Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-05-01 / 99. szám

Szatmár, 1903. május l.

Péntek.

Második évfolyam, 99: szám

Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva: Egész évr# . . t2 kor.

Fél évre . . 6 kor.

Negyedévre . . 3 kor.

Egy hóra . , 1 kor.

Vidékre postán küldve: Egész évre . .16 kor.

Fél évre . . 8 kor.

Negyedévre . . 4 kor.

Egy hóra . . 2 kor.

E^yes szám éra 2 kr (4 fi.)

Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 6. szám.

POLITIKAI NAPILAP.

A SZATMÁRI FÜGGETLENSÉGI és 48-as PÁRT KÖZLÖNYE.

Megjelenik naponta

(hétfő kivételével.) A.

Hirdetéseket .. í

méltányos, pz^bött áriján éj egyezség éz^nntrftív'ész '"a kiadóhivatal, Kazinczy-u. 6.

Apró hirdetések

10 szóig 40 fillér, minden további szó 3 fillér. Nyilttér sora 30 fillér.

Kiadóhivatal: Kazinczy-utcza 6. S2ém. Telefon: IOS.

Lapvezér:

URAY GÉZA.

Főszerkesztő:

BARTH A KÁLMÁN.

Felelős szerkesztő:

HARSÁNYI SÁNDOR.

Meghívó.

ANagy-Károlyban 1903. május hó 6-án este 9 órakor a Polgári olvasókörben tartandó párt értekezletre a megyei függetlenségi párt tagjait van szerencsém meghivni.

Budapest, 1903. april 25.

Luby Géza.

megyei pártelnök.

Megyei tisztviselők fizetésemelése.

Szatmár. április 30.

Nem tagadható, hogy a vármegyei tisztviselők fizetéseinek dolgában meglehetős rendszertelenség uralkodik. Nem egységes szabályzat, nem is a szolgálati idő arányában lesz fizetésük megállapítva, hanem úgy fizetésük, mint előmenetelük függ a vármegye bizottságától, mely őket megválasztja és mely meghatározza fizetősök nagyságát.

A mai korban, melyben általános elv az az igyekezet, hogy mindenki érdeme szerint jutalmaztassák meg, immár tarthatatlanná vált ez az állapot, Bár a megyei tisztviselők régen tudják, régen érzik, hogy a rendszertelenség helyébe a szahályozottság'ot kell követelniük, eddig nem hozakodtak elő ügyükkel. Most azonban, a mikor az állami tisztviselők fizetésjavitása befejezett tény, ők se hallgathatják el jogos igényeiket, annál kevésbbé, minthogy munkájok túlnyomóan nagyobbrészét az államnak kell szentelniük és igy okkal-joggal követelhetik, hogy velők szemben is legalább oly méltányosan járjanak el, mint az állami tisztviselőkkel szemben fognak eljárni.

Voltaképen az egész mozgalom, mely a múlt vasárnap tartott kongresszussal lépett a nyilvánosság elé, nem egyébb, mint előkészület az államosításra. Ha nyíltan bevallva nem" is hangoztatták az állami tisztviselők, hogy az államosítás alkalmával megfelelő fizetési rangosztályba kívánnak felvétetni, s ennek alapját már most akarják megvetni, ez csak azért történt, mert helyzetük javításával nem várhatnak addig, mig a távol homály ködében késlekedő államosítás végre a megvalósulás stádiumába fog lépni.

Kérelmükkel közvetlenül az egyedül illetékes helyhez : a vármegyéhez fordulnak ugyan a tisztviselők. de a fizetések rendezését

nemcsak a várható államosítás révén, hanem általok végzett állami munkák alapján az államtól kérik. Mert bár a vármegyék áldozatkészsége tisztviselőikkel szemben közismert tény, mégsem szabad elfelejteni, hogy a vármegye közönsége a fize- tésjavitás követelte többkiadásokat alig bírhatja el. Az emberi fantázia szülte mindennemű egyenes, pót- és számtalan másnéven nevezett adó terheli a vármegye közönségét. Ezeket tovább emelni, még a tisztviselők helyzetének javítása érdekében se lenne észszerű dolog, fordulnak tehát a tisztviselők jövendő urukhoz, az államhoz, melynek már most végeznek szolgálatokat, még pedig sokkal többet, mint bármelyik más köztisztviselő,

Azonban, ha a jelenlegi viszonyokat mérlegeljük, ha szempillantást vetünk a mostani meglehetős bonyodalmas, zűrzavaros politikai helyzetre, vajmi kevés a reményünk, hogy az annyi huza-vona után megcsinált tervezet az állami tisztviselők fizetésemeléséről egyhamar törvényerőre fog emelkedni.

Tegyük fel már most, hogy a vármegyei hivatalnokok jogos sérelmeik orvoslása czéljából — kollégáik, az állami tisztviselők mintájára — együttes, közös nagy ak- czióban állandóan felszínen tartják figyelemreméltó ügyüket és erős kitartással, szívós akarattal ostromolják az államot, talán csak jó néhány esztendő múltán fog az méltánylásra, meghallgatásra találni. — Addig is aztán a vármegyei hivatalnok tekintélynek örvendhet kifelé, de odahaza azor. töprenghet, honnan kerül erre, meg arra.

Segítséget a vármegye embere egyelőre mégis csak leginkább a vármegyétől várhat, illetőleg remélhet, mert onnan legalább megtudhatja, támogatják-e kérelmét vagy nem. Igaz, mint már fentebb említettük, a vármegye a sok adót nyögi, sínyli, de valami olyas módot kellene kieszelnie a vármegyének, mely szivén viseli hivatalnokai érdekeit, hogy az állammal együttesen valamiképpen enyhítenénk a tisztviselők sorsán, úgy, hogy az államkassza se szenvedne nagyobb rázkódtatást, de meg a vármegye közönsége se fájlalná a tulkiadásokat. így talán, legalább addig, nug az államosítás keresztül nem vitetik, segitve lenne a bajon annyira, amennyire.

TARCZA.

Játék.

Két gyermek játszik a napon. Aprók még, egyikőjük sem haladta túl a 10-A évet. A tavaszias levegő jön lopva, titkon, befészkelődik a szivekbe, sóhajokat csal elő a lelkek mélyéből. És az emberek elhiszik, hogy tavasz van, mintha nem ragyogna izzó nap tél derekán is a nyugodt szivüre. És mintha nem tudná megdermeszteni a lelkeket augusztus melege is.

A két gyermek pedig bandukol a napon. A földből most buvnak elő az első fűszálak, olyan élénken mutatják a reménységet, hogy szinte ijesztő ez az erőszakos akarat.

A kis fiú azt mondja:

— ügy szeretek veled játszani !

Kézen fogja a leányt, a mint

mennek. Érhez pedig azt feleli:

— Én is úgy szeretek veled. Te szebben tudsz játszani, mint a többi fiú. Az Imre tegnap hátba ütött és arra mind nevettek a többiek. Te nem bántasz soha.

A fiúnak büszkébb lett a tekintete.

— Óh én tudom, hogy a nőt nem szabad megbántani. Én verekedés nélkül szeretek játszani, De csak is veled.

Ezt némi gondolkodás után teszi hozzá.

— Tudod mit? — kérdi a leány. Én egyedül veled fogok játszani.

— Én pedig csak teveled.

A folyó túlsó partján szárazak még a fák, de úgy látszik ott mégis, mintha a reménység biztató zöldje csillanna meg a szürkeségben. Olyan hitetegető, csalogató ez, de annyi valószínűség van benne az őszinteségre is. Aztán bandukol tovább a két gyerek, mig egy padhez ér. Itt már hosz- szabb fűszálakat találnak és hozzá fognak az építéshez.

A fiú végzi szörnyű komolysággal a munkát, ügy látszik, hogy házat tervez, szépet, nagyot. Még tornya is van, meredek, égbenyuló. Annak a tetejébe oldalvást húzódik egy kisebb fűszál.

— Ez lesz a zászló.

A leány könyökére támasztja állát és úgy nézi. ___

— Nagyon szép lesz.

— Ez lesz az én házam! — mondja büszkén a kis építő.

— Csinálj nekem is egyet.

— Minek feleli a fiú, elférsz te is benne.

— Bele fogsz engedni ?

— Csakis téged, senki mást.

— Te, az olyan jó lesz!

És összekulcsolja piczi mellén a két kezét, anélkül, hogy tudná mit gondol. Az örök nőiesség napsugara csillan fel egy pillanatra a tekintetében, a mely ott szunnyadoz leple alatt az öntudatlanságnak és olykor fellobban. Most még elvétve, maga által sem ismerve, később gyakrabban, de mindig a legbensöbb, legmélyebb, legigazibb sugallatából, a tiszta szivek egéből küldve. A bolonditó illatos tavaszi levegő most terjeszti vará^Sos mámorát és rabul ejt mindenkit, a ki hatalmába kerül. Minél öntudatlanabb ez a lélekmegejtés, annál igazibb.

Viszi a tavasz a két gyereket előre. Ott hagyták már a ragyogó kastélyt. Pedig qlyan szép volt! Vissza- vissza néznék reá, épen maradt; azt kár volna lerombolni.

— Mikor lesz neked ilyen házad ? — kérdi a leány.

— Sokára.

— Mennyi az a sok ? Ugy-e egy év.

— Még később. Három év múlva.

A bokrok megzörrennek, szellő

jár köztük. Egyszerre felkapja és lerombolja a palotát. Ők ketten már nem látják ezt, imbolyognak tovább, mint két komoly öreg. A nap olyan édesen süt, a levegő hozza már messzi vidékről a szunyadó virágok illatát. Közeleg az igazi tavasz, itt jár elől a küldöttje, ez a két gyerek. A leány bájos öntudatossággal fogja kézen a fiút.

— Ugy-e, akkor is csak kelten fogunk játszani ?

— Csak ketten- Senki mással.

.... Pedig nem is játszanak.

Ügy legalább most még nem. Mikor elkövetkezik az a játék, már sokkal nagyobbak, jobban is tudják, mit tesznek és mégis megteszik. Meglehet az is, hogy szintén ilyen csalogató tavaszi nap okozza az egészet és csak képzelték, hogy jön a tavasz.

Bob.

Róth Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát

ajánljukat. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • Szatmár és legnagyobb czipőFa^ára.

j | tavaszi és nyári idényre njegrendeií összes úri, női és gyermek