német város, ha meg is látogatta Vilmos császár öcscse. Bezzeg mi magyarok, a kik Mohács óta nyögjük a német jár­mot s mindenkép a legnagyobb ve­szedelemben forgunk a németek ke­reskedése és katonáskodása miatt; mi magyarok, csak türünk és pa­naszkodunk. Egynéhányszor már el is foglalták hazánkat és ki akarták irtani nyelvünket, csak nagy nehe­zen szabadultunk a halál torkából. Mit teszünk mégis? Tanítjuk a né­met nyelvet az összes polgári isko­lákban, reáliskolákban és gimnázi­umokban, mint kötelező tantárgya­kat, hogy minden müveit ember értse és törje az idegen szót és en­gedelmeskedjék a német komman­dónak. Ideje volna már egyszer ki­adni és a legerélyesebben betartani a jelszót: Nix dajcs! .... Szatmár. junius 6. Egyezkedés a leszerelésre. (Saját tudósítónktól.) Politikai körökben a változatosság okáért megint kompromissziumhirek voltak elterjedve. Arról volt ugyanis szó, hogy a minisz­terelnök kilép a passzív resiszten- cziából nem abban az értelemben, mint azt Tisza István gróf kivánta, hanem úgy, hogy az ellenzéknek az obstrukczió leszerelése fejében en­gedményeket kínál. Ezek az engedmények — úgy mondották — nem katonai javaslatokra vonatkoznak, mert azokhoz mereven és görcsösen ragaszkodik a kor­mány, hanem más belpolitikai és nemzeti reformokra. Tegnap aztán kiderült, hogy e híresztelések alapja is csak merő kom- bináczió. Széli Kálmán egyébként jól tudja, hogy az ilyen irányban folyta­tandó alkudozásokkal éppen olyan ke­véssé ér czélt, mint a passzív resisz- tencziával. Az ellenzék egész haroza a katonai javaslatok ellen irányult. Küzdelme az egész országban vissz­hangra talált s minden túlzás nélkül lehet állítani, hogy az ellenzékkel együtt harczol most az egész ország. Mert azok a bizalmi nyilatkozatok, a melyeket a város és megyék törvény hatóságaitól csikarnak ki, csak nem tekinthetők a nemzet közvéleményének. Szédelgésen alapulnak ezek és a hivatalnoki befolyás eredményei; de szédelgés azért is, mert egyetlenegy városi vagy megyei törvényhatóság sem kivánta a katonai javaslatok tör­vényre emelését, csak megrendelésre az obstrukczió leszerelését kivánta. Addig tehát, a mig a katonai ja­vaslatok dolgában az ellenzék követe- teléseit a kormány nem teljesiti, addig kompromisszumról szó sem lehet. De nem is lesz. Legalább igy határozta ezt el, pénteken este tartott értekezletén a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt. Az uj jegyző. A képviselőház ülése, Budapest, junius 6. (Saját tudósítónk távirata.) Széli Kálmánnak ismét sikerült egy időre összedrótozni a szabadelvüpárt egysé­gét. Mert ezt az örökké kétes egysé­get az utóbbi napokban komoly ve­szedelem fenyegette és pedig az üres jegyzői szék miatt. Lázár Árpád halá­lával megüresedett jegyzői szék betöl­tése körül folyt napokon keresztül való­ban komikus versengés az egységes szabadéivüpártban. A volt nemzetipár­tiak és az ó szabadelvűek néztek egy­mással farkasszemet, mindegyik frakczió a saját táborából akarván jegyzö­TARCZA. Eljegyzés az omnibuszon. — Angolból. — Nem vagyok sem szép, sem csi­nos . . . Hajam sötétvörös s nagy a hajlamom az ellenkezésre. Emma nő­vérem, aki szép leány, semmibe sem vesz, Jack és Tom fitestvéreim pedig egyenesen csúnyának tartanak. A természet engem bizonyára arra szemelt ki, hogy vén leány ma­radjak és én egészen boldog voltam azzal a kilátással, hogy az maradok. Miután pedig tudtam, hogy pénz sem igen nagy bőségben van otthon, beiratkoztam gyorsírói és gépírói tan­folyamra, hogy a jövő életemre e ké­pességekkel némileg felvértezve legyek. így. történt, hogy pár hónappal később naponta kétszer kellett London egyik végétől a másikra egy vén om­nibusz hátán megtenem az utat. Gyors- irónői állást kaptam hetenkint 25 shil­ling fizetéssel. Ha hosszabb időn át utazik az ember egy és ugyanazon omnibuszon, régi barátjainak kezdi tekinteni utazó társait. Nekem legalább úgy tetszett. A sok utazás közben égészen meg­szoktam az arczukat. És utítársaim kö­zül néhányan valóban nagyon érdeke­sek voltak. Volt például egy köszvé- nyes öreg ur, ki roppant sokáig tudott leszállani, a mi miatt aztán egy másik öreg ur rendesen nagy haragra lobbant s mindennap ugyanazon dörmögő sza­vakkal fejezte ki bosszáságát. Volt az­tán egy boltos legény, ki fitogtatva szokta Ruskint olvasni, továbbá egy pár csinos fiatal leány, kik különös érdeklődést árultak el a müveit boltos­legény iránt. Volt még egy utas, ki meg enge- met töltött el szokatlan érdeklődéssel s a ki azzal vonta magára figyelmemet, hogy egy alkalommal véletlenül a Iá- bomra hágott. — Oh, bocsánatot kérek, mondta és én „sebaj !“ Mormogtam rá. Már sokszor láttam őt, de tulajdonképen csak egy pillanattól kezdtem észre­venni. Azt hiszem, a hangja okozhatta ezt, bár kénytelen vagyok kimondani, hogy az arcza is vonzó volt. Egy pompás júniusi napon, a szamócza-idény tetőpontján, két fontot vettem ez ízletes gyümölcsből, hogy haza vigyem. — Több más esomng is volt nálam s ezektől észre se vettem, hogy a mint az omnibuszra felszáltam. a pádon, a hová ültem, az enyémhez hasonló szamócza hevert. Egész kényelmesen ültem a sza- móczán s mikor végre észrevettem, olyan zavart lettem, hogy jó időbe ke­rült, mig a tönkre tett szamócza mel­lettem ülő tulajdonosára mertem pillan­tani. S ez senki más nem volt, mint az én érdekes hangú utitársam. Zavar­tan bocsánatot kértem tőle, érezve, hogy alaposan nevetségessé tettem ma­gamat s emellett egyszerre feltárult előttem balsorsomnak egész komikus oldala. Sokat adtam volna érte, ha el­tudtam volna folytani a derültség ör­dögét, mely e pillanatban erőt vett rajtam. — Majd megölt az erőfeszítés, hogy derültségemet elleplezzem. A szomszédomra néztem abban a reményben, hogy nem figyel rám. De láttam, hogy ő is küzd magában a nevetéssel. Ez sok volt az én önural­mamnak s hangos kacajban törtem ki, amint láttam, hogy szomszédom hal­kan nevet. — Borzasztó ügyetlenség volt tőlem, ejtettem ki végre. — Ellenkezőleg, felelte utitársam, az én hibám volt; nem kellett volna a csomagot az ülésre tennem, melyről tudtam, hogy el lesz foglalva. — Úgy hát vessen véget zava­romnak s fogadja el cserébe az én szamóczámat. Ez méltányos dolog. — Nem tehetem. Mert én nagyon le vagyok a kisasszonynak kötelezve, a mikor a szamóczára ülve jó alkalmai szolgáltatott nekem, a melyért csak hálás lehetek. — Mit akar azzal mondani ? kér­deztem tőle csodálkozva. — Azt, hogy régóta esengtem a kisasszonynyal megismerkedhetni s igy erre most alkalmam nyilt, felelte a fiatal ember. — Ugyan mi kelt vágyat önben­hogy velem megismerkedjék? kíván­csiskodtam tovább. — Ha őszinte választ adnék erre a kérdésre, joga lenne a kisasszony­nak rám komolyan megharagudni. Erre szerényen hallgattam. — Erről jut eszembe, folytatta, hogy sajátságos módon ismerkedtünk ugyan meg egymással, de még nem vagyunk egymásnak bemutatva. Az én nevem Armstrong Róbert. — És az enyém Poell Jessie. — Poell . . . nem az a Poell kisasszony . . . kérem . . . bocsánat, nem ismer a kisasszony egy Bouchier Károly nevű fiatal embert ? — Persze, hogy ismerem, mond­tam. Ismernem kell őt, miután jegybe jár . . , Hirtelen elhallgattam, mert tekin­tetem utitársam arczára esett s az nagy levertséget árult el. — Bouchier régi jó barátom, szólt ismerősöm s a múltkor irt ne­kem, hogy jegyben jár egy Poell kis­asszonynyal. Bizonyosan kegyeddel. Ez a felfedezés rendkívül meglep. — De hiszen ön félbeszakított az imént s nem engedte elmondanom, hogy Bouchier nővéremmel, Emmával jár jegyben! — Hála istennek! — tört ki a fiatal emberből. — ügy látszik ön nagyon örül a barátja jegybenjárásának, — jegyez­tem meg. — Oh nem annak. Barátom jegy­1 Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • Szatmár és vidéke Iegnaggohb czipöra^ára. WIofTürilrDTfiDt ! tavaszi és nyári idényre njegrendelt összes úri gői és gyermek iTldycí JvCZlKlY . # # # # # valódi franezia sehewrő bőrü lábbelik. A A jt

Next

/
Thumbnails
Contents