Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-04-11 / 84. szám
SZATMÁRI HÍRLÁP 1903. április 12. 84 szán». 2 Szaksát-, vasárnap teljesen kielégíti Szatmár város és Szatmár vármegye közönségét. Hiszszük, hogy odaadó munkánk bőségesen megtermi gyümölcsét és közönségünk növekvő pártfogásával fogja a „Szatmári Hírlap“-ot megörvendeztetni. A közönség bennünket minden igaz ügyben bátor harczosként talál oldalán; reméljük, hogy mi is mellettünk üdvözölhetjük a közönséget. Harsányi Sándor, felelős szerkesztő. Husvét. Irta: Biki Károly. Mily dicső az ember az ő tudományában és mily nyomorult az ő tudatlanságában! Ha egy nagy könyvtár száz meg százezer kötet könyvein végig jártat] uk szemünk — megdöbbent bennünket az a gondolat, hogy a tudás ily roppant anyagát bírta felölelni az emberi elme s büszkén mutatunk a rengeteg szellemi kincsre, mit az emberiség évezredek során önerején gyűjtött magának. Ha egy ipar és mütárlat pompás csarnokait végig járjuk, az emberi ész és kéz remekműveit végig nézzük, méltó bámulat és tiszteletteljes csudálat szállja meg lelkünket s kalaplevéve állunk meg az emberi szellem nagysága előtt. Ha elgondoljuk, hogy az az erőtlen, parányi ember a természet titkos erőit szolgálatába hajtotta, gőzzel, villanynyal utazik, napsugárral fest, villanyos dróton beszél perczek alatt nagy messze távolra kénytelenek vagyunk megvalhogy sírva nem fakad bánatában, annyira sajnálja önönmagát. Egyszerre csak kocsizörgés hallik. Juczi örömtől ragyogó arczczal ugrik fel, elfelejtett most már mindent, haragot, bosszúságot, mindent, mindent csakhogy itt van az a csúnya Jani 1 A szekér lépésben közeledik, a bakon egy fehórbajuszu öregember ül. Juczi odaszalad hozzája és rémült hangon kérdezi. — Mi az, mi történt, Mihály bácsi, hol van Jani? Mihály bácsi csak bólint a fejéből, a szeméből két nehéz könycsepp szivárog alá, de szólni nem bir. Ekkor Juczi hirtelen észrevesz a szekér fenekén valami hosszú, fehér tárgyat, kendővel van letakarva. — Juczika húgom, baj történt, — szól Mihály bácsi. Juczika lerántja a leplet és ott fekszik Jani, az ő mátkája, összeroncsolt fővel, holtan . . . Épp ekkor szó lalnak meg újra a harangok, — békesség a szivekben, a Megváltó föltámadt. Mihály bácsi a megrémült népnek elbeszélte, hogy miképp történt a szerencsétlenség. Amint hajnalban idetörekszünk, Jancsi meg én, egyszer csak elénk toppan egy idegen lovas, azt hiszem, a földes ur fia volt, a csikók lani, hogy nagy és dicső az ember az ő tudományában. Es mégis mily nyomorult az ő tudatlanságában. Ismeri, mert kifürkészi a természet országát, — de nem ismeri önmagát. Fölszáll a csillagok közé s nevén nevezi az egész égi testeket — de nem tud beszállni önmagába s nem tud nevet adni annak, ami ő benne gondolkozik. Tudásunk a lelki világ határáig ér. Azontúl a hit világa kezdődik. Mily parányi lehet a mi tudásunk ahoz képest, amit nem tudunk. Mily elenyésző csekélység a mi földünk az égi testek milliói között. Mily semmiség a mi érzékelhető világunk a láthatárunkon túl eső világegyetemhez képest. És az ember kevély, büszke az ő tudományában. Nem akar ismerni több, nagyobb világot, mint amely érzékei alá esik, azt mondja felfuvalkodott tudatlanságában: én csak azt hiszem, amit látok ! Az omberi szem és érzelem látása pedig alig egy arasznyi távolra terjed a természeti világban is. A lélek világa pedig egy kárpittal van elzárva előttünk, oda csak hitünk szemeivel láthatunk be. A lelki világot az Ur Jézus ismertette meg az emberiséggel. Nem teljes egészben, mert azt az emberi elme meg nem bírhatná, csak any- nyit jelentett meg abból, a mennyi elég a megnyugvásra; Jézus tanította, hogy van egy más élet, melyet Isten készített az őtet szeretőknek, melyhez hasonlót szem nem látott, fül nem hallott, emberi véges elme meg sem gondolt Jézus tanította: Az én atyámnak házában sok hajlékok vannak, elmegyek, hogy inegkésziisem a helyet számotokra, hogy ahol én vagyok ti is ott legyetek. Jézus tanította: Ne féljetek, én élek, és ti is éltek, aki én bennem hiszen, ha meghal is él az !. . . Yan hát más élet, nem maradunk hát örökké a földön, lesz hát feltámadás, az a lélek, mely bennünk isteni szikra, visszaszáll ahoz, akitől származott. Ez a hit a fundamentuma a kér. anyaszent- egyh znak, ha ezt kivennénk, össze dűlnének a kér. templomok, összeomlana a kor. kultúra, s mindaz amit arra két ezredév fölépített. Ezt a szegletkövet ne bántsátok. Sziklaköve az a kér. műveltségnek, világitó tornya a hajótörötteknek s az élet tengerén hány- kódóknak reménye, horgonya a haldoklóknak, biztos kikötője, révpartja a halottaknak. Ki tudja, azok a csillagok, melyeket mi óriási messzeségbe látunk, nem a mi mennyei lakásunkat foglalják-é magukban, hiszen a mennyei atyának házában sok hajlékok vannak. Látjuk, de nem tudjuk, hogy mik azok. Oh mert az ember oly keveset sejt a magasság titkaiból! A halhatatlanság ünnepe a hús vét. Jézusunk egy ily napon támadt fel a halálból, hogy az életet világosságra hozza, hogy a lelki világ titkait velünk megismertesse. Ezt a tudományt nem eszünkkel. de szivünkkel kell felfognunk. Ez nem a tudománynak, de a hitnek tárgya. A hit tárgyai sokkal magasabban vannak felettünk, mintsem elménkkel elérhetnénk. Pedig írva van : boldogok, akik hisznek, mert övék az Istennek országa ! Emelkedjünk föl e napon a föld porából az eszmények világába. Tisztuljunk meg ez ünnepen a föld sarától, rázzuk le lelkünk szárnyairól a földiaég porát, szálljunk a végtelenbe, hol tiszta a lóg, hova nem hat föl a föld szaga, párája. Ott fent egyesülünk, mintegy atyának gyermekei, ott nem válaazt el bennünket rang, születés, nyelv és felekezet. S ha igy megtisztulunk, akkor lesz ez ünnep mindnyájunkra boldog és idvességes Husvét ünnepe. Úgy legyen! Gépkiállítás Budapesten. Iparosaink figyelmébe, Szatmár, április 11. Budapesten most nyílik meg a kisiparosok részére szükséges gépek kiállítása. A techniologiai iparmuzeum palotában rendezik a kisipar fejlesztését ezélzó kiállítást. „Egy csomó gép van ott összehordva, nagyrészt kisiparosok használatára szánva. Csupa olyan holmi, amely arra való, hogy a kisiparos ta nulja meg belőle, hogyan boldogulhat a gyáripar versenyével szemben. Egy sereg motor, amely hajtóerővel látja el a kézműves műhelyét, egy csomó szerszámgép, a meiy gyorsítja, sokszorozza, egyszerűsíti és tökéletesíti a mesterember kezemunkáját, olyan dolgok, amelyek megszerzik a kisiparos számára a nagy ipar előnyeinek jelentékeny részét, talpra állítják a kis embert. • Miként az igazhivü moslim fővágya Mekkába zarándokolni, úgy kellene zarándokolni a mi jóravaló és tanulnivágyó iparosainknak a most megnyílt kiállítás Ígéret földjére. A modern technika nemcsak a nagy gyáraknak, hanem a kisiparos használatára is teremt gépeket, ezeket városunkban annál könnyebben lehet értékesíteni, mert megvan a villamos átviteli hajtóerőnk a mi feleslegessé teszi a drága gőzkazán megszerzését és ennek folytonos fűtését még akkor is, ha naponta csak 1—2 órai hajtóerőre van szükség a gép közbeni működéséhez. Ezt ajánlottam már évek óta iparosaink figyelmébe, azóta már több város és közte tudtommal M.-Sziget iparosai kaptak az állam gépgyárából ingyen használatra ilyen gépeket, utóbb pedig az itteni tímárok is kaptak egy bőrhasitó gépet. Ehhez még fordító és simító gép szükséges és ekkor képesek lesznek, ha ezeket egy közös gépházba állítják fel és villamos hajtóerővel látják el, bármely gyári gyártmánynyal kiállani a versenyt. Ezt szívleljék meg iparosaink, minden olyan iparágban a hol a kis géppel tökéletesbithetik a munkát, mert a fogyasztó közönség folyton hangoztatja bár az iparpártolást, de csak akkor veszi meg a kisiparos munkáját ha az olyan csinosan van kiállítva ős olyan olcsó is, mint a gyári termék. Minden ilyen iparág küldjön fel hirtelen hátrahökölnek az ijedtségtől és nekirohantak egy bükkfának, a szekér felfordult, én oldalt buktam le, a szegény Jancsi öcsém azonban alája került és a nehéz kocsi agyonnyomta. Juczika könnyen viselte el az iszonyú csapást, mert egyszerűen nem hitte el, hogy az ö jegyese meghalt. Mikor a temetésről hazajöttek, neki állt sütni, főzni, mert hisz hazajön ebédre Jani ... És igy maradt ez mindvégig, nem volt semmi baja Ju czikának, olyan ép volt annak az esze, mint akárki más emberfiának, csak éppen, hogy ezt nem hitte el, hogy az ő Janija meghalt. Évről-évre husvét vasárnap reggelén felöltözött ünneplő ruhába és künn várta a kapu előtt a Janit. Teltek, múltak az évek, a lánypajtásai mind férjhez mentek, az öregek elhaltak és Juczi még mindig várta a jegyesét. Az arcza ránezos volt már, mint az összi falevél, a haja hófehér és még mindig Juczikának nevezte a falu apraja-nagyja. Ma különösen vidám kedvben várja Janit a vén anyóka, fehér ruhát öltött ismét, fonnyadt nyakába égszínkék gyöngysort akasztott, mert szereti ám Jani, ha a mátkája csinos, takaros ... A kezében rozmaringbokréta és várja a mátkáját boldog mosolylyal, ránezos arczczal, — úgy mint akkor. Különös ellentétet képez a hófehér hajú tiszteletreméltó öreg asszony a czifra, kis lányos ruhában. Ma azonban valami titokszerüség ömlik el egész lényén — hogyne hiszen ma már egész biztosan eljő érte Jani, egész biztosan . . . Végre a misének, a hívők vidám arczczal emelkedett hangulatban tódulnak ki a templomból. A mint Koltai Juczi háza elé érnek a lányok, mert most ők mennek elől, elkiáltja magát az egyik — ni a Juczika elaludt. Az ám, elaludt örökre, elment oda, a hol mindnyájan egyesülünk szereteteinkkel, elment oda, ahol megláthatja végre a jegyesét, az oly rég várt Janit . . . hatvan évig várt reá, mivel azonban még se jött érte, elment oda, a hol mindig nyílnak a virágok, a hol nem kell elválnunk attól, a kit szeretünk soha, soha . . . Megszólal a harang, mély, búgó szava betölti az illatos, tavaszi levegőt, majd elnémul ... egy ezüstcsengésü picziny harang szava váltja fel a mély zugó harangbugást, panaszosan rezegnek a hanghullámok a levegőben, meghúzták a lélekharangot ... a feltámadás napján meghalt valaki. Davidovits Margit. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek: mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! # Szatmár ég vidéke legnagyobb ozipőra^tára. t f tavaszi és nyári idényre ntegpendelt összes upí, női és gyermek lHölJwlIÍCZ.liolL » . # # # # • valódi franezia sohswrő bőrű lábbelik. # £
