Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-05-09 / 105. szám

2 SZATMÁRI HÍRLAP 1903. máju3 9. 105 S7ára. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Saját tudósítónk távirata. Budapest, május 8. A képviselöház mai ülésén ismét viharos jelenetek voltak. Az ellenzék hősies elszántsággal küzd a törvényes jogokért, a melyek eltiprását erélyes fellépéssel akadályozza meg. A mai felszólalók között Kossuth Ferencz és Eötvös Károly nyilatkoztak a törvé­nyek tiszleletben tartásáról. ' Eötvös a királyi hatalom tultengéséről is beszélt igen sokáig, melyre Széli Kálmán meg­jegyezte, hogy az egész obstrukczió törvénysértés. Természetes dolog, hogy az ellenzék nem hagyta annyiban a miniszterelnök kijelentését, hanem eré­lyes hangú nyilatkozatokkal követelték, hogy ezen állítását vonja vissza. Az ülésről részletes tudóstásunk a következő : A képviselőház mai ülésén Appo- nyi Albert elnökölt. Napirend előtt a kvóta bizottság megalakításáról szóló határozati javas­latot nyújtotta be. Ez ellen elsőnek Kossuth Fe­rencz tiltakozott s kijelentette, hogy nem fogadja el. Példát akarok állítani — úgymond — hogy megmutassam miként kell a törvényeket tiszteletben tartani. Utána Eötvös Károly állott fel szólásra. A királyi hatalom könyelmü emeléséről beszélt. Furcsának találja, hogy a király anyagi dolgokban dönt. Azt hiszi, hogy lassankint a király joga olyanná fejlődik, hogy mindent a ki­rályra ruháznak. A királyi hatalom tul- tengése ellen érvelt igen sokáig. Ezután Pozsgay Miklós és Vészi József személyes kérdésekken szólaltak fel. Majd Széli Kálmán emelkedett fel, hogy visszautasítsa Eötvösnek a király jogairól tett kijelentéseit. Rátért ezután arra, hogy az in- demnitás megobstruálása szerinte tör vénysértést képez. A baloldalon a miniszterelnök felállásakor mozgás támadt, melyből óriási zaj keletkezett. A lárma csillapultával Széli foly­tatta beszédét s kijelentette, hogy az ő mostani helyzetét az ellenzék te­remtette, de azért helyét nem fogja Szataiár, szombat megmaradt gigászi jelentőségében alap­jául a mai tudománynak mindaz, a mit Brehm Alfréd maga hordott össze, állapi ott meg. Az ő ismereteiből in­dul ki mindegyik s az ö tanulságához tér vissza valamennyi. Soha irodalmi munkában annyit nem változtattak és soha irodalmi munka annyira változat­lan jelentőségben nem maradt meg, mint Brehmnek ez a csodálatos alap­vető nagy enciklopédiája. Sem a szempontjain, sem a konklúzióin nem kell változtatni, legfölebb az adatain. Ez a nagy tudós mesés intencióval is dolgozott. Megöregedett a munkája, de nem meghalni, sern elavulni nem fog soha. Ezt ismerték el a magyar kiadás kitűnő rendezői, akik át tudták ültetni Brehmet a magyar irodalomba és a tudomány mai nívójára, úgy, hogy megtartottak mindent, ami Brehmé és át tudták alakítani a maguk modern és teljesebb tudományukká, anélkül, hogy elvetették volna az eredeti mun­ka jellegét. Nagy értékű ez a magyar ■természettudományra: a maga fejlett­ségét tudja demonstrálni a német munkán. S hatása közművelődésre ugyancsak jelentékeny: ez a diszmű, mely szemnek, művészi érzéknek több, mint kellemes, egyszersmind a legszó- razkoztatóbb olvasmány is. Megismer­tünk általa néhány magyar irásmű- vészt, akiket eddig csak tudósoknak tartottunk s akiknek színes stillusa és erős magyarsága több hivet szerez a tudományos érdeklődésnek, mint a tu­dományos akadémia összes kiadásai. elhagyni, sőt kötelességének tartja, hogy helyt álljon. Ezután Bnzatk Ferencz a kiván­dorlási törvény életbeléptetését sürgette. Molnár Ákos pedig a székelyhídi la­kosság ügyében interpellált. Az interpellácziókra Széli vála­szolt s válaszát a Ház tudomásul vette. Az ülés ezzel véget ért. TÁVIRATOK. Főispán és szerkesztő párbaja. Budapest, május 8. (Saját tudó­sítónktól.) Lóránt Dezsőt a „Függet­len MagyarországK szerkesztőjét a lap tegnapi vezérczikkeért Désy Géza Szolnok-Doboka vármegye főispánja provokáitatta. A segédek pisztolypár bajban állapodtak meg. A párviadal ma délután folyt le kétszeri golyóvál­tással, de sebesülés nem történt. Kubelik a Házban. Budapest, május 8. (Saját tudó­sítónktól.) A képviselőháznak ma illus- tris vendége volt. Kubelik Jan hegedű­művész jelent meg a karzaton meny­asszonyával Széli Mariannái és szülei­vel. A vendégek megtekintették a kép­viselöház épületét és a hol csak meg­jelentek nagy érdeklődést keltettek. Zendülő parasztok. KisjenŐ, május 8. (Saját tudó­sítónktól). A szomszédos Horgostó pusztán, mely József főherczeg tulaj­donát képezi, ma a paraszt lakosság fellázadt. A zendülés színhelyére a csendőrök is kivonultak, de a nép erre még inkább felbőszült, úgy, hogy a csendőrök fegyvereiket voltak kényte­lenek használni. Több sebesülés tör­tént. Statárium Szalonikiben. Budapest, május 8. (Saját tudó­sítónktól.) A bolgár forradalmárok meglakoltak a szaloniki-i merénylete­kért ; a török katonák és csendőrök négyszáznál töhb embert öltek meg. Ámde a súlyos büntetés nem riasz tolta el a fölkelőket a további merény­letektől. Ide érkezett jelentések szerint az Ottomán banknál óriási dinamit aknákat fedeztek fel, a melyekkel az egész várost légbeakarták röpíteni. A harczias állapotok a hatóságot arra ösztönözték, hogy a legszigorúbb in­tézkedéseket léptessék életbe. Ma Sza­lonikiben kihirdették a statáriumot. A hangulat azonban még mindig olyan, hogy a forradalom kitörése minden perezben várható. Letartóztatott kereskedő. Nagyvárad, május 8. (Saját tu­dósítónktól.) Itt ma nagy szenzácziöt keltett egy kereskedő letartóztatása. A rendőrség ugyanis Weisz Lázár tekin­télyes divatáru kereskedőt hamis és csalárd bukásért elfogta. Weisz letar­tóztatása a kereskedői körökben nagy feltűnést keltett, mert vagyonos ember hírében állott. A vármegyei törvényhatóság és az ev. ref papság. Felhívás az ev. ref. lelkészekhez. Szatmár, május 8. Minden vármegyében, a hol az ev. ref. lakosság olyan arányban van kép­viselve, mint nálunk Szatmármegyében, az ev. ref. lelkész! kar előkelő helyei foglal cl a vármegyei törvényhatóság­ban és vezető szerepet tölt be a me­gyei közéletben. Sajnos, Szatmárvár- megye e tekintetben kivételt képez, a mennyiben a szatmári ev. ref. egyház­megye papjai csak igen kis számban vannak képviselve a közel ötszáz tagot számláló vármegyei képviselőtestület­ben. Pedig ki ismerné jobban a nép bajait, mint a saját felekezetének a lelkésze, aki magasztos hivatásánál fogva a leghivatottabb arra nézve, hogy a vármegyei törvényhatóságban szó­szólója és ügyes bajos dolgaiban vé­delmezője legyen. Nagyon helyénvaló tehát, ha a lelkész, hívei érdekében tevékeny részt vesz a vármegyei köz­ügyekben. Ez indította Luby Géza ország­gyűlési képviselőt és a szatmári ev. ref. egyházmegye gondnokát arra, hogy a vármegye ev. ref. lelkészeit minél nagyobb számban vonja bele a megyei közéletbe, s e czélból lelkes felhívást intézett Szatmárvármegye ev. ref. lel­készeihez, melyben a megyei közügyek­ben való nagyobb tevékenységre buzdítja őket. A felhívás, a melyet Biki Károly esperessel egyetemben bocsátott ki, igy hangzik. Nagy tiszteletű lelkész url Minden vallásfelekezet hívei, lelkészei óriási erőfeszítést fejtenek ki, hogy egyházi, társadalmi és po­litikai téren érvényesítsék tehetségei­ket, s befolyásban gyarapodva, súlyt adjanak egyházaiknak, vallásuknak is. Ezer és ezer a különböző fele­kezeti egyesület, minden egyháznál, lelkészeik érvényesítik magukat min­den mozgalomnál. Egyedül az ev. ref. vallásu lelkészek maradnak meg ma is a hagyományos szerénységnél, s hagyják az őket népszerűségüknél, műveltségűknél, vagyonosságuknál fogva megillető helyet elfoglalni má­sok által. Súlyos válságnak nézünk elébe, egész Európában felütötte fejét a re- akczió, s klerikalizmus. Szükség lesz minden emberre, védekezni kell min­den téren. Ha végig nézünk a megyei bi­zottsági tagok névsorán, meg kell, hogy lepjen a más felekezetek lelké­szeinek aránylagos nagy száma, mig az ev. ref. lelkészi kar alig van ott képviselve egy pár taggal: azt az ál­lást, a mit neki felekezetének szere- tete és bizalma biztosit, átengedi a megyei, községi hivatalnoki karnak, a bérlőknek, a helyett, hogy köteles­ségét teljesítve zászlóvivője lenne az igazságnak, védője az elnyomott, ki­zsarolt népnek, a közigazgatás tisz­taságának. Nem pártczél vezérel engemet e felhívásnál! Legyen a lelkész bármi­lyen politikai párton, mit törődöm vele ! De kérem, vallásunk érdekében követelem, hogy foglalja el a megyei bizottsági tagok között vagyona, értel­misége és a közszeretet folytán őt megillető helyet, hogy védője legyen a felvilágosult eszméknek, az elnyomott népnek. Ezt tanítja minden lelkésznek a vallás, és követeli híveinek összesége, a kiknek ő nemcsak lelki vezére, de pártfogója, s védelmezője annak, ki magát védelmezni nem tudja! Tagja lehet a megye bizottságá­nak a lelkész: 1. Adó alapján, ha egyházának föld- és jövedelmi adóját saját adójá­hoz csatolja, és júniusig kiállíttatja az adókönyvet nevére és a szolgabiró hi­vatallal hitelesítve a lelkészi oklevéllel együtt szeptember 1-én beadja továb­bítás végett a főszolgabírónak. Az adó, oklevél alapján duplán számítván 220 korona adó elegendő a tagság el­nyeréséhez. 2. Választás utján elegendő a szavazattöbbség elnyerése, ezt pedig a több községből álló megye bizottsági tagválasztó-kerülelekben könnyű szer­rel megnyerhetik a lelkészek, ha egy­mást kölcsönösen támogatják. Kis erő­feszítés, kevés jóakarat kell tehát csak és nélkülözhetlen tényező válhadk a ref. elemből a megye-gyűlésen, ahol bizony politikán kívül gyakran fordul­hat elő oly eset, midőn az összetartás fontos mindnyájunkra nézve. Midőn tehát felkérem, hogy köves­sen el mindent, hogy a megüresedett megyebizottsági helyeket lehetőleg lel­készi karunk nyerje el, sietek kijelen­teni, hogy nem vallási izgatás vezet czélomban, csak biztosítani akarom magunkat oly visszaélések ellenében, a milyenekről a belügyminiszteri vizs­gálat most rántotta le a leplet és e czélra független elemre van szükségünk, sanyargatott népünk érdekében. Hazafias érzületére kötelességére hivatkozva, mégegyszer, maradtam őszin­te tisztelettel Luby Géza, a szatmári egyházmegye gondnoka. Lelkészi testületünk társadalmi súlyát emelni kívánó ezen felhívással egyezői eg én is kívánatosnak és szük­ségesnek tartom, hogy a vármegye törvényhatósági bizottságában lelké­szeink minél nagyobb számmal helyet foglaljanak. Szatmár, 1903. April. Biki Károly, esperes Hisszük, hogy a vármegyei ev. ref. lelkészi kar megérti a Luby Géza és Biky Károly esperes intenczióit és hogy a felhívásnak meg lesz a kívánt eredménye. A hazafias ev. ref. lelkészi kar­nak ép oly tevékenységet kell kifejteni a közügyek mezején, a milyen példás, hazafias irányban végzik hiveik lelki gondozását. ÚJDONSÁGOK. Az élelmes czirkuszos. Mire jó a reklám? Az Árpád-utczai ,czirkusz Va­riete“ tulajdonosa, valami Wilson nevű úr, aki mint „szalon egyensúlyozó“ szórakoztatja esténként a t. ez. publi­kumot, nagyon élelmes és ravasz férfiú. Wilson úr aligha nem ellesett vala­melyes üzleti fogásokat Barnum, az amerikai világhírű reklám-királytól, a mikor az nálunk járt és szédítette el a közönséget. Sőt hajlandók vagyunk elhinni, hogy Wilson úr Barnum vala­melyik — Stallmeisterjével került annak idején kebelbarátságba s közvei- len attól sikerült — barátságos kvatter- kázás közben — ellesnie a reklam- csinálás egynémely furfangjait. Mert Wilson úr — ismétlem — igen-igen élelmes és furfangos íérfiu s hogy a szél szerdán este irgalmatlanul belekapaszkodott varieté czirkuszába és a hatalmas ponyvaalkotmányt barát­ságtalanul megtépászta: ezt is reklá­mul használta fel, hogy a t. ez. közön­ség minél tömegesebben nézze meg, a czirkusz külömböző „művészi“ mutat­ványait, kardnyeléstől kezdve egészen a Dummer Augustíg. Ma ugyanis Wilson „szalon egyen- sulyozóu és czirkusz igazgató úrnak egy plakátja került a kezünkbe s iga­zán jót nevettünk az élelmes reklám­nak ilyetén való körmönfont furfangján. A plakátot — kuriózumból — egész terjedelmében itt közöljük: WILSON Magyarország legnagyobb czirkusz varietéje a Sétatéren. A mai „Szatmári Hirlap“-ban ho­zott „Wilson czirkusz összedőlt és sze­rencsétlenség történt volna benne“ nem felel meg a valóságnak, belőle egv árva szó sem igaz. Czirkuszom nem dőlt össze, sem ponyvámat a szél el nem vitte, sem pe­dig az árboczfámat a szél ki nem törte, senki a czirkuszban meg nem sérült, sőt mi több, a rendőrség sem tud semmit e koholmányról. Továbbá azon állítás, hogy a men­tők segédkezést nyújtottak volna a sebe­sülteknek, szintén nem felel meg a való­ságnak. Az egész dolog abból állott, hogy az előadás megkezdése előtt egy óriási oi’kán érkezett s embereim, — kik oly ügyesek, mint a viharedzett matrózok egy pillanat alatt a tetőponyvát kibocsá­tottak s igy a ponyvám meg- volt mentve a vihar szétrombolásától. Tanujele, hogy semmi szerencsét­lenség nem történt, a tegnapi előadás,

Next

/
Thumbnails
Contents