Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-01-17 / 14. szám
Szatmár, 1903. január 17. Szombat. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva. Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . . t6 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. Eiyes szám ára 2 kr (4 fi.) Kiadja: A SZERKESZTŐSÉG. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Meslétónilí ni$nta] [tfö kivételével« méll egyezi bindóhiv» Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. Második évfolyam, száff). Telefon : 106. ! — ------.--------------------------------Ki adóhivatal. Kazinczy-U. 6, hová az előfizetések és a lap szét küldésére vonatkozó felszólalások intézendők. A király beteg. Szatmár, jan. 16. Aggasztó hirek kerülnek forgalomba Bécs felől. Agg királyunk egészségi állapotáról olyan adatokat kaptunk, amelyek betegségét komoly színben tüntetik föl. Különösen az, hogy a már minden irányban előkészített budapesti látogatás elhalasztását is fontolóra vették Ő Felsége környezetében, többet enged sejtetni, nlint amennyiről a hirek szólanak. Ennek a látogatásnak a politikai fontosságát ugyanis igen jól ismerik az udvar köreiben. Februárban kerülnek — eddigi megállapodás szerint — a kiegyezés kérdései tárgyalásra a magyar parlamentben. A tárgyalások egész folyamán kitűnt, hogy általában a kiegyezésnek azt a részét tartották odafönn különösen fontosnak, amely a magyar parlament jogkörébe vág. Arra helyezték a főeulyt, hogy nálunk menjenek azok lehető nyugodtan keresztül. Épen azért rendeztetett úgy a budapesti látogatás, hogy a tárgyalásokkal összeessék. Hiszen a Felség jelenléte nemcsak a tárgyalások nyugodtságára lett volna hatással, de még az esetleges későbbi tárgyalásokat, engedmények fontolóra vételét is jelentéTÁRCZA. D a I a gyászvárosról. Búsulnak most A d r ez d a i lányok : Beszüntek ott Mulatságok, bálok! Bus a farsang’, Báli ruha nem kell : Bár kínálja Kereskedő kegygyei. Mi is lesz hát A mai világgal? Egy asszonyért Miért oly sok gyászdal! Gyönge nő volt, Gyöngébb férjjel páros: Ne gyászold hát Öreg Drezda város ! Ha búsulnak A drezdai lányok: Annál inkább ürül a papájok! Nem ürül, de Megtelik a táre-za : De miéri is Annyi pénz a bálra ? kényén könnyítette volna. Már csak azért is, mert ez engedmények s az ellenzék esetleges követelései fölött egyik üléstől a másikig már dönteni is lehetett volna. Ha tehát a budapesti tartózkodás elejtését is fölvették a lehetőségek közé; úgy az agg király állapota komolyabb kell, hogy legyen, mint bármikor eddigelé. S azok a hirek, melyek egy közeli trónváltozásról csak a közelmúltban forgalomba kerültek, az ügyek ilyen állása közepette nyernek fontosságban. Legyen, hofy királyunk betegsége nem fog a legrosszabb következménynyel járni, — s ha népek imája bir csak némi sulylyal a Mindenható előtt, úgy nem is járhat, -- mégis igen kérdéses, hogy egészségének megrendülése után vállalkozik-e majd két ország gondjainak elviselésére? Megmarad-e még kitartása, lelki ereje, ha agg szervezetének szívósságát megtöri a betegség? Az utolsó napok eseményei már magukban is nagyon igazolni látszottak a lemondás hírét; kérdés, ez a betegség nem fog-e döntő hatással bírni e szándékra, mely minden czáfolat daczára úgy látszik, mégis meg van a királyban. Csak egyre utalunk a politikai jelenségek közül: a trónörökös részvételére a katonai tanácskozásokon. Azt nem igazolja teljes mértékben sem az, hogy a jövő királyának beleszólása lehet a hadsereg viszonyaiba, melynek ura előbb-utóbb ő lesz; sem az, hogy ma Ferencz Ferdinánd a legmagasabb rangú katona a monarchiában. Lehet azonban, hogy minden jóra fordul és agg Urunk erős szervezete újból győztes marad a betegség fölött. De akkor is hatással lesz a politikának alakulására; ha egyébben nem, de a kiegyezési tárgyalások jövő alakulásában. S ez elég nagy ok arra, hogy feszült figyelemmel várjunk minden hirt Bécs felől. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőim ülése. Széli Kálmán a kiegyezésről. Saját tudósítónk távirata. Budapest, jan. 16. A képviselöház mai ülését ért hető érdeklődéssel várta az egész ország, Széli Kálmán miniszterelnök mára ígérte a kiegyezésre vonatkozó nyilatkozatát. A képviselők tömött sorban lepték el a padsorokat és izgatott kíváncsisággal találgatták, miképpen si került a miniszterelnöknek nyélbe ütni az oly rég vajúdó kiegyezést. Az egész ház zsibongó méhkashoz hasonlított; egyes képviselők hevesen vitatkoztak, élénken beszélgettek egymással. Pont 10 órakor Apponyi Albert gróf elnök erélyes csengetéssel helyreállította a csendet. Megszűnt a zsivaly s mindenki lázas kíváncsisággal fordult Széli Kálmán miniszterelnök felé, a ki nyugodtan kijelentette, hogy napirend előtt nyilatkozni óhajt a kiegyezésről és a miniszterelnök nyilatkozott is. Sokat azonban most sem mondhatott. Valamit mindenesetre elértünk s az már maga is érdeme a miniszterelnöknek, hogy — bár nehezen — mégis létrehozta a kiegyezést és ezzel a sok hercze-hurczának végett vetett. (A miniszterelnök nyilatkozata.) Általános csend közepette szólalt fel Széli Kálmáu miniszterelnök, megismertetni óhajtván — úgymond — a kiegyezési javaslatokat. Mindenekelőtt kijelenti, hogy a kiegyezési javaslatokról csak általánosságban szólhat, mert a részletek úgyis csak a javaslat benyújtásakor vitathatók meg. Nem czélja kiszínezni az előnyöket s éppen úgy nem hallgathatja el a hátrányokat sem. A vámszövetség ujabbí tiz évre megköttetik Ausztriával, tartalma fontosabb részeiben ugyanaz, mint a jelenleg érvényben levőé. A vámszövetségen csak alárendelt jelentőségű változások történtek. így például a közös vámbevételekből Magyarországra eső kezelési illeték 900.000 koronáról 1600.000 koronára felemeltetett. A „Vöm uramnak“ Drágább a telt tárcza : Mint a világ Valamennyi táncza! Baka Elek. A kőszivü ember és gyermeke. Egy elegáns külsejű ur a főtéren sétálgatott ; csinosan felöltöztetett gyermeket tartva karján. Egy nagyobb két emeletes ház előtt megállóit, a lehető legdurvább módon tette le a gyermeket a ház lépcsőjére és mogorván szólt hozzá: —- Menj most magad fel a lépcsőn, én többé nem kínlódom veled 1 A gyermek szende, könyörgő hangon felelte: — Kedves Atyám, kérlek vigy fel 1 Hisz tudod, mióta egy kocsi elgázolt és lábomat kitörtem, nem tudok menni. Több kiváncsi ember csoportosult az esedező gyermek és kegyetlen atya köré. Midőn hallották a gyermek bánatos hangját, midőn látták, mint néz az ő kék szemeivel zsarnok atyjára, miként kulcsolta imára reszkető kezeit ... az ellenszenv moraja hangzott végig a növekvő néptömegen. De a kőszivü ember nem is ügyelt a nép mormogására. — Lári fari! ... Az nem igaz, hogy nem tudsz menni! Ha nem mégy azonnal fel a lépcsőn, eldöngetlek mint egy kutyát! . . . Nos . . . Takarodjál! — De atyám ! . . . Nem birok menni ! . . . Gyenge vagyok ... lábam kitört . . . — Merő hazugság! — és az atya teljes erejéből ütött a gyerekre, aki egy jajkiáltással elájult. — A nép türelme elfogyott , . . megbotránkozva nézte a kínos jelenetet .. . — Ez az ön gyermeke ? — kérdi egy ur. — Mi köze hozzá? volt a lako- nikus felelet. — Igen bácsi, ő az én atyám — én vagyok az ő gyermeke . . . anyámat is megölte . , . most meg engem akar meggyilkolni ! . . . Segítsen rajtam . . . kérem. Az atya fogait vicsorgatta, szemei vad tűzben égtek ... ökölre fogta kezeit és még egy ütést akart az ártatlan gyerekre mérni, de az ur, ki a gyermek pártját fogta, visszatartó a felemelt kart. — Ha nem hagy fel azzal a brutális, lázitó, alávaló modorával, akkor rendőrt hivatok és becsukatom. Az atyát e szavak még nagyobb felindulásba hozták, irtózatos erőmegfeszitéssel szabaditotta karját az úréból .. . egy ügyes mozdult ... és — egy tőr van a kezében. — Jaj, elövette tőrét ... megöl .. . mint anyámat . . . meggyilkol mindenkit, kérem meneküljenek! Vigyázzanak . . . A nép ijedve hátrált a vérengző- tigris elöl. Két ur maradt csak ott, hogy a tehetetlen gyermeket oltalmába vegye. — Nos ha becsukatnak is, legyen is oka, hogy miért teszik azt. És villámgyorsan — a nélkül, hogy megakadályozhatták volna — legnagyobb erejéből markolatig döfte a tőrt a — gyermek szivébe. Egy velőtrázó sikoltás hallatszott, a gyermek még csak azt tudta mondani : „Meggyilkolt“, aztán élettelenül terült el a főidőn . . . s meghalt. Az újonnan idecsödült nép eszeveszetten rohant a kegyetlen atyára.. . ez pedig könnyedén, gúnyos mosoly- lyal az arczán, felveszi a holt gyermeket, leemeli kalapját és igy szól: — Uraim, hölgyeim, ez itt egy fababa, én pedig hires hasbeszélö vagyok. És ha sikerült tréfámat egy kis ajándékkal akarják megjutalmazni, igen szivesen veszem . . . Tableau!. . .