Szatmári Hírlap, 1903. január-június (2. évfolyam, 1-146. szám)

1903-04-05 / 79. szám

2 Szalmái*, vasárnap 1903. április 5. 79 szám. SZATMÁRI HÍRLAP zott vádak egészben véve valónak nem bizonyultak, mégis megmaradt a gyanú, mely kétkedést szült és gyön­gítette a bizalmat. Több konkrét eset igazolja, hogy az a bizalmatlanság alappal bir. Csak egutóbb számoltunk be a csengeri főszolgabírói hivatalnál felderített visz- szaélésekröl és ma ismét hasonló eset­ről kell beszámolnunk. Szatmárvármegyében az utóbbi év alatt mintegy négy-öt vizsgálatot tartottak, melyeket a miniszter felje­lentések alapján rendelt el. S a meg­ejtett vizsgálatok minden alkalommal napfényre hoztak valamelyes szabály talanságot. Legutóbb Luby Géza és társai tettek feljelentést Szabó tJános nagy- ári helyettes körjegyző ellen, hogy a közönség terhére több rendbeli vissza­élést követett el. E feljelentés alapján Bőmer Ró­bert dr. miniszteri segédtitkár és Ne- viczky Tivadar miniszteri számvizs­gáló kedden Fehérgyarmatra utaztak, ahonnan a vizsgálat megejtése végett Nagy-Árba mentek; A vizsgálat — csekély megszakí­tással — három napon keresztül éjjel­nappal tartott és a kétszáznál több kihallgatott tanú egyetértőleg igazolta, hogy a jegyző magán munkálatokért, különösen az útlevelekért hihetetle­nül magas dijakat szedett tőlük, holott az útlevél a törvény értelmében ingyen adandó ki. Ezen megdöbbentő eredmény alap­ján a körjegyzőt nyomban elbocsátot­ták és minthogy Szabó János egyúttal fehérgyarmat aljegyzője is volt, ezen állásától felfüggesztették. A miniszteri kiküldöttek pénteken visszautaztak Fehérgyarmatra, a hol, Jékey Sándor főszolgabíró hivatalát vizsgálták meg. A vizsgálat mindent a legpéldásabb rendben talált. Mig a vizsgálat tartott, az elbo­csátott körjegyző közönségét otthagyva ugyancsak Fehérg yarmatra utazott. A lakosság, minthogy a búcsú nélkül tá­vozott körjegyzőt két napig nem látta, deputáezióval mént a főszolgabíróhoz, hogy a körjegyző elvitte a község pénzét és megszökött. Ez azonban nem bizonyult valónak és a deputáczió volt a legjobban meglepve, midőn a főszol­gabírói' hivatalban ott találta Szabó Jánost. A vizsgálóbizottság fehérgyarmat­ról Csengerbe utazott, hol a vizsgálatot folytatják. E vizsgálat eredményéről egyelőre semmi pozitív adat nem szi­várgott ki. A miniszteri kiküldöttek egyúttal Nagykárolyban is tartottak hivatal vizs­gálatot, a hol mindent a legnagyobb rendben találtak. A bérharcz véget ért. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, április 4. . Csaknem egy hétig tartó elkese­redett bérharcz után helyre állt a béke. Kiegyenlítődtek azok az egyenetlensé­gek, melyek a szatmári kőmives és ácssegédek és az építési vállalkozók között felmerültek. A sztrájkoló munkások engedtek a követelésükből és elfogadták a mun­kaadók által felajánlott feltételeket, ügy a bérre, mint a munkaidőre nézve megállapodtak. Elfogadták az óránkinti' 28 fillérnyi dijat és a reggeli 6 órától esti 6 óráig tartó munkaidőt, amelyből reggelizésre egy fái órát, ebédelésre pedig egy órát számítanak be. A szak­egyleti közvetítést elejtették azon ok­nál fogva, mert belátták, hogy az tör­vény ellenes követelés. A békéltető bizottság határozatát a munkások még tegnap este meg­hányták vetették s végre is arra a megállapodásra jutottak, hogy a mun­kaadók ajánlatát elfogadják. A városháza nagytermében teg­nap délután fél hat órakor nagyon népes értekezletet tartottak a sztrájko­lok és a munkaadók. Ennek az érte­kezletnek az eredménye a béke. A gyűlésen Tankóczi Gyula fő­kapitány elnökölt, a munkaadók ré­széről Hirsch Miklós, Tóth Sándor és Garda Ferencz jelentek meg. A mun­kások közül sokan voltak jelen. Az értekezleten a sztrájkolok megbízottai kijelentették, hogy a vállalkozók aján­latait elfogadják és hétfőn munkába állanak. Megható jelenet volt, midőn Bal- vinszky Antal ácsmunkás szólásra állott fel s a következő kis beszéddel köszönte meg Tankóczi Gyula főka­pitánynak a sztrájk alatt tanúsított jó­indulatú magatartását. Tekintetes főkapitány ur! Tiszte­lettel tolmácsolom az összes munkás­társaim köszönetét pártatlan közre­működéséért és kivált azért, hogy teg­nap délután megjelent a sztrájk ta­nyán, hogy felvilágosítson bennünket. A munkások ezután négyes so rokban végig vonultak a Deák-téren és a Kazinczy-utczán és lelkesen él­tették a főkapitányt. A sztrájk megszüntetésében Tan- lcóczy Gyula főkapitányt illeti első sorban az elismerés, a ki igazi tapin­tattal és részrehajlatlanságával ered­ményezte a békét. SZÍNHÁZ. — (Proletárok.) A kaviárra éhes publikumot ma már nem elégíti ki az a tiszta, üde légkör, mely műiden pikantéria és szenzáczióhajhászat mellőzésével a logikus kapcsolatban levő tényeket tárja a közönség elé. Csiky Gergely idealizmusa, a disting- váltab érzésekre hajló lelkekre ma­napság is nagy hatást tesz s tartal­mas, magvas gondolatait és gyönyö­rű, zamatos nyelvezetét élvezzük, de darabjai nem korbácsolják fel a szen­vedélyeket, nem keltenek viharos ha­tást, épen azért a bizarr izlésü kö­zönség igényeit nem is elégitik ki. A „Proletárok“ tegnapi előadásának sem volt meg a kívánt sikere, a minek nagyrészt a szereplők az okai. Török Irma, mint Irén keresetlen, egyszerű, természetes játékával élvezetes ala­kítást nyújtott. Kedvesen csengő or­gánuma, rokonszenves egyénisége, és mindenek felett kiváló játékmiivósze- te mindenkor biztosítják számára a sikert. A többi szereplők igyekezettel játszottak ugyan, de az összjáték lassú, vontatott volt és igy az elő­adásnak nem is volt olyan sikere, a minőt egy Csiky darab után méltán várhatunk. — (Az Uránia előadásai.) A buda­sli „Urania“ nevű tudományos szín­ház most vidéki körúton van és hus- vétkor Szatmáron is előadásokat tart. Az előadások megtartására szóló enge­délyért tegnap folyamodott a városi tanácshoz, a mely megengedte, hogy husvét vasárnap és hétfőn és az után- na következő napon előadást rendezzen a színházban. ÚJDONSÁGOK. Virág vasárnap. Ifjú tavasz szép ünnepe, pi­ros pünkösd kedves hirnöke : nyá­jasan köszöntünk! Künn a szabad­ban rügyeket hajtanak a fák, dísz­ruhájukat öltik a virágok és bármi fásult is legyen kedélyünk, öröm­repesve látjuk a természet átala­kulását, a mogorva tél apónak tá­vozását és a költői tavasz vidám bevonulását, A tél nélkülözései, keservei, kínjai még nem múltak ugyan el és épp oly nehéz, épp oly viszon­tagságos viszonyok közt tengődünk, mint előbb. De a tavasz nap su­gara életre kelti a remény csirá­ját, a reményét, mely a boldogság izelitője. Nemzetünk életét is felvidí­totta a természet ujjáébredése. A merev, rideg neinbánomság, kö­zömbösség helyét friss, tavaszias hangulat váltja föl. Mozog az egész ország. Örömmel látjuk, hogy a magyarok még igaz szív­vel lelkesedni tudnak nemzeti ide­álokért, hogy bármennyire is le­nyűgözze őket a nyomor, hazafias felbuzdulásukat visszafojtani nem képes; nem adjuk magunkat tes- pedésnek, de tettre készen elibe állunk a fenyegető veszélynek, nem engedjük magunkat rabjává ejteni, hanem bátorsággal, nemes elszánt­sággal igyekszünk megsemmisi- teni azt. Nem kel! félteni ezt a nem­zetet, mely, mint a természet, le- küzdi a zord télviharokat és uj- jáébred, valahányszor már tűrhe­tetlenekké válnak a förgetegek ra- konczátlankodásai. Nem kell félteni ezt a hazát, mely híven őrzi meg apáink leg­drágább örökét — az ősi erénye­ket : a lángoló patriotizmust, a buzgó tettrevágyást, az ideálokért való igaz lelkesedést. Nem kell fél­teni ezt az országot, melynek ter­mőföldje kifogyhatatlanul szolgál­tatja Isten adományait. Nem kell félteni a magyarokat, kik, úgy, mint előbb, ma is rajongnak a dicső szabadságért, melyet, ha kell, ész­szel, ha kell vérrel, megszerezni és fentartani mindenkor képesek. A tavaszi napsugár bevilágítja mindezeket az erényeket, mindeze­ket a javakat, melyeket hosszú időn át a csüggedés komor téli fellege elfödött. A nyájas tavaszi viliágosságban egyszerre ismét lát­juk a magyarnak valódi, igaz képét. Nem satnya, nem gyatra a magyar, világosan láthatja most mindenifi. Ha tűr, ha szenved is, de leigázni, letiporni nem engedi magát. A ki erényeiben kételkedett, most meggyőződhetik, hogy nem­csak érintetlenül őrizte meg azo­kat, de teljes tudatában is van jó tulajdonságainak, melyeket meg tud védeni mindenkivel szemben. Virág vasárnapjára virágos kép ez. Szép ós tetsző és minden igaz hazafit boldogsággal eltöltő. Nyájasan köszöntünk, virág­vasárnap ! Miként az Urat Jeruzsá­lembe való bevonulásakor frissen serjedző pálmaágacskákkal fogadta a nép, úgy a reménység fakadó rügyeit tárja elibünk a buzditólag mosolygó tavasz ! S ezért üdvözlünk téged öröm­mel, nyájas, szép virágvasárnap! * Virágvasárnap. A napsugaras * édes tavasz legszebb ünnepére virradt ma. a katholikus egyház minden hive. A legszentebb ünnepek egyikót ülik meg, azt a napot, a mikor közel kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztus bevonult Jeruzsálembe,, hogy hirdesse a világ megváltását. És most, ép úgy mint ak­kor hozsána száll az égbe, millió és millió ajakról, áhitatos szent ima fakadt a szivekben, mely hirdeti az Ur dicső­ségét . . . De ezt az ünnepet határnappá is avatták a régiek. Valóságos terminus, a mikor kötelezettségek véget érnek és az újak veszik kezdetüket. Különösen a művészet körében van nagy jelentősége a virágvasárnapnak, a mikor szerződé­sek lejárnak és megkezdődnek. Thalia papjai ós női ezen a napon válnak meg rendszerint a régi társulattól és elfoglal­ják az uj helyüket, a melyekhez egy más szerződés köti őket. Ezen a szent ünnepen a szatmári róm. kath. székes- egyházban reggeli 9 órakor kezdődik az istentisztelet, melyet a hagyományos könyörgések, barka szentelés és körme­net fognak megolőzni. Reggeli hót óra­kor pedig plébániai misét tartanak, a mely alatt alkalmi „Passiót - énekelnek. * Értekezlet a tábori tüzérség Ügyében. Lapunk tegnapi számában megírtuk, hogy a tábori tüzérség gya­korló tere ügyében a napokban érte­kezlet lesz. Mint értesülünk, a vegyes bizottság hétfőn, e hó 6-án ül össze tanácskozásra a városházán, ezután pedig a javaslatba hozott területet fog­ják megszemlélni. A vegyes bizottság tagjai a katonaság részéről Obauer Rudolf őrnagy, László Imre és Chor- ley Miklós főhadnagyok. A város ré­széről Pethő György gazdasági taná­csos és Erdélyi István főmérnök. A bizottság határozatával a legközelebbi városi közgyűlés is foglalkozni fog. * Elintézett affér. Harsányi Sán­dor, lapunk felelős szerkesztője és Fejes István dr., a „Szatmár és Vi­déke“ felelős szerkesztője között fel­merült lovagias-ügyben a felek meg­bízottai az alábbi nyilatkozatot közlik: Nyilatkozat. Harsányi Sándor és Dr. Fejes Ist­ván urak között felmerült ügy a lova­giasság szabályai szerint elintézést nyert. Szatmár, 1903. április 4. Schick Elemér Dr. Rácz Endre Tanódy Endre Weisz Sándor mint Dr. Fejes István mint Harsányi Sándor msgbizottai. megbizotUi. * El Amerikába I Hiába minden szigorú intézkedés, erélyes rendelet és fényes lebeszélő képesség, a kivándor­lás ragadós betegsége nem, hogy szűnő félben volna, de inkább növe- kediK. Szatmárvármegye községeinek lakossága nagy számmal hagyja itt a szülőföldjét és kimegy az idegenbe jobb hazát s boldogulást keresni. De nem csak a megyéből, hanem Szat- márról, különösen a hegyi részről ván­dorolnak ki az emberek. A városi ik­tatóba mindennap számos útlevél iránti kérvényéi igen sok útlevél érkezik egész kontinensen Gismert nagynevű MARTIN SONS & G Lrtd angol gyapjúszövet gyárosnak * SZATMÁRON lA/CHCT GYI II Á Posztó és kereskedőnél egyedüli raktára: YY L^IOfa. V I ULM Deák-tér. Freund-ház. —" •'** Felhívja a nagy érdemű közönség figyelmét idény Újdonságaira. » u-.. . =■ - -

Next

/
Thumbnails
Contents