Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-05-03 / 100. szám

2 Szatmár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP 1903. május 3. 100 arám. Az öntudatára ébredt nemzet nem fogja föláldozni alkotmányában gyökeredző jogait még az erőszak­nak sem. Nagyon jól tudjuk, hogy Széli Kálmán, a bukott miniszterelnök, kinek meg vannak számlálva napjai, csak eszköz Bécs kezében, mely semmi körülmények között sem haj­landó a magyar nemzet jogos óha­jait teljesíteni. Sajnosán érezzük, hogy a nemzettel szemben az el­lenséges indulatu elfogult áramlat immár oly fokot ért el, hogy nem csupán gazdasági téren vetnek gá­tat boldogulásunknak, megélheté­sünknek, hanem politikai tekintet­ben is az államfentartó magyar nem­zettől mindent megtagadnak, sőt Bécsben már attól sem riadnak visz- sza, hogy a követelő Magyarorszá­got a régi mód szerint megrend- szabályozzák. Holnap az alkotmányos gépe­zet megszűnik működni, helyébe a törvényen kívüli állapot lép ezer bajával, ezer harczával. Ez a szomorú, hogy ne mond­jam, kétségbeejtő állapot arra fi­gyelmeztet minden igaz magyart, hogy a veszedelemben összetartsunk nem a kormány ellen, mert hiszen azon már régen túl vagyunk, hogy az igazi alkotmányosságban higyjünk. Az utolsó 30 év meggyőzhetett ben­nünket elégszer arról, hogy a kor­mány Bécsben székel s Buda­pesten csak helytartók vannak, a kik Bécs parancsa szerint tánczolnak. Május l-étől kezdve Bécs és Budapest áll egymással szemben és megkezdődött újra a régi, szá­zados harcz és ebben a harczban Bécs látni, és érezni fogja, hogy az élni akaró nemzettel szemben meg­törik hatalma. A szolgalelkü hely­tartókat pedig egyszersmindenkorra elsöpri a hazafias közvélemény. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselöház ülése. Saját tudósítónk távirata. Minthogy lapunk tegnap a május elsejei munkásünnep alkalmából nyom­dánk szünete miatt nem jelent meg, ma közöljük a képviselőház tegnapi ülésének lefolyását is. A képviselőház pénteki ülése a kezdettől fogva viharos volt. Az ellen­zék erősen támadta Széli Kálmánt, ki az országot makacskodásával belehaj­totta az ex-lexbe. Kíméletlen kifaka- dások érték egymást, úgy hogy az elnöki csengőnek érczes hangja telje­sen elveszett az óriási zajban. A Ház a Reichsrath viharos üléséhez hason­lított s ha az elnök szünetet nem ren­del, úgy minden tekintetben megegye­zett volna a bécsi képviselöház vihar­tól tomboló üléséhez. Széli Kálmán megkapta a ma­gáét. Törvénytiprónak és alkotmány­szegőnek nevezték. Beszélni alig tu­dott, mert a mint szólásra felállott elementáris erővel tört ki az ellenzék padsorairól a vihar. Mindkét ülésről részlétes tudósí­tásunk a következő: (Május 1-én.) A képviselöház mai ülésén Ap­ponyi Albert elnökölt. Napirend előtt Széli Kálmán szó­lalt fel. Kijelentette, hogy a mai na­pon beállt az ex-lex állapot, a meny­nyiben a felhatalmazási törvény nem jött létre s igy szükségessé vált arról gondoskodni, hogy az állam további műküdése fenn ne akadjon. Beterjeszti a közjövedelmek biztosításáról szóló jelentését. Az ellenzék soraiban izgatottság uralkodott a miniszterelnök beszéde közben s a midőn Polónyi Géza szó­lásra emelkedett, viharos ellentmondá­sok hangzottak a jobboldalról. A zaj lecsillapultávál Polónyi kijelentette, hogy a miniszterelnök jelentéséből is kitűnik a tiszta alkotmányszegés. (He­lyeslés a szélsőbalon.) Széli Polonyinak akart válaszolni, de ekkor hangja elveszett a hirtelen keletkezett lármában. Az elnök csen­getett, de már arra sem hederitettek s folyton csak ezt lehetett hallani: Törvénytipró ! Alkotmányszegö ! Mondjon le ! Apponyi, Szót kér. — Nem haltgatjuk. Függessze fel az ülést. Ezután óriási lárma, tombolás támadt, úgy, hogy az ülést az elnök­nek fel kellett függeszteni. Szünet után Széli Kálmán ismét szólani akart. Kijelentette, hogy a kormány köteles nyilatkozatot tenni s kéri a képviselőket, hogy hallgassák meg. Polonyi: Ex-lex miniszterelnököt nem lehet meghallgatni i Pozsgai Miklós: Mondjon le ! Kubinyi: Hallgassák meg tisztes­ségesen. A zaj elcsendesedett és Széli Kálmán újra felállott. De ekkor ismét kitört a vihar úgy, hogy Széli szavait megérteni nem lehetett. Komjáthy Béla szerint a pillanat oly komoly, hogy nem szabad elragad­tatni a szenvedélyektől. Igaz, hogy Széli jelentését első hallásra nem lehet megítélni, azért kéri kinyomatni. Beöthy Ákos: Azt kérdi, hogy ki felelős a történtekért? Senki más, mint a kormány. Holló Lajos és Bartha Ödön tör- vényczikkel tudják kimutatni, hogy Széli jelentése alkotmányellenes. Széli: Úgy látom nem beszélhe­tek. Csak azt akarom kijelenteni, hogy elfogadjuk Bartha Ödön indítványát és a jelentést a költségvetés után tár­gyalják- m. _ , . A Ház ülése Tisza es Rakovszky István háíszabály vitája után véget ért. (Május 2-án) A képviselöház mai ülése már a rendes mederben haladt. Ámbár az ex-lex állapot sok felszólalásra adott alkalmat. Széli Kálmán rövidesen be­szélt s kijelentette, hogy a véderő ja­vaslatokat szükségesnek látja. Erősen védte a saját személyét. A mai ülésen Kossuth Ferencznek egyik kérdése volt igen fontos, midőn az iránt tudakozó dott, hogy mit szól az ex-lexhez a ko­rona. Széli szerint a király szabad folyást engedett az alkotmánynak. Az ülésről részletes tudósitásunk a következő : A Ház mai ülésén Apponyi Al­bert elnököl. Napirend előtt Kossuth Ferencz állott fel szólásra. Kijelentette, hogy ex-lex miatt minden felelősséget elhá­rít pártjáról. Majd megkérdezte a mi­niszterelnököt, hogy felvilágosította-e a koronát, hogy az ex-lex ellenkezik az alkotmánynyal és a királyi esküvel ? Kérdi továbbá, hogy felajánlották-e Szélinek a lemondást ? Széli válaszol a kérdésekre. Sze­rinte a kormány a véderő javaslatokat feltétlenül szükségesnek tartja az or­szág érdekében. Kijelenti, hogy a ko­rona szabad folyást engedett az alkot­mányos tárgyalásokra. A bécsi tárgya­lásoknak az ö személye nem volt út­jában s ha a helyzeten változtatni tudna, szívesen elhagyná helyét. Holló Lajos: A hatalomnak most engedni kell, különben a nemzet más önvédelemhez nyúl. Ezután Visontai Soma és Barta Ödön személyes kérdésben szólaltak fel, majd két kisebb interpelláczióra adott válasz után az ülés véget ért. TÁVIRATOK. Képviselők affairje. Budapest, május 2. (Saját tudó­sítónktól). A képviselöház mai ülése végén Visontai Soma és Barta Ödön képviselők között heves szóváltás tá­madt. Az összeszólallcozásból kifolyó­lag Visontai Soma ma délután provo- káltatta Barta Ödönt, ki megnevezte segédeit. Az affair elintézését képvise­lői körökben nagy érdeklődéssel várják. Eltűnt udvari hivatalnok. Bécs, május 2. (Saját tudósí­tónktól). Gyárfás György udvari hi­vatalnok éltünk ma lakásáról. Családja feljelentette az esetet a rendőrigazga­tóságnál, amely erélyesen kutatja. Nincs kizárva, hogy öngyilkossá lett, mert a legutóbbi napokban tehernek mondta az életet. Forradalom Szalonikiben. Budapest, május 2. (Saját tudó­sítónktól). — A külügyminisztérium ma utasítást adott az osztrák magyar hadihajóknak, hogy teljes gőzerővel vo­nuljanak Szalonikibe, a hol az érke­zett hírek szerint nagy forradalom van kitörőben. Rablógyilkosság. Turnszeverin, május 2. (Saját tudósítónktól.) Itt ma borzalmás gyil­kosságnak jöttek nyomára. Paskutz Aurél volt turnszeverini tanitó, kit ré­szegeskedése miatt elmozdítottak állá­sából, özvegy Karasits Miklósné dús­gazdag magánosnöt meggyilkolta és ki­rabolta. A tettest elfogták. Bűnét be­vallotta. Rákóczi emlékezete. A „Kölcsey-kör“ figyelmébe. Szatmár, május 2. A „Szatmári Kölcsey-Kör“ egy idő óta egyáltalán nem ad magáról életjelt. Pár hónappal ezelőtt egy iro­dalmi botránya révén az egész hazai sajtó foglalkozott véle; az ország meg­tudta akkor, hogy Szatmár városának van egy „Kölcsey-Kör11 -e, a mely a nemzeti kultúra és az irodalom ápo­lására is hivatva volna. De most, mióta a szomorú nevezetességre szert tett irodalmi per-patvar világgá röpült, a szatmári embernek is alig jut eszébe a „Kölcsey-Kör“, annyira lethargiába merült. Az egész magyar nemzet nagy lelkesedéssel ünnepli most II. Rákóczi Ferencz emlékezetét. A vidéki városok irodalmi körei egymásután rendezik a Rákóezi ünnepeket, csak Szatmáron a szatmári „Kölcsey-Kör“-nek nem jut eszébe, hogy kivegye a maga részét a hazafias ünnepből, hogy hódoljon a nagy férfiú dicső emlékezetének. Kassán a „Kazinczy-kör“ a nyár folyamán Rákóczi-kiállitást rendez ab­ból az alkalomból, hogy kétszáz év múlt el azóta, mikor a kuruezháboruk félistene egy csekély paraszthad élén megkezdette azokat a hősies küzdel­meket, melyek örökké ragyogó momen­tumai maradnak a magyar történe­lemnek. Rákóczi! Maga e szó olyan, mint az örömmámor, olyan, mint a nem­zeti dicsőség szővetnéke, amely kiolt- hatatlan lánggal lobog. Rákóczi! Fo­galom ez, a dicsőség fogalma, a nem­zeti ideál jelszava, riadó, amely föl­rázza a tespedósbe sülyedt lelkeket. Egész élete hazája szent ügyét szol­gálta s halála martyrhalál volt; sirba- hullása a mi csillagunk elhalványulá­sát jelezte. Nem csoda, ha a honfiszivek új­ra feldobognak, ha arrafelé fordul te­kintetünk, hol áldott hamvai nyugosz- nak idegen földben. II. Rákóczi Ferencz élete a ha­zájáért való küzdelemben telt el. Ko­rán felébredt benne a tettvágy, a megállapodott, higgadt gondolkodás-mód, amely későbbi harczaiban, államférfim szereplésében oly nagy szerepet ját­szott. Hadvezéri képességét próbára tet­ték a kurucz-labancz hadjáratok, me­lyekben fenékig hajtotta a dicsőség kelyhét, katonái bálványozták, vezérei rajongó szeretettel csüngtek rajta, úgy, hogy számkivetésében önkényesen kö­vették, vele reménykedtek, vele búsul­tak és együtt is nyugosznak, messze, messze Rodostóban. Rákóczi élete a honszeretet fé­nyes példája legragyogóbb ékesége an­nak a kornak, melyben a kamarilla hazánkat teljesen elnyomni, az orszá­gok sorából kitörölni igyekezett és megdönteni akarta honszerzö apáink és későbbi nagy fejedelmeink száza­dos alkotásait, melyekhez kimagasló, hatalmas oszlopként sorakozik II. Rá­kóczi Ferencz, halhatatlan ténykedése. És Kassa városának elévülhetet­len érdeme, hogy odaforditotta tekin­tetünket, hol a nagy kuruez fejedelem aluszsza örök álmát, távol attól a szín­tértől. hol nemzetét tettre serkentené, megvivni azt a narezot, amelyre még most is büszkeségtől dagadó szívvel gondolunk. S mutassuk meg, hogy tu­dunk rajongni nagyjainkért; alakját művész keze vésse köbe örök emléke­zetéül ama dicső korszaknak, melynek Rákóczi volt a lelke! Minden honfi tegye meg köteles­ségét, mert minden honfi tartozik ezzel hazájának és dicső fiának, II. Rákóczi Ferencznek. És a midőn látjuk, hrgy az arra hivatott irodalmi körök az egész or­szágban egymásután rendc znek ünne­peket a dicső férfiú emlél üzetére, ne vegye tőlünk rossz néven a szatmári „Kölcsey-Kör“, ha tis telettél kér­dezzük : mikor szándékoz' k fölébredni mélységes lethargiájábólf Mert e nagy fejedelem emlékére egy hazafias ku- ruczestély rendezése — na nem csa­lódunk — a „Kölcsey-Lír*-böl is csak kitelnék ? ! Egy magyar fiú tragédiája Becsben. Halálba üldözték a magyarságáért. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, május 2. Az a vak gyűlölet, melyelyel az osztrákok a magyarság ellen visel­tetnek, halálba kergetett egy szeren­csétlen magyar ifjút, a ki katonai szolgálatra vonult be Béesbe. Ma­gyarországon is hozzá vagyunk szokva, hogy a magyar fiukkal egy- egy Ausztriából ide csöpent tiszt nem y Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárá^ ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a °annonia szálloda mellett! # Szatmár és vidéke Iegnaggobh Dzipőrakláhá. MonhühoitoV ! ? tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek q iTiuljoí AuLuoiv « « # # ® # n valódi fránczia sshewrő bőrű lábbelik. % i

Next

/
Thumbnails
Contents