Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)
1903-04-08 / 81. szám
2 Szatraár, szerda SZATMÁRI HÍRLAP 1903. április 8. 81 szám. ről egy időre, de Pap Géza polgár- mester agilitása és buzgó tevékenysége nem hagyta elaludni az ügyet. Közvetlen érintkezésbe lépett a hadügyi kormánynyal és tudakozódott több Ízben, hogy vájjon a már itt állomásozó huszárságot nem egészithetik-e ki, esetleg nincs-e kilátás arra, hogy másnemű katonaságot helyezzenek Szatmárra. A polgármester fáradhatatlan tevékenysége eredményezte aztán, hogy a közelmúltban átirat érkezett a városhoz, a melyben a hadügyi kormány kilátásba helyezte, hogy egy tüzér lovas üteg osztályt helyezne Szatmárra, ha a város megfelelő gyakorlóteret és kaszárnyát bocsájt a tüzérek rendelkezésére. A város erre nyomban értesítette a megkereső katonai hatóságot, hogy hajlandó a kaszárnyát felépíteni, egyben az építkezést illetőleg tárgyalásokba bocsájtkozott egy fővárosi építési vállalkozó czéggel. Tudni kell ugyanis, hogy a huszár pótkeret kaszárnya építése igen szoros összefüggésben van a hadügyi kormány által felajánlott tüzér lovas üteg lak tanya építésével, a mennyiben a hadügyi kormányt félreérthetleniil arról értesítette a város, hogy a huszár kaszárnyát csak úgy építi fel, ha egy ezred huszárságot kap. Minthogy azonban a kormány ezt a kérelmet nem teljesíthette, most a lovas üteg osztálylyal óhajtja a várost kárpótolni. így hozták magukkal a körülmények, hogy nem egy, hanem két kaszárnya építésére van alapos kilátásunk, s nem egy, hanem kétféle katonaságot kapunk. A város és a vállalkozó czóg közötti, az építkezésre vonatkozó tárgy- gyalásoknak meg van az eredménye, amely nagyon kedvező, a mennyiben a két laktanya úgy fog felépülni, hogy az építkezés a városnak egy fillérjébe se kerül, azonban harmincz év múlva az épület a városé lesz. A vállalkozók: Grünwrald Testvérek és Schiffer budapesti czég tegnap küldte meg a városnak az épít kezesre vonatkozó szerződést. A szerződésből, mely mind a két laktanya építésére vonatkozik, kiemeljük a következőket: (A tervek.) A vállalkozók a kaszárnyák elhelyezésére és az építkezésre alkalmas és szükséges terület dijtalan átengedését kérik első sorban. Kötelezik magukat a katonai hatóságok, illetve az erre hivatott vegyes bizottság által előirt és a fennálló szabályoknak megfelelőleg a laktanyák terveit és költségvetéseit a bér megtérítéssel arányosan elkészíteni g az építkezési tárgyalások során a városnak átengedni. Viszont kéri a czég a várost, hogy a pótkeret kaszárnya már kész terveit a vállalkozóknak használatra átengedje, de kiköti, hogy a régi tervek nem mérvadók az újak elkészítésénél. (Az építkezés megkezdése.) A szerződés ezután az építkezés megkezdését tárgyalja. A czég kötelezi magát az építkezést az elhatározástól számított 30 nap alatt megkezdeni és egyfolytában eszközölni a befejezésig. Hogyha a megbízást az év augusztus 1-re adják meg, úgy kötelesek az épületeket a következő év augusztus 1-én átadni. Ha a megbízást augusztus 1-én túl adják tudomására a vállalkozóknak, akkor a használatba adás csak a rákövetkező év végén történhetik. Ellenkező esetben jogában áll a városnak az építkezést a czég költségére más vállalkozó által elvégeztetni. (A fenntartási költség.) A vállalkozók magukra vállalják 30 évig mindazon kötelezettségeket, a melyek a felépítendő kaszárnyák fenn tartásával járnak. Itt azonban jogában van az épitö czégnek a fenntartás költségeit a várostól egyszer és mindenkorra lefizetendő 10,000 korona készpénzzel megváltani. (A város kötelességei.) Szatmár városa kötelezi magát a vállalkozókkal szemben arra, hogy a bérmegtérités összegét, melyet a laktanya után az államkincstártól kapni fog, a laktanyák tényleges átvételétől, vagyis a lakbér illetmény folyósításától kezdődő 30 éven át a vállalkozóknak, vagy igazolt jogutódjának átengedni. A bérmegtéritésről formaszerü engedmény állítandó ki. Az esetben, ha a kincstár a várossal kötendő szerződésben a bért csak 25 esztendőre állapítja meg, úgy az engedményben világosan kifejezendő, hogy a város a bérösszegnek megfelelő évi összeget a további 5 éven át megtéríti. A város, a két laktanya épitési ügyét egyszerre dönti el, de hogy mind a két épület egyszerre fog elkészülni, azért nem vállalnak kötelezettséget a vállalkozók. A laktanyák épitése és a szerződés részletes tárgyalása ügyében ma, szerdán ülést tart a város gazdasági bizottsága. SZÍNHÁZ. Kapuzárás a színházban. Lotti ezredeseitől — Goldstein számiig. Szatmár, ápril 7. Krónikái sorrendben kezdem. 1903. deezember 1-én vonult be színházunkba Krémer Sándor szervezetlen társulata és az angol operette egyik kevésbé sikerült termékével, „Lotti ezredesei“ -vei kezdte meg négy hóra terjedő előadásainak sorozatát. Befejezte pedig a cziklust „Goldstein Számival.“ A kezdet és a befejezés magán hordja Krémer Sándor működésének bélyegét. A szélsőségekbe csapó bizarr ötletek, szeszély, tapogatózás és ingadozás jellemzik működését. Meghatározott irányelv és művészeti czél még górcsővel sem fedezhető fel nála. Czél- csak egy volt: rebakot csinálni. Ez a czél aztán szentesített nála minden eszközt. A színházat valósággal szatócsüzletté sülyesztette. Ez ellen a kalmároskodás ellen mi felemeltük tiltakozó szavunkat. Az erélyes hang, Krémer Sándort megrettentette ugyan ötölt-hatolt, fűhöz- fához kapkodott, de eredményt mind azonáltal nem mutatott tel. És megindult a szemfényvesztés munkája. Hogy Krémer Sándor kitűnő igazgató, hogy a társulat kifogástalanul van szervezve, hogy az előadások művészi színvonalon állanak és hogy lapunk elfogult, rosszakaratú, midőn a tapasztalt slendriánoskodás felett megsuhogtattuk az ostornyelet. A következmények aztán beigazolták, hogy minden tekintetben igazunk volt, midőn rámutattunk arra a sajnálatos körülményre, hogy Krémer Sándor üzleti és művészeti igazgatása nem üti meg a komoly kritika mértékét és hogy alacsonyabb színvonalon á>ló előadásokat Szatmár város szinpártoló közönsége soha sem kapott, mint a lezajlott sai- sonban. Repertoárja egyáltalában nem volt. Eltekintve két-három premier elfogadható előadásától, a bemutatott darabok részint a megfelelő erők hiánya, részint a rossz rendezés és megdöbbentően gyatra kiállítás miatt csúfos kudarczczal végződtek, melyek között nem egy valósággal botrány számba ment, Krémer Sándor azonban szívós makacssággal követte el egyik inerénv letet a másik után a közönség jóizlése ellen s alig ocsúdtunk fel bosszúságunkból, újabb attentalummalállottunk szemben. Hiányosan szervezett társulattal jött be. Sem bonvivantja, sem bősszé- relmese, sem népszínmű énekesnője nem volt. Szubrett szerepekre volt ugyan két énekesnője, de az egyiket basáskodó önkénynyel elzavarta, a kit a távozásban követett egy másik, rokonszenves és tehetséges tagja a társulatnak. — Ezek helyett újakat nem szerződtetett. A betöltetlen szerepkörök az utolsó napig betöltetlenek maradtak. Számtalan eset volt rá, hogy egyes darabok egy próba után kerültek előadásra. Eltekintve attól, hogy ez arczul csapása a színházi törvényeknek, bevilágít ez a körülmény Krémer Sándor lelki világába, a ki rabszolgákká sülyesztette a komoly színművészet istápo’ására és fejlesztésére hivatott színészeit. Sokan fel- zudultak az igazgató e barbár eljárása ellen, de a szerződés értelmében kénytelenek voltak meghajolni — a durva, nyers erőszak előtt. Érthető tehát, hogy miért voltak az előadások rosszak Ehhez járul, hogy egyáltalában nem hozott áldozatot a darabok kiállítására. Ezzel az elmúlt saison aktáit bátran lezárhatnék. De kénytelenek vagyunk Krémer Sándorral, mint a jövő színi saison igazgatójával továbbra is foglalkozni. Azzal, hogy a nyáron mit csinál, nem törődünk, de a közönség iránt leszünk annyi figyelemmel, hogy a krónikái hűség kedvéért néha meg fogunk róla emlékezni, hogy mennyire diszkreditálja a Szatmár—eperjesi szinikerületet. * Elmúlt a zsibongó vásári és komédiási zaj. A színház falán belül méla csend honol. Ez a csend— Krémer igazgató ur működése után — bizonyára üditőleg hat a közönségre ! ÚJDONSÁGOK. Nagy hét. A keresztény szivekre vasárnap, a pálmák gyönyörű ünnepével rákö- szöntött a bünbánás és a vezeklés hete. Megnyíltak a templomok, a hol felzen- dülnek a megható zsolozsmák, kezdetüket vették a nagyheti ájtatosságok. Egész héten tart a böjt, a gyónás, a templomok pedig naponként megtelnek ájtatos közönséggel. A nagyheti istentiszteletek rendje a szatmári róm. kath. templomban a következő: Ma, szerdán délután három órakor a székesegyházban megkezdődik a három napig tartó zörgő vecsemye. (Jeremiás siralmai ) Holnap, csötörtőkön reggel nyolcz órakor a székesegyházban nagymise. Mise alatt olajszentelés, mise után lábmosás és az apostolok megvendó- gelóse. A plébánia templomokban mise alatt az oltárokat megfosztják díszétől. Pénteken reggel nyolcz órakor a székesegyházban, kilencz órakor a többi templomokban csonkamise, Krisztus sirbalétele. Mise után szent beszéd. Délután zörgő vecsernye és a sirok látogatása processioval. Szombaton reggel rendes időben mise, hajnalban tiizszentelés. Délután feltámadás ünnepség, a következő sorrendben : 3 órakor a Kálvárián, 4 órakor a zárda templomban és este 6 órakor a székesegyházban. Husvét első napján reggel 9 órakor a székesegyházban ünnepélyes nagymise predikaczióval. A plébánia templomban reggel 7 órakor rendes mise és az eledelek megáldása, 11 órakor csendes mise. A kántortanitók fizetése. A megfelebbezett határozat. A szatmári felekezeti népiskolák államosítása az egyes egyházakat szervezett akczió kifejtésére sarkalta — a város ellen. Sok szó esett az államosítás kérdéséről pro és kontra a helyisajtóban, az egyházi gyűléseken és a város közgyűlési termében. Mindkét párt erős kiizdel met fej tett ki. Az eredmény pedig az, hogy az államosítás perfekt tényében az egyházak végre is megnyugodtak, a mivel szemben a város bizonyos méltányosságot gyakorolt és elhatározta, hogy az államosítás folytán állás nélkül maradt kántortanitókat évi rendes fizetésben részesíti. Hozzátette azonban a város, hogy a határozatával nem akar praecedenst alkotni és kántoriamtól fizetés czimén semmiféle újabb megterheltelést semmiféle körülmények között nem vállal magára. A közgyűlés határozata alapján a szatmári gör. kath. kántortanitó a várostól évi 800 korona fizetést élvez. E határozatot közölték a szamosujvári gör. kath. püspökséggel, a melynek kerületéhez a szatmári gör. kath. egyházközség tartozik. A püspökség átiratban értesítette a várost, hogy a határozatot köszönettel tudomásul veszi és abban megnyugszik Másként áll azonban a dolog a szatmárhegyi gör. kath. kántortanitó részére megállapított 400 korona évi fizetéssel, melyben a nagyváradi gör. ^z egész kontinensen elismert nagynevű MARTIN SONS & G IAd angol gyapjúszövet gyárosnak SZATMÁRON \A/riC7 ClVI II A posztó és gyapjúszövet kereskedőnél eg yedüli raktára: Deák-tér. Freund-ház. Felhívja a nagy érdemű közöniég figyelmét ÍdényTlj<Ion*ágílÍra.
