Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-05-19 / 113. szám
113 szám Szatmár, hétfő SZATMÁRI HÍRLAP. 1903 május 19. 3 csillogó remény az Oczeánon túlra. Ismét hatvan ember hagyja el az édes szülőföldet és kivándorol oda, a hol kétes bizonytalanságnál és keserves munkánál egyéb nem várakozik reájuk. A kivándorlás még egyre tart, a mi nagyon szomöru és megdöbbentő ! * Az első áldozok. A szatmári róm. kath. székesegyházban tegnap reggel apró emberkék jelentek meg. Talán százan voltak a gyermekek, a kik magasztos ünnepségre gyűltek ott össze. A róm. kath. elemi iskolák növendékei először ezen a napon, a mikor is betöltötték azt az évet, a mely a róm. kath. vallás szerint életökben évfordulót képez. Előző napon meggyóntak a kicsi hívek. A dómban a szent misét Hehelein Károly apát kanonok végezte, ki mise után a gyermekeket reggelire látta vendégeiül. A lélekemelő aktuson a székesegyházban nagy közönség volt jelen. * Gsolnakon — Pálfalván. A szatmári csolnakázó-egylet tegnap jól sikerült kirándulást rendezett a Szamos folyón. Az egyesület 6 tagja Cholnoky Imre elnök vezetésével csolnakon ment ki Pálfalvára, mely Szatmártól mintegy két órányira van. A csolnakázók délután 3 órakor indultak el és ötnegyed órai evezés után kikötöttek a Szamos partján levő pálfalvai erdő mellett. Az erdő tisztásán mintegy két óra hosszat mulattak s aztán újra csolnakba ültek. Visszafelé már köny- nyebb volt az ut, mert a társaság a Szamoson lefelé jött és a csolnakok gyorsabban iramodtak tova a hullámokon. A vidám társaság este 9 órakor tért vissza Szatmórra. * A szökés párosán. Egy kis szerelmi „panamáról“ kapunk hirt az egyik szomszédos községből, melyben most állítólag másról sem beszélnek, mint a községi biró esetéről. A biró ugyanis, tartván az írással, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni“, vett magának feleseget. A tüzes szemű, kaczkiás menyecske azonban, nem érezte magát valami pompásan, a már másodvirágzásban levő biró oldala mellett s egy napon, melyet a novella- irók bizonyos következetességgel „népnek“ mondanak, üresen hagyta a fészkét. Bár ez is igen kénvelmetlen állapot, de mondják, hogy az ujdon sült férj még ezt csak elviselte volna valahogy, azonban az már nagyon fájt neki, hogy az asszony nem egyedül „panamázott“, hanem úti társul elvitt egy falubeli legényt, aki után nem egy leányszem tekint sirva A biró természetesen jelentést tett a szökésről a rendőrségnél. Hát igaz, hogy csendőr- szóval már sokat fogtak az emberek ezen a világon, de szerelmet még soha! * A tolvaj komondor, A főkapitányság újság-masinája — néha csodaképpen két kezzel dobálja — a szenzá- eziót — a rosszat, a jót — s a nire vár lázasan a riporter — megjő a hir: egy aggastyánt tiport el — valami bősz magánfogat — (nyomába hajt a czáfo- lat.) — No, aztán sürii az eset — hogy itt, amott öngyilkosság esett, — sütőidkor gyilkosság is fordul — most ezt, most azt üldözték ki a sorbul — ez ember könnye csordul ... — Sikkasztás hire is mindennapos s .. rendőrség tapintatos, — ügyes, sőt gyorsan konstatálja — tulajdon dicsiádája. — Minden dicséret illeti — üdv és mély hála jár neki, — mert ő mindent leleplez — mert ő semmit se leplez — s juthatunk, a maihoz hasonló jó hirekbez. — S átadhatjuk a nagy közmegvetésnek — azt? a pofátlan, rongy szelindeket — aki múlt éjjel úgy leintetett! .... — Képzeljék, ■ez az undok állat — valóban csodálat — disznóságot lopott - ám az álla kopott. — A rablott zsákmányt, mit foga közt czipelt — a rendőr elragadta tőle, ily sikert! , . . — S hogy süriin sóhajtott bevitte a rendőrségre ezt a disznósajtot - S mig a kommüniké az esetet adatja — szegény állat, valahol a Fő-utczán a betörőt ugatja. * Peti — a javíthatatlan. Román Peti téglavető ezigány a szatmári rendőrség azon alakjai közé tartozik, a kik apróbb lopásokért hetenkint leg alább négyszer-ötször kerülnek a rendőrség kezei közé. Román Peti azonban már a járásbíróság és a törvényszék előtt sem ismeretlen, igen sokszor heteket, hónapokat töltött a börtönben. Peti mindazonáltal lop, elvisz mindent ami a kezébe kerül. Tegnap a külváros házaiban járkált, a hol csontokat szedett össze. A Diana utcza egyik udvarában egy csinos párnát pillantott meg s égett a vágytól, hogy el csenje. A lopás sikerűit neki, de mikor a kapun kilépett rendőrt látott jönni s meg gondolta a dolgot vissza vitte a párnát. A rendőr azonban észrevette, hogy Peti ismét rossz fát tett a tűzre, elfogta. A rendőrségen Bartha Károly őrmester hallgatta ki. — Már megint loptál, te betyár ezigány. — Instállom nem tagadom, de megbántam a tettemet és visszavittem a lopott jószágot. Petit újra lezárták. * Szigetvár—Szatmárnak. Szatmár város tanácsa tegnap egy hatalmas történelmi munkát kapott, melyet Biederman Rezső báró küldött meg. A remek kivitelű vaskos kötet Szigetvár város monográfiáját tartalmazza. A mintegy 700 oldalra terjedő díszmunka Szigetvár város történetét foglalja magában s részletes leírásban adja képét a török háborúknak. A munkát finom illusztrácziók is diszitik. Szatmár város tanácsa a monográfiát a város levéltárába helyezte el. * Magyarnév. V ercsik Ferencz szatmári lakos nevét belügyminiszteri engedélyivel „V ámos“-ra változtatta. * A dunna tolvaj. File Ferencz, a németi ref. temető őre tegnap panaszt emelt a rendőrségen, hogy ismeretien tettes egy 16 korona értékű dunnát lopott el tőle. A tolvajlást akkor követték el, a midőn File a kertben dolgozott. A házban senki se volt, s ezen időt használta fel a tolvaj, hogy betörje a ház ablakát, melyen bemászva elemelte a jó puha takarót. A rendőrség a káros panaszára vizsgálatot indított, de a tolvaj eddig nem került meg. E G Y L E T. — A szatmári társaskör jubileuma. Szatmár város legnagyobb és legelőkelőbb egyesülete a „Társaskör“ e hó 23-án jubilálni fog. Fennállásának 70 éves évfordulóját tölti be ezen a napon. Hosszú idő, mely ritkaság az egyesületek életében is. A „Társaskör“ a jubileum alkalmából társasvacsorát rendez, melyre az elnökség a következő meghívót bocsájtolta ki: Mehivó. A szatmárnémeti „Társaskör“ 70 éves fenállása megünneplésére f. hó 23-án este 8 órakor saját helyiségében társas vacsorát rendez, melyen való részvételre a kör helybeli és vidéki tagjait, valamint a kör iránt érdeklődőket tisztelettel felkérjük. Egy teríték ára 3 korona. A részt venni szándékozók kéretnek megjelenésüket Bartha Kálmán felügyelő úrral f. hó 22-éig tudatni. Szatmárnémeti 1903. május 18. Veréczy Antal Osváth Elemér elnök. jegyző. TANŰG Y. )( A miniszter a tanítóknak. íviassics Gyula vallás és közoktatási miniszter három szatmármegyei tanítót részesített anyagi segélyben. A miniszter tegnap érkezett leiratával értesítette a szatmári tanfelügyelőséget, hogy Marosán Kornél aranyosmegyesi, Zagyva József kapnikbányai és Hor- vát Endre halmii tanítóknak az ifjúsági egyletek szervezése körül kifejtett érdemeik elismeréseid egyenkint 100—100 koronát utalt ki. TÖRVÉNYKEZÉS. A felgyújtott viskó. 40 fillér miatt az esküdtszék előtt. — Saját tudósítónktól. — Szatmár. május 18. A szatmári kir. törvényszéknél tegnap kezdődött meg a májusi esküdtszék cziklusa. Az első nap tárgyalásának anyagát egy gyújtogatással vádolt asszony ügye szolgáltatta. A vádlott nő Jóni Miklósné nagy-dobosi czigányasz- szony, aki részeg állapotban a község végén lévő viskóját gyújtotta fel. A viskó sás teteje leégett s 40 fillér kár lett megállapítva. A tárgyalás a közönség nem nagy érdeklődése mellett folyt le. Az ügy maga nem volt érdekes, de humoros jelenetekben nem volt hiány. Különösen nagy derültséget keltettek a tanuk, valamennyien füstös- képű, ravasz sátoros czigányok, a kik az elnöknek folytonosan „a kézit, meg a lábát csókolták.“ ítélethozatalra, tekintve, hogy a kir. ügyész a vádat elejtette, nem került sor, s igy a tárgyalás még a kora délelőtti órákban véget ért. A tárgyalás megkezdése előtt különös inczidens zavarta meg a tárgyalás folytatását. Az esküdtek kisorsolása után ugyanis a tárgyalást vezető elnök szokás szerint felszólította az esküdteket, hogy egyenkint tegyék le az esküt. Mikor az elnök az egyik esküdtet erre felszólította, az nem jelentkezett. Majd ismét nevén szólította, de a megszólított mélységesen hallgatott. Az esküdt nagyot hallott. Persze nagy izgatottság keletkezett a törvényszék tagjai között, mc-rt a kisorsolás után a kijelölt esküdtek eltávoztak. A kir. ügyész pedig az uj sorsolást indítványozta. Az elnök ezután felfüggesztette az ülést és egy tél órai tanácskozás után ismét megnyitotta. ügy segítettek a dolgon, hogy a testi fogyatkozással biró esküdtet a törvényszék dobogója mellé ültették, a hol valahogyan csak megértette a tárgyalás menetét. A tárgyalás lefolyásáról részletes tudósításunk a következő: Pontban 9 órakor vonultak be az esküdtek és a törvényszék tagjai a tárgyalóterembe. A tárgyatáson Papolczy Gyula dr. elnökölt. Szavazó bírák voltak : Szabó József és Szarukán Zoltán. Jegyző: Joanovics Ernő dr. A vádat Némethy József dr. képviselte, a vádlottat Frider Adolf dr. védte. Elnök a tárgyalás megnyitása után a következő esküdteket sorsolta ki az urnából: Müller József, Hiripi Sándor, Markovics Benő, Félegy- házy Pál, Gyene Károly, Jakó Endre, Cserny József, Kacsók Lajos, Bakos Ferencz, Nagy Gáspár, Pallos Pál és Maróti Sándor. A vádlottak padján Jóni Miklósné született Dávid Zsuzsánna n.-dobosi czigányasszony ült, a kit azzal vádolt a kir. ügyészség, hogy a múlt év október hó 27-én Nagy-Doboson egy viskót gyújtott fel. Vádlott az általános kérdésekre előadja, hogy 20 éves, büntetlen, két gyermek anyja, Jóni Miklósnak nem törvényes felesége. Elnök: Elismeri bűnösségét. Vádlott: Igen, de csak annyiban, hogy a mikor a gunyhót felgyújtottam nagyon részeg voltam. Az elnök további kérdéseire elmondta aztán, hogy a kérdéses napon délelőtt Máté Érni nevű barátnőjével a nagydobosi korcsmában mulatott és annyi pálinkát ivott, hogy magánkivüli állapotba jutott. A korcsmából délben tért haza s arra kérte az urát, hogy játszék neki egy nótát. Az ura azonban nem volt a hegedüléshez hangolva s nem teljesítette a kérelmét. Erre ki ment és gyufával felgyújtotta a viskó sásfedelét, a mely egy pillanat alatt lángokban állott. Jóni Miklós, a vádlottnő férje megerősítette az asszony vallomását és kijelentette, hogy nem kívánja neje megbüntetését. A törvényszék ezután Máté Erzsi és Jóni György tanukat hallgatta ki, a kik igazolták, hogy a nő annyira ittas volt, hogy nem tudott magáról. A gyújtogatás folytán Jóni Miklós összesen 40 fillérnyi kárt szenvedett, melynek megtérítését nem követelte. Némethy József kir. ügyész rövid beszédben kijelentette, hogy a vádlottal szemben a vádat elejti. A kir. törvényszék rövid tanácskozás után határozatot hozott, a mely szerint az ügyben a további eljárást beszüntette. A tárgyalás ezzel véget ért. KÖZGAZDASÁG. Budapesti áru- és értéktősde. — A „Szatmári Hírlap“ távirati tudósítása — Budapest, május IS. Zárlat 5 órakor: Búza 1903. áprilisra ........................7.63 —7.64 Roz s 1903. áprilisra..........................7.40—7.41 Zab 1 903. áprilisra........................ 6.49—6 60 Tenge ri 1903. májusra...................6.61—6.52 Repcze a ugusztusra..........................6.42—6.43 Zá rlat 5 órakor: korona Osztrák hitelrészvény........................671.— Mag yar hitelrészvény ...... 731.— Leszámitolóbank részvény................... 456 50 Rim a-Murányi vasmű részvény . . . 480.50 Osztrák-magyar államvasuti részvény . 683.25 Küzuti vasút........................................... 608.50 Váro si villamosvasút részvény . . . 307.50 REGÉNYCSARNOK Ki a bűnös? (18) — Franczia regény. — Irta: Xanrof Leon. Egy embert ölt meg azért, mert nem adta önnek a leányát. — Szent Isten ! Durand urat megölték ! — kiáltott fel vad sikoltással. — Igen, megölték és ön, Grissol- les Pál a gyilkos. — De kérem, mit tesznek velem ? Ez őrültség! Csupán azért fogják reám ezt a szörnyű vádat, mert én tegnap a villában voltam. Biztos ur én ártatlan vagyok. Es- küszüm, hogy ártatlan vagyok! Én nem öltem meg Durand urat. — Ne tagadjon vádlott, az nem segít a dolgán, bizonyítékaim vannak. — Ismeri e zsebkendőt ? A biztos felmutatta a detektív által átnyújtott zsebkendőt, melyett Griolles megtekintett. — Igen, ez az enyém! — No lássa, ezt a holttest mellett találtuk. Ekkor már meglátszott Grisolle- sen, hogy elvesztette a lélekjelenlétét. — Én . . . én . . . nem tudom, kogy kerültetett oda! — Ne haragudjon kérem, tagadása mit sem ér, még több bizonyítékom is van. A másik pillanatban feltárult az ajtó és Rrend titkos rendőr lépett be, aki a hóna alatt egy csomagot hozott. A vizsgálóbíró kipakolta a csomagot és egy szürke ruhát vett ki belőle. — Öné ez a ruha, vádlott? — Igen, az enyém! — Honnan származnak ezek a vérfoltok ? — Megtudnám magyarázni, de még se teszem — szólt határozottan Grisolles, kinek hangjában némi két- égbeesés volt. A vizsgálatot vezető biztos csengetett, kis időre rá Henry, Durandék szolgája lépett be. — Ismeri Ön ezt az embert ? Ez volt az, aki tegnap este oly rohanva ment le a lépcsőkön. (Folytatása következik.) Kiadó laptulajdonos: A szatmári függetlenségi és 48-as párt.
