Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-04-26 / 95. szám

2 Szatmár, vasárnap SZATMÁRI HÍRLAP 1903. április 26. 95 »vám. a felelőséget a magyar alkotmány meg semmisítéséért. * Mint fővárosi tudósítónk a késő esti órákban telefonálja a politi­kai körökben nagyon nyomott han­gulat uralkodik. Erősen tartja ma­gát a hir, hogy Apponyi és a volt nemzeti párt most már bizonyo­san belementek az ex-lexbe. A hir levertséget keltett és egyre vár­ják a bonyodalmas politikai álla­pot kibontakozását, TÁVIRATOK. A képviselőház ülése. Budapest, április 25. (Saját tudó­sítónktól). A képviselőház mai ülésén Apponyi Albert elnököl. Napirend előtt Rátkay László indítványt terjesztett a Ház elé a hymnusz törvényes rende­zése tárgyában. Ezután Madarász Jó­zsef a nádorválasztás és nemzetőrség felállításáról szóló javaslatát terjesztette be. Széli Kálmán kijelenti, hogy a nádorválasztást a felelős kormányzati rendszerrel megegyeztetni nem tudja, a nemzetőrség felállítását pedig tör­vénybe ütközőnek tartja. Különben pe­dig a védelemről gondoskodva van. A javaslatok tárgyalását szavazással mel­lőzték. Az indemnitás tárgyalása során Nessi Pál ellene beszélt. Hivatkozott az ország közvéleményére, mely a ka­tonai javaslatok ellen megnyilatkozik. Vagy oszlassák fel a Házat — úgy­mond — vagy vonják vissza a javas­latot. A gotterhalte kiküszöbölését köve­teli. A Ház ezután kérvényeket tárgyalt s azután az ülés véget ért. Pűlekiek *» IrépvIaalSKáaban. Budapest, április 25. (Saját tudó­sitónktól). Apponyi Albert házelnök, a mit beszél 1 Láza van, menjen haza, nehogy észrevegyenek valamit! De a leány szenvedélyesen ki­áltotta : — Nekem nem kell, nem sze­retem ! Védelmezzen meg, kényszdriteni akarnak. Olyan bájos volt a holdas éjben hogy csaknem elgyengültem s enged­tem a kérésének. De szerencsére a festő-szemem észrevett valami jelen­téktelen csekélységet, — mit beszélek — valami rendkívül fontos dolgot: A zöldnek és a lilának borzalmas össze­hasonlítását. A szegény gyermek siet­ségében a zöld blúza fölé lilaszin sált vetett magára s ez a két ellenséges szin belenyilalt a szemembe, égette a lelkemet is. Nem; soha olyan nőt nem szerethetek, a ki ennek a disszo- náncziának az irtózatos voltát nem érzi meg! Megvigasztaltam, elnémítottam, hogy visszajövök s beszélek a szülei­vel s közben mindig csak a menekü­lésre vágytam. Sohasem láttam többé, de hal­lottam, hogy hozzáment Pierréhez, na­gyon boldogok és sok gyermekük van. a festő elhallgatott s a felesége szólalt meg : — Hallottátok V Micsoda bor­zasztó ember I Még ma is eladná a lelkét egy csep festékért I ______ ké pviselőház mai ülése előtt fogadta a losonczi füleki és jászkiséri küldöttsé­get, mely mintegy 300 tagú volt. A deputáczió a katonai javaslatok elleni peticziót adta át Apponyinak. Kivégzett rablógyilkos. Bées, április 25. (Saját tudósítónk­tól). Itt ma reggel végezték ki Senekl Antalt, Irillioh trafikosné gyilkosát. A kivégzés ellőtt újra kihirdették a rabló- gyilkos előtt a halálos Ítéletet s azu­tán az állam ügyész átadta a delikven­sei a hóhérnak, a ki néhány perez alatt végzett vele. Elsülyedt vízimalom. Sszék, április 25. (Saját tudósí­tónktól). Itt ma borzalmas szerencsét­lenség történt. A Száva folyón Schram Antal vízimalma elsülyedt. A mentési munkálatok alkalmával a tulajdonos a vízbe esett és belefult. A szerencsét­lenség nagy szenzácziót keltett. A horvát zavargások. Varasd, április 25. (Saját tudó­sitónktól). Itt ma nagy néptömeg tün­tetett a főispán lakása előtt. A garázda horvátok a főispán házának összes ab­lakait beverték. Majd kivonultak a pályaudvarra s a várótermekben az összes magyar, német és szerb nyelvű plakátokat letépték. A rend helyreállí­tására a hatóságok sürgős intézkedést kértek a belügyminisztertől. A legújabb hírek szerint a tüntetéseknek folyta­tása lesz. A szatmári forgalmi főnökség. Egy hivatallal kevesebb. Szatmár. április 25. A „Szatmári Hírlap8 egyikvezér- czikkében már volt alkalmunk bizonyí­tani annak a tételnek az igazságát, hogy a fejlődésnek, a haladásnak egyik szükséges, elengedhetetlen eszköze a közintézményeknek kellő szervezettsége. A hol a közintézmények, mint a köz­élet szálait össszeforrasztó kapcsok hiányoznak, ott szétmálik, szétforgácso- lódik a szervezet. Szükségtelen bizonyitani, hogy a forgalomnak, mint a kereskedelmi élet mozgató lelkének leghatályosabb esz­köze a vasúthálózat, mely minden idő­ben és minden körülmények között igyekszik kielégíteni a közszüksógletet. Az előrelátással és tervszerűen felépí­tett vasúthálózatok valósággal vércsa­tornái az országnak, melyek szerves egészszé, széttéphetlenül összekapcsolttá, egységessé teszik a földrajzi fekvésnél fogva a legellentétesebb irányba gra- vitáló területeket. Magyarország megerősödésének, konszolidácziójának, kereskedelmi, Ipa­ri, közművelődési és művészeti fejlett­ségének biztosítéka ma már a kellően ki­épített vasútvonalakban rejlik. A vasut- politika, mely nagy fontosságú kultu­rális missiójánál fogva ma már külön kormányhatóságot is megérdemelne, egyike a legnagyobb felelősséggel járó és tiszta éleslátást, szakismeretet, tu­dást és forró hazaszeretetei megköve­telő feladatoknak. Ha a vasutakat kor­mányzó hatalom szűk látkörrel, mond­hatni vakon intézi az irányítás nehéz munkáját, úgy a kormányhatalomnak ezt a szellemi fogyatkozását az egész ország megsínyli. Elmúltak azok az idők, midőn egy vasminiszter, egy Baross Gábor izzó magyarszeretete és rengeteg tu­dása öntöttek lelket vasutpolitikánkba. Ma már nem hótmértföldes léptekkel haladunk előre, hanem inkább merev stagnáczióban vagyunk. A fejlődés je­lei helyett minden irányban a vissza­esés megdöbbentő bizonyítékait látjuk. A túltengő hatalomban találjuk meg ennek a szomorú állapotnak az okát. Kiragadni az egyes autenomikus szervezetek kezéből a hatalmat és egy kézben egyesíteni, ez a mai kormány- rendszer jelszava. Az egyes orgánumok megszüntetése a központi hatalom nö­vekedését eredményezi. Hogy ezeknek a szerveknek kipusztitása káros vissza­hatással van a közönség érdekére, az csak természetes. A vasutak élén egy mindenható miniszter, a vasutigazgatóságok és for­galmi főnökségek állanak. Önként érte­tődik, hogy a miniszter urnák legfőbb gondja első sorban a forgalmi főnök­ségeket beszüntetni és beolvasztani az igazgatóságokba. Szatmárnak szintén van forgalmi főnöksége, a mit természetesen most feloszlatnak. Egy hivatallal tehát Szat- máron kevesebb lesz. A közéletnek organikusan összefonódó szálaiból egyet tehát kirántanak. Nem lehet vita tár­gya, hogy ez városunkra nézve veszte­séget jelent és hogy Szatmár városa e vasúti főhivataltól való megfosztatása folytán tekintélyben sülyed. De hát hiába 1 Örök igazság az, hogy a legnagyobb hatalom, a legna­gyobb igazságtalanság. A mig az ország életerőit mind egy kézbe igyekeznek konczentrálni, addig nem számíthatunk arra, hogy érdekeinket méltányosan figyelembe vegyék és istápolják. A gyorsvonatokat elvették tőlünk. Feljajdultunk a veszteségre. Kiáltó pa­naszszavunkra megjött a frappáns vá­lasz : elveszik a forgalmi főnöséget is! ügy úgy, t. miniszter úr, csak tovább! Tessék folytatni! Elég türel­mesek vagyunk, ha tetszik a bőrünket is lenyúzhatja! Mikor a hadsereg lövöldöz. Erőszakoskodó katonák. Saját tudósitónktól. Szatmár, április 25. Lapunk egyik múlt számában megírtuk, hogy Szepesi József és örö­kös társai kérvényt intéztek Szatmár város tanácsához, melyben á katonai lövőtér közvetlen szomszédságában lé­vő földbirtokukat megvételre ajánlották a városnak. A katonai lövőtér ugyanis nincsen elkerítve a szomszédos szántó­földektől s igy azok mivelése életve­szélyes. A tanács a katonai parancs­nokságtól szakvéleményt kért a ekkor kijelentették, hogy a lövőtér melletti szántóföldek mivelése körül olyan élet­veszedelem, amely a lőgyakorlatokból származnék, fen nem forog. Tegnap délután mégis olyan dolog történt a lövőtér melletti szántóföldek egyikén, mely éppen ellentétben áll a katona­ság szakvéleményével, mert tegnap, midőn lövögyakorlatot tartott, egy bé­kés, szántó vető embert egyszerűen eltiltott a munkájától. A katonaság ugyanis lögyakorla- tozott s nem tűrhette azt, hogy a gya­korlóhelytől 100 és 200 méternyi tá­volságban szántóvető ember dolgozzék. A katonáék bizonyára kémet láttak a békés földmivelöben, mert másként nem magyarázható meg az az erősza­koskodás, melylyel megakadályoztak két gazdát sürgős munkájukban. Az esetről tudósitónk a követ- kezőaet jelenti: A szatmári katonai lövőtér mellett Mák István németi-i lakosnak van egy nagy darab szántóföldje. Mák tegnap délután szántási munkákat vég­zett. Négy pejcsikója volt az eke előtt ő maga pedig vigan fütyörészve tolta az eke szarvát. A láthatáron egyszerre felbuk­kant a szatmári 5. gyalogezred egyik százada, hogy a lővőtéren lőgya* korlatokat tartson. A mikor a század tisztje észrevette a lövőlőtér mellett dolgozó Mák Istvánt, hozzá küldött egy bakét, hogy a szántással azonnal hagyjon fel, mert a katonaság lövöl­dözni fog. Mák kijelentette, hogy neki semmi köze a katonasághoz, ő nem a kato­naság földjén, de a magáén dolgozik, ott pedig neki nem parancsol senki. A baka megvitte az üzenetet, de nemsokára négy fegyveres vitéz jött vissza és — se szó se beszéd — megragadták Mák István lovainak kantárját, hogy félrevigyék. És az erő­szakoskodásnak az lett a vége, hogy Máknak be kellett szüntetnie a mun­kát. Ezek után a szomszédos földre siettek a katonák, a hol ifj. Gulya István szatmári lakos szántogatott. Eg a hely mintegy 260 méternyi távolság­ra van a lövőtértől. A katonák Gyulyát is felszólították, hogy hagyjs félbe a munkáját s a midőn ezt meg­tenni nem akarta, ugyancsak erőszak­kal akadályozták meg a szántásban. Ez a száraz tény. Mit szól ehhe: a város hatósága? Nem régiben, miko: arról volt szó, hogy a lövőtér mel­lett a földmivelés életveszélyes, kijelen tette a tanács, hogy minden vészéi' ki van zárva. Megnyugtatta a földbir tokosokat, hogy egész nyugodtan dől gozhatnak földjeiken, mert ha a kato­nák a lőtéren gyakorlatozik is, ba nem származik. Es ime, a katonasáj maga veszélyt látott s ha szépszerive nem, hát erőszakkal vonta el a raun kától a földbirtokosokat. ___________ A legnagyobb baj az, hogy a lő tér nines ellátva golyófogókkal, mei ha ez volna, úgy nem történhet« összeütközés a hadsereggel. De hát város spórol! ügy értesülünk, hogy a megbár tott földbirtokosok a legközelebbi váró! egész kontinensen elismert nagynevű MARTIN SONS & G Iftd apgol gyapjúszövet gyárosnak “ SZ ATM ÄR0N \A/FI^7 ÍiYI II A és kereskedőnél egyedüli raktára: U I ULM Deák-tér. Freund-hás. Felhívja a nagy érdemi közönség Sgyelmét idényujdonságaira.

Next

/
Thumbnails
Contents