Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-05-13 / 108. szám

Szatmér, *903. május 13. Szerda. Második évfolyam, 108. szem Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évre . . 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre . . 3 kor. Egy hóra . , 1 kor. Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egy hóra . . 2 kor. E$yes szám éra 2 kr (4 fi.) Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám. Megjelenik naponta (hétfő kivételével Hirdetéseket'^ ‘A méltányos, szabott árban és egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal, Kazilíczy-u. 6. Apró hirdetések 10 szóig 40 fillér. Vein den további szó 3 fi ttér. Nyilttér sora 30 fillér. Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. szám. Telefon : 106. Lapvezér: URAY GÉZA. Főszerkesztő: 0ARTHA KÁLMÁN. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI SÁNDOR. Hazug híresztelések. Szatmár, május 12. A kormánypárti sajtó és vele együtt az egész kormánypárti tábor tetszeleg magának mindenféle híresz­telésekkel, melyek a függetlenségi pártnak ilyen, meg olyan megha- sonlásáról, leszereléséről és fáradt­ságáról regélnek. Ezeket a híreket és híresztelé­seket a terjesztők hő óhaja szüli; merő hazugságok, élénk fantáziák, melyeknek semmi tényleges alapjuk nincsen, mint ezt holmi kormány- párti félhivatalos ki tudná fejezni. Hogy mennyire nem fáradt a függetlenségi párt, azt legjobban bizonyítják a mostani tárgyalások a kvótajelentésről. A párt a csütör­töki megbeszélés alkalmával tudva­levőleg azt határozta, hogy ezt a jelentést nem vonja bele az obstruk- czióba és szabadjukra hagyja az egyeseknek, ha éppen akarnak, szól­hatnak a jelentéshez, ha nem akar­nak, nem szólnak. A vitarendezők is megnyugodtak ebben és kijelen­tették, hogy nincsen semmi szüksé­gük a folyó viták megakasztására, mert a miniszterelnöki jelentéshez és az indemnitáshoz annyi szónok áll rendelkezésre, hogy a vitát nem­csak hetekig, de hónapokig is vihe­tik ; egészen eltekintve attól, hogy a katonai javaslatokhoz még 15 tagja a pártnak egyáltalán nein be­szélt és ott van a beszédek egész légiója. Azt hisszük, hogy ez a tény egész világosan mutatja, hogy meny­nyire nem szerel le a párt és meny­nyire nem döbbent meg’ önmagá­tól — miként ezt a legsvarczgel- bebb „Budapesti Hírlap“ vasárnapi számában világgá kürtölte. Megha- sonlásokról meg éppenséggel nin­csen szó. A körben a legszebb egyetértés uralkodik és egyetlen dissonáns hang nem zavarja a min­dennapi tanácskozásokat. A kormánypárton persze nem tanácskoznak, hanem tunyán nézik a dolog folyását és gondolkozás nélkül hallgatnak, vagy lármáznak egyszerű parancsszóra; várják a kormány bukását és lesik, hogy ezt miképen fordíthatnák hasznukra. Az ország sorsával most sem törődnek, mint nem törődtek soha. Üres órá­ikban a koronát is belevonszolják a maguk önző politikájuk forgata­gába. Legutóbb például mély titok­tartás leple alatt az egész világnak megsúgták, hogy a király azt mondta volna, hogy nem bánja, ha három évig obstruálnak, majd csak végez Széli, mint Korber végzett Ausztriában. Nyilvánvalótlanság, de azért terjesztik, hogy reáijeszszenek az ellenzékre; persze elfelejtik, hogy ilyenekkel csak olajat öntenek a tűzre. De talán éppen ezt akarják és talán ők örülnek legjobban, ha jó nagy köveket tudnak szeretett pártvezérük: a miniszterelnök elé görditeni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Saját tudósitónk távirata. Budapest, május 12. A képviselőház mai ülésén a bvódi események képezték a felszólalá­sok tárgyát. Mintha csak a negyven- nyolczas idők térnének vissza, olyan forrongások vannak napirenden. A képviselők közül többen felemlifették a horvát zavargásokat, a melyek az utóbbi időben mindnagyobb arányokat öltenek. Nagy hatást keltett Barabás Béla beszédje, melyben a történelemből idézte mindazokat a forrongásokat, melyeket az osztrákok támasztottak a magyarok ellen. Beszédje folyamán rátért a ki­rály személyére is. A baloldalról fel- kiálltás hangzott: — Nincsen magyar király I Ez a kijelentés persze vihart idé­zett elő, melyet az elnök csak nagy nehezen csillapíthatott le. Az ülés lefolyásáról részletes tu­dósításunk a következő : A képviselőház mai ülésén Appo- nyi Albert elnökölt. Napirend előtt Barabás Béla szólalt fel. Beszédében a horvát za­vargásokat ismertette. Majd rátért a bródi eseményre, a mely alkalommal állítólag 35 lövést tettek a zendülök. A horvátok — úgymond — nyíltan kiáltják, hogy halál a magyarokra és a hol csak tehetik megbántják a ma­gyar államot. A baloldalról közbekiáltás: — Ezt a dynasztia csinálja Bécs­ben! A magyar gyűlölet — úgymond — a nemzetiségek között nöttön-nö, a mihez a biztatás csak felülről jöhet. Ezután a királyról beszélt. Rigó Ferencz: Nincs magyar király. A baloldal: — Lgy van, helyes! Elnök rendre utasította Rigót, mire nagy zaj és lárma keletkezett. Barabás Béla folytatólag azt kérdezi a miniszterelnöktől, hogy mi­kor fog rendet csinálni a horvátok kö­zött,'-.mert ezt tovább tűrni nem lehet. Széli Kálmán szólásra emelke­dett, de a bal oldal folytonos közbe­kiáltásai miatt nem lehetett a szavát megérteni. A zaj csilapodásával kije­lentette, hogy a kormány tudja a kö­telességét és szükség esetén megto­rolja a bántalmakat. A zavargásokat is elnyomják Ezután a napirend tárgyalása kö­vetkezett. A kvóta bizottság ollen Len­gyel Zoltán beszélt. Határozottan ellenzi a kvóta bizottságot s hevesen támadja Széli Kálmánt. Lengyel az ülés végéig beszélt. TÁRCZA. Üzenet. A kivándorló székely lányoknak. Ne vágyjatok idegenbe, Csinos székely lányok; Jobb jövendő, szebb jövendő Derül még itt rátok! . . . Ha a rózsát leszakítják Hamar hervad szirma: Visszavágytok meglássátok Beszenyezve sírva ! Jobb lesz nektek idehaza, Itt hitvest találtok: „Oda átal“ csak a sátán Csábit, les reátok! Ne menjetek idegenbe, Posvány ott az élet; Okuljatok: közzületek Olyan sok mivé lett ? ! Baka Elek. Egyszerű történet. . . ■— A „Szatmári Hírlap“ eredeti tárczája. — Alkonyodott . . . igéző pongyolá­ban ült kis szobájában; fekete fürtéi dús tekercsekben koszoruzták szép hal­vány arczát, melyből az epedő szem­pár bágyadt, merengő fényben ragyo­gott elő. Akkor is szép tavasz volt. Smint egy fényes korona, szállt reá a nap sugára. Szemeit reám veté, fejem szédült, agyam lángolt, lázas ajkam csak annyit szólt suttogva, hogy : tégedet! Első szerelem! örökre feledhe­tetlen érzés! Ha elmosódnak is édes emlékeid néha-néha a köznapi élet bajai között: egy édes álom, melyem lékedbe idézi a múlt boldog perczeit ; egy híven őrzött kis ereklye, egy em­lékül eltett száraz virágocska elégsé­ges, hogy ujra-ujra éljük múltúnk fe- ledhetlen édes óráit. Első szerelem! Titkos sejtelmek honává lesz a lélek, a szív már szeret; de még csak titkon s fél önmaga ellen is vallomást tenni, nehogy dobbanása árulója legyen keble első fellobbaná sának . . . Áradozó tenger szivében a bol­dogság, mely a szenvedélyek viharától korbácsoltatva, nyugtalanul hánykódik piczi medrében ! Szeret forrón és igazán, úgy, mint az életben csak egyszer: először szerethetünk. A leányka arcza halvány, a bá­nat és szenvedés kifejezése ült rajta. Aki figyelemmel vizsgálta a fény­telen, hideg tekintetet, ki látta e ke­serű mosolyt, mely ajkai körül vonag- lott, sejtette volna, hogy e gyermek­leányka csalódott és csalódásának egész fájdalmát átszenvedte már e né­hány óra alatt s azon pontra jutott, hol a szivet a szenvedés nem képes többé felébreszteni tompa, fásult nyu­galmából. Kis kerek arezképet vont elő és sokáig merengve nézte azt. Eszményképének megvalósult, jól talált vonásai állottak vele szemben, ügy tetszett a lánykának, mintha e szemek vádolva tekintenének reá; mintha ez arczon a hideg közöny öm- lene el. Óh miért lettél oly hűtlen hisz én szerettelek! kimondhatatlanul — kiáltá önfeledten és mindig szeretlek ! Szemeibe könyek tolultak; hal­vány arcza ihletett kifejezézt nyert: Ti, kik szerettek, ne engedjétek ma­gatokat hiú ábrándoktól elkapatni. A sors szeszélye nagyon változé­kony ! Ma még együtt ölelkezett a sze­relmes szív, ábrándjainak szárnyain el­szállnak a képzelet azon tulvilági or­szágába, hol az örök boldogság honol; de ki tudja, holnap nem űzi-e már szét őket a könyörtelen végzet s nem veti-e oda a meg tegnap boldogságtól áradozó keblet a szomorú kétségbe­esésnek? . . . s akkor . . . akkor mi maradt a múlt ábrándjaiból! ? . . . Egy fájdalmas csalódás, az ál­modott boldogságnak kísérteties rom­jai, egy kihalt szív, egy néma remény­telenség. És nyujthat-e vigaszt valami az ily kebelnek, van-e balzsam az ily szív vérző sebeire, melynek elrabolták szerelmét, életét, hitét! ? Óh, de ki is lenne boldog a lét amaz ábrándos szakában, midőn a lá­zas képzelet alkotta ideálunk valóké­pét az életben feltaláljuk s keblünk első szent hevével szeretünk ? Szeretett, csalódott. Ilyen az élet! — Ha lehultak a virágok, téli álomba szenderül minden, várva, remélve egy szebb tavaszt, mely viruló pompájában egy újabb boldogságot igér. Ö reá is jön egy tavasz, a fel­támadás . . . Ha e képet nem az élet erede­tije után akartam volna másolni: meg­ható színekkel kellene festenem e gyermek-leányka fájdalmát — de én hü akarok maradni mintámhoz s igy csak annyit mondhatok, hogy boldog­talan emlékeinek fájdalma alatt meg­szakadt a kebel. Eljött a jótékony halál s véget vetett szenvedéseinek. Ott a sírban, a hol nem fáj semmi, nem bánt senki ; igazán megtanul feledni. Ábrándozó gyermek, első szerel­med hajnalán i Légy boldog ébren ál­modozó ! ... De ha szép álmod a csalódástól megrettenve, mint arany pillangó messze száll, — igyál a Lethe vizéből: tanulj, oh tanulj feledni! . . . Kovátsné Kiss Emma. W Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát |||9l ajánljuk; a t. vevdközönségnek mint legolcsóbb bevásárlást forrást. jplllfr Közvetlen a ^annonsa szálloda mellett! ® Szatmár és vidéke IegnaggoMi czipőpa^ára. P/fprrÁrlfrPTfpIr ¥ ¥ tavaszi és nyári idényre njegrendelt összes úri, női és gyermeki lTiüljul nuLuuíi • • # @ f§ # £# valódi franezia sebewróbóFii lábbelik. @ H

Next

/
Thumbnails
Contents