Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-05-30 / 122. szám
2 Szatmár, szombat SZATMÁRI HÍRLAP 1903. május 30 122 szám. fog-e mozdulni dr. Somló Bódog ügyében, melyben vad törvény forgat minden szabadságjogot, a gondolkozásnak, a sajtónak a szabadságát? Bár megmozdulna. Bár hóditana az egyszerű, szerény, becsületes, kis igényű igazság, hogy a gondolatot megölni nem szabad, a mit már manapság frázissá devalvált a koponyákat rejtve, csendesen, titkon beborító obsku- rizmus. Nagy kétségekbe esve, már-már leszámolva mindennel, nézünk bele a mai magyar élet zavaros forgatagába, melyből egy kiverődött, hü másu csöpp a dr. Somló Bódog ügye. A politikai vadság keresztülgázolt itt mindenen, vakon taposott össze mindent. Hagyott- e annyi nyugalmat, kulturhajlandóságot s világosságot, hogy látszólag kis dolgokban megtessék előttünk a szörnyű, a nagy veszedelem? A nagyváradi jogakadémia botrányáról egyébként a következőket jelenthetjük : Nagyvárad társadalmát kínos izgalomban tartja most egy merénylet, a melyet a nagyváradi jogakadémia tanári kara intézett egyik legkiválóbb magyar tudósunk ellen, a ki csak pár hónap előtt lett tanárrá kinevezve a nagyváradi jogakadémia politikai és közjogi tanszékére, de a kinek neve tudomá nyos szoeziologiai müvei révén régen ismert és tisztelt nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is. A fiatal tudós Somló Bódog, a ki talán leghivatottabb művelője a nálunk még teljesen parlagon heverő szocziológiai tudománynak. Egyik legbuzgóbb munkása a „Társadalomtudományi Társaság11 -nak, a melyek ülésein szokta felolvasni és előadni tudományos nézeteit és eszméit, ezeket a felolvr'•ásókat pedig a társaság által kiadott „Huszadik Század“ czimü folyóirat közli egész terjedelmében. Somló Bódognak önálló müvei jelentek meg s írásai a magyar tudósok körében élénk feltűnés - keltettek mindig. A larsüdalomtudományi társaságnak márczius hó 29-én tartott ülésén Somló Bódog „A társadalmi fejlődésről és néhány gyakorlati alkalmazásáról“ tartott előadást liberális és radikális szellemben. Az előadás gyönyörű vitát keltett a társaság ülésén és egész terjedelmében megjelent a „Huszadik Század“ májusi füzetében. A szabad gondolkodásnak és a tudós radikális eszméinek ez a hatalmas megnyilatkozása annyira felbőszítette a nagyváradi jogakadémia maradi tanári karát, hogy siettek konventikulu- mot tartani és egy nemrégiben megtartott tanári konferenczián elhatározták, hogy felírnak Wlassics Gyula kultuszminiszterhez Somló Bódog tanártársuk ellen és megvádolják, hogy mivel a társadalomtudományi társaságban tartott előadása antimonarchikus vallásellenes eszméket tartalmaz és a mai társadalmi rendforgatásának szükségét hirdeti stb. stb. a legerélyesebb megtorlásban részesítse Somló Bódogot a kultuszminiszter és a kat- holikus alapokból fenntartott kir, jog akadémia tanári állásától függeszsze fel. Ennyi szivárgott ki a tanári tanácskozás eredményéből és az, hogy a tanárok közül ketten dr. Ágoston Péter és dr. Magyary Géza a határozat ellen szavaztak és védelmére keltek Somló Bódognak. E két szavazat ellenében öt tanár névszerint: dr. Bozóky Alajos, dr. Molnár Imre, dr. Persz Ádolf, dr. Hoványi Gyula és dr. Szolcsányi Hugó, meghozták a famózus határozatot. Dr. Somló Bódog semmi egyebet nem tett, minthogy az evoluczió törvényéhez, mely ma immár az egész komoly tudományos világ álláspontja közös kiinduló helye, — egyéni tudományos reflexiókat fűzve annak gyakorlati alkalmazásáról elmélkedett szintén tudományos módon, egy tudományos társaságban. * Dr. Somló Bódog még egészen fiatal ember. Kivételes nagy talentumu, sokat olvasott, rendszeres, fegyelmezett elméjű ember. Igazi tudós. Szerény és magába vonult. Személyesen kevesen ismerik Nagyváradon, nem szerepel sehol, egészen elvonult életet élt. A jogakadémián történt merényletről fölháborodva beszél egész Nagyvárad. Bizonyos, hogy ez a fölháboro- dás országos lesz s egy kis rendet fog csinálni a jogakadémia obskúrus urai között. Érdekes íöljegyzések Móricz Pálról. Szatmár, május 29. Tegnap délután helyezték örök nyugalomre Móricz Pálnak, az egykori nábobnak hült hamvait Berettyóújfaluban, a hova a temetésre megérkezett nagy kiterjedésű előkelő rokonsága. Most, hogy meghalt a magyar politika és közélet egykori nevezetes alakja, konstatálják a lapok, hogy sokan nem is tudták már, hogy Móricz Pál, ki 1891. táján hirtelen és váratlanul tért le a közélet szinteróröl, még ól. Hosszú időn át tenyerén hordozta, beczézte a szerencse, hogy aztán annál könyörtelenebbül bánhasson el vele. Biharvármegyében, ahova Máramaros- ból áttelepedett, domíniumokat szerzett, az ország fővárosában nagy palotákat és óriási bérkaszárnyákat. Általán a bihari nábobnak, Biharban aranyparasztnak hívták. Mondják, hogy az aranyparaszt titulusra büszke volt. Nem tudnék megmondani, miért keresztelték el parasztnak, a mikor születésében kétségtelen nemes, hisz apja követ volt és megyei dignitárus s a mikor megjelenése és modora is inkább vallott városi honoráczióra, mint parasztra. Mert kissé tagbaszakadt, kissé zsíros, arczban talán kissé kanászos magyar volt, vitathatatlanul tipikus faji vonásokkal és karakterrel, élczlapjaink több rosszmájúsággal, mint ötlettel és szellemességgel, megtették élczlapi figurának. Ivadékunkból a kissé korosabbak emlékezhetnek még Palya és Aldzsi vándorlásairól a Kék macska virá nyain, amely odisszeuszi bolyongásban az aranyóra szerepét a fekete retek játszotta. Akkor, a Tisza Kálmán hosz- szu miniszterelnöksége alatt, Móricz Pál portentum volt. Oszlopos tagja volt a szabadelvű pártnak, kebelbarátja, meghittje, földije a hatalom hordozójának. Móricz Pál Maramarosban Taracz- közön született 1826-ban, tehát hetvenhét évet élt. A közpályát a megyénél kezdette meg a forradalom előtt. Korán szerzett fiskális diplomát s al- ügyésze volt Máramarosmegyének már a forradalom előtt. Nem annyira talentuma, mint inkább hajlama volt az irodalomra s megyei fiskus korában szorgalmasan írogatott a Pesti Hírlapba, a melyet akkor szerkesztett s a mely a czentrálisták s a politikai dokrinérek újságja volt; utóbb pedig irt pár kötet emlékiratot is, a melyekben a tárgy érdekesebb a formánál. A forradalom után Biharba házasodott; akkor költözött Berettyó-Ujfaluba, a hol örök álomra hunyta szemeit. Az alkotmányos élet első visszaszállásával, még a kiegyezés előtt, a midőn a megyék először restauráltak, visszatért a megyei szolgálatba s 1861-től 1869-ig főnótáriusa volt Biharvármegyónek. Ezután került föl a fővárosba képviselőnek, huszonkét esztendőre. Ez volt aranykora; ekkor szerezte irigyelt nagy vagyonát; ekkor játszott országos szerepet. A nagy vagyon azonban gyorsabban párolgott el, mint a hogy összeverődött. Épített vasutat szülőmegyéjében, Taraczközön, abban a reményben, hogy az állam átveszi; furatott petróleumkutakat, állított föl fűrészeket Máramaros rengetegeinek kihasználására s e vállalatokba belebukott. Vasutját Baross Gábor minisztersége alatt nem vette meg az állam, petrolem-kutjai, fűrészei nem fizettek. Az üzlet egy szép napon elnyelte a vagyont; a derecskéi uradalmat, a pesti házakat. Móricz Pál azonban gavallér volt. Játszott, vesztett és fizetett. Csődöt kért maga ellen s mintegy másfél millónyi vagyonából négy esztendő alatt, 1895-ig kifizette minden hitelezőjét A nábob elvonult Berettyó- Ujfaluba, s a ki addig szakadatlanul a nyilvánosságnak élt, most elvonult a nyilvánosság elől végképp és örökre. Kertészeti kiállítás Szatmáron. Előkészületek a kiállításra. Szatmár. május 29. (Saját tudósítónktól.) Lapunkban már több ízben emlékeztünk meg Szatmárvármegve gazdasági egyesületének azon tervéről, hogy ez év őszén kertészeti kiállítást rendez Szatmáron. A kiállítás, mely gazdasági szempontból igen üdvös lesz, úgy a mező mint a kerti gazdaság minden ágát felöleli. A kiállítást rendező bizottság serényen dolgozik az előkészületeken, s mindent elkövet, hogy a kiállítás fényesen sikerüljön. Szatmárvármegye gazdasági egyesülete e hó 27-én értekezletet tartott, a melyen a kiállítás ügyével foglalkoztak. A népes értekezlet lefolyásáról tudósítónk a következőket jelenti: Az ülésen dr. Fekete Sámuel, a kér. szakosztály elnöke elnökölt. Jelenvoltak : Becsek Sándor, Bernhard Adolf, a nagybányai Gazd. Egyesület titkára, Berta Károly, Jablonszky György kér. borászati felügyelő, Moldován László a nagybányai Gazd. Egyesület képviseletében, Nagy László alispán, Papp Kálmán, Pethő György, Poszvék Nándor, Sozánszky Mihály, Tankóczi Gyula és Valkovics János. Az ülés a kiállítás megtartása mellett határozott, annak idejét szept. 27-töl nov. 11-ig állapította meg. A kiállításon tért nyernek Szat inárvármegye és Szatmárnémeti szab. kir. város területén termelt szőlő, gyümölcs és konyhakertészeti termények nyers és feldolgozott állapotban, méhészeti termények, valamint bárhol előállított kertészet, borászat és méhészet keretébe vágó czikkes, eszközök és feldolgozó gépek. A vármegyei kiállítás keretében önálló csoporttal szerepelnek Szatmárnémeti szab. kir. város, N.-Károly és a N.-Bányai Gazd. Egyesület. A kiállítás rendező bizottsága is megállapittatott, melynek névsorát lapunk jövő számában közöljük. Egyelőre csak annyit említünk fel, hogy az egyes kiállítási csoportokat külön-külön bizottság fogja rendezni, azonkívül az összes vármegyei lapok szerkesztőinek bevonásával egy nagyobb sajtó és reklám bizottság lett szervezve, úgy szintén külön bizottság fogja az ünnepélyek ügyeit intézni. A bíráló bizottságnak csak az elnöksége állapíttatott meg, a tagok a kiállítás alkalmával a jelenlevők közül fognak megválasztatni. A rendező egyesület csak oklevél jutalmakat fog adni, lépések lesznek azonban téve, hogy hatóságok, testületek és magánosak részéről felajánlandó megfelelő számú dij jutalom is legyen kiosztható. Általában a hatóságok és testületek részéről olyan szép érdeklődés mutatkozik, a mit a legnagyob elismeréssel lehet tudomásul venni s ami kiállításunk fényes sikerét eleve biztosítja. — SZÍNHÁZ. — (Szilágyi Dezső — színigazgató.) Szatmáron bizonyára sokan emlékeznek még Szilágyi Dezsőre, aki két év előtt Csóka szatmári igazgató társulatának tagja volt. Midőn Csóka megbukott a színtársulat a Szilágyi igazgatása alatt maradt itt egy szezonon át s a mennyire anyagi körülményei engedték, igyekezetével ki is elégítette a közönség igényeit, noha az árván maradt társulat nem valami nagy pártfogásban részesült. A szezon végével a társulat elszéledt a szélrózsa minden irányába, mig Szilágyi, a ki szerződés nélkül maradt, a tavalyi egész nyarat itt Szatmáron töltötte még el. Az ősszel Debreczenbe tette át lakását, ahol bátyja a Makó színtársulatának tagja. Debrecenben a tél folyamán többször vendégszerepeit, — most pedig mint színigazgató működik és jó erőkből szervezett társulatával e hó 20-án kezdte működését Mar gittén. A társulat tagjai: Bartha Mariska,. Bándy Rózsi koloratur, Pető Stefi szende, Hevesi Janka, Havassi Jenő, Halász Ede, Döry Béla, Dobos Nándor komikus, Serlegi Andor karmester. A margittai közönség érdeklődését bizonyítja, hogy körülbelül 600 korona bérlet gyűlt össze 12 előadásra. Szin- rekerültek eddig a Páholy, Böregér, Szulamith, Flórika szerelme, Sasok, Lilli, Lotti ezredesei. Vasárnap Ocs- kay brigadérossal tartja meg a társulat hucsuelöadását Margittán, a honnan Belényesbe — majd Abrudbányára mennek. ÚJDONSÁGOK. Aki önmagát diszkvalifikálta. Szégyen a futás, de hasznos. A minap történt, hogy egy helybeli kereskedőnek 18 éves alkalmazottja összekapott egy másik fiatalemberrel, a kinek viszont 17 év nyomta vállait. Mindkettő temperamentumos legény lévén, alaposan helybenhagyta egymást úgy, hogy az egyik orrára tett hidegvizes borogatást, mig a másik a hátát kenegette. Ezek után — minthogy ez szerintük nem volt elégtételnek mondható — egyik is, másik is elküldte a segédeit, hogy állapítsák meg ezek, vájjon az okozott folytonossági hiányok karddal, avagy pisztolylyal legyenek megreparálva ? A segédek, mind a négy külön- külön alig látott 17 tavaszt, összeültek a Kossuth Lajos-utcza egyik lakásában és nagy komolyan tárgyalni kezdték az esetet. Az egyik mindenáron pisztolypárbajt akart zsebkendő végről, a másik megelégedet 25, esetleg 50 lépés távolsággal, mig a harmadik nehéz lovassági kardokkal való párbajt ajánlott, A negyedik, nos a negyedik, az várakozó álláspontra helyezkedett és szívesen mosolygott volna a bajusza alatt, ha ez a szőröcske érthetetlen makacssággal nem lakozik még valahol. Mikor a tárgyalásokat úgy a hogy befejezték és a három harczfi közösen megegyezett, abban, hogy a felek előbb pisztolylyal próbálják egymást agyonlőni és ha ez nem sikerülne, akkor lovassági kardokkal fogják egymás koponyáját kilyukasztani, feláll a titokzatos negyedik és ünnepélyesen kijelenti, hogy fele nem vívhat párbajt, mert a kezei közt levő bizonyítékok szerint párbajképtelen, más szóval nem érdemes arra, hogy a másik fél az ő tiszta kardját vele összemérje, esetleg rozsdamentes pisztolyát rásüsse. A dolognak tehát az lett a vége, hogy annak, akinek a másik az orrát betörte, meg van az az elégtétele, hogy az ellenfele
