Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-04-09 / 82. szám
SZATMÁRI HÍRLAP 2 Szatmár, csütörtök (Az ülés megnyitása.) Pontban négy órakor nyitotta meg Pap Géza polgármester az ülést, a melyen jelen voltak a következők : Pap Géza polgármester, Uray Géza, Antal Dániel, Antal Kristóf, Teitelbaum Herman, Tankóczi József, Kelemen Samu dr., Halmi János, Pethő György g-azd. tan. Békéssy Géza, Kőrösmezey Antal főjegyző, Ferenoz Gusztáv tanács jegyző, Lénárd István dr.. Krüzselyi Barna, Vajay Károly t. főügyész, ifj, Losonczy József, Erdélyi István főmérnök, Haáb Sándor, Komka Kálmán, Jákó Sándor, Héber Antal, Jankovich János, Márkus Márton és Fojes István dr. (A polgármester jelentése) Az ülés megnyitása után Ferenez Gusztáv tanácsjegyző felolvasta a polgármester terjedelmes jelentését, mely hü lükre a kaszárnya ügyének. A je Mentésből kitűnik, hogy a kaszárnya építésére a honvédelmi miniszter 1900 év október 13-án hívta fel először a várost. A régi terv az volt, hogy a régi honvédlaktanyát fogják átalakítani a huszárság pótkeret kaszárnyájává. Ezt azonban nem találta megfelelőnek a honvédelmi miniszter és közben sürgette a várost, hogy az uj kaszárnyát építtesse fel. Végre elkészült az uj laktanya terve és a költségvetés, a melyeket egy katonai és városi vegyes bizottság elfogadott s a melyet a honvédelmi miniszter is jóváhagyott. Időközben azonban megtudta a város, hogy a kincstár bérmegtéritési összege az újonnan épülő kaszárnya költségeinek csak 3 és fél százalékát hozza be. Ez az összeg 7224 kor. 23 fillér A város tehát feliratot intézett a hadügyi kormányhoz, hogy a bérmegtérités ily csekély volta miatt nem építheti fel a laktanyát, mert a város jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a 3 és fél százalékot pótadóval egészítse ki 6 százalékra, a mely megfelelt volna az építkezésbe fektetett töke kamatjának. A felterjesztésben még arra is kérte a város a hadügyi kormányt, hogy egy egész huszárezredet helyezzen ide, ámde a minisztérium elutasította a város e kérelmét. A polgármester ezután közvetett utón érdeklődött a hadügyi kormánynál a helyben állomásozó katonaság kibővítése iránt. Hosszú idő után végre ez év február 26-án a kassai 17. hadtest parancsnokság arról értesítette a várorst, hogy a hadügyminiszter egy tüzér lovas üteg osztály ide helyezését helyezte kilátásba, ha a város kaszárnyát és gyakorlóteret bocsájthat rendelkezésükre. Ezzel kapcsolatosan megindultak a tárgyalások a város és a hadügyi kormány között a pótkeret kaszárnya és a lovas üteg osztály laktanyájának építésére nézve. Majd Pap Géza polgármester két épitö czéggel lépett érintkezésbe, a melyek közül az egyiknek, Bajocsai vállalkozónak ajánlatát nem is lehet figyelembe venni, mert az csak 35 év után hajlandó a kaszárnyákat a város tulajdonába átengedni. így hát a polgármester a Grünwald Testvérek és Schiffer építő czéggel bocsátkozott tárgyalásokba és velük a szerződést már alá is íratta. (A szerződés.) I*ap Géza polgármester felolvastatta a szerződést és felkérte a bizottság tagjait, hogy szóljanak hozzá. A maga részéről azt hiszi — úgymond — hogy a szerződés minden tekintetben előnyös, mert a két uj kaszárnya felépítése egy fillérrel sem fogja terhelni a közpénztárt. Ha a közgyűlés is elhatározza az építtetést, a város nyomban értesíteni fogja erről a hadügyi kormányt, csak azután eshetik szó arról, hogy hol helyezzék el a kaszárnyákat. (A fenntartási költségek.) Az épitési vállalkozók a szerződésben egyszer és mindenkorra 10000 korona készpénzt ajánlanak fel a városnak, a mely összegből 30 éven át fedezendő a javítások költsége. A szerződés e pontjánál Kelemen Samu dr. szólalt fel legelsőnek. Előre bocsájtja, hogy mindent aláir, mindent elfogad, hogy a kaszárnyák felépüljenek, de abba nem egyezik bele, hogy a vállalkozók 10000 koronával váltsák meg a fenntartási költségeket. Ez oly csekély összeg, a melynek biztosan ráfizetés lesz a vége. Ajánlja, hogy a fentartási költségek nagyságára nézve hallgassanak meg szakembereket s csak ezután tárgyaljon a város a vállalkozókkal. Ki fogásolja, hogy pályázat nélkül akarják megkötni a szerződést. Ily nagy arányú építkezéseknél — úgymond — a nyilvános pályázat elkerülhetetlen. Kitűnt ez már abból is, hogy ez ideig csak két vállalkozó telt ajánlatot s az egyiké már most is előnyösebb. Teitelbaum Herman osztja Kelemen dr. nézetét, s még csak az a megjegyzése van, hogy a vállalkozók, kiket egy pénzintézet financziroz ez ügyben, tegyen le biztosítékot a városnak. Pap Géza polgármester kijelenti, hogy a város már kimondta, hogy csak úgy épít, ha a bérmegtérités a befek letendő tőke 6 százalékát behozza, igy a vállalkozó, a ki biztosítja a várost, hogy az építkezés nem terheli a közpénztárt, nem lehet mindenre rávenni. A pályázatra nézve kijelenti, hogy addig nem lehet meghirdetni, a mig a kincstár kötelességeivel tisztába nincsenek. Minthogy a szerződésben az áll, hogy 30 nap alatt el kell dőlnie az építkezésnek, kéri a bizottságot, hogy fogadják el a szerződést, mert ellenkező esetben ismét bizonytalanná válik az építkezés. Antal Dániel elfogadja a szerződést. csak arra nézve vannak aggályai, hogy a 30 év alatt ki biztosítja a várost az előre nem látható, de bekövetkezhető károk ellen. A fenntartási költségekre megajánlott 10,000 koronát takarékpénztárban kéri gyümöicsöztetni. Kelemen Samu a polgármester azon kijelentésére válaszol, hogy a vállalkozók 30 napot kötnek ki a szerződésben. Különös dolognak tartja a határnapot ez esetben, a mikor még jó formán semmi sem történt. Ismételten figyelmébe ajánlja a bizottságnak, hogy szakembereket hallgassanak ki arra nézve, hogy a fentartási költség mennyire rúghat 30 év alatt. Erdélyi István főmérnök kijelenti, hogy az első osztályú laktanyák fenntartási költsége 4—5 ezer koronára rúghat évenkint, tehát ő is kevésnek találja a felajánlott összeget. Uray Géza : Mindenben elfogadja a szerződést és azt hiszi, hogy nem akad vállalkozó, aki 30 évnél kevesebb időre járó haszonbér jövedelemért felépítené a kaszárnyákat. A szerződés felülvizsgálása a jogügyi bizottság dolga. Szerinte az volna a legjobb, ha a fenntartási költségeket a vállalkozók viselnék a 30 éven át. Kéri továbbá a szerződés kibővítését a kaszárnyák tűzbiztosítására nézve, mert megtörténhetik, hogy a vészes elem akkor tör ki, a mikor már a ezég nem létezik. Egyebekben elfogadja a szerződést. Uray Géza felszólalása után még többen szólották a tárgyhoz más-más indítványokat téve. A gazdasági szakbizottság végre, hosszas vita után elhatározta, hogy a szerződést elfogadásra ajánlja a közgyűlésnek. A szerződést módosítani fogják a javaslatok szerint s ha a közgyűlés jóváhagyja, fel fogják hívni a vállalkozókat, hogy az építkezési költség 10°/o-át biztosíték gyanánt tegyék le. Az ülés ezután véget ért. ÚJDONSÁGOK. “ * A közigazgatási tanácsosi állás A mai nappal járt le a közigazgatási tanácsi állásra kiirt pályázat határideje. Az állásra összesen négy pályázat érkezett be a városhoz : Bartha Kálmán, Raáb Sándor, Arokháthy Vilmos és Báthory lialmi-i járásbirósági aljegyző pályáztak. A két utóbbi alig számba- vehető pályázó, ellenben tekintélyes pártja van Bartha Kálmán és Raáb Sándornak. A törvényhatósági bizottsági tagok igen széles rétegében különösen nagy rokonszenvvel találkozik a Bartha Kálmán pályázata. Bartha Kálmán kétségtelenül jeles kvalitású egyéniség és kiváló tehetségét igen eredményesen tudná értékesíteni a nevezett állásban. Elvitázhatlanul érdekében áll a városnak, hogy lehetőleg olyan értékes egyénekkel gyarapítsa tisztviselői karát, akik — miként Bartha Kálmán — jeles tehetségükön kívül, nemes ambiczióval és duzzadó mun- kakedvvel szolgálják a közt. Tagadhatatlan azonban, hogy rendkívül érdemes pályázó Raáb Sándor is, aki kipróbált, régi tisztviselője a városnak és ezidölájl is, olyan állást tölt be köz- megelégedésre, a melyben csaknem pótolhatlan, s igy az ő távozása a közgyámi székből határozottan veszteség volna. Éppen ezért az a terv talált széles körben erős visszhangra, hogy a törvényhatóság megkeresi a módot arra nézve, hogy Raáb Sándor érdemeit honorálja, s maradjon ő meg abban az állásban, a melybe hozzája hasonló alkalmas egyént aligha találnának, mig a közigazgatási tanácsosi állás Bartha Kálmánnal volna kitünően betöltve. Ez a kombináczió már azért is előnyös a városra nézve, mert ilyen körülmények között mindkét állás — úgy a közigazgatási tanácsosi, mint a közgyámi — a közérdeknek minden tekintetben megfelelően volna betöltve. S az általános hangulatból Ítélve, azt hiszszük, hogy a kérdés ilyetén megoldása alig szenved kétséget. * A husvét és a Gotterhalte. Érdekes dologra hívja fel egy levél a figyelmet. Szatmáron feltámadás napján ugyanis régi szokás, hogy a körmenet alkalmával a katonaság is kirukkol és sortüzet ad s a -- hőhérhym- nuszt játsza. Eddig is tömérdek felszólalás és panasz volt amiatt, hogy vallási ájtatosságok közepette a hazafisá- got ne sértsék meg, de a panaszkodások sohasem értek semmit s immár tenni kell valamit. Az utóbbi idők eseményei különben érthetővé teszik, hogy bárhol a hóhérhymnusz magyar polgárok előtt fölhangzik, ott botrány fog történni, így tehát a jó magyar katholikus ember dilemma elé van állítva, vagy hazafias, vagy vallásos érzülete sértődik meg. Igen sokaknak nem maradna tehát más hátra, mint kikerülni a dilemmát s a feltámadási körmenetben részt venni. Ámde ezt csak nem lehet eltűrni s azért a magyar klérus tartozik gondoskodni róla, hogy a magyar katholikus ember ilyen kínos dilemma elé állittassók. — Van mód a dolgon segíteni. — A katonaság csak abban az 1903. április 9. 82 szára. esetben rukkol ki, ha arra meghívják, illetve felkérik. Elkerülendő tehát, a hóhérhymnusz nyomán esetleg feltámadó kinos botrányt: ne hivják a katonaságot. Már a múlt évben is több városban nem kérték a katonaság részvételét, az idén pedig, ahol tavaly részt vett a katonaság a körmenetben, ott a polgárság köréből az illetékes föpász- tornál küldöttség kérje a katonaság, illetve a hóhérhymnusz mellőzését. * Hamis pénz. Pallag Péter „Abbázia“ czimü vendéglőjébe betért tegnap egy Bretán Jánosné nevezetű asz- szony, a ki ott bepálinkázott és midőn fizetésre került a sor, olyan egy forintost adott a vendéglősnek, mely gyanús volt. Pallag Péter megvizsgálván az átvett pénzdarabot, könnyű szerrel megállapította, hogy a pénz hamis. Minthogy az asszony más pénzzel nem akart fizetni, a rendőrségre vitte, a hol megmotozták és kitűnt, hogy az asszonynál 300 korona pénz van, melyek között öt darab hamis egy forintosat találtak. Az asszonyt, a ki igazolta magát, kihallgatása után szabadon bocsátották. A rendőrség pedig kutatja a forrást, a honnan a hamis pénzek forgalomba kerülnek. Ideje lenne a pénzgyártó bandát hurokra keríteni, mert a szatmári piacz már eddig is annyira el van árasztva hamis pénzzel, hogy a pénz- forgalomnál a legnagyobb óvatossággal kell eljárni. * Vásári jelenet. Minden hetivásár bőséges munkát szolgáltat a rendőrségnek. Holmi apróbb csalafistasá- gokra ügyet sem vetnek. Elengedhetlen kellék azonban a rendőri assisztanczia, midőn a bepálinkázott vásáros atyafiak hajba kapnak és úgy helybenhagyják egymást, hogy az egyik rendesen bekötött fejjel kénytelen a rendőr laktanyára vánszorogni. A tegnapi heti vásárról sem maradt el ez a kedves látványosság. Talpas János felsőfalusi czigány ugyanis úgy elpáholta társát, hogy ez majd ott hagyta a bőrét a vásáron. A megszokott vásári véres jelenetnek a tendőrség vetett véget, mely a vérre szomjazó czigányt pártfogásába vette és most a Kóterben várja a nyilvános helyen okozott botrányért és súlyos testi sértésért a bíróság Ítéletét. * Egyházkerületi közgyűlés. Kiss Áron debreczeni ev. ref. püspök tegnap küldött szót espereseinek a tavaszi egyházkerületi közgyűlésre liivó körleveleket. A közgyűlés május 18-ik és következő napjain lesz Debreczen- ben. Tárgyalni fogják ezúttal ismét a zsinati törvénytervezetet, a középes népiskolai rendtartást, az igazgatótanács s az egyházmegyék jelentéseit. Május 18-án, délután bíróság, ezután pedig a tanitókópezdészek hangversenye. * Az áruló búza. A vármegye déli részén levő községeket napok óta egy czigánykaraván garázdálkodása tartja izgatottságban. Pharaó füstös képű ivadékai nem igen válogatósak az eszközökben, midőn szükségletük fedezéséről gondoskodnak és az elkövetett lopásokból és betörésekből nem csinálnak lelki- ismeretbeli dolgot. A mi czigány karavánunk sem teketóriázott sokat, hanem egyre-másra lopott, rabolt és bizony még az ember vértől sem irtózott. Tegnapelőtt aztán nagyobb attakra készült a rablóczigány banda és sikerült is neki a kieszelt haditervet szerencsésen végrehajtani. Ennek a haditervnek a Lukács János érkörtvélyesi lakos búzája esett áldozatul, mely azonban
